Egy kis romantika.../szerelmes dalok, versek, regények/ (fórumjáték)
Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
mint napsugár, ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.
Én nem tudom mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.
Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem! :d
Letészem a lantot. Nyugodjék.
Tőlem ne várjon senki dalt.
Nem az vagyok, ki voltam egykor,
Belőlem a jobb rész kihalt.
A tűz nem melegít, nem él:
Csak, mint reves fáé, világa.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Ha szeretnéd, hogy szeresselek,
S a titkaim bevalljam neked,
Akkor engedd, hogy szabad legyek!
Ha társad vagyok, s nem a birtokod,
És nem mindegy, hogy mit akarok,
Akkor engedd, hogy szabad legyek!
Mert szeretni csak úgy lehet,
És remélem, elhiszed,
Ha kikényszeríted a vallomást,
Abban nem lesz köszönet.
Mert szeretni csak úgy lehet,
Ha szabadon szerethetek,
És hidd el, neked is jobb lesz úgy,
Hát engedd, engedd, engedd, hogy szabad legyek!
Ha azt akarod, hogy higgyek neked,
És tiszta szívvel becsüljelek,
Akkor engedd, hogy szabad legyek!
Ha kíváncsi vagy, hogy milyen vagyok,
És nem félsz tőle, ha megtudod,
Akkor engedd, hogy szabad legyek!
Mert szeretni csak úgy lehet,
És remélem, elhiszed,
Ha kikényszeríted a vallomást,
Abban nem lesz köszönet.
Mert szeretni csak úgy lehet,
Ha szabadon szerethetek,
És hidd el, neked is jobb lesz úgy,
Hát engedd, engedd, engedd, hogy szabad legyek!
Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét
És csend volna. Nagy csend.
De hallanánk titkos éjjeli zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon."
József Attila
SZ eretnélek minden percben látni,
E lmondanék mindent, ami úgy tud fájni,
R ózsák virulása, levelek hullása,
E lmulasztott álmok,
T itkos sóhajtások.
L efelé kezdve
E lolvasod kezdőbetűim sorát
K ifogod találni, miért gondolok rád!"
"Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok
Én nem tudom, mi ez, de édes ez
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár, ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.
Én nem tudom, mi ez, de érzem
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szívesen simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha boldogság, ha tévedés, legyen;
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!"
"Nézz rám, de ne engem láss!
Ez vagyok, és nem lehetek más.
Talán nem láthatsz meg a szemeddel igazán,
hogy valóban érthess,
A szíveddel nézz rám."
"Íme, megköszönöm neked, hogy vagy,
Hogy hallottál valaha rólam.
S ha egy kicsit is mulattat szeszélyem: Jól van.
Íme menekülni vágynék tőled,
Csak evezőm nincs készen a hajóban
És ha nem fogsz vesztemen mosolyogni: Jól van." - Ady Endre
"Sorsunk egybeforr, együtt megyünk tovább,
Az élet viharában Te vigyázol reám.
Köszönöm, hogy szeretsz, hogy hiszel nekem,
S, hogy megosztod az életed velem." - Vörösmarty Mihály
"Én nem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék.
Osztódom én, osztódol te:
só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben.
Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa
s búvunk egymás árnyékába." - Kányádi Sándor
"Egészet adni - sohasem felet vállalni
Mindent - bármit is jelent.
Egészet adni, mindent, ami van, ami csak vagyok - maradéktalan." - Szent - Gály Kata
"Állj meg óra, hallgass telefon, kutya ne örvendj ízes csontokon!
Csendet most zongora, s puffogó dobok!
Hozzák a koporsót, jöjjetek gyászolók!
Szálljon az égre a hírt, ő halott!
Fehér galambnyakat gyászszalag övezzen.
A rendőr is fekete kesztyűt viseljen.
Ő volt észak, dél, kelet és nyugat,
A dolgos munkahét, pihentető vasárnap.
Éjjelem, nappalom, szavam és énekem.
Hittem örök a szerelem, tévedtem.
Nem kell mára csillag, kinek ragyog?
Oltsátok ki a Holdat, takarjátok el a Napot
Kiszáradhat az óceán, elpusztulhat az erdő,
Úgysem hoz más jót a jövendő!" - Winston Oden
Ákos: Ölelj meg újra
Ha karomba zárlak
Téged
A szabadság ölel,
A világ csak rángat
Engem
A karod ringat el.
Ha mézedbe olvadok,
Nem tudom, hol vagyok,
Minden dolgom várhat,
Lehet a neved
Öröm vagy bánat,
Én otthon vagyok nálad.
Ölelj meg újra
Ölelj meg ugyanúgy
Még egyszer
Csak az a múltad,
Amire velem együtt
Emlékszel.
Ha fáradtan ébredsz,
Nekem
Ugyanannyira tetszel
Nem a szépség szobra vagy,
Hanem
Egy igazi ember.
Éjek és nappalok,
Ördögök, angyalok,
Minden elmúlik egyszer
Rövid az élet
Ha gyorsítva éled,
Hát hosszabbítsd meg egy perccel.
Ölelj meg újra
Ölelj meg ugyanúgy
Még egyszer
Csak az a múltad,
Amire velem együtt
Emlékszel.
„Gondolj rám, ha már nem leszek veled,
Gondolj arra mennyire, szerettelek.
Gondolj a sok szép időre mit együtt töltöttünk,
S az utolsó napra, mikor kimondtad: végeztünk.
Gondolj arra a fájdalomra, amit akkor átéltem,
Nem is sejtetted, mit jelentettél nekem.
A legjobb barátomat, az egész életemet,
A boldogságom, a végzetemet.
Te voltál az, kire életemet bíztam volna,
Te voltál, kiért a pokolba is mentem volna.
S íme e könnycsepp miattad, folyik arcomon,
Tudd, hogy hiányzol nagyon.
Gondolj erre, ha már máshol leszek,
S más teszi szebbé életemet.
Emlékezni fogok rád, mint egy régi barátra,
Kiért életemet áldoztam volna.
S idővel gondolsz rám, mikor már nem leszek veled,
S arra mennyire szerettelek.
Gondolsz a sok szép időre mit együtt töltöttünk,
S arra a napra mikor kimondtad, végeztünk.
Egy rózsát helyezel kezeddel síromra,
Szemedből egy könnycsepp folyik arcodra.
Sírva kéred, bocsássak meg neked,
S én a túlvilágról válaszolok: érted mindent megteszek.”
Lobogását szemednek látom én,
robogását akaratodnak érzem én.
Szavaidban lüktet a száguldás,
igen értem én.
De, ha lehagy a tested,
néma marad bennem ez a költemény.
S hiába minden szó, a vágy egy pillangó.
Ha nem vigyázol rá, tudod, messze száll.
Legyen úgy, hogy a vágy ideérjen,
Te csak engedd, jöjjön el értem,
hogy egészen felemésszen az a lobbanás.
Legyen úgy, hogy jókor kérsz el,
legyen úgy, hogy engem is érzel,
s hoz a vágy még tűzijáték ragyogást.
Lebegését követed-e, hogy merre jár?
Remegését ismered-e, hogy rátalálj?
Hiába minden szó, a vágy egy pillangó.
Ha nem vigyázol rá, tudod, messze száll.
Legyen úgy, hogy a vágy ideérjen,
Te csak engedd, jöjjön el értem,
hogy egészen felemésszen az a lobbanás.
Legyen úgy, hogy jókor kérsz el,
legyen úgy, hogy engem is érzel,
s hoz a vágy még tűzijáték ragyogást.
Velem az érintésben,
szabadító ölelésben,
velem a lélegzetben ott legyél.
Velem a forró lázban,
velem a vak zuhanásban,
velem a szív hangjában te legyél.
Legyen úgy, hogy jókor kérsz el,
legyen úgy, hogy engem is érzel,
s hoz a vágy még tűzijáték ragyogást.
Legyen úgy, hogy jókor kérsz el,
legyen úgy, hogy engem is érzel,
s hoz a vágy még tűzijáték ragyogást.
Volt egy álmom, az égbe egy út,
Volt egy élet az árnyakon túl.
Volt két ember, és végtelen tér,
Egy tiszta dallam, mi róluk mesélt.
Nincs itt senki, kire számíthatnék
Az álom eltűnt, úgy utánamennék! Érzem…
Így szállunk hát, te meg én.
Más úton, más tájak felé.
Egy részem már a tiéd.
Neked adtam, te elvitted végleg,
S én elvérzem így!
Volt egy álmom, véres és csúf
Lezuhantam, de a mélység csak tovább húz.
A sziklán álltok, felettem, mint a sors,
Ami nektek édes, nekem keserű és olyan sós.
Nincsen senki, kinek számítanék
Az álom itt maradt, mintha száműzve lennék.
Így szállunk hát, te meg én.
Más úton, más tájak felé.
Sokszor érzem, minden a tiéd,
Neked adtam, elvitted végleg,
S én elvérzem így!
Nincsen senki, kinek számítanék
Az álom itt maradt, mintha száműzve lennék.
Nem elég, hogy elvittem a vágyain túl,
Nem elég, hogy elhagy, hátba is szúr…
Jobb lett volna nem ismerni téged,
És sohasem látni meg,
Ha szép volt veled, ha jó volt veled,
Most annál rosszabb nélküled.
Jobb lett volna nem is tudni rólad,
Nem bámulni két szemed,
Ha jó volt veled, ha csendben, boldogan éltem,
Vidám kis életem.
Ha a nap kisütött, már a szívem nevetett,
Mindenki úgy szeretett.
Teltek-múltak az évek,
Nem történt semmi velem.
Egyszerre eljött a nagy szerelem,
Feldúlta az életem, szép volt veled,
Most százszor csúnyább nélküled.
Mondd, mért jöttél,
Hogyha ily gyorsan elmentél?
Mért csókoltál,
Ha szeretni nem tudtál?
Jobb lett volna, nem ismerni téged,
És sohasem látni meg,
Bár szép volt veled, bár jó volt veled,
Most annál rosszabb nélküled!
Ha most melletted lehetnék, csak néznélek némán.
Nézném két szemed egy forró csók után.
Gyöngéden megfognám a kezed,
ha csak egy percig is de boldog lennék veled
Mindig rá gondolsz,pedig tudod,nem szabadna.
Mit megadnál érte,ha szíved tőle elszakadna!
Pedig rád gondol ő is,s talán nem is sejti,
hogy a te szíved már régőta az ő nevét rejti.
Odamenni,átölelni úgy,mint régen,
Mennyit is sírtál e régi emléken!
De többé már nem létezik,tiltott a számodra,
Már nem hajtja fejét soha a válladra.
Nem fogja már kezed és te sem az övét,
Bár soha nem felejti el régi szerelmét-
Szívébe véste az arcod és te is az arcát,
De külön vívjátok szíveitek harcát.
Egy olyan küzdelemben,miben nem győzhettek,
Itt csak a szerelmet hívhatják győztesnek.
Ha még egy pillantás is,mert többet nem adhattok,
Megtesztek bármit,csak egymást lássátok.
Csupán egy szavadba kerülne,rajtad múlik minden,
Se nem vagy képes továbblépni innen.
Kísért a múlt és fájnak az emlékek,
Ő akarta így,ő hagyott el téged.
Itt remélni már kevés,ezt te is jól tudod,
Szíved összezordul,úgy érzed,nem bírod.
Könny égeti szemed,de képtelen vagy sírni,
Utolsó erőddel egy verset próbálsz írni.
Ám hamarosan vége lesz örökre a dalnak,
Lángokból tüzek lesznek.aztán lassan elhalnak.
Noka a parázs még megmarad,már nem nőhet tűzzé,
Hisz el kell menned és nem látod őt többé.
Nem is tudom,
hogy mi van a gyönyör alján
hogy reggelre
mintha nem is lett volna
hogy reggelre
mindegyik szerelem
kitömött kék madár
pereg a tolla.
/Ladányi Mihály/
Szeretlek, ne szólj egy szót sem!
Így együtt most nagyszerű
A holnap már ágyba döntve,
de nem leszek neked túl egyszerű
Szeretlek, meg kell, hogy érezd
az élet nem csak derű
De vágyam határát ne kérdezd,
úgy nem leszek neked túl egyszerű
Hazug egy szó, hazug egy éj lehet
De én még lennék, épp veled!
Hazug a lét, s ha kérded, hogy mért? Hiszem:
többé nem lennék túl egyszerű neked.
Még várj! Ne hagyj magamra!
Egy fáradt vándor kiált
Ki rég harcol magával,
de másokért mindig kiállt
Szeretlek, ne szólj egy szót sem!
Így együtt most nagyszerű
Ha vágyam határát elérted,
Nekünk, utána, minden egyszerű
Még várj! Ne hagyj magamra!
Egy fáradt vándor kiált
Ki rég harcol magával,
de másokért mindig kiállt
Szeretlek, most mégsem mondom
A szó csal, a tett, mi hű
Ölelj, hogy jobban érezz!
E perc után az élet egyszerű
Nekünk utána minden egyszerű
Én tagadom, tagadom azt, hogy bárki
Él valahol és pont énrám vár
De tudom azt, hogy valaki mindig kell
S meglep egy új reggel, ki álmaimban jár
Ez egy kicsi föld nem lehet senki túl távol
Tán egyedül, ki mellettünk áll
Most ne beszélj, ne csinálj múltat a mából
Lehet, hogy más is lát most
Ki holnapot hoz rád
Merre jársz
Merre szállsz
Miért zárod be titkod ajtaját
Nem kell félj
Hiszen ugyanúgy ahogy te
Várok rád
Nem vagy egyedül, akárhogy látod még
Van ki valahol, várt már rád rég
Aki visszanéz, megtalál minden mást
Nem azt ki épp rá várt, bár épp mellette állt
Merre jársz
Merre szállsz
Miért zárod be titkod ajtaját
Sosem dönthet más
Mindent magad kell megláss
Itt vagyok, és úgy élek mint bárki
Csak együtt törhetjük át
a titkaink ajtaját
Miért várjunk tovább
Ha senki nem figyel ránk
Jó lenne, ha
magadhoz engednél,
s nem nemmel felelnél.
Jó lenne,
előtted állva hozzád szólni, beszélni,
s többé nem hallgatni.
Jó lenne,
szemedbe nézve elpirulni,
s reád nevetni,
és soha nem elfordulni.
Jó lenne,
kezedet megfogni, simogatni,
s nem eldobni.
Jó lenne,
átölelni két karomba csókba zárni,
s el nem hagyni,
csak örökre szívembe tartani.
Csáki István
...a szerelmes
Csillagot hordoz szemében:
Annak nincs sötét s homály;
Bár bolyongjon éj felében,
Kedvesére rátalál."
(Vörösmarty Mihály)
Nálad lenni újra jó lenne,
Két karodba bújva, jó lenne.
Arcodhoz simulva, jó lenne,
De kár, hogy nincs már erre mód.
Mindig kettőn áll a boldogság.
Jobban bántottál, mint gondolnád,
Megszépíti már a távolság.
S az utolsó találkozást.
Kék az ég és zöld a föld.
Mily egyszerű az élet.
S én egyszerűen nem tudom,
Hogyan felejtselek.
Nálad lenni újra jó lenne,
Két karodba bújva, jó lenne.
Arcodhoz simulva, jó lenne,
De kár, hogy nincs már erre mód.
Mindig kettőn áll a boldogság.
Újból kezdhetnénk, ha gondolnád,
Nem mondtuk ki még a búcsúszót.
Hát adj még egy találkozást.
Kék az ég és zöld a föld.
Mily egyszerű az élet.
S én egyszerűen nem tudom,
Hogyan felejtselek...
Csoda napok járnak, változik a szél:
öröm dala árad, költözik a tél.
Szabadul a folyó, megölel a fény-,
Olvad a gond a szívemről, minden az enyém!
Velünk jön a Szerelem, túl az utakon-,
ha lemarad az Idő, fel nem kutatom...
Mosolyog a világ, mért' ne tegyem én?
Olvad a gond a szívemről, minden az enyém!
Szeretem az élet hajnali dalát,
Szeretem a fények nappali szavát,
Szeretem az est otthon-melegét -,
Szeretem a csókod éjjeli tüzét!
Szeretem az álmok rejtett aranyát,
Szeretem a táncok tiszta tavaszát,
Szeretem a csönd égi örömét-,
Szeretem a csókod éjjeli tüzét!
Csoda napok járnak, változik a dér:
Mutatja magát a csillagszemű éj.
Napot kap a virág, hitet a remény-,
Olvad a gond a szívemről, minden az enyém!
Velünk jön a szerelem boldog-szabadon-,
Vége sose legyen, kérem, akarom!
Szorítom a kezed, élem a mesém
Olvad a gond a szívemről, minden az enyém!
Szeretem az élet hajnali dalát,
Szeretem a fények nappali szavát,
Szeretem az est otthon-melegét-,
Szeretem a csókod éjjeli tüzét!
Szeretem az álmok rejtett aranyát,
Szeretem a táncok tiszta tavaszát,
Szeretem a csönd égi örörmét-,
Szeretem a csókod éjjeli tüzét!
Nézz rám, érints meg szóval!
Nézz rám, számíthatsz rám!
Némán szólj hozzám csókkal!
Nézz rám, számíthatsz rám!
Szeretem az élet hajnali dalát
Szeretem a fények nappali szavát,
Szeretem az est otthon-melegét-,
Szeretem a csókod éjjeli tüzét!
Szeretem az álmok rejtett aranyát,
Szeretem a táncok tiszta tavaszát,
Szeretem a csönd égi örömét-
Szeretem a csókod éjjeli tüzét!
Nagy Zsuzsanna
Álmodott szerelem
Csend ékelődött zajos délutánba,
Hallgatag szívbe emléked bezárva,
Üvegburába rejtett e pillanat,
Lelkedhez a lelkem ácsol hidakat.
Te, ki a szeptemberi alkonyatban
Jössz, szemembe könnyeket csalogatva,
S szívemet lopva sodrod magad felé, -
Mágneses távolodba betemettél.
Egy nyár erejéig képzeletemből
Száműztelek, s mégis az arany őszből
Nem várt pillanatban tettenértél,
S fénylő pókhálódon lelkembe léptél,
Mégis ez álmodott szerelem a való,
Mely táplál, ha majd hullani kezd a hó.
Egyszer minden véget ér
Van az úgy, hogy sírni volna jó, de a könnyem mégsem látható.
Van az úgy, hogy félek ennyi volt,
Minden össze omlik, mint egy vár és nem bírom már!
Néha van, hogy túl hossz az út, s elfelejted honnan is indult.
S néha van, hogy menned kell tovább,
Búcsúzol még akkor is, ha fáj, de nem maradhatsz már!
Én mondanám, hogy szép az élet,
De sajnos senkit nem kímél meg
S mi elmúlt, soha nem jön vissza már!
Egyszer minden véget ér, még ha akkor is, ha nem szeretném.
Túl nehéz, de én mégis százszor újra kezdeném, ha kell,
Hisz megérte minden perc.
Egyszer minden véget ér, de kell, hogy legyen még egy esély.
Érzem én, hogy nem járhatok még az út végén, talán, ha újra játszhatnám,
Annyi minden várhatna még rám!
Mért van az, hogy néha túl nehéz, bármit teszel, minden túl kevés?
S mért van az, hogy senki sem segít,
Hogy ha éppen szükség lenne rá, mintha nem hallaná!
Miért van, hogy egyszer véget ér, minden amit annyira szerettél?
És miért van az, hogy mindig azt hiszed,
Hogy rosszabb nem történhet már, és mégis csak jár?
Én mondanám, hogy szép az élet,
De sajnos senkit nem kímél meg
S mi elmúlt, soha nem jön vissza már!
Egyszer minden véget ér, még ha akkor is, ha nem szeretném.
Túl nehéz, de én mégis százszor újra kezdeném, ha kell,
Hisz megérte minden perc.
Egyszer minden véget ér, de kell, hogy legyen még egy esély.
Érzem én, hogy nem járhatok még az út végén, talán, ha újra játszhatnám,
Annyi minden várhatna még rám!
És ha választhatnék, hát semmi sincs még,
Amit megbánhatnék vagy másképp tennék.
És ha indulnom kell, hát úgy mennék el,
Hogy tudom, nem rontottam el.
Hogy azt ami volt, így hozta a sors
S még hosszú az út.
/Kefir/