Egy kis romantika.../szerelmes dalok, versek, regények/ (fórumjáték)

Elszállt egy év, s a csókod épp úgy égett,

Mert nem kísért meg új érzés, és nem hiányzik más.

Oly bölcs a szív, s ha más irányba téved,

Vágyak színes tengerén, mindig rád talál.

Ne félj ma éjjel új Hold vár, tiszta fénnyel rád és rám,

Elmegyünk, és érkezünk, álmunk együtt ébredjen hát.

Keresem a szót, hogy elmondjam,

Milyen, amikor a szívem dobban,

Mikor felébred bennem,

Szerelemre éhes lelkem.

Keresem a szót, hogy elmondjam,

Milyen, amikor a szívem dobban,

Mikor felébred bennem,

Szerelemre éhes lelkem.

Álmodunk, s ha kelt a hűvös reggel

Elárvult, édes vágyaink, párnák oldalán.

A hajnalok, mint szertefoszló tenger,

Mossák szét az álmaink végtelen sorát

Ne félj ma éjjel új Hold vár, tiszta fénnyel rád és rám,

Elmegyünk, és érkezünk, álmunk együtt ébredjen hát.

Keresem a szót, hogy elmondjam,

Milyen, amikor a szívem dobban,

Mikor felébred bennem,

Szerelemre éhes lelkem.

Keresem a szót, hogy elmondjam,

Milyen, amikor a szívem dobban,

Mikor felébred bennem,

Szerelemre éhes lelkem.

(Krisz Rudi)

Szima

Éjszaka

...Szavak nélküli világban

ketten vagyunk: csak te meg én,

subát terít ránk a holdfény.

Suba alatt - szintén ketten -

nem láthat meg minket más sem,

hold fénye is felhő mögött...

S hogy mi történt kettőnk között?

Kiélhettük vágyainkat,

el nem csókolt csókjainkat,

lázban égő, izzadt testtel

feküdtünk ott - s szerelemmel.

Több akadály nem volt köztünk,

s nyári éjben, csillagfényben,

holdsugaras villámfényben,

sosem látott kedvesemmel

ősi titkokat kutattunk,

s annyi mindent felfedeztünk,

félszegségünkön mulattunk,

s hajnal felé... tegeződtünk.

Hirtelen jött, fésületlen,

kábult aggyal, viharverten...

Sújtott villám, és fújt a szél,

azóta csak rólad mesél.

A vén budai hársfák békésen suttognak,

Elpihen a lombokon a szél,

Már Hold ragyog a bástyán, s úgy érzed boldog vagy,

Lágyan egy kis kéz kezedhez ér.

Oly jólesik a légyott este, a Ruszwurmnál,

Mint a mese, halk muzsika száll,

Fölrepül egy sóhaj, csók fakad a csókkal,

Nyár tüze, vagy hó van, áll a bál,

Jöjj ide a Várba, nem maradsz te árva,

Mert valaki várva vár!

Ez persze, csak jótanács!

Lehet, hogy máshol nem így szokás,

Ám, hogyha Budára jársz,

A szíveddel hallgasd, hogy mit mond a hárs....

A vén budai hársfák békésen suttognak,

Elpihen a lombokon a szél,

Már Hold ragyog a bástyán, s úgy érzed boldog vagy,

Lágyan egy kis kéz kezedhez ér.

Oly jólesik a légyott este, a Ruszwurmnál,

Mint a mese, halk muzsika száll,

Fölrepül egy sóhaj, csók fakad a csókkal,

Nyár tüze, vagy hó van, áll a bál,

Jöjj ide a Várba, nem maradsz te árva,

Mert valaki várva vár!

(Ajtay Andor)

Grigo Zoltán

Még kapaszkodom

Kapaszkodj belém, kicsi társam,

ebben az őrült vad futásban,

ahol a szív, mint a csont, reped,

és hullanak szép ezüst fejek,

ahogy véres csatákban, sorban,

hevernek a földön a porban,

mert beteg időt élünk ahol,

csalogány helyett varjú dalol,

itt az élet is másként válogat,

magának szüli a királyokat,

én az idő ráncos homlokán,

csak szállok apáim nyomdokán,

a fejemre már nem kell babér,

csendesen kering bennem a vér.

Egyszer tudom, a virág lehull,

szirmaival a szél messze fut,

de amíg terítőd hófehér,

nekem elég egy szelet kenyér,

ha szíved tiszta hegyi patak,

megbújok benne mint a halak.

Még kapaszkodom, kicsi társam,

ebben az őrült vad futásban,

mielőtt magához húz az álom,

átgázolok veled én a halálon.

Úgy szeretlek én amíg csak élek,

Nézd letérdelek s könyörgöm néked

Szerelmedért mindent megteszek én

Nem mehetsz el azért ily könnyedén

Mi az a szó ami visszatart még

Szeretlek én ennyi mért nem elég?

Nem érdekel ki volt most a hibás

csak suttogom mi az ami úgy fáj!

Jéghideg vagy, szemed máshova néz

tekints le rám újra légy az enyém!

Így mondom most el szeretlek téged

nézd letérdelek s könyörgöm néked!

Szeretlek én ennyi mért nem elég

mi az a szó ami visszatart még

nem mehetsz el azért ily könnyedén

szerelmedért mindent megteszek én!

Így mondom most el szeretlek téged

nézd letérdelek s könyörgöm néked!

(Aradszky László)

Hosszú az a nap,

Amely a csókod nélkül múlik el,

Hosszú az az út,

Amit a küszöbömig megteszel.

Hosszú a perc, míg átölelsz,

Míg mindent elmesélsz,

Míg gondjaidból hozzám visszatérsz.

Rohan az idő,

Aztán a búcsú újra oly nehéz,

Aki így szeret,

Annak a másikból minden kevés.

Ha tudnád, hogy mennyire várlak,

Tán még jobban sietnél hozzám,

Boldog az a perc,

Ha magadhoz ölelsz, drágám.

(Neoton)

Végtelen éjszakákat álmodoztunk át,

Anélkül, hogy tudtuk volna, mit hoz a holnap

Szívünk egy ritmusra dobbant,

Testünk égett, mint a tűz,

És álmodoztunk, vágyakoztunk.

Ki tudja milyen csodát vártunk.

Olyan mint a méz, olyan édes,

Olyan szép volt minden éj

Darabokra törted össze a szívem,

Mikor végleg elmentél!

Csodák történhetnek, ha hiszel bennük még,

Álmodban a fényt látod, és van még remény,

Tudod sírnom kéne most még, de az élet megy tovább,

Hogy álmodozzak, vágyakozzak és várjak egy új csodát!

(Betty Love)

1. Holnaptól nem érdekel, hol jársz és kivel,

Hogy ki az újabb áldozat, ki téged elvisel.

Holnap már nem érdekel, miért voltál ilyen.

Ne magyarázz! A lényeg az, hogy nem kellesz nekem.

2. Holnaptól nem érdekel már a folytatás,

Hogy mi az ábra, s miért hazudsz, mint a vízfolyás.

Holnap már nem érdekel, mit mondasz nekem,

S nem akarlak látni már többet, azt hiszem.

R1. Még nem tollas a hátam, nehogy madárnak nézz,

Most jobb, ha lelépsz.

R2. Menj, így jobb lesz talán, ne nézz bután!

Ezután csak a holnapnak élek.

Menj, így jobb lesz talán, ne nézz így rám!

Ezután nem akarlak már téged.

3. Holnap már nem érdekel az, hogy mit csinálsz,

S ne reméld, hogy felkavar, hogy ha fejre állsz.

Holnaptól nem érdekelsz, bye-bye, ég veled!

De ne csináld a fesztivált, az nem áll jól neked.

Nem vagyok én se talán a régi, úú, bébi,

Most ideje volna lelépni.

Jó annak akit szeretnek, aki hiányzik valakinek.

Akit gyakran hívnak, akit sokszor keresnek.

Aki még félig másban él, akiben nem céltalan a remény.

Aki tudja, várják valahol, akit valaki szelíden átkarol.

Aki élhet egy másik emberért,

Akinek nem kell sírnia egy másik emberért.

Akinek nem kell sírnia egy apró kis támaszért,

Akiben nem kételkednek soha,

Aki megnyugodhat, ha távol is otthona.

Aki igazat mond és van aki elhiszi,

Aki megóvja, s kiben újra megtanulhat élni!!

Van, aki könnyen kapja meg azt akit szeret, van aki sír és szenved. Van aki könnyek nélkül tud feledni, s van aki meghal mert igazán tud szeretni !

A kék angyal álmomra szállt,

Azt súgta, várj még, csak várj,

Szép csendben múlhat sok év,

Eljön a nap, hogy ébredj,

Szállj végre már!

Láttam, a föld az éghez ér,

Hogy szárnyak nélkül nem repít a szél,

De az a hang - néha új útra hív,

Mélyen a szívemben

Ha súg…

Az életed vár

Mennyi gyönyörű változás,

Óh, végre megtalál,

Túl ér a hegyeken, falakon, szíveden átjár,

Halld a zenét, csak egy dal, talán csak érzés,

Nem tudod még, hogy miért,

Csak kér, csak hív!

Óh, ha úgy érzed, nem bírod már,

Hogy te vagy csak, aki mindent máshogy lát,

Megálmodtad, nagyon rég a csodát,

A kék angyal vár, engedd a szíveden át…

Az életed vár

Mennyi gyönyörű változás,

Óh, végre megtalál,

Túl ér a hegyeken, falakon, szíveden átjár.

Halld a zenét, csak egy dal, talán csak érzés,

Nem tudod még, hogy miért,

Álmod egyre hív!

Még vár

Mennyi gyönyörű változás,

Óh, végre megtalál,

Túl ér a hegyeken, falakon, szíveden átjár.

Halld a zenét, csak egy dal, talán csak érzés,

Nem tudod még, hogy miért,

Álmod élni hív,

Minden percért kár!

Óh, téged is vár,

De nézz a falakon túl…

Még vár

A gyönyörű változás,

Szíveden átjár,

Az életed láz,

Egy járatlan úton, falakon túl.

Ne add fel, ne dobd el, ne bújj el,

Ha jön a pillanat,

Nem számít, meddig tart még,

Csak élj, csak élj, csak élj!

Aki nem csak szavakkal szeret, hanem tettekkel is,

Akinek a számára én vagyok, a legféltetetebb kincs.

Akinek hiányzok, ha nem vagyok épp vele,

Akinek a szerelmének nincs semmi feltétele,

Aki ha meglát szíve nagyokat dobban,

Aki a fülembe súgja: téged szeretlek a legjobban,

Aki számára én vagyok a világ,

Aki nem hazudik azzal, hogy imád,

Akinek a mindene én vagyok,

Aki úgy szeret, hogy magam vagyok,

Akinek nem kell mellém semmi,

Aki az életemet szebbé teszi!

Whitney Houston

Miért hagy el a hited bennem?

Talán úgy érzed, ideje mennem…

Hová lettek az odaadó, szép szavak,

melyek nélkül lelkem szanaszét szakad?!

Tudsz-e még vajon engem szeretni?

Szívünket egybe fonva, soha nem feledni…

Elmúlik-e szívedből a kétely,

mely úgy falja fel enyémet, akár a métely?

Csak ülök itt némán, magam elé nézek…

Kezdem érezni sorsom, belülről már vérzek.

Szívem lüktet, tagjaim, akár az ólmok,

lassan, de biztosan, végleg összeomlok.

Ám én nem hagyom, hogy így legyen,

nem engedi az őszinte, igaz szerelem!

Szívedért én bármit megteszek,

ha kéred, örökre a Tiéd leszek!

Amit látsz, Neked adom! Nincsen másom…

Hogyha nem kell, hát a föld alá ásom!

Legyünk Mi a világ, legyünk Mi a döbbenet,

hisz mit nekem jelentesz, szavakkal leírni nem lehet.

Kóródi Zoltán

Ákos: Örvény

Tovább nem tudok várni,

Most már megteszi bármi,

Az lesz a veszted,

Hogy örvénylik a tested.

Az alkalom itt van,

Hát hódolj be halkan!

Százezer éve

Mindig ez a vége.

Mindegy a színhely,

Nem kell, hogy színlelj,

Szeress vagy vess meg,

Én birtokba veszlek!

Olvadni kezd most a Hold,

Az arcod a párnán

Csak egy furcsa-furcsa folt.

Ócska kis közhely,

Gyönyörű törvény,

Hogy a szerelem örvény.

Tovább nem tudok várni,

Most már megteszi bármi,

Az lesz a veszted,

Hogy örvénylik a tested.

Látod, nálam a fegyver,

De reszketned nem kell,

Mert ez csak gyönyört fakaszt,

Hát húzd meg a ravaszt,

Ugye érzed a tavaszt?!?

Olvadni kezd most a Hold,

Az arcod a párnán

Csak egy furcsa-furcsa folt.

Ócska kis közhely,

Gyönyörű törvény,

Hogy a szerelem örvény.

Mindíg azt hiszem....már örökre így marad

- befejezetlen a pillanat.

Mindíg azt hiszem...akarni kell csupán

- s halálig izzik bennünk a parázs.

Nem én ! -a szerelem választott utitársul

s váltott jegyet :nekem simát,magának retúrt.

Nem én ! - a szerelem volt

hamiskártyás zsivány

üres lapokat osztott nekem,magának

csupa ászt !

Mégis, újra és újra azt hiszem : van örök

holtomiglan-holtodiglan szerelem

mégis, újra és újra elhiszem : hajómmal

Naxoszra érkezem...!

Azúr színű óceán közepén kicsinyke sziget

-ragyogtasd rám tengerszínű szemed -

legyen már egyszer valóban igaz

és befejezetlen a pillanat !

Prosszer Gabriella Júlia

Rég várom a csodát, egyszer eljössz hozzám

S megérted, mit jelentesz nekem.

Tudod én mindig változom, lehet, hogy örök bolond maradok

De szeretlek téged és félek, hogy belehalok…

Ha kell érted bármit vállalok

Hisz nélküled úgyis meghalok

Sárkánnyal küzdök túl a nagy hegyen

Kérj bármit, hidd el megteszem!

Ha kell érted bármit vállalok

Hisz nélküled úgyis meghalok

Sárkánnyal küzdök túl a nagy hegyen

Kérj bármit, hidd el megteszem.

Csak néhány apró gondolat,

Néhány gyönyörű pillanat.

A szívemben őrzöm minden álmodat.

Nem is kérek semmi mást

Csak hallgasd ezt a vallomást.

Belehalok, mert ha te nem vagy nem kell senki más.

Ha kell érted bármit vállalok

Hisz nélküled úgyis meghalok

Sárkánnyal küzdök túl a nagy hegyen

Kérj bármit, hidd el megteszem!

Ha kell érted bármit vállalok

Hisz nélküled úgyis meghalok

Sárkánnyal küzdök túl a nagy hegyen

Kérj bármit, hidd el megteszem.

Ne kérdezd miért történt ez így

Bolond bohóc a szív

Menni kell, engem is valami hív.

Tudod én mindig változom

Lehet, hogy örök bolond maradok

De szeretlek téged és félek, hogy belehalok.

Ha kell érted bármit vállalok

Hisz nélküled úgyis meghalok

Sárkánnyal küzdök túl a nagy hegyen

Kérj bármit én megteszem!

Ha kell érted bármit vállalok

Hisz nélküled úgyis meghalok

Sárkánnyal küzdök túl a nagy hegyen

Kérj bármit, hidd el megteszem.

/ismeretlen/

Tegnap még nem ismertelek, nem volt öröm s nem volt remény.

Kívántalak, öleltelek. Álmaimban kigyúlt a fény.

Váratlanul megláttalak. Szerelemre lobbant szívem.

Nincs irgalom, nincs kegyelem. Enyém leszel, hiszem.

Ref.:

Ölelj, ölelj, csókold a szám. Nem kell a csend sem a magány.

Ölelj, ölelj, szoríts nagyon. Az éjszakát Neked adom.

Ölelj, ölelj, csókold a szám. Nem kell a csend sem a magány.

Ölelj, ölelj, szoríts nagyon. Az éjszakát Neked adom.

2.

Megyek hozzád, nem vársz, tudom. Szívem vérem lüktet vadul.

Hajnali szél tépi arcom. De én megyek hivatlanul.

Ref.:

/˛Betli duó˛/

Szima

Éjszaka

...Szavak nélküli világban

ketten vagyunk: csak te meg én,

subát terít ránk a holdfény.

Suba alatt - szintén ketten -

nem láthat meg minket más sem,

hold fénye is felhő mögött...

S hogy mi történt kettőnk között?

Kiélhettük vágyainkat,

el nem csókolt csókjainkat,

lázban égő, izzadt testtel

feküdtünk ott - s szerelemmel.

Több akadály nem volt köztünk,

s nyári éjben, csillagfényben,

holdsugaras villámfényben,

sosem látott kedvesemmel

ősi titkokat kutattunk,

s annyi mindent felfedeztünk,

félszegségünkön mulattunk,

s hajnal felé... tegeződtünk.

Hirtelen jött, fésületlen,

kábult aggyal, viharverten...

Sújtott villám, és fújt a szél,

azóta csak rólad mesél.

Tűzpiros virág

Tűzpiros virág volt minden csókod kedvesem

Emlékszel talán, akkor kinn a szigeten

Zúgó fák alatt most magam járok csendesen

S lépteid nyomát mindhiába keresem.

Egy régen elfelejtett dal a romok közt bú s árván bolyong,

Tűnő álmokból csendben fátyolt sző a néma múlt.

Régi szerelem még néha-néha visszajár,

Ha kinn a szigeten halkan búcsúzik a nyár.

Messzeszálló őszi szellő vidd el az én bús dalom

Súgd meg neki halkan titkon ma is róla álmodom.

Messzeszálló kósza szellő vidd el az én bánatom

Súgd meg néki lágyan csendben, feledni sosem fogom!

(Kovács Erzsi)

Budai Zolka

vissza hamar

engedd meg hogy lerúgjam a plédet

s te legyél az aki visszatakar

tudod úgy hiányzik gyöngeséged

mint nyári mezőnek friss zivatar

és úgy reszket a csókért e homlok

mint kenyérért és borért a koldus

látod miattad szépeket mondok

s miattad klisé az epilógus

de akkor is kell a forró ajkad

nekem akkor is és csak azért is

ráncosodjon rongyosodjon rajtad

a kor meg a kortársabb poézis

mikor egyik kezem megtör téged

a másik hirtelen összekapar

engedd meg hogy ledobjalak téged

és borulj rám mindig vissza hamar

Szeretlek akkor is, ha nem akarom

Szeretlek akkor is, ha nem akarom,

Ezt most már magamnak is bevallhatom,

Még mindig tíz körömmel ragaszkodom hozzád,

Nem tudok én haragudni rád!

Amikor játékosan felém nevetsz,

Olyankor úgy érzem, hogy te is szeretsz,

De aztán megváltozol, idegennek látlak,

S nem értem, hogy mi fűz még hozzád?

Bár józan ésszel, tiszta fejjel mondom,

Hogy jobb lesz nékem most már egyedül,

De holnapra újra, új lángra gyúlva,

Szívem mégis hozzád menekül.

Szeretlek akkor is, ha nem akarom,

Ezt most már magamnak is bevallhatom,

Még mindig tíz körömmel ragaszkodom hozzád,

Megbocsájtom minden kis hibád,

Mert szeretlek akkor is, amikor haragszom rád!

/Kovács Erzsi/

Van egy kicsi házikó.

Fehér fala ragyogó,

Oda jártunk te meg én,

Boldogságunk idején.

Minden kis zug visszahív,

Semmit sem feled a szív.

De a boldog ifjúság

Nem jön vissza soha már.

Mégis újra elmegyünk,

Emlékeket keresünk.

S feltűnik a régi nyár,

És egy vidám ifjú pár.

Az a kicsi házikó

Most is olyan ragyogó,

Nekem egyet jelent már,

Ez a ház, s az ifjúság.

Mégis újra elmegyünk,

Emlékeket keresünk.

S feltűnik a régi nyár,

És egy vidám ifjú pár.

Az a kicsi házikó

Most is olyan ragyogó,

Nekem egyet jelent már,

Az a ház, s az ifjúság.

(Ambrus Kyri)

Szeretnélek újra megtalálni

Ó, hol van a szerelem?

Ó, hol van már az a régi tűz?

Kutatom, keresem,

Elveszett, azt hiszem.

Szeretnélek újra megtalálni!

Itt vagy velem, s mégsem nekem!

Ó, hol van a szerelem?

Ó, hol van már az a lágy mosoly,

Amely a szemeden ragyogott szeliden.

Szeretnélek újra megtalálni!

Itt vagy velem, s mégsem nekem!

Mi így élünk most már!

Szívünk néma közöny!

Bár csak egy szót szólnál,

A mosolyt is megköszönöm,

Nekem öröm!

Van legalább egy kis örömöm.

Ó, hol van a szerelem?

Ó, hol van már az a régi tűz?

Kutatom, keresem,

Elveszett, azt hiszem.

Szeretnélek újra megtalálni!

Itt vagy velem, s mégsem nekem!

/Máté Péter/

Azóta szüntelen

őt látom mindenhol

Meredten nézek a távolba

otthonom kőpokol

szilánkos mennyország

folyékony torz tükör

szentjánosbogarak fényében tündököl...

A szerelem, olyan, mint egy álom!

Néha szép, néha fájdalom!

Igazán szeretni csak egy valakit lehet, és pedig azt, aki téged is szeret.

Fekete, mint az Ördög

Forró, mint a Pokol

Tiszta, mint egy angyal és

Édes, mint a Szerelem! :P

Mély, fémfényű, szürke, szép színű szemedben, édesem,

csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen,

csendesen, - hallani nem lehet, talán látni sem: az látja

csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!