Egy csalódott anya (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Egy csalódott anya
Köszönök szépen mindenkinek mindent! Igazán aranyosak vagytok, pedig most nem is e célból írtam a cikkem! Írnék én priviket, de nem engedi a rendszer. Már elküldtem egy párat de a többi nem megy át. Szóval, leírom nektek a címemet és kérlek oda küldjétek amit gondoltok, mert tudom az ő címét is, de nem vagyok biztos az irányítószámba meg a lakásajtó számba így félek nem kapja meg
Az én címem: 1211 Bp. Kossuth L. 43-45 9/2
Az övé: 1213 Bp. Szent István út 1/d földszint. Én _Farkas Krisztiánné vagyok, ő Jacsóné Veronika
A kislány 2 éves a fiúk: 6, 8, 11, 13 a pontos méreteket nem tudom, a kislány 4-es pelust hord
16 év? Én is bekattantam volna. A nővéred férje jól kereshet, hogy öten élnek egy keresetből. Ez a családi modell régen nagyon gyakori volt, ma már kockázatosnak nevezném. Én azt vallom, tudj vezetni, legyen rugalmas munkád, saját biztos jövedelmed. A férfiak nagy része nem aggyal, hanem a farkával gondolkodik, már elnézést, de az indító történet is erről szól. Soha egy megcsalást sem tudnék megbocsátani, ha félrelép, onnan nálam nincs visszaút, még ha Domestosba mártja ..., akkor sem. Ha megállok a saját lábamon, akkor nem is kell megalázkodnom, hogy visszafogadjam és hányingerrel küzködve hagynom, hogy hozzám érjen.
Ha ismerjük a párunkat, és mindent megbeszélünk, szószerint együtt élünk, egy ilyen történet azonnal kiderül, barátnőt meg lekvárfőző fakanállal hajtom el az első csábító bandzsításkor. :)
Sziasztok!
Elolvastam a cikket, és szörnyű sorsot kapott ez az anya. A három pontot én is vallom, amikor szóba kerül a harmadik gyerkőc, mindig ezt mondom: két kezem van. Erre a válasz: de kettőnknek négy. Hát persze. De vannak helyzetek, amikor magamtól várom a választ, és a belső énem csóválja a fejét, és hajthatatlan a kérdésben. Lehet, hogy kegyetlen vagyok.
Nagyon sokat beszélgetünk, bízom benne, tudom, hogy imád, de ez ma van. Sármos és vonzó férfivá érett, mi van, ha jön egy szebb, jobb, más nő, egy szőke hosszú hajú cicababa? Keresek annyit, hogy nem kerülök kilátástalan helyzetbe, bármikor képes vagyok új életet kezdeni, nélküle, szeretem őt, de belehalni sem fogok. Nem tudom, miért mérlegeltem az életben így, pedig boldogok vagyunk, de annyi a válás, jobb, ha van egy menekülési útvonal, egy akcióterv. :)) Talán az anyaság, a felelősségtudat tette ezt.
A cikkben felsorolt utolsó három ponttal tökéletesen egyetértek! Az utolsó kettőt kiskoromtól már alkalmazom, csupán az elsővel gyűlik meg időnként a gondom.. Hiszen, ha párom van hosszú idő óta, akkor sajnos átváltok a kétszemélyben való gondolkodásba. De a harmadik pontot még ekkor is tartom.
(1.Annyit vállalj, amennyit egyedül is elbírsz, ha bármi történik
2.Soha ne bízz meg magadon kívül senkiben igazán.
3.Bárki bármit mond, sosem tudod, mi jár közben a fejében.)
Anyukám is mindig azt mondta: magadnak szülöd a gyereket. Apa bármikor kiléphet belőle. Fizikailag, érzelmileg, bárhogy. Házasságból, élettársi kapcsolatból, tökmindegy. Egy nő sosem tartathatná el magát hosszú éveken keresztül, mert ha a férfi bekattan, akkor ott marad hoppon, pénz nélkül, állás nélkül, egy (rakat) gyerekkel...
Én a mai napig mondom a nővéremnek, hogy mázlija volt, mert ő a három gyerekkel 16 évig volt otthon. Én bediliztem volna. Idén ünnepelték a férjével a 30. házassági évfordulójukat. Ja, érdekes, de a nővéreméknél a legnagyobb házassági válság akkor volt, amikor újra nekiállt dolgozni. Na, az egy kisebb háború volt...
Nem voltak jelei??? Nem hiszem el, hogy van olyan, hogy élnek boldogan, aztán egyszercsak az egyik fél bejelenti, hogy agyőőőő. Mindenféle előzmény nélkül. Nem vett észre semmit? Mondjuk 5 gyerek mellett...
Sajnos ismerek én is hasonló esetet-bár egy gyermekük volt a boldog fiatal párnak,mígnem a pasas megkattant,és egyik napról a másikra elcuccolt otthonról.
Otthagyta a 18 hónapos gyerekét -persze gyerektartást nem fizet,és nem látogatja a gyermekét-nem kíváncsi rá.
Szeretett volna kislányt?
A párom főnöke, aki tele van pénzzel ő is szeretett volna kislányt. Van 2 fia és úgy volt vele, hogy a családba mindenki fiú volt és inkább kivettek egyet az intézetből (kórházból) 4 naposan.
De 5 gyerek a mai világba???
Sziasztok!
Bizonyos okok miatt utóbbi években Én is e cikk tanulságai szerint élem az életem!
Erről a csepeli anyáról már olvastam valamelyik fórumon. Sőt a naplóját is. Azért van 5 gyereke mert mindenképpen szeretet volna kislányt .
De tényleg hova lett a cikk író ? mert nem szólt hozzá 1x sem:((((
Pedig láttam ilyet... volt, hogy az apuka külföldön gürcölt, hogy meglegyen mindenük, amikor hazatért a gyermekei tagadták meg, hogy eddig hol voltál amíg szükség lett volna rád? Semmi másra nem kellett, csak fejős tehénnek!
Mindenesetre, rohadt bátor ember, hogy önkormányzati lakásba 5!!! gyermeket vállalt... meg talán egy kicsit felelőtlen...
Nagyon sajnálom, de nincs egyedül szegény anyuka.
Nagyon sok ilyen, vagy hasonló esetről hallottam, de mennyi lesz még!
kismillió ilyen család van.Én ezért vállaltam kettőt...
Ám a másik fele:mindenki az apukát hibáztatja de! biztos hogy anyuka is mindent megtett a házasságért? Ne felejtsük el ennyi gyerek mellett kinek lenne ideje a férjre? én is szeretnék 5-6 gyermeket de sem anyagilag nem tehetem meg és azért sem mert nem tudom mit hoz a jövő!Az biztos hogy szegénységbe,nyomorba sose szülnék ennyi gyermeket!
Szomorúan olvastam a történetet...nemrég én is majdnem hasonló helyzetbe kerültem, igaz csak egy gyermekkel.... de mi szerencsére meg tudtuk oldani (most úgy néz ki).
A lényeg, hogy én is ugyan erre a következtetésre jutottam.... csak hát amikor az ember fiatal és szerelmes, nem így gondolkodik...amikor összeházasodnak az emberek és gyermeket vállalnak, akkor azt együtt teszik! És nem szeret senki sem arra gondolni, hogy mi lesz ha....