Egy csalódott anya (beszélgetős fórum)

Persze, csak remélem, hogy akihez ő közel áll, ők nem mondják más emberre, hogy nem ember, csak mert mást gondol, mint ő.

Nem lenne szerencsés :O)

Húú,de ismerős!

Amúgy olvasgattam itt a fórumot,és én úgy gondolom,ha segít valaki nem azért teszi,hogy megdicsérjék,hanem a saját lelki békéje diktálja,hogy jót tegyen.

Csak akkor minek itt részletezni,hogy de jó is voltam???

Na mindegy,megyek aludni,mielőtt engem ....sznek le.

Csak mert valószínűleg dühös ember és ezért szeret valakit gyűlölni.

Most én voltam a célpont. Szerintem van pár ember már a tarsolyában, akiket leír egy pillanat alatt, mert így kiélheti a dühét.

Veszélyes üzem. Nem tesz jót az egészségre. :O)

Nem értetted meg Csaba dokit!

Aki így félreértelmez valamit vajon miért teszi?

Remélem a gyerekekkel nem leszel ilyen diktatórikus és ellentmondást nemtűrő, és ítélkező.

Én nem vagyok embertelen, de neked nagyon gáz a stílusod.

Nem az aranyhalat kell kifogni.

És nem is egy bálnát, ami egész életre eltartást ígér. Mert ha megszökik.....

Itt a pont. :O)

Csaba doki, te nem vagy ember.

Kész, ennyi.

Abban az egyben igazad van, hogy egy nyílt fórumba mindenki azt ír, amit akar, és ha nem moderálják ki, ott is marad. Úgyhogy irkálj nyugodtan, a kutyát nem érdekli az embertelen hozzáállásod.

Ismerjük a fajtádat. De mi, többgyerekesek, nem pazarolunk rád figyelmet.

A magam részéről a szabad időmet tudtam felajánlani az édesanyának, a pici lányra fogok vigyázni a jövő héten. Aztán majd még meglátjuk, hogy alakul, szervezés alatt van. Pár kinőtt, használható holmit is viszek, ma vettem nekik iskolai füzeteket.

Volt, aki nem írt ide semmit, szó nélkül beállított a családhoz az adományokkal, volt aki kért egy bankszámlaszámot és oda utalt. 5 perc.

Amit tudunk, segítünk, és a rosszindulatú megjegyzéseket elengedjük a fülünk mellett.

Az ember nem azért ember, hogy segítsen.

Hanem, hogy fejlődjön és megélje az életét.

Aki bizonyos helyzetben azt tartja segítségnek, hogy adományt ad, az az ő döntése.

Aki egy helyzetet elemezve másoknak is tud gondolatokat mutatni arra, hogy ne kerüljön ebbe a helyzetbe, az van. hogy nagyobb segítség.

Nem halat kell egymásnak adnunk, hanem ha lehet, horgászni megtanítani a másikat, ha még nem tud.

Mindenki tegye, amit jónak lát.

Majd szemezget belőle, akinek amire szüksége van.

Sziasztok!

Beleolvasgattam a fórumba, csak néhány gondolat:

A vélemény szabad kinyilvánítása… Persze, nagyon szép gondolat. De nézzük meg egy kicsit közelebbről. Vajon hány ember borítja rá az íróasztalt a főnökére, mert túlórázni kell és vajon hány autós csapja le a rendőrt az út szélén, mert pont őt inti le, holott nagyon siet? Korlátok vannak. A vélemény kinyilvánítása az emberek legnagyobb részénél józan megfontolás után történik. Ettől nem vagyunk elvtelenek. De könnyű úgy, hogy nincs következménye. Ez a fórum nem egy adott helyzet kialakulásáról, hanem egy adott helyzet megoldásáról kellene, hogy szóljon. Mutasson bárki egyetlen embert, aki visszatekintve az életére széles mosollyal bólint és azt mondja: „igen, mindent jól csináltam!”. Szerintem nincs ilyen. Annyi a különbség, hogy van, aki kevés, vagy jelentéktelen dolgokban döntött rosszul, van, aki sokszor, vagy sorsfordító dolgokban. Amíg ezt jó szándékkal és adott helyzetnek megfelelően tette, addig emberként viselkedett. Nem bűnös. Viszont azért vagyunk emberek, hogy segítséget nyújtsunk egymásnak. Mások sorsát mindig nagyon jól tudjuk elemezni. Csak szerintem felesleges. Ha néhány fórumtársunk gondolatmenete vezérelné a világot, akkor most 7 milliárd embertársunk vállán zokognánk, hogy Ádám miért nem sújtotta helyszíni bírsággal Évát, amikor az Élet fája helyett a Tudás fájáról szakította le azt a nyamvadék almát… Azt kell megoldani, ami most van és nem hátrafelé nézegetni. És segíteni, amennyit csak lehet. Ennyi.

"a cikket is csak azért írtam, hogy mindenki lássa, hogy az emberek kegyetlenek"

Igen, egy cikkből kell megtudnunk, milyenek az emberek...

Én azért nem ítélem el azt, aki egy ilyen történetet hallva tesz egy-két epés megjegyzést. Senkitől sem várhatod el, sőt, úgy általában a közösségtől sem, hogy részt vállaljon mások felelősségének a következményeiből. Mondom ezt úgy, hogy én is hozzájárulok a szabadidőmmel, a szakértelmemmel és néha, ha tehetem, anyagilag is ismerősök vagy ismeretlenek boldogulásához, de egy pillanatig sem hiszem, hogy ha nem tenném, kegyetlen lennék.

Meg aztán elég gyakori a "vert visz veretlent" esete is: lám, ez a jóasszony is önkormányzati lakásba szült ötöt, aztán túlnyújtózkodva a takaróján hitelt vett föl - miért támogassa őt olyan, aki saját lakásért gürcölt és fájó szívvel lemondott a harmadik gyerekről, mert félt, hogy nem tudja eltartani?

És persze, hogy nem csak az anyáé a felelősség, de hát a pasi eltűnt és nem ismerjük az ő sztoriját, persze amennyit tudni lehet, az is épp elégnek tűnik.

Ha nem akar fizetni és gondoskodni a gyerekekről, akkor természetesen bíróságra kell vinni az ügyet.

De tudod az ilyen témában szerintem az édesanya felelőssége a nagyobb, mert ilyenkor láthatóan rámarad a probléma, tehát neki kell okosabbnak lennie a gyerekek érdekében már előre.

Itt nem az a lényeg, hogy ez ne fordulhatna elő, mert emberek vagyunk, de ne csak a saját hibáinkból tanuljunk.

Arianne, ezért lehet hasznos, ha erről is beszélnek az emberek és nem csak arról, hogy utólag ki tudja a másik embert kihúzni, amibe bele engedte magát.

Mert ezzel talán lesz, aki megfontolja és ő nem csúszik bele, mert amikor szerelmes lesz és 5 gyereken gondolkodik, akkor eszébe juthat, hogy mire is kell még gondolni azon kívül, hogy most éppen minden szép és jó.

"Szégyelld magad!"?????

Nem ez a kioktatás?

Ne viccelj már.

Ugye nem gondolod komolyan, hogy te mondhatod meg bárkinek, hogy mit írhat és mit nem.

Nem gyengén vagy erőszakos.

Hát igaz, hogy a cikkíró hölgy külön kérte, hogy csak az írjon, aki segíteni szeretne, de tekintettel arra, hogy ez egy nyílt fórum, azt gondolom az írhat, aki akar. :O)

Aki tud segíteni, az szuper, de valóban nem árt a bajt megelőzni és ha ilyenkor lesöprik néhányan azokat a gondolatokat, amik ésszerű és átgondolandó vélemények (mint pl. butternut-é), akkor még több ember lesz, aki majd mások segítségére lesz utalva.

Eső után köpönyeg.

A gyerekekre nem azoknak kell gondolni, akik ide írnak, hanem akik megszülik. Hiszen ők döntöttek.

Az életben semmi nem történik véletlenül. És azért, mert ezt valaki elmondja, még nem kegyetlen, mint ahogyan ezt néhány ember szeretné róla gyorsan elmondani, hanem lehet, hogy elmond olyan összefüggést, amit néhányan az élet felé való naivitásuk miatt még nem vettek észre.

Valóban előre kell arra gondolni, hogy mi lesz ha.

Azt hívják felelős gondolkodásnak. A másik verzió a reménykedés.

Én abszolút butaságnak tartom, hogy valaki a népesség csökkenésre hivatkozva szüljön gyerekeket és azért mert 5 gyereket szült, onnantól ő már nem is lehet hibás semmiért.

Mindenki sok mindent megtehet és túlvállalhatja magát a reménnyel és ha ez mégsem sülel jól, akkor meg az a szemét, aki felhívja a figyelmet arra, hogy mások hogyan tudják elkerülni, hogy ilyen helyzetbe kerüljenek.

Nem lehülyézni kell egymást, hanem meghalgatni, mert lehet, hogy nagyon okosat mond, mégha nem is az, amit szívesen hallunk.

Aki gyereket vállal, az igenis akkor felelős, ha látja, hogy alapozhat a párjára és ha bármi történne és akár a párja elhagyná, akkor is meg tudná oldani. Ez nem bizalmatlanság, pusztán felelős gondolkodás, mert ebben az esetben már a gyerek érdeke a legfontosabb és nem a népességi ráta meg a férfibe vetett bizalom.

Szóval ne ítélkezzünk senki felett, aki azt mondja, hogy talán felelőtlen volt az édesanya és az élet ezért leckézteti.

Mert semmi sem véletlen. Nincs pech és szerencse.

Persze ez az én meggyőződésem.

"előbb gondolkozz, aztán cselekedj" összefüggésre.

Maradjunk annyiban, hogy elolvastam a cikked,mindenkinek megvan a saját baja, gondja,

te sem ismered az életem, hogy milyen. Ennyi nem reagálok a többire sem, mert nem érdekel...

majd meglátod, 10 év múlva mennyire máshogy fogsz gondolkodni, az élettapasztalat sokat számít.