Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Nyáreste volt, madár dalolt a fán,
S itt kóborolt, csavargott egy cigány,
Megszólítám: De jó hogy megtalállak itt,
A legszebb lány tudod-e, hol lakik?
Ott arra lenn, túl az akácsoron,
Ma estelen, egy ház elé osonj!
Miért múlik el minden ami szép?
Ki tudja, hogy visszajön-e még
Lepereg az arcomon a könny,
Bánom is én, jöjjön ami jön..
Ha itt lennél velem,
és fognád a két kezem.
én nem engedném el,
többé már sosem.
Kedvesem.
A mesének vége és álmodom,
hogy reggel újra fel kel a nap,
igazat mond és megsimogat,
ha itt lennél velem.
Derét-havát lerázza, áll csillogva, szikrázva.
Ahány csengő csendüljön, ahány gyerek örüljön,
Ahány gyertya, mind égjen karácsonyi szépségben.
Ne gondold,ó ne,hogy tied a világ,
Nem fog mindíg a szerencse könyörögni hozzád...
Rád gondolok, amikor az orgona virágzik nyár elején
Amikor a rózsafák közt száz napsugár játszik rád gondolok én...
Nem tudok nálad nélkül élni
Jöjj vissza hát, végre már!
Van aki vár,ha hazamész,
És átölel két puha kéz
Apuka szól egy pici száj.
Hozzá a szív úgy muzsikál.
Most mennem kell a világ csak rám vár
akkor vagyok jól ha szívem száll
most mennem kell a világ engem hív
megyek mert így nem fáj a szív
Rabold el a szívem ma éjjel,
Boldog leszel velem mint régen.
Rabold el a szívem úgy várom,
Már régóta ez minden álmom.
Köszönet a boldog évekért,
Köszönet a sok-sok mindenért,
És azért, hogy bármi áron mellettem maradtál
Köszönet a boldog évekért,
Köszönet a sok-sok mindenért,
Csakis veled élhettem, ezt jól tudom ma már
Ablakom alatt elsuhantak az ünnepek
Most kint hulla hó, bent tüzes a kandalló
De ha nem válaszolsz, nem tudom, már mit tegyek...
Galambszívet örököltem az édesanyámtól,
A szép dalos nótás kedvet az édesapámtól.
Ők neveltek, tanítottak minden szépre, jóra,
Fehér lelkű kis galambom szerelemre csókra.
Már nem kell túl sok a holnaphoz;
Legyen szent most nekünk a játék,
Legalább egyszer még!..
Tavaszi szél vizet áraszt,
virágom,virágom.
Minden madár társat választ,
virágom,virágom
Talán, sok év után, majd rájövök,
Hogy van még rajtad kívül más
Talán, sok év után,
Az élet hoz majd gyógyulást.
Legyen szent most nekünk a játék,
Legalább egyszer még!
Az az egy fontos: legyetek jók most,
Már nem kell túl sok a holnaphoz;
Legyetek jók, ha tudtok,
A többi nem számít.
Susu bolondság,és kész veszedelem!
Susu mennyország,óh-óh a szerelem!
Jaj,sírok,szipogok én sokat,
könnyem csillan,egyedül,árván,
és máris kacagok én,ha csak
lépted koppan,zörög a zár-muzsika száll!
A legtöbb ember ott hibázza el,
Hogy néha léhán,álmodozni mer.
Így tettem én is,vesztettem én is,
De bármi vár,nekem megérte mégis.
Emlékszel?
Utolsó beszélgetésünket egy száguldó mentőautó szirénája szakította félbe.
Megijedtem, mint mindig ha valahol a sziréna felhangzik.
Pedig akkor még nem tudtam, hogy számomra és számodra nagyobb veszély nem jöhet, mint hogy elhagyjuk egymást.
Azóta sem feledtem el azt a délutánt.
Egymást átölelve álltunk az utca forgatagában, mintha soha többé nem akarnánk elválni egymástól.
De én egy erőltetett mosollyal kibontakoztam a karjaidból,lágyan megcsókoltalak és fölényes könnyed hangon azt mondtam:
"Ne félj az elválástól. A távollét olyan mint a szél. A kis tüzeket kioltja, a nagyokat fellobbantja. A nagyokat fellobbantja..."
Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi fínom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?
Hazudnak a gyöngybetűk a hófehér papíron,
És én mégis arra kérem asszonyom hogy írjon.
Írja azt hogy engem szeret, egyedül csak engem,
Ringassa el gyöngybetűkkel asszonyom a lelkem.
Ezerszer is elolvasom, minden sora édes.
Istenem hát hogy is lehet írni ennyi szépet.
Hogy is lehet ennyi édes hazugságot írni.
Asszonyom én köszönöm hogy megtanított sírni!
Mért múlik el, minden ami szép,
Ki tudja, hogy visszajön-e még, ah..?!
Két út van előttem,
Melyiken induljak?
Kettő a szeretőm,
Melyiket válasszam?
Lásd a mosolyokon át,
a gyönyörű csodát,
A szívek fénylő angyalát,
égen földön várnak ránk!
Legyen ünnep az égben, és ünnep a földön,
De Te messze vagy, nem érlek el.
Ahogy égnek a fények, én is elégek,
Ha nem lehetsz, miért nem lehetsz itt, közel?
Harang szól a kis faludban
szent Karácsony éjjel,
az ablakokban öröm csillan
arany, ezüst fénnyel.
Dalold el ezüst gitár szívemnek sóhaját,
De jó lenne szeretni, gondtalanul nevetni
Az egész élten át.
Dalold el ezüst gitár lelkemnek bánatát,
Járkálok a tavaszban, olyan csodás tavasz van,
Szerelmet mégsem ád, óh...
Kell még egy szó,
mielőtt mennél.
Kell még egy ölelés,
ami végig elkísér.
Az úton majd néha,
gondolj reám -
ez a föld a tiéd.