Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Borban az igazság, borban a vigasz.
Borban a felejtés, borban a tavasz.
Illatos a nedve, mint kies mező,
És a mának nem megengedő
Borban az igazság, borban a vigasz.
Borban a felejtés, borban a tavasz.
Borban él az élet, benne messze téved,
Minden bánatunk. Rajta, hát! Igyunk!
Sohase mondd, hogy túlvagy már mindenen.
Sohase mondd, hogy tovább már nincs nekem.
Mindig van új és még újabb, hát várd a csodát,
De sohase mondd, hogy nincs tovább.
...........óóóó
Tova az avarban
Dehogy is zörögtem,
Dehogy is zavartam
Hisz volt nékem is tavasz
Akácvirágzás is
Sepertem eleget
Seperjen már más is.
Találkozás egy régi szerelemmel,
Nem tudni mért, de mindig megható…
Idővel mindent másképp lát az ember,
De az, hogy szép volt, nem vitatható.
Zöld a petrezselyem, kész a veszedelem,
Hogyha rám néz, a galambom!
Ég a csuda szeme, és hogy bánik vele,
Meg kell tőle gabalyodnom!
Eddig ellenálltam, nem bírom tovább,
Hej de megszerettem huncut mosolyát,
Zöld a petrezselyem, kész a veszedelem,
Most már baj van, a nemjóját!
Te vagy aki kell,
Nem kéne más
De nem vagy itt mellettem,
Nagyon messze jársz.
Tanítvány vagyok, aki nehezen tanul!
Nevess magadon,
Lebegj csak szabadon!
Ha szeretni akarsz,
Nincsen késő még.
Nevess magadon,
Lebegj csak szabadon,
Érezd Te is
A békesség erejét!...
...doktor, csudálunk sokszor,
A sok bajt, gondot magadba hordod.
Héj doktor, a bajban mindig hozzád fordulunk.
S kérünk: Héj doktor, nevess is olykor!
Mondd, hogy ne féljünk, boldogan éljünk!
Héj doktor, pihenni kéne, de szíved egyre hajt,
Nincs olyan, mily visszatart.
Talán te hittél egy másik új csodában,
Mert a régi neked így már kevés.
Várj, még egy utolsó érintés vár,
Ebből lesz erőm elmenni már, ha akarod,
Nem lehet még itt a búcsúzás,
Csak te voltál nekem, senki más.
Elvitted álmomat, még látom arcodat,
Mindig kísért egy fájó gondolat
.....
Mért múlik el minden ami szép,
Ki tudja, hogy visszajön-e még,
Lepereg az arcomon a könny,
Bánom is én jöjjön ami jön.
Te voltál te pernahajder az első szerelmem,
De nem vagy már oly meghatóan,szép emlék nekem.
Forog a film, mi meg játszunk benne,
de ugyanúgy, mintha máshogy lenne.
Pörög az élet de maradj állva,
mert a gyönyör az emberek legnagyobb álma.
Rózsám,viruló kis rózsám,
Te légy most a postám,leveleddel üzenem,
Bimbózó rózsám neki szól az üzenet,...
Nem tudok élni nélküled
Engedd, hogy élhessek veled
Nem tudok másra nézni már
Emléked úgy börtönbe zár.
Nem kell felelned senkinek a véletlen könnyekért,
Hiszen erre vártunk, s ma újra összegyűltünk,
Hogy egy évben egyszer boldogok legyünk,...
Míg egy fénysugár fut át az égen,
Mindig lesz egy lázadó reményem.
Mert bízva bízom, és várva várok
Kimondhatatlanul, míg élek én.
Ki tanyája ez a nyárfás?
Nem hallik be' a kurjantás!
Vagy alusznak, vagy nem hallják,
Vagy talán nem is akarják!
De egy kislány meghallotta
Az anyjának mindjárt mondta
Kelljen fel hát édesanyám,
Bucsuzni jött az én rózsám!
Nyisd ki babám az ajtód,
Csak csendesen mert meghallják a szomszédok,
Nyisd ki babám az ajtód,
Csak csendesen mert meghallják a szomszédok,
Ha meg hallják had hallják,
Úgyis tudja már a világ,
Hogy én téged szeretlek,
Hogy én téged soha el nem feledlek.
Rég megtaláltam, mit benned kerestem
"mindenem tiéd"
Az utat a fényben, végre megláttam
Csak érted éltem
"mindig van remény"
Óh, azok az éjszakák,
Igen messze, messze már.
Csendben alszik minden emlék már.
Mikor sehol a tűz, ami melegít,
Küzdök a mával, de ez kimerít
Érzem már, így nem olyan jó,
Keresem magam, de kedvem változó...
Távolból jön a felhő, meglátod, utolér.
Fehérre festi a zöld mezőt hóval a téli szél.
Ez a világ sora, nincs mit tenni,
Elfordítom a fejem.
Kicsi, gyere velem csókot csenni,
Míg van szerelem.
Gyönge szárnyacskáján tétova mint angyal
röpül, s víg kedvet mutat,
Szerelmes táncokban kinek-kinek adván
kezére szép mátkáját.
Nem hozhattam mást neked.
Napot hoztam, csillagot,
Nézd a két kezem, nézd csak, hogy ragyog.
Eljöttél,vártam rád
Itt vagy már szerelmem mellettem
Volt egy lány ,hűtlen lány
Azt hittem,szerettem, óh igen.
Mennyi ideje is járjuk ezt az utat, ne is mondd
De nem is gond, csak a hosszú idő eliszkolt
Kamu spanok lesik, ahogyan zuhansz fentről le
De megtörtem mindegyiket, ahogy jutsz egyről a kettőre
Ebből ki és egyből be, egy másik erdőbe
Ilyen a világ, nehezen jutunk közös nevezőre...
Készűlj a hosszú télre kedvesem,
Mert hosszú lesz a tél én azt hiszem,
A szíved melegét tedd el nekem,
Én majd a szemed fényét őrizem.
De egyet ne felejts, hogy hamar lesz már késő
Hamar tornyosul eléd a sok megmászhatatlan lépcső
És akkor lesznek, akik nevetnek és lesznek, akik sírnak
Akik valaha is bírtak elfelejtettek, nem hívnak...
Szeretlek akkor is ha nem akarom,
Ezt most már magamnak is bevallhatom,
Még mindíg tíz körömmel radaszkodom hozzád,
Nem tudok én haragudni rád.