Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
bankban nincsen betétem,
de mégsem látok setéten,
hiszen az élet, szívem,
tevéled nagyon szép.
Minek nekem pénz rakáson,
legyen csak egy kis lakásom,
ahol mi ketten lakunk,
mi kell, mondd, szívem, még!
Egész nap otthon leszünk,
és nem veszünk
kétüléses kisautót.
S ha néha számlát kapunk,
fogjuk magunk,
és bezárjuk az ajtót.
A bankban nincsen betétem,
de mégsem látok setéten,
hiszen az élet, szívem,
tevéled nagyon szép.
Teve van egy púpú, van két púpú, van négy púpú sőt több.
Teve van egy hetes, van két hetes, van négy hetes sőt több.
S bár ez a dal, ugyebár nagyon hüle,
De mégis röhögni kell nagyon tüle.
Teve van egy púpú, van két púpú, van négy púpú sőt több.
Már nem beszéli senki
A lelkek szelíd nyelvét,
De ölelik még egymást
Az aprók és a gyengék,
A felnőttekre hagyják
Az agyongyötört szavakat,
Nem nézik a plakátot,
Mert nem látják a falakat
Jajj, de ravasz, dolog ez a tavasz
Megbolondít ez a szerelem!
Gomolyog a táj,
puhul a homály,
nyikorog a pásztor,
tekereg a nyáj.
Légy mással boldogabb
nekem ebből elég
Ezt kéne mondanom
De ez olyan nehéz
Félre állok inkább
csak járd a magad útját
Érzem hogy visszatérsz
nincsen vége még.
Óh, de nem ez a dal, egy sokkal szebb,
Ami csak a Tiéd! Óh, most figyelj rá!
Adj egy percet nekem az életedből!
Találkozás egy régi szerelemmel,
Nem tudni miért,de mindíg megható...
Rólad szól, te írod a sorsod.
Ha álmokból építed világod,
Akkor sincs baj, élvezd, míg tart!
Rám vár a föld minden tája,
kék az ég enyém a nyár
Nem gyűjtök családi házra,
család rám sehol se vár.
járkáltam, mint megkergült szú a fában!
Jót nevettek az almák énmögöttem
mérges lettem, gyorsan mind megettem,
elfeledlek, ne gyere soha már!
De láttatok-e már oly gyönyörű bájt,
mit nem okozhat öt gigabájt.
Neked öt gigabájt, nekem öt libamáj,
jaj a szívem úgy nagyon fáj.
Gyere gyere ki hegyoldalba,
Neked játszik ott egy rock'n'roll banda.
Gyere gyere gyere,várok rád!
Nem látlak, csak elképzellek,
Minden éjjel másmilyennek,
De tudnod kell,
Hogy minden éjjel szép vagy.
Egyszer nyáron, hûs hajnalban, szomszéd kertbe néztem át
Almát szedni láttam én ott egy csodaszép barna lányt
Elpirultam, elsápadtam, s nagy zavarban így szóltam:
Várni foglak édes téged minden hajnalban
Sej, haj akácfa hullatja a levelét
Kislány, szerelmes lettem én most tebeléd,
Sej, haj azt mondom, légy a galambom, mert úgy szeretlek én...
Szeretni bolondulásig,
De finom lenne!
Csak az a másik észrevenne,
S benne lenne!
Táncolj mert ez a mi napunk,
Énekelj akármerre mész,
Mert így boldogabban élsz!
Isten hozott, hisz csak a jók jöhetnek el
Ülj hát közel, a szeretet éltet, átölel
S ki a csillagok közt él, mind aki rég odaköltözött
Most visszatér s leül a tűz mögött
A csikósok, a gulyások kislajbiba' járnak,
azok élik világukat, akik ketten hálnak.
De már mostan jó' van dolgom, nem parancsol senki,
mikor mondják, mars ki Jankó, nekem ki kell menni.
Madárka, madárka,
Csácsogó madárka,
Vidd el a levelem, vidd el a levelem
Szép szülő hazámba.
Látod ez a szerelem,
ennél nagyobb élmény sohasem kell nekem.
Kismadár, ó kismadár.
Messze száll, vígan dalol.
Kismadár, ó kismadár,
Látlak e még valahol?
Ten thousand people, maybe more.
People talking without speaking,
People hearing without listening,
People writing songs that voices never share
And no one dare
Disturb the sound of silence.
Dalold el ezüst gitár szívemnek sóhaját,
De jó lenne szeretni,gondtalanul nevetni
Az egész élten át.
Maradj velem, segíts nekem,
Vigyél haza, fogd a kezem,
Szeress nagyon, fáradt vagyok,
S nehéz a szívem.
Vigasztalj meg, ha nem is hiszed,
Hogy szebb lesz a holnap!
Mondd, hogy lehet... Mondd, hogy lehet,
Ha nem is tudod, hogy hiszek neked
Állj meg kislány, és én elmesélem,
hogy milyen, milyen az életem!
Kócos kis ördögök voltunk,
Naptól és kosztól sötét volt arcunk,
Nyáron csak mezítláb jártunk,
Barátom tán még emlékszel rá.....
Nem zavarom életedet, az utadból messze megyek,
Elbúcsúzom csendben.
Tőled többet mit is várnék, álomkergetővé válnék,
Sírna csak a lelkem.
Mit ér az a bús szerelem, ami nékem csak gyötrelem,
Néked pedig rabság?
A te szíved másért dobog, az enyém meg érted zokog,
Remények elhagyták.
De az a kettő itthon maradt őrizni a fészkét
S a kislányban a reményt
És egyre jobban hitte el sem szállnak talán...