Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Dalold el ezüst gitár, szívemnek sóhaját.
De jó lenne szeretni, gondtalanul nevetni, az egész élten át.
Dalold el ezüst gitár, lelkemnek bánatát.
Járkálok a tavaszban, olyan csodás tavasz van, szerelmet mégsem ád.
Elmegyek,hogy boldog lehess,más karjában,kacagj nevess,
S azt kívánom néked
Az életed vidám legyen,ne törődj,hogy mi lesz velem
Nem halok meg érted...
Az élet ilyet is tud adni még!
Ha el tudod fogadni könnyedén,
Mondd így: c'est la vie!
Láttál-e már szirmát bontó piros rózsát?
Láttad-e már nyíló virág hervadását?
/:Életünkben a szerelem nyíló rózsa.
Elhervad az, ha nem vár egy boldog óra.:/
Nem az a lényeg az ember hogy tényleg
mennyire látszott, amikor még fénylett,
és nem lesz majd mindegy, hogy mennyire nincsen, hisz
ezen a földön relatív minden.
Nem az a lényeg, hogy mennyi az ember,
fölszáll a buszra egy rég lejárt jeggyel,
de rekordot dönthet még százon ezerrel, ha kell.
Az esőt felszárítani úgy sem tudod
A szelet megfordítani úgy sem tudod
Ujjaid közül a kor
Úgy száll mint szürke por, és a perc hordja el
Azért vannak a jó barátok
Hogy a rég elvesztett álmot
Visszahozzák néked majd egy szép napon
Azért vannak a jó barátok
Hogy az eltűnt boldogságot
visszaidézzék egy fázós alkonyon.
Látod édesanyám, látod édesanyám,
miért szültél a világra?
Inkább dobtál volna, inkább dobtál volna
a zavaros Tiszába.
S géped vezeted és hajtod magad,
És embert gyógyítasz és gyereket tanítsz,
És este fáradtan várod az álmodat,
Te is adj egy percet az életedből!
Talán, sok év után, majd rájövök,
Hogy van még rajtad kívül más
Ó, nézz le rám,
segíts hát nekem!
Élni szeretnék,
vigyázz rám!
Előtted állok én
fordulj felém.
Adj erőt, adj új időt!
Kecskebéka felmászott a fűzfára
Zöld levelet hozott le a szájában
Így se volt jó, úgy se volt jó, sehogyan se volt az jó
Mindig csak a más asszonya volna jó
Piros pünkösd napján imádkoztam érted,
Piros pünkösd napján vártam visszatérted.
Tele volt a határ nyíló vadvirággal,
Vártalak a keresztútnál pünkösdi rózsával.
Mindhiába vártam, ősz is lett azóta,
Elhervadt már régen a pünkösdi rózsa.
Kacagó kis párom többé sosem hívlak,
Hisz a késő, fagyos télben jégvirágok nyílnak.
de van aki majd ír, és lesz, aki zenél,
és van aki majd bátran és okosan él.
Ami fontos az, hogy úgy legyen,
az, hogy mindenki más milyen,
a zene is csak ettől igaz, s a dal csak így lesz szép!
Még alig kezdtük el és már mindennek vége,
A derűs égre felhő szállt
Az emberek mind irigyeltek nem is oly régen,
Oly boldog voltam, s oly büszke rád
....... már a célhoz érkezem.
Hószagú szél, fújja hajunk,
Szerelmesem, ketten vagyunk.
Nem érhet engem semmi rossz, ha átölelsz.
Nem várok választ mástól, hogyha te felelsz.
Hazatalált kóbor szívem,
Gyöngéden ölelj át és ringass szerelem!
Nézem tisztaságát, mégsem értem,
hallom hangjait, és el nem érem,
ott a tenger, itt az én hajóm.
Minden most kezdődik el
Ahogy dobban a szíved
Minden most kezdődik el
Ahogy hinni sem mered
Nem ringatlak már soká
Nem ringathatsz már soká
Meneküljünk máshová!
Az ég fölé, a föld alá..
Rubintos virágom
Gondok között alszom
Nyugtalan az álmom...
Azt mondtad nekem, emlékszem kedvesem,
Egy boldog pillanat az élet,
És aztán úgyis meghalunk.
Elszállt a nyár, hol van ma már
A sok régi dal messze jár.
Elszállt a nyár, hol van ma már
De emléke még visszajár.
Tartottam életvízbe, szívbeli tűzbe
Bírsz-e tüneményt, égig ér bűbája
Fáj-e sugara, feltáncolnál rája
És bírok tüneményt, és égig ér bűbája
És halkan fáj a sugara, és feltáncolnék rája...
Könnyebb már az iskolatáska, lehet szép napos délelőtt.
Együtt járnak most iskolába, s Peti mindig megvárja őt.
..Köszöntünk hát téged,ha már így együtt vagyunk,
És ajándékul fogadd el vidám kis dalunk..
Nálatok
laknak-e állatok?
Várnak-e rátok
régi barátok,
kutyák, csalafinta macskák
szimatolva a lábatok,
hogy merre jártatok?
Járom az utam, macskaköves úton,
A léptem kopog esős éjszakán...
Játék, csak bolondság
Ez még nem a szerelem, csak bohóság
Mégis, ha megérint
Reménykedj, hogy Ámor feléd int
Ne fordulj el,az nem segít,
Ne fordulj el,ne menekülj!
Tegnap volt, most van ma
És a holnap ki tudja, mit hozhatna
Most még jó, s ha holnap nem
Most pihenj meg lelkemen
Te voltál aki a legjobban ismert,
Te voltál akiért megtettem mindent.
Te voltál akinek mindennap elmondtam,
Hogy te vagy az a srác, akit a legjobban.
Csak te vagy aki kell nekem,
Hidd el baby, senki más.
Mégis elmentél, itt hagytál,
Ez nagyon bánt.
Megsúgom, mit fog látni ki babám,
Ha egyszer Óbudán, Óbudán jár.
Kocsmákban kis lugast és benne száz
Egymáshoz boldogan simuló párt!