Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
De hagyj itt egy szép emléket
Nincs is más, csak egyetlen dal
Amit mindenhová hordasz magaddal
Kiballagok a vasútra,
találkozni véled,
Tudom, hogy mindenem neked köszönhetem.
Arany mezők, ezüst folyók,
Hős vértől ázottak, könnytől áradók.
.....
mielőtt mennél.
Kell még egy ölelés,
ami végig elkísér.
Az úton majd néha,
gondolj reám -
ez a föld a tiéd,
ha elmész visszavár!
Nézz rám és lásd
csillagokra lépsz,
nézz rám tovatűnt
a régi szenvedés,
hol a fák az égig érnek
ott megérint a fény.
Tudod jól, hova mész -
de végül hazatérsz!
Szállj, szállj sólyom szárnyán
három hegyen túl;
Szállj, szállj ott/én várok rád,
ahol véget ér az út..
Leesik a madár,
Szépen fekszik a havon,
Kezednek odaadom.
Piros pünkösd napján imádkoztam érted,
Piros pünkösd napján vártam visszatérted.
Tele volt a határ nyíló vadvirággal,
Vártalak a keresztútnál pünkösdi rózsával.
Mert te is fényre vágysz, mint minden, ami él,
De mikor célhoz érsz és boldog lehetnél,
Máris új tervre gondolsz, máris új útra indulsz,
És az életben épp ez a szép.
Debrecenben voltam, Nagyerdőbe' jártam.
A régi padunkon ifjú párt találtam.
Feléjük repesett örömmel a lelkem,
Azt, hogy csókolóztak, roppant helyeseltem.
Ködbe tűnő álom a múlt,
Szívedre vigyázz, mert elfogy mint égen a hold.
Sudár magas, sudár magas a nyárfa teteje,
Halványsárga, de halványsárga annak a levele.
Én is olyan, én is olyan halványsárga vagyok,....
Give me a lifetime of promises and a world of
dreams
Speak the language of love like you know what it
means
Akinek a lelke beteg, gyenge szíve vérzik,
Hajítson be négy-öt lityit minden nap egy hétig.
Húzassa el a cigánnyal százszor azt a régit (hogy)
Jegenyefák, jegenyefák nem nőnek az égig.
Kiültek a vénasszonyok a padra, a padra.
Úgy is tudom, hogy rólam folyik a pletyka, a pletyka.
Nem kérem én a jó Istent csak arra, csak arra.
Ragassza le valamennyit a padra, a padra.
Piros rózsák beszélgetnek,
Bólintgatnak úgy felelnek egymásnak
Találgatják hová jutnak,
Mely részébe ennek a nagy világnak
Deres már a határ,
őszűl a vén betyár,
Rá sem néz már,
sohasem a fehérnép.
Nagy a feje, búsuljon a ló,
Egy kislányért búsulni nem jó!
Gombház, sej, ha leszakad,
Egy helyébe ezer is akad.
Kicsi, fehér, meszelt szoba falon függő Mária kép,
A sarokban az asztalon halvány fényű gyertya ég.
Mellette egy lány és legény a szemükben vágy és remény a
szivükben szerelem,
Tulipános ládán ülnek, tervezgetnek csendesen.
/épp ez szól:)/
Lehet,hogy szép nem vagyok,
és mégis hódítok.
Hogy miért ez többé nem titok.
Meseszerű kép,
csak egy kicsit túl szép…
Hogy percekre láttál,
s már karodba zárnál.
Tenyeremen hordom,
lehozom a csillagot én.
Csak a szeme rám nevessen
és szeressen belém!
Talán, sok év után, majd rájövök,
Hogy van még rajtad kívül más
Talán, sok év után,
Az élet hoz majd gyógyulást
Jégből vagyok,
talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed,
olvaszd fel jégszívemet!
Sajnálom! Nem te vagy az első, akiről lemondtam,
Becsuktam az ajtót magam után.
Kiálthattak értem ezerszer utólag,
Nekem az búcsúszó volt csupán.
Ez egy indiántánc és én elhiszem,
Hogy benned is ég az a láng.
Legyen közös a bánat, közös a bűn,
És közös a feloldozás!
Lehoznám néked a csillagokat is égről.
tündér vagy te a legtündéribb tündérmeséböl.
Te vagy az álmom, te vagy a csókos éjszakám,
várom,hogy karomba dölj majd egy forró csók után.
De szép is lenne!
Légy önmagad, bár néha-néha fáj
és a hízelgő siker talán ritkábban hív fel
légy önmagad, bár néha-néha fáj
mint az elveszített idő
mint a gondolat, hogy eddig más voltál....
Tedd a szívedre a kezed,
neked nem fáj ami nekem fáj nagyon.
Te sohasem szerettél,
mindig csak úgy becéztél.
Emlékszem nyár volt,
Farsangi bál volt,
És aztán nem láttam őt.
Rád gondolok minden este,
minden este....
Rám vár a föld minden tája,
Kék az ég enyém anyár,
Nem gyüjtök családi házra,
Család rám sehol sem vár.