Kedvenc soraim egy dalszövegből (beszélgetős fórum)
Te vagy a legnagyobb hős a világon
Én a királynőd és te a királyom
Hova is rejtsem el a szívem tőled
Nehogy a végén majd összetörjed
Az idióta is célba érhet
Mi meg doppingolva nyertünk érmet
Nekem a fitness partizánok
Neked a lelkes kurtizánok
Mennyi el nem mondott szó, mi arra vár,
hogy kimondjam, már százszor kezdtem el talán.
Millió féltve őrzött érzés szomorú szivem legmélyén hever,
mert sosem mondtam el.
Hogy te vagy aki kell, rád vágyom
te vagy, aki kell minden áron,
szorosan ölelj, hogy fájjon,
úgy mint semmi más.
Csak te vagy az életem, halálom,
kiért néha könnyezem, belátom,
de ez az ami tán a legszebb vallomás.
Mennyi dal és mennyi féltett gondolat,
nem maradt csak széttépett papirdarab.
De titkom megőrzöm minden áron,
mig legalább nem jön majd egy apró jel,
hogy bátran mondjam el.
Hogy te vagy aki kell, rád vágyom
te vagy, aki kell minden áron,
szorosan ölelj, hogy fájjon,
úgy mint semmi más.
Csak te vagy az életem, halálom,
kiért néha könnyezem, belátom,
de ez az ami tán a legszebb vallomás.
Ezentúl én vigyázok rád,
a karjaidban töltök minden éjszakát.
Mostantól ha úgy kell,
ha akarod ezerszer mondom el.
Hogy te vagy aki kell, rád vágyom
te vagy, aki kell minden áron,
úgy ölelj, mint eddig senki más.
Csak te vagy az életem, halálom,
kiért néha könnyezem, belátom,
de ez az ami tán a legszebb vallomás.
Te vagy aki kell, rád vágyom
te vagy, aki kell minden áron,
szorosan ölelj, hogy fájjon,
úgy mint semmi más.
Csak te vagy az életem, halálom,
kiért néha könnyezem, belátom,
de ez az ami tán a legszebb vallomás.
Csak te vagy az életem, halálom,
kiért néha könnyezem, belátom,
de ez az ami tán a legszebb vallomás.
Állj! Ez a filmkocka nem éppen fiatal,
De ha szerepet játszol, nem lesz jó, tudod, ebből lesz a baj.
Kell egy show blúz és fülbevaló, és veled különösen jó ez a tánc,
De fékevesztett zűrzavarból lett az őrült vad románc!
Refr.:
Ne sajnáld, egy szoknya és egy nadrág, így jól mutat!
Micsoda nő ez a férfi!
Neked csak játék a szerelem!
Könnyű lehet, ha sétálsz a szívemen
1.: Mégis akarom, bármi az ár,
A harcban nincs határ!
Micsoda nő ez a férfi!
Neked csak játék a szerelem!
Könnyű lehet, ha sétálsz a szívemen
2.: Álruhában, mondd, mit akarsz?
Ha harc, hát legyen harc!
Mercutio:
Lehetsz király, hiába vagy
A mosolyod úgyis az arcodra fagy
Királynak lenni, az mámorító
Mercutio és Romeó:
De mi tudjuk azt, mi az igazi jó!
Benvolio:
Szegény fiúk ott legfelül
Talpig aranyban, de tök egyedül
A hatalom nyűg, csak ostoba lánc
Amíg itt lenn folyton szabad a tánc!
kórus:
Mámort hoz és kéjjel kínál minden száj és bájos szempár
Csók ha csattan, láb ha röppen, nadrág csusszan, ágyú dörren
Élj,ahogy jól esik az sem baj, ha meg is lesik!
Tedd azt, ami élvezet,bizsergesd a tested-lelked!
Mercutio:
Uralkodók, ostoba mind!
Ablakból nézik, hogy mi van itt kint!
A Naptól is óvják maguk odabenn
Fogalmuk sincs róla, mi a szerelem!
Rómeó:
Ezek ott fent, nem tudnak mást (nem tudnak mást)
Tenyérnyi föld miatt ölik egymást (ölik egymást)
Mire való a harc, a viszály?
Rómeó, Mercutio és Benvolio:
Ha kimaradunk, nekünk az a király!
kórus:
Mámort hoz és kéjjel kínál minden száj és bájos szempár
Csók ha csattan, láb ha röppen, nadrág csusszan, ágyú dörren
Élj,ahogy jól esik az sem baj, ha meg is lesik!
Tedd azt, ami élvezet,bizsergesd a tested-lelked!
rap:
A szerelem örvény-ez ősrégi törvény
Ha velem vagy, dobd be magad!
De a szerelmet hagyd! Az behúz a csőbe.
Hogy én egy nőbe? Az ki van csukva!
És durva lenne, ha földre verne
Egy ostoba érzés, egy orkán, egy szélvész,
Egy tájfun, egy ciklon, ha támad?
Én nem vagyok itthon!
De megőrzöm én a hidegvérem,
Ha forró a talaj, lelépek szépen
A gyönyör, a mámor, az nem áll távol
Az alkatától egy megrögzött kannak,
Ki mindig annak tenné a szépet,
Ki bejön, köszön, és már le is lépett
Hát keress egy kost, és szeress most,
Mert holnap már lehet hogy véged!
kórus :
(Mámort és kéjt kínál minden bájos szempár)
Élj, ahogy jólesik, nem baj az ha megislesik tedd, ami élvezet!)
(Mámort hoz, kéjjel kínál minden bájos szempár
Mámort hoz, kéjjel kínál!)
1. Üzenet jött messze-messze földről,
Halványzöld szín tábori levél.
Aki írta, a szívével írta,
Minden sora őszintén beszél.
Refr.: Sokkal jobban szeretlek, mint máskor,
Minden percben Rád gondolok százszor,
Valahol Oroszországban,
Valahol Oroszországban.
S arra gondolok, mikor a csillag rám ragyog,
Azt a csillagot Te otthon
Épp úgy láthatod…
Mindig a Te leveledet várom,
S csak terólad álmodom az álmom,
Valahol Oroszországban,
Valahol Oroszországban.
2. Muszka földre lassan jár a posta,
S alig várják már a válaszom.
Megkérem a rádiótól szépen,
Közvetítsék kívánság-dalom!
Refr.: Sokkal jobban szeretlek, mint máskor,
Minden percben Rád gondolok százszor,
Valahol Magyarországon,
Valahol Magyarországon.
S arra gondolok, mikor a csillag rám ragyog,
Azt a csillagot Te ott künn,
Épp úgy láthatod…
Sokkal jobban szeretlek, mint máskor,
Minden percben Rád gondolok százszor,
Valahol Magyarországon,
Valahol Magyarországon….
/Karády Katalin: Valahol Oroszországban/
Úgy szeretném meghálálni,
Két kezemmel megszolgálni,
Azt, hogy felnevelt, dédelgetett, erő felett.
Légy ezentúl mindig boldog,
Míg én élek nincs több gondod,
Én vigyázok rád már ezután.
Úgy szeretném meghálálni,
Vagy legalább megpróbálni,
Mind, mind azt a jót,
mit értem tett az én anyám.
Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok!
Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen
Összefutnánk egy másik Életben!
BLR:
Volt, amikor azt hittem, hogy nincs, ami megállít,
De tudom, ha esik, a magamfajta megázik,
Megbecsülöm már, hiszen hamar elillan a gyönyör,
Hiába mászok ki, mindig jön ugyanaz a gödör!
Felismertem már, és meg is bántam a hibáim,
Hiszem, hogy odafenn meghallgatják az imáim,
Úszom az árral és hiába látom: messze a part,
Az éj leple alatt én csak tovább írom a dalt!
Nem tudom mi lesz majd, ha megunom az egészet,
De még ezt itt hagyom nektek, mielőtt lelépek,
Én a szívembe zárok mindenkit, ki megértett,
És hitt bennem, engem már csak ez éltet!
Eddig sem adtam fel a hitem, ezután se fogom,
Akkor sem, ha becsúszik az Élettől egy-két pofon,
Míg a szívemben bármi lesz , ha sírni lesz is okom,
Mindig ott lesz velem: a papír, a toll, a mikrofon!
Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok!
Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen
Összefutnánk egy másik Életben!
Emlékszem, egész mást akartam ez előtt 10 évvel,
Akkor még azt hittem, bárkivel elbánok fél kézzel,
Kellett egy évtized, hogy rá tudjak jönni,
Hogy ami meg fog ölni, az nem a többi ember,
Hanem az én-központú rendszer, amit pont azért hoztam létre,
Hogy ne kerüljek trébe! És nézd meg: hogy mit adott most az Isten,
Mert semmim sincsen, összedőlt minden, megszűnt, amiben hittem!
Kellett volna a sorstól egy büdös nagy pofon!
Ami akkorát csattan az arcomon,
Hogy eszembe sem jut, hogy melyik a rossz út,
Valami kéz, ami visszahúz!
De nem volt senki, aki példát mutatott volna,
Apám régen elment, anyám meg, mondd meg, minek is szólna,
Mikor úgy is tudja, hogy a fia az csak egy önpusztító barom,
Ha kell 100 fokon égek, és a véleményt mind leszarom!
És hiába van pénz a zsebemben, ha szálka vagyok a szemedben,
Nektek írtam a dalokat, úgyhogy jusson eszedbe:
Mikor engem kritizálsz, kicsikét magadat is bántod,
Mert görbe tükröt mutatok neked, amiben saját magad látod!
Nem kell, hogy arról szóljon minden nóta, mekkora raj vagyok,
Nem kell, hogy azt hidd: én bármit, bárhol megkapok!
10 éve próbálok ugyanaz a srác lenni,
De megváltozott a világ, én is megváltoztam... ENNYI!
Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok!
Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen
Összefutnánk egy másik Életben!
Curtis:
Jó pár gond, amit sajnálom, megéltem,
Igaz út, mit a hamisra cseréltem,
Volt sok fájdalom, azóta elégtek,
Angyalok követtek, imáik elértek!
Voltam rossz példa, szálka a szemekben,
Égre nézek, rózsafüzér a kezemben,
Mondták páran már: sohasem felednek,
És ha nem leszek, akkor is szeretnek!
Sokszor volt nekem is, hogy könny hullott a szememből,
Mit magamnak hittem, kifolyt a kezemből,
Csalódásban, fájdalomban mit is várhatnék,
Isten vagy ördög előtt tiszta szívvel állhatnék!
Nem voltam nagymenő, ki szinte mindent megtehet,
Vagy gazdag család sarja, aki egy lapra feltehet
Bármit, mert neki semmi sem számít,
Kis koromtól kezdve csak a bűn, ami csábít!
Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok!
Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen
Összefutnánk egy másik Életben!
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
Összefutnánk egy másik Életben!
Kell még egy szó,
mielőtt mennél.
Kell még egy ölelés,
ami végig elkísér.
Az úton majd néha,
gondolj reám -
ez a föld a tiéd,
ha elmész visszavár!
Nézz rám és lásd
csillagokra lépsz,
nézz rám tovatűnt
a régi szenvedés,
hol a fák az égig érnek
ott megérint a fény.
Tudod jól, hova mész -
de végül hazatérsz!
Ref.:
Szállj, szállj sólyom szárnyán
három hegyen túl;
Szállj, szállj ott/én várok rád,
ahol véget ér az út...
Úgy kell, hogy te is értsd -
nem éltél hiába.
Az a hely, ahol élsz -
világnak világa.
Az égig érő fának
ha nem nő újra ága,
úgy élj, te legyél -
virágnak virága!
Ref.:
...
Nézz rám, s ne ígérj;
Nézz rám sose félj -
ha nincs hely, ahol élj -
indulj hazafelé!
Honfoglalás: Demjén Ferenc
Minden érzés, amit adtál,
Jó volt nekem.
Minden, mi Te voltál,
Jó volt nekem.
Minden szavad,
Megérint, megéget,
Bezár szívembe Téged.
Mindent, amit adtál,
Hűen őrzöm, míg élek.
Mindig újra kezdve kereslek,
Míg el nem érlek.
Minden szavad
Megérint, megéget,
Bezár szívembe Téged
Ref.:
Hol van már a szép világ?
Számodra messze már!
De néha még a magasba vágysz,
S mint hulló kő zuhansz tovább.
De minden út összefut,
Az árnyékból a fény kijut,
De egyszer még gondolj rám, gondolj rám!
(EDDA - Érzés)
Bár nem tudom, még merre van?
ott minden lépés nyomtalan,
és minden hajnal színarany.
Szólj majd,
szólok én is ha látom majd,
ott azt mondják,
hogy mindig béke van.
Ha eleged van magadból néha
lehúz az örvény, tudom kevés a tréfa
De nem mindig a szép, az okosak útja,
Mert a paradicsom felé mindig rögös a túra.
Ne szívd mellre, az kinek jó?
Értelmes embernek az nem való.
Hiszen a legszebb a nyitott szív, s a tiszta szó.
Nem mindig megy magától minden,
Akarni kell, anélkül semmi sincsen.
Én örülök, hogy vagy, és ez mindig így lesz.
Megvárlak akkor is, ha későn kezdesz.
Mert van egy hely, otthon, édes otthon,
Mert együtt jutunk át majd azon a ponton,
Ahol nincs már semmi baj, csak mindig jó.
Bár nem tudom, még merre van?
ott minden lépés nyomtalan,
és minden hajnal színarany.
Szólj majd,
szólok én is ha látom majd,
ott azt mondják,
hogy mindig béke van.
Már néha látom, merre van.
Ott minden dalnak színe van,
És minden hangja színarany.
Szólj majd,
szólok én is – bár azt mondják,
hogy nem kell kulcs,
mert mindig nyitva van.
Jól látod, mitől szép egy reggel,
Minden fűszál ünnepel, és soha ne felejtsd el,
azt, hogy öröm vagy valakinek,
hiszen soha nem vagy magad, mert az nagyon nagy...(?)
Akkor nyílik meg az édes otthon,
Nevetni fogunk majd az összes gondon.
Mert a legszebb a tiszta szív, mert csak az jó.
Bár nem tudom, még merre van
ott minden lépés nyomtalan,
és minden hajnal színarany.
Szólj majd,
szólók én is ha látom majd,
ott azt mondják,
hogy mindig béke van.
Már néha látom, merre van.
Ott minden dalnak színe van,
És minden hangja színarany.
Szólj majd,
szólok én is – bár azt mondják,
hogy nem kell kulcs,
mert mindig nyitva van.
Bár nem tudom, még merre van
ott minden lépés nyomtalan,
és minden hajnal színarany.
Szólj majd,
szólok én is ha látom majd,
ott azt mondják,
hogy mindig béke van.
Már néha látom, merre van.
Ott minden dalnak színe van,
És minden hangja színarany.
Szólj majd,
szólok én is – bár azt mondják,
hogy nem kell kulcs,
mert mindig nyitva van.
Bár nem tudom, még merre van
ott minden lépés nyomtalan,
és minden hajnal színarany.
(...)
Van egy kicsi házikó.
Fehér fala ragyogó,
Oda jártunk te meg én,
Boldogságunk idején.
Minden kis zug visszahív,
Semmit sem feled a szív.
De a boldog ifjúság
Nem jön vissza soha már.
Mégis újra elmegyünk,
Emlékeket keresünk.
S feltűnik a régi nyár,
És egy vidám ifjú pár.
Az a kicsi házikó
Most is olyan ragyogó,
Nekem egyet jelent már,
Ez a ház, s az ifjúság.
Mégis újra elmegyünk,
Emlékeket keresünk.
S feltűnik a régi nyár,
És egy vidám ifjú pár.
Az a kicsi házikó
Most is olyan ragyogó,
Nekem egyet jelent már,
Az a ház, s az ifjúság.
♥♥
"Úgy ment el õ is hogy visszajön,
Nevetett, kis bátor katona volt,
Nézte a lány szemét,
Tréfálkozva vette fegyverét,
Vissza tükrözte a nyári éj,
Vidám tekintetét.
Fekete ruhában van a lány,
Béke jött a gyûlölt háborúra,
Nézi a kék eget,
Szinte számon kér egy életet,
Hátha vissza adja kedvesét,
A késõ õszi éj!
Ne sírj, mert többé sose látod,
Ne várd, hisz már hiába várod,
Ne sírj, hisz nem õ rajta múlott,
Hogy már többé nem jön el,
Biztos lesz más ki
Megvigasztal téged,
Ezt õ is így kívánná néked,
Míg élt nem szeretett csak téged.
Most a kéklõ messszeségbõl szól hozzád
Hozzáááááááááááád!"
Korda György - Ne sírj
"A szemünk a szívünk tükre,
visszatükrözi bánatunk.
De fényt borít éjjelünkre,
benne mindent megláthatunk.
Mindent, mit egymásnak adtunk,
s ami megmaradt még nekünk.
Mindent, mit egymástól kaptunk,
az egész életünk.
A szívemmel látlak téged,
a szívemmel emlékezem.
A szívemmel látlak téged,
ha fáradt a két szemem.
Úgy várom az érkezésed,
mint a holdfény a csendes éjt,
a szívemmel látlak téged,
most itt vagy és minden oly szép.
Volt napfényben fürdő évünk,
volt sok szomorú éjszakánk.
De mindig, ha összenéztünk,
újra villant a régi láng.
Az éveink messze szálltak,
bennünk nem hoztak változást,
én most is oly szépnek látlak,
mert a szívemmel nézek rád.
A szívemmel látlak téged,...
...most itt vagy és minden oly szép.
A szívemmel látlak téged,
a szívemmel gondolok rád."
(Latinovits Zoltán - A szívemmel látlak)
"Különös éjszaka volt
Csak miénk volt a sziget
A sétányon senki se járt.
Valahol lágy zene szólt
Mi csak néztük a vizet
És mindkettőnk egy szóra várt.
Aztán se szó, se beszéd
Jöttél mind közelébb
Míg az ajkad a számhoz ért.
Azóta úgy érzem én
Most már bármi is ér
Nékem érdemes volt élni ezért.
Micsoda éjszaka volt
Fények úsztak a Dunán
Mint játékos papírhajók.
Nem látta más, csak a hold
És a fények a Dunán,
Hogy így történt az első csók."
(Sárosi Katalin: Különös éjszaka volt)
"Nem felejtem soha el hogy ki volt mindig velem,
Azt is mindig tudni fogom ki fordult ellenem.
Lógtunk lent a csajok körül és nem volt egy büdös vasam,
Ez volt a király, de sajnos minden elmúlik lassan.
De mit tehetek, nem indul el egy óra sem visszafelé
Tovább hajt mindenkit a lé
Még ha eddig sz*r is volt az életem
Volt néhány jó dolog, amit megtettem.
"...Tudod, van, aki némán ül, van, aki megőrül,
van, aki tűr és van, aki elmenekül,
de néha van, aki küzd, és néha van, aki nyer.
Ha kell, belehalok, de nem hagylak el!..."
Itt vagyunk, ki tudja, kit ki hívott, mégis itt vagyunk,
sokáig itt leszünk
Szárnyalunk, mint földre tévedt égben járó angyalok,
és néha szenvedünk.
Álmodunk, a tények szürke tengerétől elfutunk, ezek vagyunk.
Hiszen van még időnk, azért se változunk.
Most először mondom el, most hinned kell nekem.
Legalább te maradj itt velem!
Annyi minden változik, s nem biztos semmi sem,
Legalább te legyél az nekem!
Ki megtalált, itt volt néhány órát, néhány éjszakát,
és gyorsan ment tovább.
Még engedem, hogy ár sodorja, szél kavarja életem,
ameddig jó nekem.
De azt hiszem, most van itt a perc, hogy fogd a két kezem,
az kell nekem!
Mert ha itt vagy velem, a szívem megpihen .....
(Demjén Ferenc - Szerelem első vérig)
Mindig az a perc a legszebb perc,
Mit meg nem ád az élet,
Az a legszebb csók,
Mit el nem csókolunk.
Mindig az az álom volt a szép,
Mely gyorsan semmivé lett,
Amit soha többé meg nem álmodunk....
Somewhere over the rainbow, way up high
There's a land that I've heard of once in a lullaby.
Somewhere over the rainbow, skies are blue
And the dreams that you dare to dream,
Really do come true ...
Gyere, gyere gyorsan súgd meg halkan, mit akar a szíved csak azt halljam,
Mit üzen a vágy az éjszakában, veled repülni álmaimban.
Gyere, gyere gyorsan súgd meg halkan, mit akar a szíved csak azt halljam,
Mit üzen a vágy az éjszakában, veled repülni álmaimban.
Nagy baj van, baj van:
Hol a szívem,
Ha nincs itt, mi az ami fáj?
Nagy baj van, baj van:
Hol a szívem, hozd vissza kicsike madár!
Törjön minden álmomban szét,
Legyen szomorú a nap, ha újra felébred.
Felhők szárnyán repülök majd el,
De visszahoz a szél, hogyha kéred...
"...Csak nézem, ahogy betemet az éteri por
Majd találkozunk
Valahol, valamikor."
Kedves Naki,én már évek óta keresem a szerzőjét és a címét ennek a versnek!kérlek ha tudsz segíts nekem ebben,nagyon,nagyon hálás lennék érte!
Email címem:szabo.viktor66@gmail.com
Jobb volt úgy, ahogy rég volt, olyan szép volt, igen
(Zámbó Jimmy)
Légyszi valaki mondja meg, ha tudja, hogy melyik versből való? VAgy bármi infó, ami erről az idézetről eszébe jut. Egyszer hallottam Sztankay előadásában, azóta keresem a forrást...
Köszi.
"Füstfelhők mögé bújik el a nap
nagyváros, de benne megtaláltalak.
S esténként, ha hozzád indulok,
onnét tudom, milyen boldog vagyok,
hogy kővirágot szednék a betongyepen,
és szétosztanám, hogy másoknak is legyen. . ."
Nagy levegő, belégzés, számolás négyig,
De semmit nem enyhít, az egész egy nagy tévhit.
Az izmok megfeszülnek, a szív duplán dobban,
Az eddig felgyülemlett harag most kirobban.
Nyomban fel lobban a gyűlölet máglya lángja,
A testet átjárva hajtja igába…
Hiába küzdenél, hiába álnál ellen,
Mert meg nem retten, szétáramlik a testben.