Kedvenc Dalszövegek (beszélgetős fórum)
Mary J. Blige and U2 - One
(magyar dalszöveg)
Egy
Ez lesz a legjobb megoldás,
Vagy te nem így érzed?
Ha másban keresel hibát,
Tán könnyebb elviselned?
Azt mondod:
Egy szerelem
Egy életben.
Csak egy kell,
Ha leszáll az éjjel.
Egy szerelem,
Kedvesem.
Őrizned kell, akár egy kincset,
Mert elhagy, elrohan az élet,
Ha nem vigyázunk rá.
Csalódást okoztam neked? Valóban?
Vagy rossz ízt hagytam a szádban?
Úgy teszel, mintha nem lett volna más szerelmed,
S nem engeded, hogy elhagyjalak téged.
De túl késő, ma éjjel,
A múltat hozni fel
Újra a fényre.
Mi egyformák vagyunk,
S mégis más és más,
Én jót akarok neked,
Hallgatnod kell rám.
Hisz egyek vagyunk.
Azért jöttél most, hogy kibéküljünk?
Fel akarod támasztani halott szerelmünk?
Úgy jössz most hozzám, mint Jézus a beteghez,
Mikor életet hozott újra az elveszettnek.
Olyan sokat vártam tőled,
Többet, mint hiszed.
De semmit sem adtál nekem.
Most ez mindenem.
Mi egyformák vagyunk,
De mégis más és más.
Bármit is csinálunk,
Csak kínozzuk egymást.
Ha folytatjuk,
Mit abba kéne hagynunk,
Csak magunknak ártunk,
Hisz egyek vagyunk.
Azt mondod:
A szerelem szent,
A szerelem a legfőbb törvény.
A szerelem szent,
A szerelem a legfőbb törvény.
De egyszer könyörögsz, hogy legyek tied,
Majd térdre kényszerítsz, hogy küzdjek érted.
És ha velem maradsz,
Én már nem bírom tovább,
Mert minden, amit adsz,
Csak kínoz és fáj.
Egy életünk van.
Egy vérünk.
Egy szerelmünk.
S azt kell tennünk,
Mit a sors diktál nekünk.
Egy élet adatott nekünk,
Ne hagyjuk, hogy elbánjon velünk.
Legyünk barátok, vagy legyünk testvérek.
A húgom leszel, és én bátyád leszek néked.
Mi egyformák vagyunk,
S mégis más és más.
Én jót akarok neked,
Hallgatnod kell rám.
Hisz egyek vagyunk.
Egy.
Egy.
"Füstfelhők mögé bújik el a nap.
Nagyváros, de benne megtaláltalak.
Esténként, ha hozzád indulok,
onnan tudom milyen boldog vagyok,
hogy kővirágot szednék a beton gyepen,
és szétosztanám, hogy másnak is legyen."
Republic-Nagy kő zuhan
Mond meg ki vagy, és hány darab?
Reggeltől estig ragyogjon a nap.
A csend beszél, hallgass velem,
Szoríts magadhoz szép kedvesem.
Nagy kő zuhan, átrepült a szívemen,
Segíts, hogy szép legyen, ha egyszer földet ér.
Nagy kő zuhan, ez volt az életem,
Ahonnan érkezett oda egyszer visszatér.
Kard és kereszt, rózsa és vér
Az ég dörögjön és fújjon a szél.
Ezüst a hold, vörös az ég,
Még egyszer lássam, csak egyszer még.
Nagy kő zuhan, átrepült a szívemen,
Segíts, hogy szép legyen, ha egyszer földet ér.
Nagy kő zuhan és egyszer rám talál,
Ó jössz e már, ó jössz e már, ó jössz e már?
Nagy kő zuhan átrepült a szívemen......
Kowalsky meg a Vega: Új Templom Épül
Új Templom Épül
A felhők alatt a parton egy tengeröbölben állva
Vagy acél folyók közt a városi éjszakában
Távol az otthontól sok átutazó vendég
Van aki születik éppen a többi már menni kész
Az épület falán kereszt ez itt az isten háza
Itt ki ne merd mondani láilláilálá
Máglyán égett sok átutazó vendég
Van aki az égre néz de az senkit se ment meg még
Refr.:
Nem aranyból, nem földből,
Nem pénzért, nem kőből
Valahol a szívemben majd új templom épül
Nem aranyból, nem kőből
Nem erővel, vagy ösztönből
Valahogy a szívedben majd új templom épül
A felhők alatt két lábbal a földön állva
Embernek látszik mindpedig van angyali vonása
Keresi az otthonát sok átutazó vendég
Van aki az égre néz, de ott senki se látta még
Refr.:
Nem aranyból, nem földből,
Nem pénzért, nem kőből
Valahol a szívemben majd új templom épül
Nem aranyból, nem kőből
Nem erővel, vagy ösztönből
Valahogy a szívedben majd új templom épül
Eljöttél….Benned él…Eljöttél….
Csepp a tengerből, mely sziklás partot ér
Szirmok ezerfelé, amint virágot tép a szél
Csepp a véredből, ami mindent elmesél
Nincs már se égen se földön, csak a remény, hogy visszatér…
Refr.:
Nem aranyból, nem földből,
Nem pénzért, nem kőből
Valahol a szívemben majd új templom épül
Nem aranyból, nem kőből
Nem erővel, vagy ösztönből
Valahogy a szívedben majd új templom épül
Csepp a tengerből, mely sziklás partot ér
Szirmok ezerfelé, amint virágot tép a szél
Csepp a véredből, ami mindent elmesél
Nincs már se égen se földön, csak a remény, hogy visszatér…
Eljöttél…Benned él…Eljöttél…
Nincs már se égen se földön, csak a remény, hogy visszatér…
FankaDeli: Rajtatok múlik
Rajtatok múlik
Ez a tiétek, azt mondta, vigyázz rá ember
A felhők, a hegyek, a folyók, a tenger
Ez a mennyország, ha hiszed, ha nem
A férfi és nő, hol a család egy tandem
A fájdalomtól a felismerésig
Móresre tanít ezernyi tévhit
Ne láss ebben rosszat, ez jól van így
Annyi butaság végül majd megtanít
Hogy ne szúrd el, figyelj, ezt nem kéne
Hogy a verejték végül majd megérje
Hogy annyi félelem végül mégsem öl
Hogy ne légy oly messze Istentől
Tudom, hogy nagy szavak, pedig kis dolgok
Nézd, én is mennyit csak elrontok
A tiétek, azt mondta, menj csak az úton
Nézd az én kutam, felhőkbe fúrom
Ez rajtatok múlik, ez már csak rajtatok
Van cipő is, út is, gyerünk, szaladjatok
Ez tőletek lesz szép, ez csak tőletek
Amíg mozdulni bírtok, addig öleljetek
Az emberiség még egy dacos kisgyermek
Fel kéne nőni, de hisztizve nem megy
Az emberiség párszor megölte magát
De egyetlen magból újra minden felállt
Milliárd évek teltek úgy el
Hogy békében élt annyi féle ember
Nem itt születtünk, nem ezen a bolygón
Nem itt halunk meg, bármilyen mohón
Is zabálunk, és nem ismerünk mértéket
Temetünk nap mint nap minden értéket
Figyeltem őket, és figyeltem magamat
És megértettem, miért nincs új a Nap alatt
Ez játék az égben, játék a Földön
A lelkem az szabad, nincs semmilyen börtön
Mi bezárhat engem, mert meghalok
És a kezedben figyeld, már ott vagyok
Ez rajtatok múlik, ez már csak rajtatok
Van cipő is, út is, gyerünk, szaladjatok
Ez tőletek lesz szép, ez csak tőletek
Amíg mozdulni bírtok, addig öleljetek
Miközben vársz a buszra, vagy a metrón ülsz
Hallod-e magad, ahogy megpendülsz
Te egy hangszer vagy, és én játszom rajtad
Csak élvezd a zenét, megszólal, ha hagytad
Rozsdás a lánc már, engedd el magad
A teremtés figyel, meghallja a szavad
Gondold meg, hogy élsz, mert te döntesz
Hogy falakat építesz, vagy ledöntesz
Miközben húzod az igát, vajon eszedbe jut
Hogy végül magadhoz vezet majd minden út
Ezer életen át legyél bármilyen elveszett
Rá fogsz lelni, mi lényedhez elvezet
Ott foglak várni, és nevetünk majd
És újra kezdjük, mikor minden kihal
És újra kezdjük, mikor mindennek vége
Így forog a végtelen felhők térképe
Ez rajtatok múlik, ez már csak rajtatok
Van cipő is, út is, gyerünk, szaladjatok
Ez tőletek lesz szép, ez csak tőletek
Amíg mozdulni bírtok, addig öleljetek
Ez rajtatok múlik, ez már csak rajtatok
Van cipő is, út is, gyerünk, szaladjatok
Ez tőletek lesz szép, ez csak tőletek
Amíg mozdulni bírtok, addig öleljetek
Ez rajtatok múlik, ez már csak rajtatok
Van cipő is, út is, gyerünk, szaladjatok
Ez tőletek lesz szép, ez csak tőletek
Amíg mozdulni bírtok, addig öleljetek
Nox-Túl a varázshegyen
Csak a hold, csak az ég, sír a táj, alig él
Csak a hold, csak a szél, nem lesz nyár nincs több fény.
Hol a csók, hol a vágy? Hova bújt a világ?
Hol a tűz? Kinek ég?
Hova tűnt, aki véd?
Ref:
Dúdolnám a szívem legszebb dalát,
hogy nélküled nem létezem, de nem hallanád.
Dúdolnám a szívem bús énekét, de túl vagy a varázshegyen nem értenéd.
Hol a dal? Hol a szó?
Csak a csönd, csak a hó.
Ahol élsz, oda vágysz, visszatérsz, hazaszállsz.
Ref:
Dúdolnám a szívem......
Tilinger Attila
Te vagy a fény.....
Te vagy a fény a szívemben,
Te vagy a napsugár,
Te vagy a jó a szívemnek,
Ez nem kérdés ma már.
Te vagy a fény a szívemben,
Te vagy az őrült boldogság,
Te vagy a jó itt mellettem
Mindörökre már.
Egy új nap hajnalán
Egy érzés megtalált,
Ez, ami jó, érzem én.
Eljött hát a fény,
'Mit régen vártam én,
Itt vagy hát, végre már.
Te vagy... már.
Nem kell már a szó,
Hisz' itt vagy és ez jó,
Nem kell már senki más.
Mint fény, átölelsz,
S a szemeddel felelsz,
Ez kell, érzem én.
Te vagy... már.
Te vagy... már.
Te vagy a jó itt mellettem
Mindörökre már.
Presser Gábor
A szívemben nincs senki másnak hely
Lehet megtalálsz majd egyszer, mert nem jól bújtam el
Kicsit megharagszol majd mert nem tagadtam el
De értelmetlen kérdés, a választ tudnod kell
A szívemben, a szívemben nincs senki másnak hely.
Lehet rajtakapsz majd egyszer, hogy másnak írtam dalt
És a csók után a múzsa még maradni akart
Hogy ott maradt vagy elrepült kérdezned sem kell
A szívemben, a szívemben nincs senki másnak hely.
Lehet százszor hallott földhözragadt primitív ez a mese
Lehet elcsépelt a gondolat kicsit giccses a kezdete
De most az egyszer hadd maradjon így
Most az egyszer hadd legyen jó így!
Lehet azt is hallod egyszer, hogy elcsatangoltam
Ahogy bandukoltam vissza én csak rád gondoltam
Csodálkozni nincs mit, hisz úgyis tudnod kell
A szívemben, a szívemben nincs senki másnak hely.
Ákos és Janicsák Veca - Érintő
Janicsák Veca
Bársonyos, tiszta és hideg,
Az égbolt felettünk remeg,
Sok bámész csillag minket néz,
Az ember alig érti meg.
Kábán, vakon, részegen,
Futunk át az életen,
A félelem hajt, mint a szélvész.
Ákos és Janicsák Veca
A vágyak sorban állnak,
Vége lesz hamar a bálnak,
Oh bárcsak érinthetnél!
Ne kérd, hogy: lassan a testtel!
Ne súgd, hogy: most ne siesd el!
Oh, bárcsak érinthetném!
Ákos
Bár minden egész eltörött,
Együtt:Létezik IGAZ és ÖRÖK!
Ákos:
De jól vigyázz, ha gondolsz rá,
Az ördög rögtön felröhög.
Együtt
A virághabos fák alatt,
Ölelkezik két pillanat,
Elillanunk, elomlunk porrá.
Együtt
A vágyak sorban állnak,
Vége lesz hamar a bálnak,
Oh, bárcsak érinthetnél!
Ne kérd, hogy: lassan a testtel!
Ne súgd, hogy: most ne siesd el!
Oh, bárcsak érinthetném!
Ákos
Akad, aki érti mit jelent,
Hogy a húr csak megfeszülve zeng,
Ákos és Veca:
Akad, aki érti mit jelent,
Hogy az a húr csak megfeszülve zeng!
EGYÜTT
A vágyak sorban állnak,
Vége lesz hamar a bálnak,
Oh, bárcsak érinthetnél!
Ne kérd, hogy: lassan a testtel!
Ne súgd, hogy: most ne siesd el!
Oh, bárcsak érinthetnééééééééém!
Egészen más volt az élet eddig nélküled,mondhatnám,hogy rossz,de sokkal jobb,mint képzeled.
Majka & Curtis
Nézd,idebenn most fúj a szél,
minden port,ami bennem él,elsöpör.
Valami véget ér,ahogy csendben fúj a szél.
Nézd,lassan hull már az első hó,
puha csendben szállongó.
A szívemen puha hótakaró,
ahogy csendben hull a hó.
A kép végre összeállt,mert hirtelen eltalált,
egy furcsa tiszta fénysugár,ami sehol sincs,
de valahol mindig vár.
Most valami újra él,és egy titokról mesél,
ami eddig rejtve volt,
mint sűrű éjjel felhők mögött a hold.
Nézd,odakint egy új világ,idebentről nő tovább.
És együtt él velem a valóság,ahogy fatörzsön él az ág.
/Laár András-Koncz Zsuzsa/
Demjén Ferenc:Kell még egy szó
Kell még egy szó, mielőtt mennél,
Kell még egy ölelés, ami végig elkísér,
Az úton majd néha, gondolj reám,
Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár.
Nézz rám, és lásd, csillagokra lépsz,
Nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés.
Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény,
Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz.
Szállj, szállj, sólyom szárnyán,
Három hegyen túl!
Száll, szállj, ott várok rád,
Ahol véget ér az út!
Úgy kell, hogy te is értsd, nem éltél hiába,
Az a hely, ahol élsz, világnak világa,
Az égigérő fának, ha nem nő újra ága,
Úgy élj, hogy te legyél virágnak virága.
Szállj, szállj, sólyom szárnyán,
Három hegyen túl!
Száll, szállj, én várok rád,
Ahol véget ér az út!
Nézz rám, s ne ígérj,
Nézz rám, sose félj,
Ha nincs hely, ahol élj,
Indulj hazafelé!
NOX:A vándor dala
Nézd,ég minden már:erdő,kunyhó és vár.
Nézz szét bárhol:csak gyászt ontó füst és homály!
Kínzott táj.
Az élő is holt-,más lesz minden,mint volt.
Az emlék a szívedben lángol,és vígasz sehol.
Nézz fel!
Csak az élet,csak a lélek-,ez kell,ez kell!
Nem a bosszúd,nem a véred,csak fényed kell.
Csak az élet,csak a lélek-,ez kell,ez kell!
Nem a pajzsod,nem a késed,csak fényed kell.
Csak hit kell,s erény-,átjár minket egy fény.
Ne engedd,hogy szívedből elvesszen minden remény!
Mert szól még itt dal:elfárad végül a zaj.
Csak éld túl a hódító felhőt,'mely Napot takar.
Nézz fel!
"...
Szökünk a sötétség elől,falakon át rohanunk,ezek mi vagyunk,a szabadság vándorai.Nem tudjuk még,mi hajt,a boldogság vagy a keserűség-az egyik biztos hív,a másik biztos,hogy eltaszít rég-ezért menni kell.Addig,míg így van.Azt sem tudjuk még,hogy meddig tart ez az utazás.Meddig száll velünk a cél felé ez a vitorlás-addig is menni kell.Azt hiszem,hosszú az út..."
(Demjén Ferenc-Menyhárt János)
Csingiling és Soharém legendája- Különös látvány
Nézem,
te képtelen kép, hogy tűz vagy és jég, ez más lehet mától
Várj! Kicsit félek és várom ha vész jön én állom majd.
Jeges a szíved, de engem nem gátol, hogy vad vagy és bátor én értelek téged,
Várj! Akad ellene száz ok, de társaddá válok majd!
Lásd be hát, mit sem érsz egymagad,
morcosan zártan élsz, kőből vagy.
Légy vidám, szíved még nyitható
égig szárnyaló, nagy mosoly csak úgy jó...
Különös látvány, hogy otthonra lelnek az új csodák benned az ég nagyot néz
Miért is félsz? Most kell jó irányt venned bár szíved még nincsen kész
Lásd be hát, mit sem érsz egymagad,
morcosan zártan élsz, kőből vagy.
Légy vidám, szíved még nyitható
égig szárnyaló, nagy mosoly csak úgy jó.
Hogyha árnyékban éltél hol nincs semmi fény, indulj el bátran van még remény, mert szólít egy hang félned most kár az út végén otthon vár!!
Lásd be hát, mit sem érsz egymagad,
lelkedben réges rég csak kő vagy
Légy vidám, szíved még nyitható
égig szárnyaló, nagy mosoly csak úgy jó.
Mit sem érsz morcosan egymagad,lelkedben réges rég kőből vagy,
hív a fény ne is várj, lépj tovább ,
a szemed nyisd ki hát mert talán csodát lát
Én várok rád!!!
Kormorán: Ha most itt lennél
Ha most itt lennél,
úgy ölelnélek, ahogy szeretnéd
Ha most itt lennél,
úgy ölelnélek, ahogy szeretnéd.
Szeress úgy te is: ahogy szeretném.
Szeress úgy te is, ahogy szeretném,
Ha most itt lennél,
kezedet kezembe tenném
Csak néznélek és várnék,
hogy szemeimben, mint tükörben magadat lássad
Ne hagyd, hogy árnyékban álljak.
Árnyékod lépd át, ne hagyd, hogy árnyékban álljak.
Ha most itt lennél magamhoz ölelnélek, hogy fájjon.
Arcodon tavasz nyíljon, azt kívánnám...
és ...
És megállna az idő,
Kék halálra többé nem várnál,
megtennék mindent, amit kívánnál.
Ha most itt lennél, egy napomat elmesélném...
hogy egyedül maradj többé nem engedném
De csak szavak jönnek, melyeket te sem hiszel el,
a telefon süketen hallgat senki nem felel.
Ha most itt lennél végighúznám ujjam válladon,
megfeszülne bőröd, lehullna minden rólad,
összekulcsolnám kezed, mintha bilincsre várna
a szerelem börtönében végleg bezárva.
Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni
Kérném ölelj még
Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni
Kérném ölelj még
Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni
Ölelj még
Szeress úgy, ahogy szeretném
Szeress úgy, ahogy én
Szeress úgy, ahogy én
Szeress úgy, ahogy én
Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni
Kérném ölelj még
Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni
szeress úgy, ahogy szeretném...
Kérném ölelj még
Ölelj még...
Ossian-Hűség
Hányszor láttad
Mikor ébred a város az álmából?
Hittél benne, a cél majd mindenért kárpótol
Rátalálsz, akire vársz, hazatalálsz...
De addig kérlek
Mondd el a hűséged mennyit ér
Életet adnál az életért
Mindenért vagy a semmiért, szavak nélküli esküért
Mennyit adsz a szerelemért,
a becsületért ,
a hűségért?
Hányszor vártad
A jelet, az intést, egy mondatot
hittél benne, a választ a kérdésre megkapod
Rátalálsz, akire vársz, hazatalálsz...
De addig kérlek
Mondd el a hűséged mennyit ér
Életet adnál az életért
Mindenért vagy a semmiért, szavak nélküli esküért
Mennyit adsz a szerelemért,
a becsületért ,
a hűségért?
Mondd el a hűséged mennyit ér
Életet adnál az életért
Mindenért vagy a semmiért, szavak nélküli esküért
Mennyit adsz a szerelemért,
a becsületért ,
a hűségért,
Lelkedből fakadó forrásért?
Homonyik Sándor-Otthon várnak rád
Akármerre indulj, akármi is űz tovább,
Hívhat messzi fény – otthon várnak rád.
Akármivé lennél – van, ki mindent megbocsájt.
Ha elcsüggedsz, ha félsz – otthon várnak rád.
A nagy remények útját – a földi poklot mind bejárd,
Győzz vagy vesztes légy – otthon várnak rád.
Ki mondja azt, ha bajban vagy: Fiam, mi bánt?
Mondd, mit jelent, miért oly szent örökkön át?
Ki otthon vár reád, ki gondját rejti s bánatát,
Hogy nyugalmat találj – sok nehéz év után.
Hogy békéd megtaláld – otthon várnak rád.
Ki mondja azt, ha bajban vagy: Fiam, mi bánt?
Oly ritkán lát, oly büszke ránk apánk anyánk!
Mondd, mit jelent, miért oly szent örökkön át?
Ki mondja azt, ha bajban vagy: Fiam, mi bánt?
Oly ritkán lát, oly büszke ránk apánk s anyánk!
Mondd, mit jelent, miért oly szent örökkön át,
Ki otthon vár reád...
Homonyik Sándor-Miért játszott az élet
Félve néztem rád, hiszen az az érzés
annyira készületlen ért...
Ha azt hiszed, hogy túl vagy mindenen,
már nehéz elhinned, hogy akad ilyen lány még...
A hosszú nyár után, ahogyan az erdőt
egyetlen láng emészti el...
Talán ezt történt velem,
és már késő küzdenem,
olyan ez a tűz - itt benn...
Mondd, miért játszott az élet,
Miért csak most hozott el téged?
Annyi őrült év után,
szívem hinni sem tud már!
Mondd, miért játszott az élet,
Hogy csak most hozott el téged?
Mindent megváltoztattál,
minden rólad szól ma már...
A hosszú nyár után, ahogyan az erdőt
egyetlen láng emészti el...
Talán ezt történt velem,
és már késő küzdenem,
olyan ez a tűz - itt benn...
Mondd, miért játszott az élet,
Miért csak most hozott el téged?
Annyi őrült év után,
szívem hinni sem tud már!
Mondd, miért játszott az élet,
Hogy csak most hozott el téged?
Mindent megváltoztattál,
minden rólad szól ma már...
Megszerettelek azon az első éjszakán,
elég volt, hogy rám nézz...
Úgy akartalak, ahogy a föld esőt kíván,
s szerelemre így senki nem várt még...
Mondd, miért játszott az élet,
Miért csak most hozott el téged?
Annyi őrült év után,
szívem hinni sem tud már!
Mondd, miért játszott az élet,
Hogy csak most hozott el téged?
Mindent megváltoztattál,
minden rólad szól ma már...
Kowalsky meg a Vega- Varázsszavak
Az ember Isten legszebb terve
Test, lélek meg elme
Csak legyen szeretve
Mást nem is kíván
És hallottad már százszor:
teremt ahogy gondol
minden ember varázsol
nem mindegy mifélét.
Azt mondod bántott az élet
Én azt mondom: örülj, hogy éled!
Minden fájdalom, öröm azért van
hogy magadból többet megérthess
Azt, hogy a szeretet nem egy érzés!
Hogy nem ér véget az nem is kérdés
-de ha csak a hibákat nézed,
küszködés lesz, és nem élet!
Ha minden nap beszeded
A sok butaság ellen
az ajánlott "lesz@.om tablettát"
Használd mindenre,
hogy legyen jobb ahol élsz
a négy varázsigét...
Ezek a
SAJNÁLOM, a BOCSÁSS MEG, a KÖSZÖNÖM és a SZERETLEK
Igen a
SAJNÁLOM, a BOCSÁSS MEG, a KÖSZÖNÖM és a SZERETLEK
Az ember Isten legszebb terve
Test, lélek meg elme
Ha majd már nem csak kint keres
Bent csodát talál.
És ráfáztunk már hányszor
hogy teremt amit gondol
minden ember varázsol
nem mindegy mifélét.
Azt mondod bántott az élet
Pedig csak kapsz, ahogy kérted
Minden mosoly és könny azért van
Hogy magadból többet megérthess
Ezért zöldek a füvek, a fák
Ezért vannak nappalok, éjszakák
Ezért van FÉNY - a nap ha kel
De aki nyavalyog az ÁRNYÉKBAN téved el....
Demjén Ferenc- Szilveszter
Csillagok gyúlnak, szikrákat szórnak
Ez egy szép estély
Pezsgő és mámor, mindenki táncol
Ez egy szédült éj
S van, ki csak távol, dermedten bámul
Neki is elmúlt egy év
Csillogás nélkül
Ő még csak várhat, árnyékban állhat
Ahol nincs nagy fény
De új évre ébred, a mából kiléphet
Ez egy újabb esély
Jó lenne egyszer úgy ünnepelnünk
Mikor szikrákat szór a remény
S szívünk megbékül
Ref:
Minden jóért, keményen küzdeni kell
Merre indulj, csak magad döntheted el
S ha a bánat az útravaló
Nem lesz soha jó
Évek elmúlnak, új tüzek gyúlnak
És ez mind-mind szép
Átok vagy áldás, mit a sors közben szórt rád
Mindig válaszd szét
Égni a fényben, vagy élni szerényen
Még egyszer gondold csak át
Minden új évben
Ref:
Minden jóért keményen küzdeni kell
Azt egy új év, magától nem hozza el
Ha a jókedv az útravaló
Az lesz csodajó
Eljött újra szilveszter
Fényekkel és színekkel
Sörben, borban, ússzuk át
Egy szebb, új év új hajnalát
Jöjj el boldog szilveszter
Mámorral és énekkel
Kézen fogva lépjük át
Új reményünk ajtaját
Elmúlt egy év hát lépjük át
Reményeink ajtaját
Mi rosz volt, felejtsük el
Egy új év mi érdekel
A naptárban eggyel több a szám
A világ is egyre szebb talán
Egymást ölelve bízzunk hát
Derítsük fényre az éjszakát
Ha szerencsés lesz a holnapunk
Jövőre újra itt vagyunk
Tudom, hogy csak erősnek akarsz tűnni
Bántottak már eleget, volt hogy már sírni sem volt erőd
Én nem akartam beállni ebbe a sorba és nem is fogok
Bár szent nem vagyok
De néha hibázunk, nem nagy dolog.
Én nem fogom szédíteni a szíved,
Kalandból a Földanya ölén már így is volt épp elég.
És aljas egy szerep lenne, ahogy vetíteném,
hogy én jobb lennék itt bárkinél…
Ugyan kinél?!
Mert ismersz, hogy virággal a kezemben,
az tudod nem én vagyok!
És nem bírok sírni sem,
pedig szorít a mellkasom.
Én nem akarok mondani szépeket,
a szavakkal megölném a lényeget.
És nem hoztam, bársony dobozban,
csillogó nemes fémeket.
És nem áll kinn, hófehér
lovak mögött szép hintó sem.
Visszahoztam a tőled kapott világot,
Ami megtanított élni, bár hiányzol.
Már tudom szeretni nem azt jelenti,
Hogy két ember egy igát von,
Hanem a másikat biztatni, repülni
át egy világon…
Tudom, hogy csak szépnek akarsz tűnni.
De amit az Istentől kaptál, annál mi lehetne szebb?
Volt, hogy már gyűlöltem magam én is
de változást is csak ajándékba kapunk,
ha arra végre méltók vagyunk.
Én nem tudom szédíteni a szíved.
Én nem mondhatom, hiszen nem lenne igaz és nem lenne szép.
Hogy az egyetlen voltál és leszel,
hiszen testünk csak porból van,
és ami azután lesz, ott mindenki egy.
Mert ismersz, hogy virággal a kezemben,
az tudod nem én vagyok!
És nem bírok sírni sem,
pedig szorít a mellkasom.
Én nem akarok mondani szépeket,
a szavakkal megölném a lényeget.
És nem hoztam, bársony dobozban,
csillogó nemes fémeket.
És nem áll kinn, hófehér
lovak mögött szép hintó sem.
Visszahoztam a tőled kapott világot,
Ami megtanított élni, bár hiányzol.
Már tudom szeretni nem azt jelenti,
Hogy két ember egy igát von,
Hanem a másikat biztatni, repülni
biztatni, repülni, hogy a másikat biztatni, repülni
át egy világon.
Át egy világon.
Át egy világon
Gyermekként mindig erősnek láttalak,
Ha segítség kellett, téged hívtalak.
Tudtam, hogy gyakran büszkén néztél rám,
És féltve megsimogattál.
Könnyes szemmel fogom remegő kezed,
Mit is mondhatnék most?: mindent köszönök neked!
Hogy gondosan neveltél, s vigyáztál rám,
A példaképem te vagy Édesapám!
Bármerre járok kísér a sok emlék,
Csodaszép volt az a néhány gyermekév.
Felnőttként mégjobban tisztellek ma már,
Mert mindig jó voltál hozzám.
Könnyes szemmel fogom remegő kezed,
Mit is mondhatnék most?: mindent köszönök neked!
Hogy gondosan neveltél, s vigyáztál rám,
A példaképem te vagy Édesapám!
Könnyes szemmel fogom remegő kezed,
Mit is mondhatnék most?: mindent köszönök neked!
Hogy gondosan neveltél, s vigyáztál rám,
A példaképem te vagy Édesapám!
Amilyen hülye vagy, én úgy szeretlek
Ahonnan jöttél elillan, Amerre tartasz sehol még. Az élet a kettő között van, A Sors furfangos ajándék. Születsz, hogy mesés álmokat építs De inkább leépülsz. Ott állsz egy sorban feladni Belehalni készülsz.
Szeretlek, bármit tehetnél, Szeretlek-másképp mondani. Nem lehet. Nem is tudom miért, szeretnél többet hallani. Bocsáss meg mindent magadnak! Hisz egyszer úgyis elévül. Semmi rossz nem tart örökké. Végül megszépül…
Jó az, ha mindent ahogy van, Úgy el tudsz fogadni! A baj mindig múló állapot. Nem kell folyton keresni! Ha fejjel vagy a homokban, Nem látszik, hogy milyen szép ez a nap, Hogy milyen kék az ég.
Refrén: Amilyen hülye vagy, Én úgy szeretlek. Tán nem is tudod, Milyen csoda vagy. Amilyen hülye vagyok, Beleszerettem az életbe meg Mindenbe, mit ad!
Születsz, hogy tanulj, amíg lehet. Felnősz, azt mondod, hogy te már, Túl vagy majdnem mindenen, Rád már nem sok dolog vár. Bocsáss meg mindent magadnak! Hisz egyszer úgyis elévül. Semmi rossz nem tart örökké Végül megszépül…
Jó az, ha mindent ahogy van, Úgy el tudsz fogadni! A baj mindig múló állapot. Nem kell folyton keresni! Ha fejjel vagy a homokban, Nem látszik, hogy milyen szép ez a nap, Hogy milyen kék az ég.
Refrén: Amilyen hülye vagy, Én úgy szeretlek. Tán nem is tudod, Milyen csoda vagy. Amilyen hülye vagyok, Beleszerettem az életbe meg Mindenbe, mit ad!
Már megint hülye vagy, Én meg úgy szeretlek, Tán nem is tudod, Milyen csoda vagy. Amilyen hülye vagyok, Beleszerettem az életbe meg Mindenbe, mit ad!
Jó az, ha mindent ahogy van, Úgy el tudsz fogadni! A baj mindig múló állapot. Nem kell folyton keresni! Ha fejjel vagy a homokban, Nem látszik, hogy milyen szép ez a nap, Hogy milyen kék az ég.
Amilyen hülye vagy, Én úgy szeretlek. Tán nem is tudod, Milyen csoda vagy. Amilyen hülye vagyok, Beleszerettem az életbe meg Mindenbe, mit ad!
Már megint hülye vagy, Én úgy szeretlek, Tán nem is tudod, Milyen csoda vagy. Amilyen hülye vagyok, Beleszerettem az életbe meg Mindenbe, mit ad!
Blind Myself - Magyar világvége
Egyre nő ez a lemaradás,
ahogy menekülök magam elől,
pedig ez nem elsorvadás,
csak belém fásult a reménykedő.
Ugyanúgy szürke vagyok én,
aki fekete-fehérnek született,
majdnem mindig a közepén
a világ peremének.
A véget várni kell.
ó, ez annyira magyar...
És ha kevesebb leszek is eggyel,
annyira édes a fanyar.
Részekre bomlott az egység,
mégis a remény válaszol.
Hol a született elégedettség?
Ki tanít itt a jóllakottságról?
Átkozott egyetnemértés,
máskor meg egymásbaborulás,
most hol van a középérték,
ha minden arcon ott a koldulás?
A véget várni kell,
ó, ez annyira magyar...
És ha kevesebb leszek is eggyel,
annyira édes a fanyar.
Itt mindig fájni kell,
ó, hogy elmúljon hamar...
Ez ugyanúgy jellemez engem is,
ez annyira magyar.
Egyre nő ez a lemaradás,
ahogy menekülök magam elől,
pedig ez nem elsorvadás,
csak belém fásult a reménykedő.
A véget várni kell,
ó, ez annyira magyar...
És ha kevesebb leszek is eggyel,
annyira édes a fanyar,
Itt midnig fájni kell,
ó, hogy elmúljon hamar...
Ez ugyanúgy jellemez engem is,
ez annyira magyar..
Suzanne Vega: "Gypsy"
You come from far away
With pictures in your eyes
Of coffeeshops and morning streets
In the blue and silent sunrise
But night is the cathedral
Where we recognized the sign
We strangers know each other now
As part of the whole design
Oh, hold me like a baby
That will not fall asleep
Curl me up inside you
And let me hear you through the heat
You are the jester of this courtyard
With a smile like a girl's
Distracted by the women
With the dimples and the curls
By the pretty and the mischievous
By the timid and the blessed
By the blowing skirts of ladies
Who promise to gather you to their breast
Oh, hold me like a baby...
You have hands of raining water
And that earring in your ear
The wisdom on your face
Denies the number of your years
With the fingers of the potter
And the laughing tale of the fool
The arranger of disorder
With your strange and simple rules
Yes now I've met me another spinner
Of strange and gauzy threads
With a long and slender body
And a bump upon the head
Oh, hold me like a baby...
With a long and slender body
And the sweetest softest hands
And we'll blow away forever soon
And go on to different lands
And please do not ever look for me
But with me you will stay
And you will hear yourself in song
Blowing by one day
Oh, hold me like a baby...
"Losing My Religion"
Oh life, it's bigger
It's bigger than you
And you are not me
The lengths that I will go to
The distance in your eyes
Oh no, I've said too much
I've said enough
That's me in the corner
That's me in the spotlight
Losing my religion
Trying to keep up with you
And I don't know if I can do it
Oh no, I've said too much
I haven't said enough
I thought that I heard you laughing
I thought that I heard you sing
I think I thought I saw you try
Every whisper
Of every waking hour
I'm choosing my confessions
Trying to keep an eye on you
Like a hurt, lost and blinded fool, fool
Oh no, I've said too much
I've said enough
Consider this
Consider this, the hint of the century
Consider this, the slip
That brought me to my knees, failed
What if all these fantasies come
Flailing around
Now I've said too much
I thought that I heard you laughing
I thought that I heard you sing
I think I thought I saw you try
But that was just a dream
That was just a dream
That's me in the corner
That's me in the spotlight
Losing my religion
Trying to keep up with you
And I don't know if I can do it
Oh no, I've said too much
I haven't said enough
I thought that I heard you laughing
I thought that I heard you sing
I think I thought I saw you try
But that was just a dream
Try, cry, why try
That was just a dream
Just a dream
Just a dream, dream
(Valószínűleg Michael Stipe írta, de lehet, hogy közös zenekari szülemény.)
Lukács László - Tankcsapda: Adjon az Ég
Amikor
Összehozta az Isten a világot,
A férfiból egy darabot kivágott,
Hogy megcsinálja neki belőle a nőt
Azóta áldják a fiúk a Teremtőt,
Aki az életnek értelmet adott. A
Történetet már mindenki hallotta.
Van aki él és akad aki halott. A
Világ a lelkét az Ördögnek eladta.
Vasárnap reggel a templomba’ tömeg.
Van aki fiatal és van egy csomó öreg.
Van aki hiszi és van aki vallja,
Hogy a születés az eleje, a halál meg az alja
Az életnek. Szerintem tévednek,
Ehhez semmi köze nincs az éveknek.
Remélem érted, amiről éneklek.
A dolgok bármikor utolérhetnek.
Bánattal vagy örömmel,
De én harcolok foggal-körömmel
Az élettel, a halállal,
Hogy a jóból egy jó nagy kanállal
Adjon az Ég,
Mindent, amit szeretnék.
Adjon az Ég...
Vasárnap reggel a templomba’ tömeg,
Van aki fiatal és van egy csomó öreg.
Van aki hiszi és van aki vallja,
Hogy van Aki a hangját hallja,
És mindent lát a szívén át,
És ha baj van, benyom egy szirénát.
Ha kinyújtod, Ő majd fogja a kezed,
És mindenen keresztül vezet.
Bánattal vagy örömmel
De én harcolok foggal-körömmel
Az élettel a halállal,
Hogy a jóból egy jó nagy kanállal
Adjon az Ég, mindent
Amit szeretnék.
Adjon az Ég...
Van aki ésszel, van aki pénzzel,
Van aki egyszerű, puszta kézzel.
Van aki tudja, van aki érti.
Van aki az életét se félti.
Van aki mindig, van aki egyszer.
Van aki gyűlöl, van akinek tetszel.
Van aki ellened, van aki érted.
Úgy kapod, ahogy kérted.
Az életedet úgy kapod, ahogy...
(3x) Adjon az ég
Mindent amit szeretnék
Adjon az ég,
Adjon az ég,
(3x) Adjon adjon az ég
Mindent amit szeretnék
Adjon az ég
Adjon az ég
Óh
Tudod, vannak furcsa lányok, akiket vonz a baj,
és mindig lesz egy ember, aki csak sz/art kavar,
mindig van egy kemény tag, aki csak bajt akar,
és lesznek dolgok, amiket bevállasz túl hamar:
meglesz az első cigi, ami majd szétcsavar,
kopaszok, kik mondják, gyere és légy magyar,
a kedvenc dal, mi másnak zaj,
lehet bőrnadrág, vagy raszta haj.
Minden nap újabb elvárások,
kapcsolatok, durva szétválások,
sze/mét főnökök, székdobálások,
pi/álás, fellépés, éjszakázások...
Ha rossz útra térsz testvér,
jusson eszedbe, miért tennéd,
bárhogy is lesz, el ne tévedjél,
hisz tudod mit akarsz, a jóra törekedjél.
Vannak furcsa emberek, kiknek a jó a rossz
vagy ott a főnököd, ki naponta pofont oszt,
vagy ott a menza hol folyton csak f/os a koszt,
vagy a sok részeg f/asz ki nem hagyja hogy szórakozz,
vagy ott a rendőr aki ok nélkül megmotoz,
vagy a morcos öreglányok kiknek minden rossz,
vagy a három műszakos folyamatos váltott hossz,
hopsz ez nekem túl rossz hossz,
minden egyes nap egy újabb barikád,
a kérdés már csak az, hogy ki hogyan szeli át,
minden egyes ember durván más és más,
kevés közöttünk az igaz lelki társ,
de hogy ne legyen közhely, és te is átlásd,
elmondom a trükköt neked is hát:
ne legyél olyan, mint egy hü/lye pelikán
csak keveredj másokkal, igy leszel delikát!
What you want, baby i've got,
what you need, you know i got
Nem kell a fagy, gyújtsd be a lángokat,
és még - felejtsd el a pénzt, a seggrázó lányokat,
és még - támogasd a jó zenét, ne a slágergyárakat,
hisz így - akit tényleg érdekelsz, az biztos rád akad!
Tartsd vissza a levegőt, így biztos jó a kedv,
ha furcsán néznek, de ne zavarjon ez,
hiszen nem különös, ha vörös minden szem,
Csak túl sűrű a füst, nem odakint, itt bent...
Köves Miklós: Ha nem vigyázna rád
1. Megszoktad már, hogy melletted él,
és melletted áll, ha más nem.
Megszoktad már, ahogy átölel,
hogy bármi a baj, az múljon el.
Refr.: És nem vetted észre,
hogy álmai ezer felé szóródnak szét.
Ha ránézel látod-e, érzed-e, tudod-e még, mennyire szép?
Ha nem volna ő,
ha nem vigyázna rád,
sodródnál most is,
ahogy gördül a kő,
hogy hová azt nem tudnád.
Ha nem volna ő,
ha nem figyelne rád,
sodródnál újra mindenfelé,
ahonnan nincs tovább.
2. Volt olyan év,
volt olyan út,
amit pokolnak hívsz,
ha eszedbejut.
Mindenki eltűnt,
aki segítethetett,
ő félt ahogy féltél,
de ott volt veled.
Refr.:És nem vetted észre,
hogy álmai ezer felé hullanak szét.
Ha ránézel látod-e érzed-e tudod-e még mennyire szép?
||: Ha nem volna ő,
ha nem vigyázna rád,
sodródál most is,
ahogy gördül a kő,
hogy hová azt nem tudnád.
Ha nem volna ő,
ha nem figyelne rád,
sodródnál újra mindenfelé,
ahonnan nincs tovább. :||
Ha nem volna ő,
ha nem vigyázna rád...