Dalban mondom el neked... (beszélgetős fórum)

Üresen állok

Mindennek háttal

Veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren vagy valaki mással

Megfejtesz mindenkit jófej vagy mégsem vagy jól

Tátongó ember

Veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren vagy valaki mással

Jobb lesz

Ma álmodban jöttem

A hitedben hinni

És soha semmit nem képzeltem mindig is tudtam hogy mikor miből mennyi

De egy mosolyba bújva

Még most is az arcodra fagynék

Veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren vagy valaki mással

Jobb lesz

Hosszú az a nap,

Amely a csókod nélkül múlik el,

Hosszú az az út,

Amit a küszöbömig megteszel.

Hosszú a perc, míg átölelsz,

Míg mindent elmesélsz,

Míg gondjaidból hozzám visszatérsz.

Rohan az idő,

Aztán a búcsú újra oly nehéz,

Aki így szeret,

Annak a másikból minden kevés.

Ha tudnád, hogy mennyire várlak,

Tán még jobban sietnél hozzám,

Boldog az a perc,

Ha magadhoz ölelsz, drágám.

"Szívemben él ez a hely, ahol még lennie kell

Valami jónak talán, hogy igaz a szó, nincs, ami fáj.

De kinn zord a világ, s megint a szívembe vág,

Lehet-e még ez a kép, mi legbelül él, végül enyém."

Deres már a határ, őszül a vén betyár,

Rá sem néz már sohasem a fehérnép.

Nem is vár több nyarat, senkije se maradt,

Egyetlenegy hű társa:a szegénység...

Más se kell az egész világból,

Csak egy pipa, meg egy pohár bor!

Deres már a határ, őszül a vén betyár,

Rá sem néz már sohasem a fehérnép...

Deres már a határ, sose bánd vén betyár,

Akad még az őszi erdőn virágszál.

Bár a nyár elszaladt, egy szív tiéd maradt,

Kivirulna, ha reája találnál.

Van az úgy, hogy egy szál virágtól,

Tavasz lesz az egész világból.

Deres már a határ, sose bánd vén betyár,

Nyílik még az őszi erdőn virágszál...

Amikor elhagyott, azt hittem meghalok, jaj úgy fájt.

Kerestem szüntelen, vajon hol lelhetem őt,

Kicsike állomás, ő az egy villanás jegyet vált,

Vissza se nézett eltűnt a szemem elől.

Haj-jaj, fekete vonat! Elvitted a páromat.

Ennyit ér a szerelem:

Porig ég, csak a füstje marad.

Tudtam, hogy vége lesz, néha az ember ezt megérzi.

Biztatom csak magam, nagy dolog, majd találsz mást,

Annyi a baj úgyis, minek még ezzel is tetézni?

De könnyű azt mondani, hogy ne lássuk egymást.

Üres az állomás, vonatát senki más nem várja.

Együtt volt szép a nyár, gondolatom csak ott jár.

Mióta nem szeret, ám a szerelmemet elvárja,

Semmit sem érdemel, az nem érdekel már.

Ez most egészen más.

"Hosszú az út míg a kezem a kezedhez ér

Szeretni valakit valamiért

Ne tudja senki, ne értse senki, hogy m’ért

Szeretni valakit valamiért

Ezer életen és ezer bajon át

Szeretni valakit valamiért

Akkor is, hogyha nem lehet, hogyha fáj

Szeretni valakit valamiért

Fenn az ég s lenn a Föld

Álmodunk s felébredünk

Minden út körbe fut

Béke van, felejts el minden

háborút"

Palya Bea - A nő

Közben rájöttem. Van benne egy szó: qurva. Ezt szúrta ki a szűrő. Csak utána már mennem kellett, és nem tudtam kitörölni azt a szót. :)

Hogyha én a körúton megyek

Mert ez nékem apró élvezet

Egymagamban sétálok csupán

Mégis rámszólsz óó te furcsa lány

Nem vagyok én apáca

Nem élhetek bezárva

Te sem vagy kedvesem börtönőr

Engedj ki hát a hűvösből

Állok a parton,

s kezemben tartom utolsó leveledet.

Egyetlen emlék,

amivel én még nem tudom, mit is tegyek.

El kéne tépnem, nincs erőm, érzem,

sajnálom, nem is teszem.

Legyen belőle papírhajó,

s útjára elengedem.

Kis papírhajó, lebeg a vízen,

forgatja a szél, viszi sebesen.

Sok hazugság, Isten veled,

vigye el a víz, hazug leveled.

Azt írtad nékem, nem is rég: Örökké szeretsz.

S nem tudom azt se már, hol lehetsz?

Elmossa a víz, majd a betűket,

elfelejtem én, a te nevedet.

Sok hazugság, Isten veled,

tovarohanó kis papírhajó.

Azt írtad nékem, nem is rég: Örökké szeretsz.

S nem tudom azt se már, hol lehetsz?

Elmossa a víz, majd a betűket,

s elfelejtem én, a te nevedet.

Sok hazugság, Isten veled,

tovarohanó kis papírhajó.

Kis papírhajó, kis papírhajó,

kis papírhajó, kis papírhajó.

Találkozás egy régi szerelemmel,

Nem tudni mért, de mindig megható…

Idővel mindent másképp lát az ember,

De az, hogy szép volt, nem vitatható.

Hiába nézem ellenséges szemmel

A változást, mi rajta látható.

Az ember áll és megszólalni nem mer,

Van szerelem, mely nem gyógyítható.

Jöjj, néhány órás napsütés,

Még kell, hogy egyszer együtt járjunk!

Még vár a nagy beszélgetés,

Tán kiderül az, mi volt a hiba minálunk.

Jöjj, néhány órás napsütés,

Sok régi témát megtalálunk.

S a búcsú újra oly nehéz,

Mint ahányszor idáig váltunk.

Találkozás egy régi szerelemmel,

Rossz randevú,

De megbocsájtható.

Egy torz mosollyal búcsút int az ember,

Miközben érzi, sírni volna jó.

Egy asszonynak kilenc a leánya, nem győzi számlálni,

Minden este kiáll a kapuba s elkezd kiabálni.

Erzsi Piri Sári Juliska Rozáli Ella Bella Juci Karolina,

Gyertek vacsorálni.

Erzsi Piri Sári Juliska Rozáli Ella Bella Juci Karolina,

Gyertek vacsorálni.

Ha végig megyek a budapesti utcán kacagnak a lányok,

Azt kacagják, hogy én mindíg csak egyedül járok.

Kacagjatok lányok budapesti lányok, meglátnátok a soproni babám,

Sírva fakadnátok.

Kacagjatok lányok budapesti lányok, meglátnátok a soproni babám,

Sírva fakadnátok.

Egy cica, két cica, száz cica, jaj!

Kergeti az ic-pici egeret.

Kis Teca, Nagy Teca, Katica haj!

Nem szeret mást, csak egyedül engemet.

Jaj, de szép kis állat a cica, a cica,

Hej, de még szebb lány a kis Teca, Katica.

Egy cica, két cica, száz cica, jaj!

Megfogta az ici-pici egeret.

Nyújtózkodik a zúzmara,

megdermed az idő.

Elcsitul a jelen, és

megnémul a jövő.

Csak üldögélek tétlenül,

lekapcsolom magam.

Bámulok a semmibe,

így minden rendbe' van.

Míg vesztegel a pillanat,

idebent csak pörög

egy végtelen magnószalag

a szemhéjam mögött.

Néha jó, néha rossz, néha nem.

Néha nem foglalkoztat semmi sem.

Végül minden végső helyére kerül,

maradok -- ott, ahol voltam - egyedül.

Beborítva sugarakkal,

szemben állok a Nappal.

Köröttem légüres tér,

riadtan tátogok.

Hűvös fénnyel izzanak

lámpás csillagok.

Egymást követve fagynak el

a kimondott szavak.

Szilánkokra törnek, aztán

szertefoszlanak.

Magam leszek a zúzmara,

a hóval olvadok.

Elillanok, akár a tél,

akár a sóhajok.

Néha jó, néha rossz, néha nem.

Néha nem foglalkoztat semmi sem.

Végül minden végső helyére kerül,

maradok -- ott, ahol voltam - egyedül.

Beborítva sugarakkal,

szemben állok a Nappal.

Van egy lány, aki mindig csak szeret,

Akit ha bánat ér, még akkor is csak nevet.

Aki tűzön-vizén át, őrzi mosolyát mindig velem.

És ha most itt hagy, úgy érzem végem,

Csak egy kincs volt, ami nincsen,

De ne így legyen, arra kérlek Istenem.

Indítjuk a napot,

Kedves hallgatóim,

Mindent összefröcskölt már

A holdsugár máma ott kint.

Tehát vigyázzanak az úton,

Akik indulnak haza,

Inkább délre kéne menni,

Ott semmi nem annyira kemény.

Akik élnek, azok délnek mennek,

Akik haldokolnak, északnak,

Majd üdítőznek a vitorláson,

És integetnek ha elhagynak

Valakit.

1. Fodrász üzlet, pletyka, hangos női csacsogás, locsogás lotyogás

Tartós hullám, tupír, hajfestésre várakozás

Elvarázsolt meseország az egész

Meseország királya egy őszes úr, kit mindenki becéz

R1. Gedeon bácsi, a nők bálványa

Őt minden hölgyvendég úgy imádja

Minden asszony keresi a kegyét

Gedeon bácsi, a női fodrász

Nagy művész ő, a fő hajszobrász

Megszépíti a páciens fejét

"Nézd,ez is boldogság:

Szépen mosolyog a tél!

Hol a nyár? Lehet, nem is gondol ránk

Minden hófehér...

Nézd, ahogy felhőn át

Itt-ott leköszön a fény

Fut a szél,csupa piros arcot lát

Minden út mentén."

Akácos út, ha végigmegyek rajtad én,

eszembe jut egy régi szép emlék.

Nyáreste volt, pacsirta szólt a fán,

s ott kóborolt, csavargott egy cigány.

Megszólítám: De jó, hogy megtalállak itt,

a legszebb lány tudod-e hol lakik?

Ott arra lenn, túl az akácsoron.

Ma este még egy ház elé osonj!

Egy ablaknál állj meg, cigány,

úgy muzsikálj, hogy sírjon az

a szép leány!

Olyan legyen, mint egy szerelmes,

könnyes vallomás,

csak csendesen, ne hallja senki más

Szívem, ma vártam a kis szobámban,

Ígérte, eljön ma még:

Egy búcsúszóra, egy búcsúcsókra,

Hogy idenyújtja kezét...

Szívem, ma vártam a kis szobámban.

S helyette jött egy levél,

Benne csak ennyi: férjhez kell menni,

Maga is tudja, mért!

Ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát,

Százszor megcsókolsz majd egy szál ibolyát

Ne írd, hogy vége, hisz azt nem hiszem én,

Nappal kigúnyolsz, de az álmod enyém.

Vissza fogsz hívni, te se bírod soká.

Lesz még, hogy járnál egy kis ablak alá.

Akkor már késő, nem is gondolok rád.

Ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát.

Egy kis cigaretta, valódi finom,

oly illatos, enyhe, mint rózsaszirom.

Szippantani jó, na de vége hamar,

csacsi mind, aki többet akar.

Oly édes az élet, oly szép a világ,

míg szállnak a légben a füstkarikák.

Ha gyorsan is illan, szívedre ne vedd!

Cigarett, csak cigarett.

Csinibaba becézlek én

Csinibaba te légy enyém

Ne haragudj kérlek rám azért

Mert egy csókodért elepedek én

Színes karton ruhád

Csupa-csupa tarka virág

Hangod lágyan igéz,

Ellenállni nehéz,

Pesti lány vagy és kész!

Késő bánat,

most már utánam a vízözön.

Akivel együtt jártam,

sajnos tegnap óta nem köszön.

Ez kellett csak

és már nem hiányzott semmi más.

Tudom, hogy engem vádol,

mindig én lehetek csak hibás.

Hideg a tél, juj, szél fúj, esik a hó,

Repül a szánkó, hajhó, szalad a ló.

Én édes Katinkám

Csak egyszer kacsints rám,

Csókolj meg, ha szeretsz,

És gyere bújj hozzám!

Hull a hó

Fú a szél

Dimitri Lénáról mesél

Esik eső, szép csendesen csepereg

Rózsa Sándor a kocsmában kesereg