Dalban mondom el neked... (beszélgetős fórum)

Íjjaj, úgy élvezem én a strandot,

Ottan annyira szép és jó

Annyi vicceset látok hallok,

És még Bambi is kapható :)))

Én tényleg szeretek élni

De néha jó benne elmenekülni

A zene meg a fények, az ember tengerben magad kitombolni....

És látod azt amit én látok

Nem váltjuk meg ezt a világot

De a zene meg a füstben az embertengerben

Veled Egyé válok....

Hát, ez megint mi volt?

Miféle év

Megszokod vagy megszöksz

Amerre mész

A Földön minden a feje tetején áll

Mióta Jézus vízen sétált

Jackson fehér lett, a színészből elnök,

A halott gengszterből hős, belejösz

Hogy a 2020 ahogy van felejtő

Úgy otthon maradt a világ,, hogy a fű se nő.. .

Mit adnál érte meg

Hogy ezt az életet

Nem mások tervezik

Helyetted meg neked

S miért lenne ez az út

Rosszabb mint Hollywood

Fel adnád mindened

Hazádat, nyelvedet...

Bedarál ha mindent úgy csinálsz, hogy megfelelj

Ki mondta, versenyezz, mindig mindenkivel?

Hogy túléljünk lassan már ölelkezni sem fogunk

Miféle élet lesz az? Eszünk, alszunk, Meghalunk?

Én tényleg szeretek élni....

Nekem is van múltam

Igen, van ki neheztel

Amit magának elnézett, nekem nem

De, nem is kell

Sajnos nem lehet mindenki a barátom

Ez nem magyar betegség

Ez van, a világon...

Én csak mondom

Ne ítélj el!

Lesz aki eldob, lesz aki fel

Nekem elég már régen az egyszerűség

A szívemben Mesterem mind

Nem ellenség....

Azt mondják gyenge vagy

Szeretni hogy lehet

Hogy, hogy nem gyűlölöd

Azt aki nem szeret?!

Én sem így születtem

az élet így tanít

Hogy ami nem öl meg

formál, és alakít....

Hogy nem vagyok senkinél

Se rosszabb, se fontosabb

S ha bárkit átverhetsz is

Ne hazudj magadnak!

Az élet túl rövid

Köszönd ki támogat

S arra akik köpködnek

Ne áldozz túl sokat!

Azt tudjuk mind, hogy egyszer véget ér

Ha vissza nézed majd

Hogy mennyi pillanat volt tényleg szép

Talán ha néhány nap

És mennyi hülyeségben részt vettünk

Volt itt minden már

De Isten látja bennünk a lelkünk

Nem váltunk rosszabbá.....

Én tényleg szeretek élni...

Én tényleg szeretlek téged

De néha meghülyülünk, te is érzed

a zene meg a fények , az ember tengerben

Veled vagyok EgyLélek

Mit adnál érte meg

Hogy ezt az életet

Nem mások tervezik

Helyetted meg neked

S miért lenne ez az út

Rosszabb mint Palm Beach

Van hazád, nyelved is

Sokaknak már nincs....

"Mire felnő, mindent megtanul

Mire felnő, mindent megtanul

Mire felnő, elfelejti már, hogy volt idő

mikor még kérdezett

mikor válaszra várt

és az nem volt mindig érthető"

Jaj de jó a habos sütemény

Mogyoró van az ő tetején:)))

Addig amig nem lesz rétes :)))))))))))))))))))))))

Aki nem lép egyszerre

Nem kap rétest estére

Szeretlek én, jöjj vissza hozzám,

Jó volna becézni, csókolni újra a szád,

Úgy sír a nótám, Nélküled borongós ősz van,

És nincs többé nyár.

Elvitted tőlem az álmaimat,

pedig az élet csak gyertyaláng

Lassan felőrlöd a vágyaimat,

S mire felébredsz késő lesz már...

Tudtad, hogy fáj, mégis elmentél,

bíztál a nyárban és azt hitted, sosem lesz tél,

hull már a hó is,

te hívnál most vissza, de szívemben más képe él.

Szeretlek én, jöjj vissza hozzám,

Jó volna becézni, csókolni újra a szád,

Úgy sír a nótám, Nélküled borongós ősz van,

És nincs többé nyár.

Kis kút, kerekes kút van az udvaromba.

De szép barna leány van a szomszédomba.

Csalfa szemeimet rá se merem vetni,

Fiatal az édesanyja, azt is kell szeretni.

Csalfa szemeimet rá se merem vetni,

Fiatal az édesanyja, azt is kell szeretni.

Ennek a szép barna lánynak sarkon van a háza.

Sudár jegenyefa van az udvarába.

Sudár jegenyefa, földre hajlik az ága,

Ennek a szép barna lánynak én leszek a párja.

Sudár jegenyefa, földre hajlik az ága,

Ennek a szép barna lánynak én leszek a párja.

Ősszel a sok tea rózsa hullajtja levelét,

Köszönöm galambom hogy eddig szerettél.

Még engem szerettél másra rá sem néztél,

Verjen meg a csillagos ég ha el felejtettél.

Még engem szerettél másra rá sem néztél,

Verjen meg a csillagos ég ha el felejtettél.

Kecskebéka felmászott a fűzfára

Zöld levelet hozott le a szájában

Így se volt jó, úgy se volt jó, sehogyan se volt az jó

Mindig csak a más asszonya volna jó

Fehér cica felmászott a nagy fára

Annak is a legmagasabb ágára

Fönt se volt jó, lent se volt jó, sehol se volt nékem jó

Mindig csak egy más asszonynál volna jó

Cirmos cica felmászott a padlásra

Kisegeret hozott le a szájába

Ide tette, oda tette, ide-oda letette

Végén meg a fülét-farkát megette

"Szorítsd meg jól a két kezem

Szorítsd meg jól, ha engedem

Bármerre indulsz el, úgyis engem találsz

Arcodon érzed a nap sugarát

Csak a szívemen át

Csak a szívemen át

Csak a szívemen át

Visz az utad tovább"

Három deci de köménymag

Jajj, de lácsó kis csaj vagy

Rám néztél és nevettél

Megtudták, hogy roma csávót szerettél.

Azért élek, halok én

Ha szép gádzsit látok én

Szép gádzsinak a szeme, szája

Vitt engem, a vitt engem a gyalázatba.

Adjatok egy kanalat

Főbe lövöm, de magamat

Adjatok egy szalma szálat

Hadd gyújtsam fel mindenestül ezt a házat.

Adjatok egy kanalat

Szívem szúrom, de magamat

Adjatok egy házasságot

Had csináljak, had csináljak sógorságot

Aranyeső a szép kis házra

Aranyeső a családomra

Jaj, ha meghalok.

Aranyeső a szép kis házra

Aranyeső a jó anyámra

Jaj, ha meghalok.

Drága Isten szépen kérlek

Aranyeső hulljon nékem

Aranyeső a virágos réten.

Aranyeső a szép kis házra

Aranyeső a családomra

Jaj, ha meghalok.

Aranyeső a szép kis házra

Aranyeső a családomra

Jaj, temera.

Van nekem egy imakönyvem

Belenézek hull a könnyem

Belenézek hull a könnyem

Jaj. az van abba bele írva

A szerelem visz a sírba

Jaj, ha meghalok.

Az van abba bele írva

A szerelem visz a sírba

Jaj, én meghalok.

Azt hiszitek jó kedvem van

Pedig a szívem gyászba van

Pedig a szívem gyászba van

Jaj. gyászba is lesz, amíg élek

Míg a sírba le nem tesznek

Jaj, én meghalok.

Gyászba is lesz, amíg élek

Míg a sírba le nem tesznek

Jaj, ha meghalok.

Este van már kilencet üt az óra

Már mindenki lefeküdt a faluban

Egyedül csak én nem tudok elaludni

Fáj a szívem a szerelem gyötöri

Fáj a szívem gyógyítani nem lehet

Majd meggyógyít a jó Isten, ha szeret

Majd meggyógyít a koporsó támaszfája

Mikor a föld suhogva omlik rája

Nem haragszom, hogy ha elhagysz engemet

Mert a nap is elhagyja a kék eget

Sötét gyászom hallatszik a végtelenig

Fáj a szívem fáj a megrepedésig

Néma csendben halkan sírom szép neved

Eltemetlek ahol az út körbemegy

Se vér, se hús el nem választ ítéletig

Melléd fekszem az idők végezetig

Fáj a szívem gyógyítani nem lehet

Majd meggyógyít a jó Isten, ha szeret

Majd meggyógyít a koporsó támaszfája

Mikor a föld suhogva omlik rája

"Ember, a világ két kezedtől sír

Egyikkel a kerted ásod, másikkal a sírt

A másik - tudod bőven várhat rád

Építsd a kertet hát tovább

s közben a Mindent jól vigyázd

Vigyázz a madárra ha kertedbe repül

Őrizd meg a csendet, el se menekül

Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll

Vigyázz a madárra, ha válladra repül

Amerre az élet, arra menekül

Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll

Ember! A világból csak a sajátod érdekel

A szükség határát ritkán hagytad el

Azon túl szintén van világ

Gondolhatod: ott gondolnak rád

S értünk a mindent jól vigyázd"

Vigyázz a madárra ha kertedbe repül

Őrizd meg a csendet, el se menekül

Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll

Vigyázz a madárra, ha válladra repül

Amerre az élet, arra menekül

Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll

Uram segíts, hitetlen vagyok,

Nem látok mást csak harcot,

Békét hirdet minden szavad,

Mondd melyik az igazi arcod?

Álmodom arról, milyen lehet,

Ha eljön a te országod,

Attól félek, hogy messziről,

Máris olyannak látod.

Tudom, mit érzek, most is kevés,

Kéne, hogy térdre boruljak,

De szemem az égre hiába néz,

Könnyeim földre hullnak.

Hogyha kérlek, Uram segíts,

Hogyha kérlek, ne hagyj el így,

Ó én Uram, te félsz,

Milyen kár, hogy csak bennem élsz.

Csillagok néznek felhők mögül,

Tudom nem ránk vigyáznak,

Ha sírnék, kérlek ne higgy nekem,

Így mondok búcsút a mának.

Erős leszek én Uram, ha kell,

Erős, ha így akartad,

Erős leszek, mert félek nagyon,

Őrizz meg magadnak!

Hogyha kérlek, Uram segíts,

Hogyha kérlek, ne hagyj el így,

Ó én Uram, te félsz,

Milyen kár, hogy csak bennem élsz. Nézd Uram, itt van mindegyikünk,

Tudom, hogy más a vágyad,

De adj át minket kérlek Uram,

Adj át szép halálnak.

Víjjog fenn egy könnyű sirály,

Magasra száll a hídról,

Félni tanul, amíg van kitől,

Szabadíts meg a kíntól!

Hogyha kérlek, Uram segíts,

Hogyha kérlek, ne hagyj el így,

Ó én Uram, te félsz,

Milyen kár, hogy csak bennem élsz.

/Napoleon Boulevard - Uram,segíts/

Bocsánat, hogyha kérdem,

hogy ő miért és én miért nem?

Nem tudom, mért teszem,

mégis kérdezem:

Milyen lehet az életed,

hogy bírod nélkülem?

Bocsánat, hogyha fáj még,

oly szívesen utánad járnék.

Nem tudom mért teszem,

mégis kérdezem:

Milyen lehet az életed,

hogy bírod nélkülem?

Bocsánat, hogyha fáj még

Oly szívesen utánad járnék

Nem tudom mért teszem,

mégis kérdezem:

Milyen lehet az életed,

hogy bírod nélkülem?

Majd egyszer jössz te még,

és újra kezdenéd

a kettőnk félbetépett

nagy történetét.

Én téged újra várnálak,

s a karjaimba zárnálak,

a te csókjaidból nékem

soha nem elég.

Bocsánat, hogyha kérdem,

hogy ő miért és én miért nem?

Nem tudom, mért teszem,

mégis kérdezem:

Milyen lehet az életed,

hogy bírod nélkülem?

Bocsánat, hogyha bízom

És ami volt, most visszahívom

Nem tudom, mért teszem,

mégis kérdezem:

Milyen lehet az életed,

hogy bírod nélkülem?

Bocsánat, hogyha kérdem,

hogy ő miért és én miért nem?

Nem tudom, mért teszem,

mégis kérdezem:

Milyen lehet az életed,

hogy bírod nélkülem?

Fekete hajú gimnazista voltál

Ott mentél át a házunk előtt az úton

De sokszor néztelek, hallgattam léptedet

Amíg az első bálon én megismertelek

Most mellettem ülsz, sok év telt el azóta

Jöttél velem sok gondon és viharon át

Hajadból néha már egy pár ezüst szál villan elő

Kell már egy kis pihenő ebéd után

Szemeim előtt tűzkarikák,

A szívem lángol és forr a vérem

Tagadni nem tudom, és nem is akarom:

Beléd estem egy őrült éjjel!

Te vagy, aki érdekel,

Te vagy, aki jó nekem,

Te vagy, aki mindig kell:

Meghalok, hogyha rám nézel!

Meghalok, hogyha rám nézel! Óóó

"Boldog, boldog, boldog születésnapot

Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod!"

Unokámnak!!Február 9 de most tartjuk!!

Ez a nap más mint a többi, ezt te is jól tudod

Másként kelt fel reggel a nap és másként járt a hold

Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk

S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk

Boldog, boldog, boldog születésnapot

Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod

Megint egy évvel öregebb lettél, s bölcsebb is talán

Őrizd meg az emlékeid, s légy nagyon vidám

Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk

S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk

Boldog, boldog, boldog születésnapot...

Tavasz után eljön a nyár és ősz után a tél

De minden évben eljön a nap, amikor születtél

Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk

S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk

||: Boldog, boldog, boldog születésnapot...:||

Tegnep sem ragyogott több csillag az égen,

Nem járkáltak többen lenn a faluszélen.

Ma sem hullt több virág a vén akácfákról,

Mégis más a világ... Hiányzik valaki ebből az utcából.

Kis ablakok nyílnak, egymás után sorba,

Muskátli integet át a túlsó sorba.

Bezárult szemekkel csak egy ablak bámul,

Mégis üres minden... Hiányzik valaki ebből az utcából.

Halljátok cigányok!

Valahogy ma oly jó kedvem van.

Nótámat játsszátok,

Mert abban a szívem, lelkem van.

/:Öröm, vagy bánat ér,

Idejön az ember mindig hozzátok,

A jókedv sokat ér,

S tetézni ti oly jól tudjátok!:/

Prímás! Mi tagadás,

Tele van a szívem nótával.

Lelkembe beleláss,

Gyere ide most a bandával.

/:Húzzátok, húzzátok,

Szívetekből, ahogyan csak tudjátok!

Cigányok, barátok,

De csudajó kedvet csináltok!:/

Gyere, ülj kedves mellém,

Mielőtt még elmennél,

Hogy még egyszer a szemembe nézz!

Ezek nem könnyű percek,

Érzem, a szíved reszket,

De a válás az mindig nehéz!

No, csak ne sírj, ez nem méltó búcsúzás,

Légy okosabb, mi nem sírunk, ezt nem szabad!

Mosolyogj, mintha nem fájna, mosolyogj,

Még egyszer, úgy, mint amikor megláttalak!

Látod, így, és most menj el,

Ilyen mosolygós szemmel,

Mindig így fogok gondolni rád!

Hagyd a könnyeket másnak,

Rád még szép percek várnak,

Hát csak menj kedves, jó éjszakát!

Hát ide jutott a mi nagy szerelmünk,

Ennyi szép év után!

A sors ebbe is beleszólt, és nékünk,

Válni kell, bárhogy fáj!

Látod, így, és most menj el,

Ilyen mosolygós szemmel,

Mindig így fogok gondolni rád!

Hagyd a könnyeket másnak,

Rád még szép percek várnak,

Hát csak menj kedves, jó éjszakát!

Különös éjszaka volt

Csak miénk volt a sziget

A sétányon senki se járt.

Valahol lágy zene szólt

Mi csak néztük a vizet

És mindkettőnk egy szóra várt.

Aztán se szó, se beszéd

Jöttél mind közelébb

Míg az ajkad a számhoz ért.

Azóta úgy érzem én

Most már bármi is ér

Nékem érdemes volt élni ezért.

Micsoda éjszaka volt

Fények úsztak a Dunán

Mint játékos papírhajók.

Nem látta más, csak a hold

És a fények a Dunán,

Hogy így történt az első csók.

Hozhat még elém az élet

Ezer pompás, új csodát

Nem felejtem, amíg csak élek

Azt az egy édes, nyári éjszakát.

Akkor voltam bolond én

mikor hallgattam reád

mikor eltöltöttem melletted

az első éjszakát

A hó között mosolyogtál máma,

mintha ott még a kísérteted állna.

Pedig hol vagy már?

Bele olvadtál a szélbe, csendbe,

téged többé nem lát ez a táj.

E hírt te nekem miért nem mondtad,

hogy meghalsz és eléred a Holdat.

Vajon hol vagy már?

Ott ülsz egy kráter szélén,

pedig arra nem jár szél sem a madár.

Hóból van a hajad, a szemed és a szád,

vigyétek el bolond szelek, vigyétek tovább.

Mert ha felém repül, a szemed és a szád,

egyszer tudom én is megyek, elmegyek majd hozzád.

De nem baj, amíg élek nem pótol soha más,

drága szerelem, ne kísérts, velem él e varázs.

Hóból van a hajad, a szemed és a szád,

vigyétek el konok szelek, nem bírom már tovább.

Hóból van a hajad, a szemed és a szád,

vigyétek el konok szelek, nem bírom már tovább.

Boldogság, merre vagy,

hogy mindig elkerüllek téged?

Mert mindig jön valami,

valami buta szerelem.

Nem volna semmi baj,

ha akkor szemedbe nem nézek,

és tőle hirtelenül

nem dobban úgy meg a szívem.

Igen, a szívem miatt

egyre gyakrabban félek,

mert mint a rossz hajós,

folyton zátonyra téved.

Boldogság merre vagy,

hogy mindig elkerüllek téged?

Mert mindig arra megyek,

hol csalfa fény hiteget.

De most én megkeresem,

hol van az igaz szerelem.

Sírnék én, mégse teszem,

elvégre nem tehetem.

Én inkább szélsebesen

elfeledem mindazt, ami fáj.

Sírnék én mégis azért,

nem érted, csak magamért,

miért is hittem el én

tél idején, hogy itt van a nyár.

Boldogság, merre vagy,

hogy mindig elkerüllek téged?

Mert mindig arra megyek,

hol csalfa fény hiteget.

De most én megkeresem,

hol van az igaz szerelem.