Dalban mondom el neked... (beszélgetés)

Esik eső, szép csendesen csepereg

Rózsa Sándor a kocsmában kesereg

Ülök a szobámban búsan egyedül

És a fájó múltra gondolok.

Odakünn az utcán lassan fény dereng

És az órán pereg a homok.

Szeretném a homokórát megállítani

Szeretném az emlékeim elfelejteni,

De a homokóra csak pereg pereg

Ígyhát kedves tovább szenvedek.

Nem tudom, hogy elhiszed-e még,

Hogy fájó szívem örökké tiéd.

Álmaimban téged látlak

Két karomba téged zárlak

Nem tudom, hogy elhiszed-e még!

De, ha egyszer drágám nem bírom tovább

Ezt a fájó bús emlékezést.

Elmegyek én akkor továbbállok én,

Mert a szívem magányos szegény.

Elviszem én magammal az emlékeidet,

Hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket.

Utoljára drágám azt kívánom én,

Hogy te mással nagyon boldog légy!

Kislány, vigyázz, a tűzzel ne játsz,

könnyen megégetheted jaj, magad,

és akkor sírhatsz majd a jó anyádnak,

hogy megégetted jaj magad.

Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa

Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra

Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk

Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk, minden álmunk

Virágok közt veled lenni

Tudom, szép volna, kedvesem

Virág sincsen, te sem vagy már

Miért hagytuk, hogy így legyen

Amikor elhagyott, azt hittem meghalok, jaj úgy fájt.

Kerestem szüntelen, vajon hol lelhetem őt,

Kicsike állomás, ő az egy villanás jegyet vált,

Vissza se nézett eltűnt a szemem elől.

Refrén.

Haj-jaj, fekete vonat! Elvitted a páromat.

Ennyit ér a szerelem:

Porig ég, csak a füstje marad.

Tudtam, hogy vége lesz, néha az ember ezt megérzi.

Biztatom csak magam, nagy dolog, majd találsz mást,

Annyi a baj úgyis, minek még ezzel is tetézni?

De könnyű azt mondani, hogy ne lássuk egymást.

Üres az állomás, vonatát senki más nem várja.

Együtt volt szép a nyár, gondolatom csak ott jár.

Mióta nem szeret, ám a szerelmemet elvárja,

Semmit sem érdemel, az nem érdekel már.

Haj-jaj, fekete vonat! Elvitted a páromat.

Jön majd egy újabb szerelem,

De a nóta a régi marad,

De a nóta a régi marad

Aj-jaj-jaj, aj-jaj-jaj,

Egy levelet felkapott a vihar

Ajjajjaj, ajjajjaj,

Lehet a szívben is zivatar.

Tudom szeretet nélkül minden ház üres,

Minden városka lakatlan.

Minden zseni ügyetlen,

Céltalan üzenet a palackban...

Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni

Majd az unokáknak, mikor körbeállnak

Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak

Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!

Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,

Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam

Neked udvaroltam, az öledbe borultam

Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!

Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,

Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam

Neked udvaroltam, az öledbe borultam

Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!

Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma

Senki bele nem halt még komédiába

Ripacsok, színészek, az élet a tiétek

Minek ölre menni, kezdjetek szeretni!

Próza:

jó néha sötétben a holdat nézni,

hosszan egy távoli csillagot igézni.

jó néha fázni, semmin elmélázni,

tavaszi esőben olykor bőrig ázni,

tele szájjal enni, hangosan szeretni.

jó néha magamat csak úgy elnevetni,

sírni ha fáj, remegni ha félek,

olyan jó néha érezni, hogy élek.

Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni

Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam

Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam

Hogy elmúlt az élet…

…kezdjetek el élni!

Rohanó életemben,

Bárhová vitt a sorsom,

Nem féltem én a nagyvilágban.

Milyen boldog voltam,

Hogy Te voltál nekem,

Hogy végre rád találtam.

Szótlan együttlétben, szótlanul álmodozva,

Átkarolt némán minket a végtelen.

Elképzelt álmainkat engedd még szabadon szállni,

Segíts így elviselni az életem!

Ne mondj le még a vágyaidról!

Még ha rossz, még ha fáj és bántja a lelkedet,

Mert ha hiteddel reméled,

Feléd hajlik a mennyből, lassan majd eléred.

Rohanó életemben, mikor fárad a lélek,

Érzem, hogy többé már semmi nem zavar,

Te légy a tűz, ami éltet, vigyázz álmainkra,

Ami átölel, és nem zavar.

Ne mondj le még a vágyaidról!

Még ha rossz, még ha fáj és bántja a lelkedet,

Mert ha hiteddel reméled,

Feléd hajlik a mennyből, lassan majd eléred

"Mikor nagy lesz már a saját ruhád

És a családodnak nincs ideje rád

És a ténfergésből elég lesz

Te majd belém karolsz s hazavezetsz

De ha elhagysz engem meghalok

Vagy ami még rosszabb, tán megmaradok

És akkor mindörökre elveszek

És már nem kell, aki hazavezet"

Rézmozsarat vegyenek,

Mily bűbájosan antik,

Rézmozsarat vegyenek,

Ez mostanság romantik!

Ebbe tört borsot az öreganyám

A nagypapa orra alá,

Rézmozsarat vegyenek,

Már a készletem nem tart soká!

Félek,félek, ez csak álom nem lehet való,

Nem lehet valóság ennyi földi jó

Ennyi szépet még az ég is csak jókedvében ád'

Meg kell,hogy köszönjük néki szépen hát.

Minden piros, fehér rózsát neki vittem,

A világon egyedül csak neki hittem,

Mégis elment messze tőlem,

Elvitte a szívemből a sok-sok nótát

Elvitte a sok-sok piros, fehér rózsát.

Piros rózsa, fehér rózsa

Mondjátok meg mi van véle, mi hír róla.

Most már bizony szegény vagyok, semmim sincsen,

Csak egy hervadt rózsaszirom minden kincsem.

Nem maradt más csak egy álom,

Álmaimban gyakran látom halvány arcát,

Meg azt a sok-sok piros, fehér rózsát,...

Én mindenkiben csalódtam,

nem sajnált senki.

A szívemről, ha daloltam,

csak néztek rám.

Kicsit szomorkás a hangulatom máma

Kicsit belém szállt a boldogtalanság

Kicsit úgy érzem magam, mint a durcás kisgyerek

Kinek elvették a játékát

Kicsit szomorkás a hangulatom máma

Kicsit borús lett ez a bűbájos világ

Kicsit elbántak velem, no de történt már ilyen

Szívem harag nélkül gondol Rád

Gyere, gyere, gyere, drága cimborám,

Gyorsan vigasztalj

Látod, összeroppanok már

Gyere, gyere, gyere, drága jó gitár,

Kell egy igaz dal

Amitől a panasz hamarosan odébb áll

Kicsit szomorkás a hangulatom máma,

S olyan szokatlan ma a boldogtalanság

Kicsit megrázom magam

S ugye minden rendbe' van

Újra emelt fővel nézek Rád

Én nem tudom, mi ez, de érezem

Hogy megszépült megint az életem

Szavaid selyme szíven simogat

Mint márciusi szél a sírokat

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon

Fájása édes, hadd fájjon, hagyom

Ha balgaság, ha tévedés, legyen

Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem

Egy vagy a sok közül, de valakinek te vagy,

Valakinek a világon az egyetlen te vagy.

Valaki számít rád, valaki meghalna érted,

Valahol a földön biztos, hogy még szép az élet.

Piros pünkösd napján imádkoztam érted,

Piros pünkösd napján vártam visszatérted.

Tele volt a határ nyíló vadvirággal,

Vártalak a keresztútnál pünkösdi rózsával.

Mindhiába vártam, ősz is lett azóta,

Elhervadt már régen a pünkösdi rózsa.

Kacagó kis párom többé sosem hívlak,

Hisz a késő, fagyos télben jégvirágok nyílnak.

Egy ablaknál állj meg cigány

Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a barna lány

Olyan legyen, mint egy szerelmi, könnyes vallomás

Csak csendesen, ne hallja senki más

Fehér sziklák, ti láttatok mindent

Mikor elfogott engem a láz

A kis öbölhöz simult egy bárka

És a bárkán egy öreg halász

Mellette állt egy gyönyörű lány

Tudtam jól, hogy most valaminek történni kell

Láttam az arcán, már ő is várt rám

Biztatott ő szép szemeivel

Lila orgonák oly dús a lombotok,

egy kis barna lányt, de elbújtattatok.

Ha nem jő elő a párom,

nem marad virág az ágon,

mind letépem, s megtalálom,

többé nem menekül,

bármerre szaladna, karomba repül,

bármerre szaladna, karomba repül.

Meguntam az életemet, felmegyek Budapestre

Ott sétálok a fő utcán minden áldott este

Kicsínosítom magamat, a fejemet jól feltartom

Majd valaki belém szeret odakint a Duna parton

"Meseország mélyén boldogság sziget

hol a fáradt vándor friss forrásra lel

Legendák ködében boldogság sziget,

boldogság sziget vár rám.

Szemed azt meséli, boldogság sziget,

lelkem azt reméli, boldogság sziget ,

Csókod azt regéli, boldogság sziget

boldogság sziget vár rám .

Csak egy élet, amit kérek,

és még száz év az élet után

Karod át fog, ölel újra

Velem éld át az élet új tavaszát .

Tőled szép a legszebb boldogság sziget,

keresnem se kell már nálad meglelem

Szerelmeddel békés boldogság sziget

boldogság sziget vár rám.

Csak egy élet, amit kérek,

és még száz év az élet után

Karod át fog, ölel újra

Velem éld át az élet új tavaszát.

Meseország mélyén boldogság sziget

hol a fáradt vándor friss forrásra lel

Legendák ködében boldogság sziget,

boldogság sziget vár rám.

Tőled szép a legszebb boldogság sziget,

keresnem se kell már nálad meglelem

Szerelmeddel békés boldogság sziget

boldogság sziget,

boldogság sziget vár rám."

"Szemedben könnyek,

Haragszol rám.

Hogy el kell menjek,

Nem az én hibám.

Kell, hogy várj, várj is meg,

Ne félj, újra visszajövök.

De addig írj, gyakran írj,

így szerezz egy kis örömöt nekem.

Kiszáradt torkom és ég a szám,

Utolsó csókunk, gondolj majd rám.

Kell, hogy várj, várj is meg,

Ne félj, újra visszajövök.

De addig írj, gyakran írj,

így szerezz egy kis örömöt nekem.

Nevess, hisz így szeretlek,

Vidámnak és kedvesnek

Lássalak, ha nem leszel velem.

Nehéz most messze menni,

De könnyebb elviselni,

Ha rád majd így emlékezem.

Titokban sírhatsz egy kicsit még.

Na jól van most már, ennyi elég.

Kell, hogy várj, várj is meg,

Ne félj, újra visszajövök.

De addig írj, gyakran írj,

így szerezz egy kis örömöt.

Kell, hogy várj, várj is meg,

Ne félj, újra visszajövök.

De addig írj,… "

"Mondd azt, hogy ezerszer élek

Akkor is értesz, ha nem beszélek

Mondd azt, hogy senki se bánthat

A sötétben senki se láthat

Hazudj még nekem!

Mondd azt, hogy igaz volt minden

Minden szó, amit elhittem

Meleget hozz, hogyha fázom

Szeress úgy, ahogy kívánom

Hazudj még nekem!"

Álmodj királylány,

Ahogy a mesében oly békén.

Álmodj királylány,

Az is álom volt, hogy éltél.

Nekünk is álom vagy ma már.

Álmodj hát!

Álmodj hát!