Dalban mondom el neked... (beszélgetés)

Aludj még

Álmodj hosszú éjszakán

Délben ébren álmodj tovább

Mindenki másik álmot lát

Aludj még

Cserebogár, sárga cserebogár,

Nem kérdem én tőled, mikor lesz nyár?

Azt sem kérdem, sokáig élek-e?

Csak azt mondd meg:rózsámé leszek-e?

"Hétfő van

Megint csak 1 hétfő van

Hova szalad a világ":))

Hosszú nehéz úton, vak sötét tájon át

A nap fénye csak tükörkép a hold fél homlokán.

Az emléked egy apró láng a szívemben talán.

Elég reményt ad, hogy túléljem az éjszakát!

És addig amíg nem találsz és nem találok Rád.

És addig amíg Árnyék völgyben álmodunk tovább.

Amíg még angyal helyett ember, amíg csak hit nem valóság

Legalább kívánj nekünk Szentem, jó éjszakát!

Széles a Balaton vize, keskeny a híd rajta,

Ne menj arra kisangyalom, mert leesel róla.

Nem esek, nem esek, én a Balaton vizébe,

Inkább esek kisangyalom véled szerelembe

Hull a hó a kéklő hegyeken,

s a fecskék messze délre szálltak.

Mért szakad fel minden újra élesen?

Mért remélem úgy, hogy újra látlak?

Nem tudom, az életemet hol rontottam én el,

Gyógyítgatom a szívemet a cigány zenével.

Elhúzatom halkan csendben,

Hogy ebbe a szerelembe

Bele lehet halni,

Ne hagyjál a legszebb nyárban engem elhervadni.

Esik eső sűrű cseppje sötét felhők szállnak,

Szomorúan verdesik a ragyás csárda falát.

Tört ablakán süvít a szél, benne ócska lámpa,

Meg-meginog hosszú drótján, füstös már a lángja.

Vendég ide, hogy is jönne, ily cudar időbe',

A csaplárné is alszik már, künn a kármentőbe'.

Hej! azok a jómadarak most már nem is járnak,

Vége van már, réges-régen a betyárvilágnak.

Ámde mégis ajtó nyílik, lassan belép rajta.

Őszült ember, meglátszik, hogy régi betyár fajta.

A csaplárné is nagyot néz, hogy még egyszer hallja:

Kocsmárosné! Száz szál gyertyát, száz itce bort ide az asztalra!

Száz szál gyertyát, száz itce bort ide az asztalra,

Utána a legszebb kislányt, egymás után sorba,

Kérje meg a szolga bírót, a vármegye ispánját,

Ha nem hozzák rájuk döntöm, ezt a ragyás csárdát.

A vén betyár egyre ordít, fokosát forgatja:

Kocsmárosné! Száz szál gyertyát, száz itce bort ide az asztalra!

Nékem olyan legény kell, aki engem megölel,

Félre csapja bajuszát:

Úgy várja, várja, úgy várja várja,

Úgy várja haza galambját.

:D :D

Egyszer véget ér a lázas ifjúság,

Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,

Sajnos véget ér az álom, sajnos véget ér a nyár,

De a szívünk addig új csodára vár.

Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk,

Talán abban van az utolsó remény.

Létünk ingoványra épült, mely a sötét mélybe húz,

De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény!

Táncolni, dalolni imádok én,

Pengő gitár az én zeném,

Lakkos csizmát visel a babám,

Az én zenémre bokázik ám!

Húzd rá gitár!

Szakadjon a, szakadjon a húr, húr, húr,

Húzd rá gitár!

Így mulat egy tisztes magyar úr, úr, úr!

Ácsi gitár!

Orgonista húzzátok a nótámat,

Síppal-dobbal, nyenyerével,

Megtetézve je-je-jével,

A nemjóját, csak énnekem, nem másnak,

Úgy játsszátok, olyan jól ám,

Hogy az Illés, meg a Zorán

Elszegődjön Lakatoshoz brácsásnak!

Jégből vagyok,

Talán fel sem olvadok,

Hát nyújtsd két kezed,

Olvaszd fel jégszívemet!

Ha valami fáj, nem érzem régen már,

Akarod és keresed a magad igazát

Mindig őszintén

Sose feledd azt, hogy mit üzen a múlt

A holnap így lesz szép

Cipeled és viseled, hogy hova visz a sors

Mindig őszintén

Ugye eljön még az igazi varázs?

A holnap úgy lesz szép

Állj most félre

Kell, hogy végre tisztán láss

Egy régi lépés

Sose hozhat megnyugvást

"Soha ne tagadd el

Mi megtörtént

Tedd a kezedet fel

Emberként"

Mi együtt sírunk

Virág nyílik a kertemben,

Kizöldülnek a fák.

Vidámság van a lelkemben,

Hiszen indulok Hozzád.

Tűzön át! Vízen át!

Olyan szép, mint a mesében minden találkozás.

Lehet így, jöhet úgy, nekem nem kell többé más!

Mi együtt sírunk és együtt nevetünk!

Mi vágyakozva lángolunk, ha kell, de szívvel szeretünk!

Történhet bármi, együtt a kezünk.

Mi már csak együtt sírunk s együtt nevetünk.

Virág hervad a kertemben, megsárgulnak a fák.

Piros nyár van a lelkemben, megint indulok Hozzád.

Tűzön át! Vízen át!

Jöhet bánat a holnappal, úgyis elmegy tovább!

Maradunk, Te meg én és a biztos boldogság!

Mi együtt sírunk és együtt nevetünk!

Mi vágyakozva lángolunk, ha kell, de szívvel szeretünk!

Történhet bármi, együtt a kezünk.

Mi már csak együtt sírunk s együtt nevetünk.

Én tényleg szeretek élni

De néha jó benne elmenekülni

A zene meg a fények

Az embertengerben magad kitombolni...

És látod azt, amit én látok

Nem váltjuk meg ezt a világot

De a zene meg a füstben

Az embertengerben veled eggyé válok...

Hát ez megint mi volt, miféle év?

Megszokod vagy megszöksz, amerre mész

A Földön minden a feje tetején áll

Mióta Jézus vízen sétált

Jackson fehér lett, a színészből elnök

A halott gengszterből hős, belejössz

Hogy a 2020, ahogy van felejtő

Úgy otthon maradt a világ, hogy a fű se nő...

Mit adnál érte meg, hogy ezt az életet

Nem mások tervezik helyetted meg neked

S miért lenne ez az út rosszabb, mint Hollywood?

Feladnád mindened, hazádat, nyelvedet...

Bedarál, ha mindent úgy csinálsz, hogy megfelelj

Ki mondta, versenyezz mindig mindenkivel?

Hogy túléljünk, lassan már ölelkezni sem fogunk

Miféle élet lesz az, eszünk, alszunk, meghalunk?

Én tényleg szeretek élni

De néha jó benne elmenekülni

A zene meg a fények

Az embertengerben magad kitombolni...

És látod azt, amit én látok

Nem váltjuk meg ezt a világot

De a zene meg a füstben

Az embertengerben veled eggyé válok...

Nekem is van múltam

Igen van, ki neheztel

Amit magának elnézett

Nekem nem

De nem is kell

Sajnos nem lehet mindenki a barátom

Ez nem egy magyar betegség

Ez van a világon...

Én csak mondom

Ne ítélj el!

Lesz, aki eldob

Lesz, aki fel

Nekem elég már régen

Az egyszerűség

A szívemben mesterem mind

Nem ellenség...

Azt mondják, gyenge vagy

Szeretni hogy lehet

Hogyhogy nem gyűlölöd

Azt, aki nem szeret?!

Én sem így születtem

Az élet így tanít

Hogy ami nem öl meg

Formál és alakít...

Hogy nem vagyok senkinél

Se rosszabb, se fontosabb

S ha bárkit átverhetsz is

Ne hazudj magadnak!

Az élet túl rövid

Köszönd, ki támogat

S arra, akik köpködnek

Ne áldozz túl sokat!

Tudjuk mind, hogy egyszer véget ér

Ha visszanézed majd

Hogy mennyi pillanat volt tényleg szép

Talán ha néhány nap

És mennyi hülyeségben részt vettünk

Volt itt minden már

De Isten látja bennünk lelkünk

Nem váltunk rosszabbá...

Én tényleg szeretek élni

De néha jó benne elmenekülni

A zene meg a fények

Az embertengerben magad kitombolni...

És látod azt, amit én látok

Nem váltjuk meg ezt a világot

De a zene meg a füstben

Az embertengerben veled eggyé válok...

Én tényleg szeretlek téged

De néha meghülyülünk, te is érzed

A zene meg a fények

Az embertengerben veled vagyok egy lélek

Mit adnál érte meg, hogy ezt az életet

Nem mások tervezik helyetted meg neked

S miért lenne ez az út rosszabb, mint Palm Beach?

Van hazád, nyelved is, sokaknak már nincs...

Ülök a szobámban búsan egyedül

És a fájó múltra gondolok.

Odakünn az utcán lassan fény dereng

És az órán pereg a homok.

Szeretném a homokórát megállítani

Szeretném az emlékeim elfelejteni,

De a homokóra csak pereg pereg

Ígyhát kedves tovább szenvedek.

Nem tudom, hogy elhiszed-e még,

Hogy fájó szívem örökké tiéd.

Álmaimban téged látlak

Két karomba téged zárlak

Nem tudom, hogy elhiszed-e még!

De, ha egyszer drágám nem bírom tovább

Ezt a fájó bús emlékezést.

Elmegyek én akkor továbbállok én,

Mert a szívem magányos szegény.

Elviszem én magammal az emlékeidet,

Hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket.

Utoljára drágám azt kívánom én,

Hogy te mással nagyon boldog légy!

Ne legyél bánatos, én komolyan gondolom,

Hogy hozzám tartozol, és én hozzád tartozom.

Meglátod, rendbe jönnek majd a dolgaink,

Lesznek még szép napjaink.

/Koncz Zsuzsa - Jöjj kedvesem/

Tegnap sem ragyogott több csillag az égen

Nem járkálnak többen lenn a faluszélen,

Ma sem hull több virág a vén akácfánkról

Mégis más a világ, hiányzik valaki ebből az utcából.

Echo-Gondolsz-e majd rám?

[link]

Elvitted tőlem az álmaimat,

Pedig az élet csak gyertyaláng,

Kötözni való bolond az én szívem

Azt súgja folyton, visszajössz te még

Hiába mondom, nem hiszi el mégsem

Hogy a te csókod már másé, nem enyém

Merre jártál tegnap este,

mondd, milyen volt nélkülem,

szíved, ugye megkereste

néha tán az én szívem?

Este van már, csillag van az égen,

Varga Julcsa mezítláb a réten,

Sajnálja a cipőjét felhúzni,

Garzó Péter nem vesz többet néki.

Sose fájjon a fejed

Amíg itt van a helyed

A karomban, a karomban