Dalban mondom el neked... (beszélgetős fórum)

„Apu! Hogy megy be, az a nagy elefánt

az oroszlán barlangjába?

Apu! Hogy megy be, az a nagy elefánt,

hogyha meghívják teára?

Ha csak ormányát dugja be a buta,

az egy kész könnyelműség:

mire felszívta a teáját,

leharapták rég az ormányát.

Van-e pótormánya őneki?

Apu, mondd meg, nahát!

Apu! Hogy megy be, az a nagy elefánt

az oroszlán barlangjába?

Apu! Hogy megy be, Apu hogy megy be?

Apu mondd meg már nahát!

Apu mondd meg már nahát!”

Rohan az idő, elmúlik a nyár, közeleg az ősz.

Elmúlnak a szép napok hamar,

jönnek a bús, álmodozó, hűvös éjszakák.

Rohan az idő, elmúlik az ősz, évek múlnak el.

Megállítanám, de nem lehet,

mert az idő könyörtelen vonatán fut minden tovább.

Jöjj el hát, ne várjak rád.

Amíg lehet veled leszek,

és úgy szeretlek én, mint senkit se még.

Jöjj el hát, mert ha válni kell,

vissza nem jő ez az idő,

és nem pótolhatod sohase már.

Elringattad a szívemet minden jóval

Csupa vágy teli színes szóval

Fel is lobbant azonnal a láng

Jó volt égni az új szerelemben, vágyban

Nem a földön, a mennyben jártam

Ha a csókod perzselte a szám

Nem, nem, nem

Soha nem, nem, nem

Én nem leszek soha sem a játékszered

Ez majdnem szerelem volt,

és majdnem igazi vágy,

egy percig fölénk hajolt,

már ment is tovább.

Majdnem sikerült már,

egy lépés volt csak az ég,

az álmok ködfátyolát

te tépted szét.

"Engedj szabadon járnom

engedj szabadon járnom

Engedj szabadon

szabadon járnom"

Bocsánat, hogyha fáj még

Oly szívesen utánad járnék

Nem tudom mért teszem,

mégis kérdezem:

Milyen lehet az életed,

hogy bírod nélkülem?

Majd egyszer jössz te még,

és újra kezdenéd

a kettőnk félbetépett

nagy történetét.

Én téged újra várnálak,

s a karjaimba zárnálak,

a te csókjaidból nékem

soha nem elég.

"A köd felszáll, én csendben figyelem,

telik az idő, de nem késő még tán.

Várnak, a vártnál jobban

keresem a régi tereket,

a pultos integet, ül és vár!

Ismerős a táj,

hallom hangotok.

Zöldebb a fenyő már,

én is az vagyok!"

Emlékszel?

Utolsó beszélgetésünket egy száguldó

mentőautó szirénája szakította félbe.

Megijedtem, mint mindig,

ha valahol a sziréna felhangzik.

Pedig akkor még nem tudtam,

hogy számomra és számodra

nagyobb veszély nem jöhet,

mint hogy elhagyjuk egymást.

Azóta sem feledtem el azt a délutánt.

Egymást átölelve álltunk az utca forgatagában,

mintha soha többé nem akarnánk elválni

egymástól.

De én egy erőltetett mosollyal

kibontakoztam a karjaidból,

lágyan megcsókoltalak és fölényes

könnyed hangon azt mondtam:

"Ne félj az elválástól.

A távollét olyan mint a szél.

A kis tüzeket kioltja,

a nagyokat fellobbantja.

A nagyokat fellobbantja..."

(Ének):

Viharként tombol már a messzi távol

Felgyúlt a régi tűz, s a szívem lángol

Eszembe jutnak mind a meghitt órák

Egy ablak és a te kis szobád

Beláttam én már rég a tévedésem

Azt hittem, szalmaláng s ellobban szépen

Szívembe markol száz és száz kis emlék

Megöl a messzeség

(Viharként tombol már a messzi távol

Felgyúlt a régi tűz, s a szívem lángol

Eszembe jutnak mind a meghitt órák

És a te kis szobád)

Elmúlt egy hosszú év a búcsú óta

Azóta várok én egy hívó szóra

Félek, hogy réges-rég már elfeledtél

Úgy kínoz, kínoz a távollét

Bocsáss meg egyszer még és kezdjük újra

Szerelmem szívedet majd lángra gyújtja

Megadnék mindent én egy ölelésért

Egyetlen csókodért

Bocsáss meg egyszer még és kezdjük újra

Szerelmem szívedet majd lángra gyújtja...

Még alig kezdtük el és már mindennek vége,

a derűs égre felhő szállt.

Az emberek mind irigyeltek nem is oly régen,

oly boldog voltam, s oly büszke rád.

A szerelmedről azt hittem, soha nem múlik,

de mégis könnyen elhagytál.

A magány maradt egyedül emlékül nékem,

s úgy őrzöm, mint egy szál rózsát.

Talán sok év után, majd rájövök,

hogy van még rajtad kívül más.

Talán sok év után,

az élet hoz majd gyógyulást.

De ma még csak azt mondhatom: szeretlek téged,

s ez a dal is hozzád száll.

Az én szerelmem nem fog tán soha elmúlni

és téged mindig visszavár.

Talán sok év után, majd rájövök,

hogy van még rajtad kívül más.

Talán sok év után,

az élet hoz majd gyógyulást.

De ma még csak azt mondhatom: szeretlek téged,

s ez a dal is hozzád száll.

Az én szerelmem nem fog tán soha elmúlni

és téged mindig visszavár

Most kéne abbahagyni,

Elfutni, elrohanni,

Érzem, hogy holnap már többé nem lehet.

Most kéne összeveszni,

Erőnket összeszedni,

S kimondanunk azt, hogy ─ Ég veled!

Most kéne visszakozni,

Nem, várni, nem habozni,

És menni, menni a józan ész után.

Egy másik útra lépni,

Egyszer sem visszanézni,

A búcsú még ma nem fájna tán.

Boldog vége ennek úgysem lesz,

Nálam százszor jobbat érdemelsz.

Most kéne abbahagyni,

Elfutni, elrohanni,

Érzem, hogy holnap már többé nem lehet.

Maradni esztelenség,

Elmenni képtelenség,

Bilincsben él, aki téged így szeret.

Most kéne abbahagyni,

Elfutni, elrohanni,

Érzem, hogy holnap már többé nem lehet.

Most kéne összeveszni,

Egyszer sem visszanézni,

S kimondanunk azt, hogy ─ Ég veled!

Boldog vége ennek úgysem lesz,

Nálam százszor jobbat érdemelsz.

Most kéne abbahagyni,

Elfutni, elrohanni,

Érzem, hogy holnap már többé nem lehet.

Maradni esztelenség,

Elfutni képtelenség,

Bilincsben él, aki téged így szeret.

Bilincsben él, aki téged így szeret.

Gyöngéden ölelj át és ringass szerelem,

hadd mondom halkan el, ne hallja senki sem.

A nagyvilág te vagy nekem,

karodba bújva már a célhoz érkezem.

Hószagú szél, fújja hajunk,

szerelmesem, ketten vagyunk.

Nem érhet engem semmi rossz, ha átölelsz,

nem várok választ mástól, hogyha te felelsz.

Hazatalált kóbor szívem,

gyöngéden ölelj át és ringass szerelem.

Hószagú szél, fújja hajunk,

szerelmesem, ketten vagyunk.

Nem érhet engem semmi rossz, ha átölelsz,

nem várok választ mástól, hogyha te felelsz.

Hazatalált kóbor szívem,

gyöngéden ölelj át és ringass szerelem!

Kicsit szomorkás a hangulatom máma,

Kicsit belém szállt a boldogtalanság,

Kicsit úgy érzem magam,

Mint a durcás kisgyerek,

Kinek elvették a játékát.

Ég és föld között repülj velem,

Vezess át az életen,

Napot fess a szürke holdra!

Ég és föld között repülj velem,

Vezess át az életen,

Vigyél át a túlsó partra, igen!

Csak körbe-körbe forog velem.

Ami egyszer volt s újra lesz,

Csak körbe-körbe forog velem.

Te álmodj tovább, kedvesem!

Nincs senki más, aki helyedre léphet,

Itt születtél, és itt kell élned,

Nincs másik hely, nincs más idő,

Meghalnod is csak itt lehet.

Szeressük egymást gyerekek, a szív a legszebb kincs.

Ennél szebb szó, hogy szeretet, a nagyvilágon nincs.

Az élet úgyis tovaszáll, a sír magába zár.

Szeressük egymást gyerekek, hisz' minden percért kár!

De este szomorú a hazafelé út,

Mert otthon az anyu a fürdőkádba dug.

Már volt vele ezért bár nagyon sok vitám,

Mert ki hallott még ilyen dolgot :

Fürdeni strand után ?

Ijjaj, úgy élvezem én a strandot ...

Én lassan öregszem

Csak álom az ma már, mi rég volt.

Ez vissza többé úgy sem jön. Ha néha ránk ragyog az égbolt,

Szemünkben miért csillog a könny

Refrén:

Én lassan öregszem, erre nem törekszem,

De sajnos az idő, az idő, az idő eljár.

Elszálltak a fecskék, a szép kis menyecskék

Nincsen több tavaszom, ez a nyár sem a régi már.

Bevallom ezüstös fejemen a május ugy le főz

Hát szívembe beköszönt (az) aranysárga ősz

Én lassan öregszem, erre nem törekszem

de sajnos az idő, az idő, az idő eljár.

Ládákkal jöttek

Lányok, fiúk, vegyest

Nyár volt túl meleg

Így aztán szerelmesest

Játszottak és tánc után

Pár perccel múlt 0 óra

Amikor elmentek fürdeni

Meztelenül a bányatóra

A pénz meg csak úgy jött

Ahogy zsír rá a húsra

Bálnák, ki a partra

Mindenki akarja

Hogy a világ is megtudja

Szeretni kell ezt

Csak az van amit szeretsz

Az ördög is angyal

0 óra 2 perc és a

Forever janggal

Indítjuk a napot

Kedves hallgatóink

Mindent összefröcskölt már

A holdsugár máma ott kint

Tehát vigyázzanak az úton

Akik indulnak haza

Inkább délre kéne menni

Ott semmi nem annyira kemény

Akik élnek azok délnek mennek

Akik haldokolnak északnak

Majd üdítőznek a vitorláson

És integetnek ha elhagynak

Valakit

Indítjuk a napot

Kedves hallgatóink

Mindent összefröcskölt már a holdsugár

Máma ott kint

A kertben illatokkal

Játszottak a szagok

Persze a szagok győztek most is

De jók voltak az illatok is

A pénz meg csak úgy jött

Ahogy a zsír rá a húsra

Bálnák, ki a partra,

Mindenki akarja

Hogy a világ is megtudja

Hogy akik élnek azok délnek mennek

Akik haldokolnak északnak

Vagy üdítőznek a vitorláson

És integetnek ha elhagynak

Valakit...

1. A vén Tabánban még a múlt dalol, a múlt és a csend.

És esténként a régi fák alól szerelmes dal zeng.

Leander nyílik minden udvaron, s oly kék fönt az ég!

Kis csipkefüggöny minden ablakon és nagy békesség,

S az ódon szobákból egy dal száll feléd:

Hófehér gyöngyvirág áruld el nekem,

Hol az én kedvesem, hol a szerelmesem?

Hófehér gyöngyvirág, te megmondhatnád tán,

Akit várok az gondol-e rám?

Az én szívem, édes angyalom

és az ablakom nyitva áll!

A csók dalol forró ajkamon,

s könnyes kis dalom messze száll!...

Hófehér gyöngyvirág áruld el nekem,

Hol az én kedvesem, hol a szerelmesem?

Hófehér gyöngyvirág, a szívem rá vár!

Mondd meg, mért nem jön értem el már?

Ezért, mikor hideg van és sűrűn hull a fehér hó

kell, hogy legyen az almáriumban eltéve ennivaló

Így aztán, ha délidőben Micimackó megéhezik

megkóstol egy csupor mézet alaposan, fenékig

Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó

Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik

Hull a hó és hózik, Micimackó fázik

Hull a hó és hózik, Micimackó fázik

Óh Mr. Alkohol, hát itt vagy már megint!

Hisz érthetően megmondtam már, köztünk semmi nincs!

Nekem már ne ígérd, hogy megváltozol.

Bánatomra, szépfiú, ismerlek már jól.

Mert néha jó veled, ezt nem tagadhatom!

De addig-addig hízelegsz, míg nem tudom, hogy mit teszek!

Óh Mr. Alkohol, neked hinni nem tudok,

Csak néha-néha lesz az úgy, hogy rád gondolok!

Óh Mr. Alkohol, emlékszel arra még?

Hogy karjaidban tartottál és mégsem szerettél?

Rossz útra vezetted az életem!

Édes csókkal lezártad mind a két szemem!

Óh, nagyon szerettelek és hallgattam terád!

Minden mesét elhittem és mit tettél velem!

Óh, Mr. Alkohol a bajban elhagytál!

S rájöttem szépfiú mennyit hazudtál!

Óh, Mr. Alkohol mindig hazudtál!

De szép is lenne, ha egy este, elalvás előtt

Betoppanna Micimackó, hogy látogatóba jött.

És megkérdezné: Véletlenül akadna egy kis méz?

És bölcsen megbeszélnénk, hogy a méz mindig kevés,

És eljönnének Micimackónak az ismerősei,

És Nyuszival együtt barátai és üzletfelei,

S egy égi kar intene, hogy énekelhető egy dal, amit a Babits Mihály bácsi írt nekünk:

Mindenik embernek a lelkében dal van,

És a saját lelkét hallja minden dalban

És akinek szép a lelkében az ének,

Az hallja a mások énekét is szépnek

És beszélgetnénk arról is, hogy a lélek mire való,

Mire Micimackó megjegyezné, hogy énekelni jó.

És Bagoly persze mondaná, hogy a pszichózis bonyolult,

És Malacka meg szégyellné, hogy erről nem tanult,

És Nyuszinak eszébe jutna, hogy épp valamit nagyon keres,…

Álmaink kéklő egén,

Gyümölcsfáink tetején,

Pálinka-szerelmem, légy az enyém!

Nyújtsd hát a karod felém,

Nélküled meghalok én,

Pálinka-szerelmem, légy az enyém!

Ha egyszer elindulunk lefelé,

Mert előttünk a lejtő.

Folyékony királynő, kérlek,

Te légy a búfelejtő!

Tölts hát a poharamba még egy kortyot angyalom,

Ma éjjel mindenemet elmulatóm!

...

Magna Cum Lauda - Pálinka dal)

"Egy-két-há-négy ébresztő

Megjön a house ez rémisztő

Party drogok, agyserkentők

A hajnali arcok elrettentők"

Fehér sziklák, még emlékszem rátok

Mennyit sétáltam közöttetek

Arra minden kopár, forrón perzselt a nyár

Szél se rezdült a tenger felett

Fehér sziklák, ti láttatok mindent

Mikor elfogott engem a láz

A kis öbölhöz simult egy bárka

És a bárkán egy öreg halász

Mellette állt egy gyönyörű lány

Tudtam jól, hogy most valaminek történni kell

Láttam az arcán, már ő is várt rám

Biztatott ő szép szemeivel

Együtt láttuk a holdfényt a parton

Csókra csók hullt, de még sincs tovább

Jött a hajnali fény, s egyedül álltam én

Soha többé nem láttam nyomát

Ha a víz felett sirályok szállnak

Újból idézik azt az időt

Ugye nem volt ez csalóka álom

Fehér sziklák, ti láttátok őt

Mikor ott állt a gyönyörű lány

Tudtam jól, hogy most valaminek történni kell

Láttam az arcán, már ő is várt rám

Biztatott ő szép szemeivel

Sudár magas sudár magas a nyárfa teteje

halvány sárga de halvány sárga annak a levele

én is olyan én is olyan halvány sárga vagyok

volt szeretőm egy csinos barna kislány de már rég elhagyott

de majd egyszer hűtlen babám összetalálkozunk

úgy elmegyünk mi egymás mellett hogy még nem is szólunk

te mégy jobbra hűtlen babám én meg megyek balra

sárba taposom a fényképedet nem veszlek el soha

Mért szép nyáron a táj,

a magányosság ősszel miért fáj?

Egy-egy emlék mért csábító,

mért esik jól néhány kedves szó?

(Mert) minden ember boldog akar lenni,

a szívünk előtt száll a kék madár.

Ha téged látlak, úgy érzem már,

oly szép az egész világ!

Mért szép kéken az ég,

mondd, mért szép egy derűs messzeség?

Egy-egy álom, mondd, miért jó,

a tavasz íze miért csábító?

(Mert) minden ember boldog akar lenni,

a szívünk előtt száll a kék madár.

Ha téged látlak, úgy érzem már,

oly szép az egész világ!

(Mert) minden ember boldog akar lenni,

a szívünk előtt száll a kék madár.

Ha téged látlak, úgy érzem már,

oly szép az egész világ!

oly szép az egész világ!

Ha végre itt nyár, és meleg az idő

Az ember strandra jár, mert azért van itt ő

Míg anyu öltözik az apu ideges

Hogy olyan lassan készül el, hogy addigra este lesz

Íjjaj, úgy élvezem én a strandot,

Ottan annyira szép és jó

Annyi vicceset látok hallok,

És még bambi is kapható....

(Pancsoló kislány)

Szép az idő, száz evező,

Csattog a vízben már.

Magasba szárnyal a dal,

Száz fiatal éneke vígan száll.

dunaparti csónakházban

Nagy a jókedv minden nap.

Úszik az ember boldogságban

És a jó Duna víz simogat.

Napozunk órák hosszat lázban

És a csókból csattan száz,

Olyan szép a Dunán,

Ilyen nyári délután,

De vidám ez a csónakház.