Dalban mondom el neked... (beszélgetés)

Eresz alatt fészkel a fecske,

Mi van a kötődbe', menyecske?

Nyári piros alma bo-bo-bo-bo-borízű,

Kóstolja meg kend, de jó ízű!

Fogadásom tiltja szeretni,

De nem a legényre nevetni.

Kijátszom a tila-tila-tila-tilalmat,

Úgy szerettetem meg magamat.

Asszony,asszony,az akarok lenni.

Nékem akkor nem parancsol senki.

Sem apám,sem anyám,

Ahhoz megyek,kit szeretek igazán.

Sem apám,sem anyám,

Ahhoz megyek,kit szeretek igazán.

Messze szálló, őszi szellő

vidd el az én bús dalom,

súgd meg neki halkan, titkon,

ma is róla álmodom.

Jaj, de jó a habos sütemény,

mogyoró van az ő tetején.

Ilyet én nem kapok, s ha ezért zokogok,

tudom, sajnálnak az angyalok

Elsuhannak az évek a fák alatt

Tovatűnnek a percek, csak pár maradt.

Elmúlt, de egy pillanatát se bánom

Te vagy a legszebb csalódásom.

Lehullott a rezgő nyárfa ezüst színű levele.

S hogy lehullott, elsodorta azt az ősz hideg szele.

Legyen a Horváth kertben Budán.

[link]

Talán, sok év után, majd rájövök,

Hogy van még rajtad kívül más

Talán, sok év után,

Az élet hoz majd gyógyulást

Lehet, hogy tévedek, de olyan ismerős vagy nekem

Találkoztunk mi már valami vidám zenés helyen

Nem emlékszem pontosan, hiszen nagyon rég lehetett

és nem ült melletted még az a tündéri kisgyerek

Óh igen, valamit sejtek én, bár biztos nem vagyok

Sok-sok évvel ezelőtt te ültél éppen ott

Ugye te voltál az a kisleány, aki hangosan énekelt

és nem is vetted észre talán, hogy mindenki rád figyelt

Én énekeltem egy dalt és te énekeltél velem

A lámpák fénye felragyogott csillogó szemeden

Ha a gyermekedre nézel, látod, az idő hogy szalad

hiszen minden változik, de a dal ugyanaz marad

Látod, nekem is már régen felnőtt a kisfiam

és nem múlt el felettem sem az idő nyomtalan

De sosem fogynak a gyerekek, akik kérnek szüntelen:

hogy Jutka néni legyen szíves, énekelj nekem!

S én újra kezdem a dalt és ti énekeltek velem

A lámpák fénye felragyog a csillogó szemeken

Ha a gyermekeinkre nézünk, látjuk, az idő hogy szalad

hiszen minden változik, de a dal ugyanaz marad

hiszen minden változik, de a dal ugyanaz marad

Én vagyok a falu rossza egyedül.

Engem ugat minden kutya messziről.

Sem az apám, sem az anyám nem volt rossz.

Csak egyedül, csak egyedül magam vagyok a gonosz.

Lehet könny nélkül sírni,

Ha fáj a szív

Hol jársz? Van-e már, aki hív,

új csók, ami átmelegít?

Tavaszi éjszakán van-e ki rád talál,

aki a mennybe száll csókod után?

"Erdő közepében járok

Egyszer majd rád találok

Csillagom vezess

Én utánad megyek"

A faluban nincs több kislány csak kettő, csak kettő

Az egyiket elszerette a jegyző, a jegyző

A másik meg a kapuban neveti, neveti

Hogy őt meg a segéjegyző szereti, szereti

Kis kutya, nagy kutya nem ugat hiába,

Van nkem szeretőm Szeged városába,

Szeged hires város, Tápéval határos,

Ott lakik a babám, kivel leszek páros.

Nincsen olyan ember,

Ki ne érezné egyszer,

Hogy sírni kell. - Sírni kell.

Könnyítene rajta

Könnye, hogyha hullna,

Mégsem mer. - Mégsem mer.

Úgy nevet ő, mint aki csupa derű,

Észre sem venni azt, hogy oly keserű.

Almát eszem, ropog a fogam alatt

Nem jöttél el, neked egy se maradt

Mással voltál, kiürült a kosár

Mi fáj, gyere mesélj

Mondj el mindent, tőlem ne félj

Bennem bíznod kell, úgy ahogy

Benned bízom én,

Hát mondd el mi fáj

Tegnap sem ragyogott több csillag az égen

(mert hiányzik valaki ebből az utcából.)

Szigorú tanító ez az élet nagyon,

és a lecke is oly nehéz.

Közepes tanuló vagyok. Tudom, tudom,

mégis fáj ez a sok büntetés.

Eminens is elkövethet tévedést,

mégse ró az élet rá ily bús vezekelést.

Szigorú tanító ez az élet nagyon,

egyet mégse vett át velem.

Kimaradt valahol, már az alapfokon

az a népszerű tárgy, szerelem.

Eminens is elkövethet tévedést,

mégse ró az élet rá ily bús vezekelést.

Szigorú tanító ez az élet nagyon,

egyet mégse vett át velem.

Kimaradt valahol, már az alapfokon

az a népszerű tárgy, szerelem.

" Félteni kell "- Zalatnay Sarolta

[link]

Nem csak a húszéveseké a világ!

Az úton még poroszkál

Nemde néhány korosztály!

A réten mindenki talál virágot,...

A régi mániám,

végighajtani a Stefánián

Egy fess fiákeren,

És a gomblyukamban

Virág terem

Kicsi gyere velem rózsát szedni

Amíg el nem megy a nyár

Addig kell az ilyet elvégezni

Míg virul a határ 😀

Mikor jössz már énfelém?

Mondd meddig, meddig, meddig várjak?

Ugye nem csal a remény

Hogy majd ismét csókol a szád???