Dalban mondom el neked... (beszélgetés)
Jázminvirág
Ott, ahol a Sárga Folyam hömpölygőn zöld partot ért
ici-pici házban, rózsás kertben csöpp lányka élt.
Szerette őt valaki, de mily furcsa, nem látta még,
csak esténként várta hívó, kérő lágy énekét.
Gyere kicsi kincsem, úgy sincsen, hű párom még,
Jázminvirág, szívem tiéd.
Csak a csókod lesném száz estén, jöjj hát felém,
Jázminvirág, légy az enyém!
Kikeleti éjben, csillagfényben, hold sugarán,
mindenütt csak téged, téged látlak, tündéri lány.
Gyere kicsi kincsem, úgy sincsen hű párom még,
Jázminvirág, szívem tiéd.
Ámde egyszer kikukucskált kertjéből félőn a lány,
s meglátta a hangnak gazdáját is, ott várta lám.
Hozzá símult, s kéz a kézben kettecskén sétáltak már,
s a nagy folyam mentén boldog szívek nótája száll:
Gyere kicsi kincsem, úgy sincsen hű párom még,
Jázminvirág, szívem tiéd.
Csak a csókod lesném száz estén, jöjj hát felém,
Jázminvirág, légy az enyém!
Kikeleti éjben, csillagfényben, hold sugarán,
mindenütt csak téged, téged látlak tündéri lány.
Gyere kicsi kincsem, úgy sincsen hű párom még,
Jázminvirág, szállnék feléd.
Szívem, ma vártam a kis szobámban,
Ígérte, eljön ma még:
Egy búcsúszóra, egy búcsúcsókra,
Hogy idenyújtja kezét…
Szívem, ma vártam a kis szobámban.
S helyette jött egy levél,
Benne csak ennyi: férjhez kell menni,
Maga is tudja, mért!
Refrén:
Ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát,
Százszor megcsókolsz majd egy szál ibolyát
Ne írd, hogy vége, hisz azt nem hiszem én,
Nappal kigúnyolsz, de az álmod enyém.
Vissza fogsz hívni, te se bírod soká.
Lesz még, hogy járnál egy kis ablak alá.
Akkor már késő, nem is gondolok rád.
Ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát.
Tudom kisasszony, maholnap asszony
A régi kedves babám:
A vőlegény vár…
S a szép regény már
Sose jön vissza talán…
De mégis érzem, a kis szívében
Kísért a múltunk dala,
S ha majd a párja szívére zárja,
Gondol majd rám maga!
Jó/szép sziesztázást kívánok.
Nekem pedig lassan ebédidő.
Kezdem úgy érezni, hogy hamarosan elénekelem az "Aludj el szépen kis Balázs" c. dalt... a szemeim kezdenek fáradni.
Azt hiszem, részemről holnap nótázok, dalolok tovább.
De ti maradjatok, énekeljetek csak kórusban tovább.
Nagyon sokkal többet beszélem az Angol nyelvet mint a Magyart, ezért ha van benne beszéd, akkor Angol.
Közben elkalandoztam más világrészekre.
"Ha itt lennél velem és fognád a két kezem
Én nem engedném el többé már sosem
Ha itt lennél velem és fognád a két kezem
Én nem engedném el többé már sosem
Kedvesem"
Egy szál, harangvirág
Ennyi csak, mit adhatok
És kívánok még
Nagyon sok boldog névnapot
Erre gondoltál???
Az "egy szál virág" ismertebb. Nem ez.
Vagy jöjjön ő! :))
"Boldogság gyere haza,
Késő van gyere haza,
Honnan jössz nem érdekel,
Gyere haza csak ennyi kell!"
Szép hely a boldogság,
úgy odavitorláznék...
Rákerestem, hogy majd folytatom.
Sajnálom.
Mért szép nyáron a táj,
a magányosság ősszel miért fáj?
Egy-egy emlék mért csábító,
mért esik jól néhány kedves szó?
Minden ember boldog akar lenni,
a szívünk előtt száll a kék madár.
Ha téged látlak, úgy érzem már,
oly szép az egész világ!
No, csak ne sírj, ez nem méltó búcsúzás,
Légy okosabb, mi nem sírunk, ezt nem szabad!
Mosolyogj, mintha nem fájna, mosolyogj,
Még egyszer, úgy, mint mikor ott megláttalak!
Látod, így, és most menj el,
Ilyen mosolygós szemmel,
Mindig így fogok gondolni rád!
Hagyd a könnyeket másnak,
Rád még szép percek várnak,
Hát csak menj kedves, jó éjszakát!
Gyere a napra, de ne csak egy napra.
Gyere a fényre, az égen a tűz most nekünk ég.
Gyere a napra, és nevess a napba.
Búcsúzni csak nagyon szépen szabad,
Felesleges minden büszkeség,
Szemrehányás, durva szó és harag,
A múltat fájón csúfoló beszéd.
Búcsúzni csak nagyon szépen szabad,
Ha azt hisszük, hogy már a csók elég,
S nem sejtjük, hogy szerelmünket talán
Sokszor fogjuk visszasírni még.
Légy vidám, énekelj,
Bárki szól, így felelj,
Minden ember, ó, csak egyszer fiatal...
Kiabálj, énekelj, és ha kell, átölelj
Csakis az nem boldog, aki nem akar...
De ha a tűz bent ég,
míg őrzöd te és őrzöm én, a fene vigye el.
Addig minden szép,újra átölel a nyár,most menjen ami fáj.......:))
Erre gondoltam.
Ezt nem ismertem, rákerestem, a végén idetettem:
"Szívedben őrizd, így szeresd tovább ne biztasd a bajt
Csak engedd el, végre nézzél fel
Hosszú tél, ha zúg az ágon
Titkokat, ha súg, a szél a fákon
A szívedet tavasszal ültesd el"
Titkokat súg a szél.
(A fene vigye el, mert titokban kellett volna tartani.)
Bocsi, a hangfalam csak a szekrényben porosodik.
Ez a "várj reám..."
Én valamikor régen a rádióban, tv-ben??? hallottam Darvas Ivántól, még most is borsózik a hátam, ha eszembe jut... olyan szépen énekelte. Akkoriban épült fel a tüdőgyulladásból... nagyon szép volt.
Valahogy 20-éves lehettem, azt hiszem Mátrafüreden játszották sokszor ezt.
További ajánlott fórumok:
- Nem mondom el senkinek, elmondom hát mindenkinek!
- Szám a szóban/bármilyen műben, közmondásban, dalban/pl:101 kiskutya
- Én mondom az országot, te mondd a fővárosát!
- Földrajzi nevek irodalmi művekben, zenében, dalban - mindenütt /pl:Egyszer volt Budán kutyavásár, Kék Duna keringő stb./
- Azt mondom romantika....
- Számos szám a dalban, versben, műben, közmondásban, bármiben /pl.:Három a kislány.../