Császár kontra természetes szülés (beszélgetés)

Lehet csak azért gondolom igy mert még fiatal vagyok, nem tapasztaltam még, de nem vállalnám be.

És ha utána nem fog kívánni az apuka? Akkor majd neveljem egyedül. Hát azért az élet nem csak a gyerekről szól, miatta nem mondok le arról hogy legyen valaki mellettem.

Sziasztok!

Szerintem annyira helyzetfüggő, hogy kinek melyik változat fáj jobban.

Én nagyon utálom, amikor valaki azt mondja hogy császárral szülni sokkal rosszabb, mert utána jobban fáj, a sima szülő pedig hamar felépül.

Az ilyen embernek szívesen átadnám a két heti altáji fájdalmat, amivel én szenvedtem a szülésem után.

Gyorsan, 5 óra alatt, mindenféle rásegítés (Oxitocin), burokrepesztés nélkül szültem.

Nagyon jól, és gyorsan tágultam, viszont repedtem, így belül is és kívül is varrtak, hatalmas haematoma lett az altájamon, és még az aranyerem is jó nagyra kibújt. Legalább 2 hétig nem tudtam a fenekemre ülni, de még állva is fájtam, csak négykézláb vagy oldalt fekve volt jó.

Ráadásul 2 napig szédültem, az első nap még a WC-re sem tudtam egyedül kimenni....és még sorolhatnám. Nem indult meg a vizeletem, katéterezni kellett.

Aznap nem is hozták be a picimet csak egy szopizásra, de másnaptól már szerencsére velem volt.

Minden ellenére nagyon imádtam szülni, és ezerszer újra végigcsinálnám.

Nem hiszem hogy jó topicot választottál............nem változik ott len meg semmi 1 pár centis vágástól xd

Majd pár év múlva megváltozik a véleményed de nagy hülyeséget írtál ......

Ha hiszed-ha nem, az "ott lenn" mármint a hüvelyem, és a gátam, még egy majd 4 kg-os gyerek után is ugyan olyan, mint volt. Semmit nem változott, sőt érzékenyebb lett :)))

És a férjem ha rám néz, már nem csak egy nőt lát bennem akivel olykor jó az ágyban, hanem egy anyát is, aki gyermeket szült neki, és tisztel ez miatt, sőt azóta még jobban szeret, és kíván! Semmi nem látszik rajtam, simán letagadhatnám a gyerekem (már ha akarnám) mert ugyan úgy nézek ki mint előtte. Míg ha visszaolvasol, egy császár után többen panaszkodnak a hasukra, nem húzódik össze olyan könnyen, és még heg is marad.

Az meg hogy nem szeretnél gyereket, az a te egyéni döntésed, amivel semmi probléma nincsen. Ha nem, hát nem! :)

Furcsa, mert leírva borzasztóan hangzik az én szülésem is, és az utána lévő pár hét is. De bármikor újra csinálnám!

De a következőt a férjem hordja ki, az tuti :P Na jó persze ez csak vicc, de én a nők szégyene vagyok ilyen téren. Nem szerettem terhes lenni, mindig rosszul voltam, minden nap hánytam, végig a 40 héten. Nagyon meg fogom gondolni mikor jöjjön a kistesó :-(

Ebből is látszik,hogy ahány nő annyi féle terhesség,szülés stb.

Sztem semmiben nem lehet általánosítani.

Tudom,én is sokszor úgy vagyok vele ha olyan a téma hogy inkább nem szólok hozzá.

Igazából én sem szenvedésként éltem meg a császárt sőt most vissza gondolva semmi kibírhatatlan nem volt benne.

A terhességem olyan zökkenőmentes volt hogy a 42 hét alatt egyszer voltam egy kicsit szédülős a melóhelyen.De semmi több.És 37. hétig dolgoztam.

És ha belegondolok hogy a császáron múlt a kislányunk élete hát bármikor újra vállalnám!

tudod, csak olvasom, hogy mások mennyit szenvedtek a szüléssel én meg szinte semmit, szülések előtt még paprikát szedtem és ahogy hazaértem a korházból már neki estem az itthoni munkának, mert birtam,

bár harmadik császárt már nem szeretnék bevállalni...

az a lényeg hogy egészségesek a gyerekek! Szerintem kár kockáztatni ha látszik hogy valami baj van, akkor császározzanak, ez nem játék!

Azt én sem tudom megérteni aki meg sem próbálja, és semmilyen indok nincs arra hogy miért nem simán szül.

Én is így voltam:

túlhordás, doki szabin, de szerencsére nekem szülés előtti nap visszaért, így nála szültem, és 3 évig vártuk a babát, előtte 2 vetélés. gyógyszerrel maradtam terhes, majd 14. hétig azért tömtem a hormont hogy benn is maradjon. Sokat kinlódtam, de minden perc megérte. :-) én a császárba is belementem volna, csak a fiam egészséges legyen, nagyon féltem hogy beszorul.

olvasgattam a hozzászólásokat és én csak félve irok ide...:))

az első szülésem császáros lett, holott simának indult volna, de bármennyi oxitocint is adtak , csak egy újnyira tágultam és mivel a magzatviz már zavaros volt igy nem sokat szenvedtettek, mentünk a mütőbe és altatásban vették ki a babát, utána minde simán ment, első nap rossz volt, de elviselhető...a második szülésem három év mulva szintén császáros lett, mondván, hogy nem kockáztatnak nehogy repedjen a hasfal, ez a babám sem akart kijönni időre, mindkettőt túlhordtam 5 illetve 6 nappal, a másodiknál már epidurális érzéstelenitőt kaptam, be sem inditották a szülést, csak megcsászároztak, utána minden ugyanúhy történt mint az elsőnék,

a lányaim szép súlyal születtek egészségesek lettek és mind a kettő nagyon nyugodt baba volt, egy panaszom sem lehet, de a szülésekre sem, mindkét szülésemnél más volt a doki, de ezt nekik is köszönhetem, vagy lehet, hogy szerencsém volt...mindenesetre nekem csak jó és szép élményem volt a császáros szülés és a korházi bentlét...

Sziasztok jó ez a cikk:-))

Sajnos a kisfiammal császároztak mert faros volt végig így a 40. hétre magától beindúlt minden elfolyt a magzatvizem irány a szülőszoba már 3 újnyira ki voltam tágúlva semmi fájás.Szóval megcsászároztak amitől rettegtem végülis hamar túl voltam rajta megkönnyebbültem így is eltörték a gyerek kulcs csontját.......de mikor másnap fel kellett kelni sírtam a fájdalomtól nagyon nehezen épültem fel kb 2-3 hónapba beletelt........

A KIslányomat meg kellett szüljem 7 hónapja 35.héten meghalt ...mondtam ne vegyék ki mert egyenesen féltem a császártól hogy mi lesz ha megint felvágnak ez 1 nagy hasi műtét felépülni is rosszabb lesz hiszen volt már erről tapasztalatom ..Szóval az orvosommal megbeszéltem várjunk ameddig lehet mert elég erőt érzek magamban sikerülni fog a sima szülés .

Du 3 kor feltették a tágító zselét 5 kor felkelhettem fájdogáltam este 11 órakor már 5 percesek voltak a fájások szép szabályosak reggel 6 ra ott volt burkot repesztett amitől egybefüggő fájásaim lettek de egész éjel a fájások között tudtam aludni.....úgy ahogy hiszen tudtam hogy az én kislányom már nem él.....

7 40 re megszületett nagyon könnyen alig fájta testem annál inkább a lelkem...

Én is azt vallom a természetes szülés még mindig szebb és jobb élmény nekem így is hogy ez lett a végeredmény de szivesebben emlékezem vissza erre a szülésre mint amikor kivették belőlem a fiam...

" hétre rá varratokkal bicikliztem a dokihoz hogy ezt a felszívódós varratot szedje ki mert nem jó vele ülni....nagyon hamar felépültem a hasam is visszament hamarabb mint a fiammal!!!

A Kislányom megtanított arra hogy ne féljek a természetes szüléstől:-))))

Most tervezzük már a kisbabát és bízom benne hogy sima szülésem lesz hisz az esélyem megvan rá mivel Rékával nem műtöttek meg!!

Puszi mindenkinek Barbika