Császár kontra természetes szülés (beszélgetős fórum)

De minden fájdalmat megért ha rá nézek a kisfiamra.Ahogy itt alszik a kezemben.:)

Imádom.:)

Nem tudhatod előre, hogy adott dolog, hogyan hat rád. Mint ahogy két szülés sem egyforma, két császár sem az. Amit más érez, meg amit látsz az is lehet két különböző dolog.

Persze, hogy a természetes szülést választanád, mert azt legalább tudod, hogy milyen :)

Meg ugye az esetek többségében az jobb is...

keress más dokit!

szent istvánban boros judit!

más dimenzió

hát a tejem nekem is csak a 3. napon indult meg, és nyilván sokkal nehezebben mozogtam mint akik természetes úton szültek. De ahhoz képest, hogy ez mégiscsak egy hasi műtét, szerintem nagyon jól regenerálódtam.

3 hét kellett mire minden a régi volt, még a szex is.

Nem is lehet fogalma, mert egyéni. Nekem ahogy mondtam semmi fájdalmam nem volt, csak közvetlenül a beavatkozás után (amikor egyébként is nyugton kellett lennem), este volt a műtét, reggel hatkor már talpon voltam, délelőtt jöttem-mentem.

Mondjuk néztek is a nővérek nagyokat. De ha egyszer nem fájt semmim, minek játszottam volna meg.

Nekem is életmentő császár volt az első. 3 év lesz a gyerekek között, mégis tart a dokim a heg-repedéstől és hogy ez belső vérzést okozhat, ezért azt mondta, hogy nagy az esély rá, hogy a második is így végződik.

Azt mondta, hogy nincs olyan vizsgálat, ami megbízhatóan mutatná, hogy a hegem mennyire vékony és hogy nem tudni előlre, hogy kibírja-e a fájásokat repedés nélkül.

Olvastam olyan anyuka beszámolóját, aki a harmadik gyerekét császárral szülte. Úgy ír róla, hgoy elvették tőle, meg ottfelejtette a bolt előtt babakocsiban, mert nem kötődik hozzá úgy, mint a többihez. Állandóan ezen siránkozik, nem tud napirendre térni, hogy nem természtes úton szülte.

Mondjuk szerintem az ilyennek szakemberhez kellene járnia, mert egyértelmű, hogy magától nem tudja feldolgozni (a nem is értem mit, mert nekem sose fordult meg a fejemben, hogy a gyerekem nem annyira közeli, mert császáros).

Nem olvastam a hsz.at, de lenne pár megjegyzésem. Én is lemásztam a szülőágyról és megvolt a sétálgatás is, de azért mire rendbejött az aranyerem.. : )) van, aki a császár miatt nem tud ülni, van, aki ezért.

szerintem nincs szülés közbeni stressz, ami átmegy a babába, mert csak arra gondolsz, hogy túléld. Ez egy kicsit sarkos, de biztos értitek. Én hoszú vajúdás után azon gondolkodtam, hogy miért nem ájulok már el, akkor majd úgyis kiszedik a gyereket.. :) A második bébi azért már könnyebben jött.

Ja, hát a hagyományos szülés utáni szexről meg ne is beszéljünk, gátmetszés után.

Ezt még lehetne fokozni, de semmi értelme, meddő vita. Mindenesetre elképesztő, hány anyukának természetes, hogy megrendelik a császárt, a szemük sem rebben. Na de adokiknak se..

Sziasztok!

Nem olvastam vissza a hsz-eket. Én második babámat várom, az első császáros volt. Másodikat szeretném természetes úton szülni, de a dokim nem nagyon bíztat :(

Volt valaki hasonló helyzetben?

Szerencsére nem kellett vákum nekem sem. Viszont a doki ráfeküdt a hasamra úgy "gyömöszölte" kifele a babát...a köldökzsinór rátekeredett a nyakára, ezért kicsit kínlódós volt a vége, dehát a lényeg az, hogy megszületett egészségesen :)

Nem attól válik valaki anyává, hogy hogyan szülte meg a gyermekét. Aki emiatt depizik, vagy siránkozik, hogy "jajj nem voltam képes rá, hogy megszüljem a gyerekemet" azt nem értem meg, örüljön a szép babájának és ennyi, nem kell túlragozni hogyan jött világra. Ezt azért írtam le, mert sajnos van ilyen hozzáállás is.

Ha kell császármetszés, mert a baba, vagy mama érdeke úgy kívánja, akkor az szerintem természetes, hogy azzal kell szülni, nem szabad kockáztatni. De aki vajúdik sok órán keresztül, majd végül felvágják a hasát, azt nagyon sajnálom, ráadásul a vajúdás a legkeményebb része a szülésnek (legalábbis nálam így volt). Császártól féltem volna (mégiscsak egy műtét), és örültem, hogy sikerült természetes úton szülnöm. Viszont 4080 g-os babám lett, hatalmas gátsebbel és tele öltésekkel, és 2-3 hétig nem bírtam leülni, s pár napig fel sem tudtam venni szegény babámat. Pedig nem vagyok puhány csaj, nem hagytam el magam. Szóval hogy melyik fajta szülésből milyen gyorsan lehet felépülni, az szerintem attól függ. Kinek hogyan. De hangsúlyozom, én utólag is azt mondom, nem választottam volna a császárt csak azért, mert úgy maga a szülés esetleg kevésbé fáj.

A kötődés nem a szülés fajtájától alakul ki baba és mama között. Szerintem.