Császár kontra természetes szülés (beszélgetős fórum)

Dorina:Ennyi idősen mint te vagy én pont ugyanezt éreztem.Komolyan!

Most egy boldog elégedett feleség és egy gyönyörű egy éves kislány irtó büszke anyukája vagyok.

Az idő segít,meg fogod te is találni azt a férfit akivel megváltozik a véleményed.

Mi amikor megismerkedtünk a férjemmel,egyikünk sem akart se házasságot se gyereket.

És nézd meg a képeimet!

De sztem egyáltalán nem baj hogy most még így látod a jövőd!Élvezd az életet és majd az idő mindent megold!☺

Azt hiszem, neked fogalmad sincs, mennyi örömöt tud adni egy gyerek. Az én fiam most 15 hónapos, csodálatos terhesség után egy csodálatos szülésem volt.

Gátvédelemmel szültem (3840 gramm, 54 cm volt a babus), és szülés után szinte beesett volt a hasam, csak a bőröm tágult ki egy kicsit, ami 6 hét alatt teljesen visszahúzodott, egy csík nem lett rajta (igaz terhesen folyamatosan kentem a hasam).

Az hogy alul mennyiben változik az ember (én csak gátvédelemről tudok nyilatkozni), én nem érzek különbséget, és a férjem sem.

Nem mondom, hogy a vajúdás gyönyörű látvány egy férj számára, de te tudod, hogy miért vajúdsz, és már alig várod, hogy a kezedben tarthasd a gyereked. És ha a férjed szeret, akkor ezzel ő is így van.

Amikor "kicsúszik, kipottyan" (azt hiszem aki természetesen szült, az tudja, hogy mit értek ez alatt), annál csodásabb érzés a világon nincs, és onnantól kezdve a nő már egy teljesen más "lény". És hidd el, hogy ez az apa számára is egy csodálatos élmény.

Az én férjem végig azt mondta, hogy nem jön be, és én is annak a híve voltam, hogy maradjon csak kint. De persze ott az adott helyzetben teljesen megváltozott minden, és természetesen végig bent volt. (Igaz elég sokat töltött üléssel :)

És a mai napig előttem van az arca, amikor meglátta a picit (hiszen ő előbb látta, mint én), és onnantól kezdve ő is egy más "lény" lett. És persze nekem is jó érzés volt utánna visszahallani az ismerőseimtől, hogy azt mesélte mindenkinek, mennyire büszke rám, és hogy mekkora fájdalom lehet ez az egész, és ő ezt nem is bírta volna végigcsinálni, én pedig mindenféle érzéstelenítés nélkül simán végigcsináltam azt a 14 órát. (Persze ez annak is köszönhető hogy viszonylag könnyen szültem /szerintem/(bár azért az a 14 óra az fárasztó volt), nem volt gátvágásom, és onnantól kedzve, hogy megszültem a babámat, és összevarrtak (végigkavistol a körmével, úgyhogy a varrást nem úsztam meg), nekem semmi fájdalmam nem volt.)

Hihetetlen élmény volt a szülés, a mai napig is úgy gondolok vissza rá, hogy életem legszebb napja volt a fájdalom ellenére is. Ez egy olyan fájdalom, amiről tudod, hogy egyszer vége, és az a pár óra az életedből, amit szenvedéssel töltesz, az annyira de annyira kevés. És már annyira kiváncsi vagy, és már annyira vártad, hogy megszülessen, hogy akkor nem is érzed annyira nagy fájdalomnak.

És utánna elkezdődik egy teljsen új élet, egy kicsi élet, akinek ott vagy a mindennapjaiban, akinek te vagy a minden, aki úgy néz rád, mint még soha senki, akinek te vagy a legfontosabb, aki a legtöbb szeretetet adja a világon, akit a legszebbnek, legcsodálatosabbnak látsz az egész világnak.

Egy férfi és a földön senki sem tudja ezt megadni neked, amit egy kicsi élet, hidd el.

És ha egy férfi egy ilyen élmény után téged nem kíván, akkor szerintem nem méltó arra, hogy apa legyen.

Kívánom neked, hogy találj magadnak egy ilyen férfit, aki úgyszintén nem szeretne gyereket, ahogy te, és akkor tökéletes lesz az életetek. De arról a kincsről mondtok le, ami a legnagyobb a világon.

És hidd el, egy férfi sem tud annyi boldogságot adni, mint egy BABA.

Nagyon sajnálom azokat az anyukákat, akinek császárral kell szülnie, és úgy adatik, hogy természetesen nem megy (ami véleményem szerint a lelki oldalon semmin nem változtat, viszont szerintem sokkal fájdalamasabb és nehezebb utánna).

Én gátvédelemmel szültem, és szülés után szinte beesett volt a hasam, csak a bőröm tágult ki egy kicsit, ami 6 hét alatt teljesen visszahúzodott, egy csík nem lett rajta (igaz terhesen folyamatosan kentem a hasam).

A melleim pedig akkor voltak a legjobbak :)

És mostmár hogy nem szoptatok lassan 5 hónapja, férjem szeirnt ugyanolyanok, mint előtte voltak. Pedig aztán ki voltak téve a természetnek, és a kisfiamnak :)

Végigolvastam a hozzászólásokat. Hát huh... Én most vagyok pont 38 hetes, 3 hete mondják a doki, h bármikor szülhetek, mert 1 ujjnyira nyitva a méhszájam (3 hete konstans, semmi változás), meg rendszertelen "jósló fájásaim" voltak/vannak, amire ha nem mondják, h fájások én rá nem jövök, mert egyáltalán nem fájdalmasak, pusztán szokatlan, enyhén feszülő érzés. Természetes szülésre készülünk, babu már hetek óta fejjel lefelé van és nyomja a buksija a méhszájamat. A témához kapcsolódóan, én császár nélkül szeretnék szülni, de természetesen ha bármi probléma adódik, nekem az a fontos, h babuval minden rendben legyen, nem az, h milyen módon hozom a világra. Esély is van a császárra, mert nagyon vékony alkat vagyok és már most 3,2 kg fölött van a súlya.

Hogy kinek mi mennyire fáj, ahogy nézem egyénenként változik, mondjuk igen megnyugtató példák vannak előttem. Anyukámnak anno éjfél után kezdődtek a fájásai, 11:25-kor születtem 3,6 kg-val, gátmetszéssel. Ő azt mondta, a gátvarrás volt a legrosszabb az egész szülésben. Nagymamám nagybátyámat még anno vidéken, otthhon szülte, csak egy bábaasszonnyal, mert akkora hó volt, h a doki nem jutott el hozzá, 4,2 kg-val. Apukámat majdnem 5 kg-val már kórházban szülte, de szintén természetesen, pár óra leforgása alatt. Annyit tett hozzá, h inkább 10 kórházi, mint még egy otthoni szülés. Mostohatesóm is pár óra alatt megszült, gátmetszés nélkül, több mint 3 kg-s babát.

Akárhogyis alakuljon, a lényeg, h a kisfiammal minden rendben legyen, a többi másodlagos.

Dorina hozzászólását én nem tudom a korával magyarázni. Én most leszek 21 és mindennél jobban várom a kisbabámat, és apucival együtt nagyon örülünk neki. Már most a kistesót tervezgetjük... :) És nem félek attól, hogy szülés után bármi változna a kettőnk viszonyában. Már most él-hal a babáért és nagyon kötődik hozzá, és engem is ugyanúgy szeret (ha nem jobban), mint előtte.

Majd ha meglesz a babu, akkor beszámolok, h milyen volt a szülés, de én azt érzem már most, h mindent megér...

És anyukám mondta azt, h abban a pillanatban ahogy megszületik a baba, minden fájdalmat elfelejt az ember. Én hiszek neki... :)

Én is császárral szültem a fiamat. Hogy miért? Rá volt tekeredve a köldökzsinór, és kis híjján megfulladt bennem...

KÖSZÖNETTEL tartozom az orvosnak, hogy helyén volt az esze, és nem vagánykodott, hogy megszüljük bármi áron...Így most van egy 11 hónapos egészséges fiam, akit imádok!!!!

Így van! Elsődleges a baba és az anya EGÉSZSÉGE! Ha ezek rendben vannak,jöhetnek a lelki gondok a szülés módjáról!

Ha pedig egy orvos javasolja a császárt, szerintem senkinek nincs joga azt megkérdőjelezni és kockáztatni a babája életét, egészségét.

Én is együtt voltam a babámmal a szülés másnapjától. (Mert aznap meg éjjel infúzióra voltam kötve, meg a katéter, stb.)

Jól néznénk ki, ha csak azok az anyukák kötődnének a gyermekükhöz, akik természetes úton szültek. Szerintbem ez egy nagy humbuk.

Szép dolog az ősanyaság, de nem is olyan régen még nem egy-két gyereke volt az embernek, hanem szültek, szültek és valamennyi felnőtt közülük. Az se volt ritka, hogy anyák belehaltak a szülésbe.

Persze, sok esetben most sincs túl sok dolga egy orvosnak a szülésnél, de inkább legyen túlbiztosítva, minthogy baj legyen. Szerintem ez a többség véleménye. A kisebbségé pedig az, hogy vállalja, amit a természet rászabott, ők otthon szülnek. Ha baj van, akkor persze segítségért rohannak, de ez természetes, senki se szeretné, hogy csak azért bajuk essen, mert máshogy gondolkodnak.

Érdekes egyébként ez a nagy kötődés történet is, mert sok természetes szülőnél lehet hallani, hogy jóformán nem is látja a babát, külön alszanak szülés után a kórházban, szoptatni viszik be a babákat stb.

Én ugyan császáros voltam, de amikor bevittek a szobámba, már hozták is a kisfiamat és onnan kezdve ott volt velem mindig.

Én nem kértem a császárt, hanem eü okok miatt volt javasolt. Lehet,hogy ha erőltetem a dolgot, akkor rááll az orvosom a próbálkozásra, de ennek én semmi értelmét nem láttam.

Ennek ellenére így utólag jó volt ez így! Nem bánom, hogy nem kínlódtam x órán keresztül. Nem lettem depis. Odahozták a babát rögtön, de nyilván nem tudták rám tenni.

Sem az ősbizalom, sem a gyógyulás folyamata nem függ a szülés módjától.

Én természetes úton szültem két gyereket, az első után sokára erősödtem meg és még 3 hét után is sziszegve ültem le, a másodikkal már másnap ülve szoptattam. Az egyik barátnőm császárral szülte mindkét gyerekét, az első után pikk-pakk helyrejött, a második császár után pedig nagyon kemény napjai voltak.

Nem tudni előre, hogy mi lesz, és hogy milyen lesz:-(

persze oka van! a PÉNZ ÉS SEMMI MÁS.

pont ez a céljuk és tessék itt a rengeteg példa. azok a férfi orvosok, akik sosem szültek és nem is fognak ugyebár... képesek voltak elhitetni rengeteg nővel, hogy a szülés vmi szörnyű és fájdalmas dolog, amit túl- és nem megélni kell!

elhiettték, h nem vagy rá képes! pedig szinte mind képesek vagyunk rá!!!

az átlag megszül simán is császár után, ez egy kirívó eset, amit leírtál.

az pedig bizonyatott, h a szülés utáni depresszióra hajlamosaabb az az anya, aki nem kapja és nem teszi szinte rögtön mellre a babáját. ezért is indul be nehezen a tej :(

én a természetesre voksolok, de nem minden áron, ha baj van, akkor még mindig ott a császár.

de higgyétek el, ha nincs beavatkozva a szülés folyamatáb aegyáltalán, akkor általában nincs is komplikáció. itthon sajnos sznte minden szülésnél van beavatkozás. indítás is annak számít, ha nem kritikus túlhordás miatt van

Szia!

Tökéletesen egyetértek azzal amit leírtál!

A kötődésnek nem a szülőágyon kell kialakulnia!

Szia!

Szerintem mindkét szülés lehet könnyebb - nehezebb.

A természetes után is lehet hetekig elhúzódó a gyógyulás, és a császárnál is lehet hamarabbi.

Ezelőtt írtam pont én is, hogy 1 órán belül - vizsgálattal, előkészítéssel, mindennel cakk-pakk - meg volt a babám. Persze utána kellett még kb 2 hét amíg teljesen rendbejöttem. Ami nehéz utána - legalábbis nekem - az, hogy nem tudtam megmozdulni sem, a babát ellátni sem. Ráadásul a tejem is 4. napra jött csak. Ez igencsak gázos volt! A babóka meg egyre csak fogyott, bár így is 6. napon 4100 grammal hoztuk haza.

De nem bánom, hogy így alakult.

Sziasztok! Én is császárral szültem,amit nem bánok a mai napig. Nincs összehasonlítási alapom,de számomra nem volt vészes. "bikini vonalon" vágtak, és szinte nem is látszódik már semmi.Büszke is volt magára a Prof.... :)

De nem is olyan régen hallottam olyan nőről,aki az első babát császárral szülte, és a másodikat természetes úton szerette volna. Pesten volt 1 doki, aki elvállalta. Majdnem oda lettek mindketten, a nő méhével "puzzle-öztek",és még nem lehet tudni,hogy milyen mértékű károsodást szenvedett el a gyerek..... Erre már nem tudok mit mondani. Szerintem az ilyen ember nem éppen normális. Az a baj,hogy nagyon sok fórumon olvastam olyanokat, hogy ha császárral szülsz,akkor nem fog kötődni hozzád a gyereked, nem tudod sokáig szoptatni, és egyéb marhaságokat. Hunor 20hónapig szopizott, és akkor már én mondtam,hogy elég. És rajongásig szeretjük egymást. Nekem ez a legfontosabb.......

SZiasztok!

Én természetes úton szültem, de mikor beértem a kórházba és azt mondták nins még itt semmi, majd 1 óra múlva mrgnéznek üljek le a folyosón, én már akkor olyan fájdalmasan vajúdtam, hogy azt mondtam, ha ez semmi, akkor én császárt kérek.Pedig soha 1 percig nem akartam császárt.ÉS kiszenvedtem de még minidg nem tudom másodszorra is végigcsinálom e vagy egy császár jobb lenne.Én a természetes szülésem után sem tudtam majd 1 napig felállni sem, körülöttem mindenki fel le mászkált zuhanyzott, engem is ők támogattak 3 nap után is.A gátmetszésem meg annyira fájt, hogy 2 hét kellett míg azt mondtam már jobb.Szóval embere válogatja.Azt aláírom, hogy egy császár után sem lehet habostorta!De olyant is láttam, aki császár után 3nappal olyan volt, mintha mi sem történt volna.

Arra nem gondolsz, hogy az orvosodnak oka van a császár felé hajlani? Pláne második szülésnél!

Ő az orvos! Azért végzett egyetemet...

Én császárral szültem, 2. éves a lányom. Gyakorlatilag a kórházba érkezéstől számított 1 órán belül megvolt: egészségesen 4400 grammal! - És ez a lényeg!!! Szerintem teljesen mindegy, hogy milyen módon születik, csak ne legyen baja!

Olvastam itt az hsz-ban, hogy volt anyuka akinél nem alakult ki a kötődés.... Hát nem tudom, de ha a szülés "módjától" kell kialakulnia, akkor megette az egészet a fene.