Callgirl vagyok (beszélgetés)

Nem csodálom:)))

Én is kikérném magamnak:)

ÉS?

Mi közünk van nekünk ehhez?

Mindenki megdolgozik a pénzéért.

És tudod mit csináltam?

Elmentem cselédnek és hatalmas házakat takarítottam amit jól megfizettek,de úgy mentem haza mint akit agyonvertek és volt hogy a gyereket alig bírtam ellátni és volt hogy sírtam a fáradságtól és volt hogy fájdalomcsillapítóval mentem dolgozni mert olyan izomlázam volt az előző napi munkáktól de akkor sem lettem prosti.

És nem azért mert nincs meg hozzá a külső adottságom.

Én is voltam nehéz helyzetben amikor alig volt mit ennünk is és tök egyedül voltam.Még sem ezt az utat választottam mint ő.

Én a gyerekem miatt.Nem tudnék a szemébe nézni és papolni az erköcsökről ha én közben meg...

"akkor megteheti hogy válogasson és kifogjon jó eséllyel egy olyat aki szereti és akit ő is szeret és még netán fel is építi neki a házát és nem kell azt tennie mint a topik indítójának."

Jó eséllyel..... Nem gondolod, hogy ha összejött volna neki valaki, aki szereti a gyerekeivel együtt, biztosít egy decens anyagi jólétet neki és a gyerekeinek, és ő is szereti az illetőt, nem választotta volna inkább azt, mint a prostitúciót?

Én azt mondtam,NEM kell.....:))

Neked nincs véleményed,legalábbis még nem hallottam,hogy mi lenne az.

Nekem meg az,hogy mi ebben a nyakatekert?

Adok veszek(kereskedelem)+ aszisztens vagyok egy fogorvos mellett és még vanak hosszabb távú befeketetéseim.Mit nem értesz ezen?

Mert nem voksolok a prostitúció mellett?

Akkor tényleg.

És mert nem vagyok jó véleménnyel róla?

Hja..hát ez van.

Igen,több helyen is és több dologgal is foglalkozom,ezek közül egyik sem a prostitúció vagy szexuális jellegű.

És te?

Mit is?Ha már megint vádaskodsz akkor fejtsd már ki RÉSZLETESEN!

Mely mondatom beszél önmagáért?

Mellesleg most is és máskor is vállalni fogom minden véleményem amit ezzel a callgirlséggel kapcsolatban leírtam.

Karácsony előtt! 2009-11-11 14:59

Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem

megvenni a maradék ajándékokat, amiket korábban nem

tudtam.

Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem

magamnak:

" Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni és még annyi más

helyre kell mennem"

"Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes

évvel

Mennyire szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet."

Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is

kezdtem átkozni az árakat, azon tűnődve hogy a gyerekek tényleg

játszani is fognak ezekkel a drága játékokkal? Amíg nézelődtem a

játékosztályon, észrevettem egy kisfiút, aki olyan ötévesforma lehetett, egy

babát szorítva a mellkasához.

Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett.

Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős hölgyhöz: "Nagyi,

biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem, hogy megvegyem ezt a

babát?"

Az idős hölgy ezt felelte:

" Tudod te is: nincs elég pénzed hogy megvedd ezt a babát,

kedveském"

Aztán megkérte a fiút, hogy várjon meg itt öt percet,

amíg elmegy szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig

a kezében volt a baba.

Végül, elindultam felé, és megkérdeztem tőle, kinek szeretné adni ezt a

babát? "Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a legjobban most Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne hogy a Télapó elhozza neki."

Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki, de a kisfiú sajnálkozva válaszolt.

"Nem, Télapó nem viheti oda neki, ahol most van. Oda kell ahhoz adnom anyukámnak, és így ő odaadhatja a húgocskámnak, amikor odamegy. " A szemei olyan szomorúak voltak, amikor ezt mondta.

"A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen.

"Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz."

Megkértem a kisfiút hogy várjon meg, míg visszajövök az üzletből. Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen nevetett. Aztán azt mondta nekem: "És meg azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni."

"Szeretem anyukámat, és azt kívánom, bárcsak ne kellene elhagynia engem, de apa azt mondja, hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen." Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen. Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt és megkérdeztem a

fiút: "Mi lenne, ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis lenne elég?"

Oké - mondta. "Remélem, van elég." Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást.

Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is.

A fiú ezt mondta: "Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt." Aztán rám nézett és hozzátette: "Megkértem tegnap Istent mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen, legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így anyukám neki tudná adni a húgomnak. Meghallgatott!

Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát

anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentől.

"De mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát. Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát." Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd távoztak. Teljesen más hangulatban fejeztem be a bevásárlást, mint ahogy elkezdtem. Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből-

Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke két nappal ezelőttről, amelyik említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy kislány volt. A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus állapotban van.

A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az életfunkciók fenntartását szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem tudna felkelni a kómából, amibe esett.

Ez a család lenne a kisfiú családja?

Két nappal azután, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a szemem egy újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatalasszony elhunyt.

Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát, majd ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a látgatóknak, akik így megtehették az utolsó búcsújukat a temetés előtt.

Ott feküdt, a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a kezében a fotóval, a baba a mellkasára volt helyezve. Sírva hagytam el a helyet, úgy érezve, hogy az életem örökre megváltozott.

Az a szeretet, amit ez a kisfiú érzett az anyukájáért és a húgáért -még a mai

napig is nehéz elképzelnem.

És a másodperc törtrésze alatt mindezt egy részeg ember elvette tőle.

Látod hogy kavarsz?

Szó nem volt ilyenről sehol,max a te agyadban.

Arról volt szó,hogy ha valaki szép és okos akkor megteheti hogy válogasson és kifogjon jó eséllyel egy olyat aki szereti és akit ő is szeret és még netán fel is építi neki a házát és nem kell azt tennie mint a topik indítójának.

Erről volt szó és nem másról.

Senki nem is vitatta hogy kell.

Csak a jelenlévők(veled együtt) roppant mód szeretik kicsvargatni az ember mondandóját.

Csak mert nem azon a véleményen van mint ők.Akkor csavargassuk ki ahogy tudjuk,kössünk bele ahol tudunk stb.