Autizmus - Naná, hogy Esőember! (beszélgetés)

Azért ez a fejlesztés nem olyan megoldhatatlan. Nekünk első évben napi 30 perc torna volt otthon, addig a kicsikre anyukám vigyázott. Most heti kétszer van fejlesztés, addig szintén valaki vigyáz a kicsikre, illetve van, hogy elviszem őket is, addig mi vásárolunk a kicsikkel, a nagy meg tornázgat. Első évben csak havi egyszer kellett menni gyógypedhez, oda vittem a picurt is, addig mászkált, vagy aludt a hordozóban.

Otthon meg ami fejlesztés megy, dobozolás, vagy mesélés, abban mind benne van a középső is, mivel már ő is tudja csinálni ezeket. Szerintem direkt jó, hogy részt vesz ebben is. Az otthoni tornát is csinálgatta egy időben, és az is jobb volt úgy.

Amíg meg pici, addig az alvása idejében foglalkozol a naggyal.

De a "fejlesztés" egész napos ám, mert az is fejleszti, ha kiköveteled, hogy válaszoljon, vagy kérjen, ne csak elvegyen dolgokat.

Amúgy a legjobb fejlesztő a testvére lesz!!! Nálunk legalábbis nagyon húzza a középső a nagyot, sokat játszanak együtt, és utánozza őt. Nagyon örülök, hogy van két testvére, még annak ellenére is, hogy most aggódhatok a kicsi miatt. De kívánom neked, hogy te nyugodtabb legyél még nálam is. Senki nem tud jósolni, és igazából két éves kor alatt nehéz biztos diagnózist adni.

caviking, kérdezted, hogy enyhe érintettségű-e a fiam. Azt hiszem, igen, bár még iskola előtt állunk, ott fog csak kiderülni igazán. Nálunk 4 évesen fogtam fel, hogy mi lehet a gond és akkor már tudtuk, de diagnózist 5 évesen kapott. Ezért nálunk szerencsére nem volt ilyen, hogy a kicsiben keresem a jeleket, mert addigra a kicsi már 2.5 éves volt, mire ez világos lett számunkra, akkor meg már tudtuk, hogy a kicsi nem érintett abszolút. Inkább a kicsi miatt jöttünk rá, hogy érintett a nagy, mert észleltük, mennyire más mindenben a kicsi és egy idő után világossá vált, hogy a kicsi viselkedése a "normális", ezért is mentünk végül szakemberhez a naggyal. A fejlesztések nekünk csodával határosak, nagyon jól lehet fejleszteni speciel a fiamat!

Az öröklődés az nem apai-anyai ágon van, hanem mindegy, ki érintett, öröklődhet. Én ismerek ASes anyukát, mindkét gyereke ASes, apuka nem az. Csak, ahogy Edina is írta, mivel 5:1-hez a fiú-lány arány, így jóval több érintett pasit, fiút ismer mindenki, mint lányt. Mi beszélgettünk erről Czeizellel is különben. Többek között ezért nem lesz több gyerekünk, mert azt érzem hihetetlen máknak, hogy 2ből az egyik NEM AS-es, mert a férjem ASes (terápiára is jár), apósom is és az én apukámnak is van érintettsége, ez egészen biztos.

Aztán sokat segít, ha elkezdtek utánaolvasni, elmenni a szülőtréningre, ahol kézzelfogható segítséget, tanácsokat kaptok, hogyan kell elkezdeni a fejlesztést. A mindennapi életet könnyítik a vizuális segítségek. És ha ezzel foglalkoztok, akkor már látszik, hogy tesztek valamit az ügyért, és hogy van előrelépés. és majd látszik a fejlődés is idővel.

Nem olvastam vissza, és nem emlékszem igazán, hogy mennyi idős a gyermeked, és milyen súlyosan érintett.

Ezt a folyamatot úgy kell felfogni, mint egy gyászfolyamatot. Lesz benne tagadás, elfogadás, továbblépés. És ahogy másokkal beszéltem, még sok idő múlva is visszatérhet a tagadás. Nincs is olyan nagy gond, nem is kellenek a vizuális segítségek... Mi is éppen egy ilyen szakaszon vagyunk túl, aztán megint rá kellett jönnöm, hogy mégsem megy minden úgy, ahogy én szeretném.

És igen, először én is sokat sírtam, mert el kellett engednem azt a kisfiút, akit megálmodtam, aki normális fejlődéssel nőtt volna, elsirattam az átlagos életünket. Újraterveztünk mindent. Most lassan másfél év után, már sokkal ritkábban sírok... Csak ha olyan filmet, vagy klippet nézek.

Én azt mondom, teljesen normális a gyász, harag, tehetetlenség, amit érzel. Hagyj időt magadnak.

És azt is el kell fogadni, hogy a fejlődése nem egyik napról a másikra lesz látványos. Lehet kis dolgokban ugrik majd a fejlődés, de ez nagyrészt időt igénylő feladat.

Ja és azt se felejtsd el, hogy a diagnózis ellenére, ez a kisgyerek ugyanaz, mint aki tegnap volt. Én egész beletemetkeztem mindenféle "horror"jóslatokba, hogy majd mi mindenre nem lesz képes a fiam, meg hogy mit él át ő... Aztán a férjem szólt rám, hogy ne keseredjek el jobban, mert a gyerek ugyanaz, mint eddig. Na ezt nem tudom jobban átadni, nem tudom érted-e amit mondani akarok.

No nem akarok én kötekedni még véletlenül se senkivel, csak azt mondom, hogy a köznyelvben, ami az anya ágáról jön, az az anyai ág. Még akkor is, ha az anya nem érintett, csak az anyai nagyapa. Mellesleg nálunk azt hiszem pont ez volt a helyzet, sajnos édesapám már nem élt, mikor a diagnózist kaptuk, pedig érdekes lett volna erről őt kikérdezni. Így csak maradnak az emlékeink róla, és hát azok alapján gyanús volt nagyon! :D

De hagyjuk is ezt a témát, nem vagyok genetikus, se orvos. Nem is értek hozzá! :)

Hát erre egy genetikus nem ezt mondaná, mert nem mindegy, hogy "csak" átadod-e a géneket...

Egyébként nem velem kötekszel, hanem az orvosokkal, meg a lexikonokkal..

De mint mondtam, én sem hiszem, hogy ez tök egyenes ágon öröklődik, és csak férfiak által mert akkor dinasztiákra visszamenőleg halmozódna is. Nálunk is lehet a részemről is pszichés problémákat találni bőven, ki is kérdezte ezeket az orvos is rendesen. Igazából majdnem mindegy honnét jön, sokkal érdekesebb, hogy mit lehet csinálni...

"anya által is átöröklődhet, hiszen a géneket átviheti, de attól azok még az "apától" kapott gének.. (Mármint az ő apjától) "

Innentől kezdve azt mondjuk, hogy anyai ágon örökölte, még ha az anyai nagyapától is ered. Vagy rosszul értem hogy kinek az apjától?

Én úgy tudom genetikai és környezeti hatása van. De csak azért kötözködöm, mert a mi esetünkben inkább az én családomban találhatóak érintettek. A férjem esetében nem annyira valószínű. Én nem gondolom magam aspergeresnek, bár én is mindent megszagolok, mielőtt megeszem, nem értem a férjem vicceit, és könnyed beszélgetéseket folytatni csak 25 évesen tanultam meg. De még most is utálnám a munkahelyi kapcsolattartást! :) De mindez szerintem csak az én nehézségeim, amik inkább rossz szokások.

Az én kisebbikem 15 hós, fiú. Tudom milyen mindig azt nézni, hogy mi a hasonlóság, és mi a különbség. Bár ugyanolyan válogatós, mint az érintettem, az biztat, hogy nem fél a zajoktól! A nagy ilyen idősen kiszaladt a világból a zenélő játékok miatt. A kicsi meg imádja. De két hónapos korától állandóan aggódunk. És figyeljük...

Az, hogy apai ágon öröklődik, nem azt jelenti, hogy lány nem kaphatja, hiszen nekik is van apjuk...

Sőt anya által is átöröklődhet, hiszen a géneket átviheti, de attól azok még az "apától" kapott gének.. (Mármint az ő apjától)

Ez az, amivel ott az a szerzetes kísérletezgetett pár száz éve...

Azt, hogy van-e olyan eset, amikor az anya Aspergeres, és a gyereke bizonyítottan kizárólag "tőle" örökölte a dolgot, azt nem tudom, mert az ugyebár borítaná a fenti dolgot...

Bár szerintem az orvosok maguk se tudják, hogy honnan jön ez, mert akkor gyakorlatilag egész családfáknak, szinte mindenkinek Aspergeresnek kéne lenni, már Ádám apánknak is...

Mi szoktunk ezen hülyéskedni a férjemmal. A hiperaktívitást, diszet vállalom szoktam mondani. Autista viszont te vagy.

A nagy fiam rám ütött, az a különbség csak, hogy neki is van szó szerint értése és a humora is elég merev.

Scluk: ennyi idősen szoktak ismerkedni a fürdővizzel...stb. Tudom, hogy ilyenkor árgus szemekkel figyel egy anya. Mi is mikor kiderült a kicsiről egyből a nagyot is gorcső alá vettük, söt magunkat is. Viszont rájöttünk ez van, ebből kell kihozni a maximumot.

Anya is lehet Aspi és a gyermeke is .

Fiúknál gyakori az autizmus , de vannak lányok is .Az arány kb. 5 fiú 1 lány .

Nem biztos , hogy a tesó is érintett lesz .

De nekem a fiam 3,5 évesen kapott diagnózist .A lányomat is megnézettük később és kiderült Ő Aspergeres de nem kapott írásban diagnózist mert 11 évesen ha eddig elboldogult , nem szabad most már diagnózist ráírni , csak ártana .

Persze attól megkap minden szükséges segítséget .

Most már látom , hogy a sógorom és anyósom is érintett .Szakember a férjemnél kizárta .

Diagnózist a Bethesda gyerekpszichiátrián, Vadaskert megerősítette. Szakértői bizottság pedig az 1. számú Pest megyei a Dohány utcában.

Engem csak az aggaszt, hogy egy sorba leírták ezt a megismeréses viselkedéses dolgot, és hogy asperger. Remélem ez nem lesz gond. Mert ugye így olyan, mintha két kategóriát is leírtak volna. Nekünk csak az első mondat a jó. De szerintem erről már lehet egyezkedni majd egy év múlva.

És ha egy aspergeres anyának születik gyereke?

No de ez már túl van az én ismereteimen, és megfelelő szaktudás hiányában nem írok inkább semmit. Én nem kérdeztem erre rá, és hát nem is mondott egyik orvos se semmit erről.

Persze, ha belegondolunk az alább leírtak nem zárják ki azt, hogy az anya által jöjjön, de ő "csak" a géneket viszi át...

Az öcsém "hülyeségét" nálunk is elég alaposan kikérdezte a doktornő...