Autizmus - Naná, hogy Esőember! (beszélgetés)

Vicának mi a vezetékneve?

Igen, mi is egy egyházi sulit néztünk ki, egyébként is katolikusok vagyunk, ráadásul az igazgató néni a legősibb és legjobb barátnőm anyukája:) csak most waldorf jellegű oviba jár, ezért persze sok ismerős szülő a waldorf mellett érvel, de én is ezt gondolom, hogy éppen neki nem lenne túl jó. Nem is azzal van a bajom, hogy kevesebb a szabály, hanem hogy kb 32 az osztálylétszám, és inkább a többi, sokszor túlságosan nagy szabadságra nevelt gyerektől féltem őt...Egyébként a kat. suliban se túl kicsi az oszt létszám, 24-en vannak, de azért ez nagy különbség, meg persze én is sokat várok a szemlélettől

scluk, sajnálom a kisfiadat, meg persze titeket:( sima állami suliba jár? milyen problémái/gondok vannak?

egyébként ma kezdtem el olvasni a Különös gyerekek c. könyvet, és szerintem elég tuti, hogy ő is az, annyira sok minden igaz rá, bár tényleg nagy szerencse, hogy csak enyhén. Meg pl ő tök jól veszi a változatosságot, semmi útvonalhoz vagy napirendhez nem ragaszkodik, sőt, imád jönni-menni. de a beszéde nagyon fura, valahogy túl választékos, és sokszor tökre oda nem illő dolgokat mond, meg olyan mondatszerkezeteket, hogy folyton csak írom az "aranyköpéseit", meg persze mini professzor, kínosan ügyel, hogy jól ejtse a szavakat, folyton a térképekről beszél, és kiborul, ha várnia kell, vagy ha a játékban valami nem úgy történik, ahogy ő elképzeli, és folyamatosan beszél, olyan infókkal traktál, hogy egyrészt fogalmam sincs, hogy honnan szedi (mert valahogy megtanult olvasni, és összeolvassa innen-onnan a dolgokat), másrészt egyáltalán nem törődik vele, hogy érdekli-e bárkit is a mondandója, csak mondja és mondja. És közben baromi ügyetlen, bár hála az alapozónak, 6 évesen végre megtanult páros lábbal ugrálni, de a labdát még mindig nagyon bénán kapja csak el, és simán elesik egyhelyben állva is, fogalmam sincs, hogy hogyan:)Vegyes csoportba jár, a kortársai sajnos nem nagyon játszanak vele, de a kicsik szeretik. Ő pedig szegény mindig mondja, hogy xy és z (a nagyok) a barátai, és nem érti, hogy miért nem akarnak vele játszani:( Borzasztó lassú, úgy öltözködik, hogy naaagy lassan leveszi a pizsijét, kicsit még kóvályog a lakásban pucéran (kukijába kapaszkodva...:), mikor rászólok, hogy ugyan kezdjen már végre öltözni, akkor simán elkezdni visszahúzni a pizsit a kikészített ruha helyett...ááááááá:)))

Scluk: Látom ezek szerint a tanító néni nem pihente ki magát a téli szünetben sajnos!:(

Lehet, hogy egy kis létszámú egyházi suli kéne neki, ott tolleránsabbak! Vagy hallottam a Montessori suliról, mint alternatív iskoláról.-persze ezek nem normál iskolák.

Igen, nyugodtan. Csak időpontot nem nagyon fognak tudni adni mostanában. Megnézi a gyógyped., ha nem auti, akkor úgyis megmondja. Ha meg érintett, akkor nem feltétlen kell diagnózis. Azt is lehet, hogy felhívod az Aureus-os Vicát, ő ugyanazt tudja, mint amit az Autizmus Alapítványnál, és nála nincs kiírva se semmi. Oda meg aztán főleg nem kell diagnózis. Az auti.hu-n fent vannak a telefonszámok.

Azt is megteheted, hogy elmész a Vadaskertbe szülőtréningre, azon belül a viselkedésproblémák az érdekes leginkább, de van egy új szoc. tréningjük is. Viszont ott nem hiszem, hogy fogadnak anélkül, hogy látnák a gyereket és az azért egy kórház, még ha jól is néz ki.

Az én kisfiam aspi, és szeptemberben kezdte a sulit. Azt kell, hogy mondjam, minden a pedagógus hozzáállásától függ. Sajnos mi kifogtunk egy olyan osztályfőnököt, aki kézzel-lábbal harcol azért, hogy kivegyem a fiamat az osztályából.

Ha ezt előre tudom, biztosan nem mondom el neki.... Biztos vagyok benne, hogy akkor nem lenne ennyi gondunk. Szomorú, hogy nem értékeli, mennyit fejlődött a fiam ezalatt az 5 hónap alatt.

A Waldorf sulit nem ajánlanám. Unokatestvérem kisfia ilyenbe jár. Ha nincs kedve tanulni, akkor rajzolhat. Ráadásul nem szólnak rá ha csúnyán beszél, mert "majd úgyis kinövi". Egy aspinak meg eleve nagy szüksége van a szabályokra, korlátokra. Egy ilyen helyen biztosan nem tudna fejlődni.

és ha nem diagnózis, de egy aspergerhez értő budapesti vagy környéki pszichológust tudnátok ajánlani?

már nincs több ovis évünk, ősztől mindenképp suli, addig meg kihúzzuk:) (egyébként nagyon jó kis ovi, Matyi szeret oda járni és őt is szeretik, vegyes csoport, együtt járnak a tesóval...:)csak tényleg a témában való járatlanságuk az, ami megnehezít pár dolgot...nem mondom, eléggé be vagyok tojva a suli miatt.

Én is azt hallottam, hogy nem jó ilyen esetben a Waldorf.

Mivel tényleg enyhe eset a kisfiad, én sem erőltetném a diagnózist. Viszont ha még van egy évetek az oviban, akkor átvinném máshova, kompromisszumkészebb óvónőkhöz. Ha tolerálva van az a néhány dolog, ami neki nehezebb, azt hiszem, nem lenne gondja az oviban. Az iskolában szerintem így is, úgy is gond lesz, azon a diagnózis sajnos nem segít. Meg kell próbálni találni egy intelligens tanítónénit. Aztán hátha belerázódik a szabályokba.

Diagnózisnak akkor van értelme, ha felmentést akarsz kérni bizonyos tantárgyakból, vagy ingyenes gyógyped.-órákat, vagy gyógyped. asszisztenst, de ez utóbbira nincs sok esélyed, mivel enyhe a probléma.

köszönöm a válaszokat. Az nekem is egyértelmű, hogy a tanítónénit be fogom avatni, csak most az ovival kicsit azt érzem, hogy mivel nincs diagnózis, ezért nem igazán vesznek komolyan, eleve szerintem nem igazán vannak képben az aspergert illetően, és kicsit azt érzem, hogy szerintük én ezzel próbálok "takarózni", hogy autisztikus tünetekről beszélek, így próbálom mentegetni a neveletlen gyerekem, meg kicsit bogarasnak néznek ezekkel a kívánságaimmal, hogy pl kérem, hogy a kiborulás-esélyes helyzetek előtt hívják fel Matyi figyelmét a "veszélyre", mert hát nem teszik meg, inkább próbálják jól megnevelni a "hagyományos gyerekeknél":) jól bevált módszereikkel. (persze nem sok sikerrel)

Mekkora macera egy diagnózis felállítás? milyen következménye van, ha megkapja az asperger cimkét? mert azt látom, hogy lennének előnyei, de félek, hogy talán lennének olyan hátrányai, amit jobb lenne elkerülni (hogy mondjuk olyanok is megtudhatnák valamilyen adatbázisból, akiknek nem feltétlen akarnám az orrára kötni). Nekem nem kéne feltétlenül diagnózis, elég lenne egy olyan pszichológus vagy pszichiáter személyes, és nem hivatalos szakvéleménye, aki otthon van a témában. Engem is megnyugtatna, mert miután annyit hallom, már-már elhiszem néha, hogy biztos én rontottam el valamit, nem jó érzés, meg a leendő tanítónénivel is konkrétabban tudnék beszélni, nem tűnnék egy tök hozzá nem értő, de mindent túlkombináló és magyarázni próbáló, nevelésben kudarcot vallott anyukának...:)

Nekem anyukám tanár, és erről már beszélgettünk, hogy neki mi a véleménye erről. Ő azt mondta, mindenképpen szeretné tudni, hogy a gyerek akit tanít ilyesmi problémával küzd, mert akkor sokkal türelmesebben és elnézőbben kezelné. Mert hogy az állapotából fakadóan eltérő a viselkedése, és nem nevelési probléma, amin pl ő a megszokott módszerekkel tud javítani. Ez az én anyukám véleménye, és én oszotm ezt a nézetet. Szerintem meg lehet említeni a tanítónéninek, hogy ilyen gyanú van, de nagyon enyhe eset, ezért nincs hivatalos papírotok. Adsz mellé egy rövid útmutatást, hogy ezeket a dolgokat nem érti, vagy mivel lehet motiválni. Szerintem ezzel csak mindenki dolgát megkönnyíted.

De én egy kicsit eltérő helyzetben vagyok, mivel a fiam 5 éves aspergeres, de róla ordít, hogy valami nem stimmel, mihelyst beszélgetni akarsz vele. :) Így csak az én szemszögemből látom a dolgokat. Van itt olyan, akinek enyhén érintett a gyereke és megküzdött a sulival diagnózis nélkül is, majd ők talán életközelibb tanácsot is adnak.

Most már bizonytalan vagyok, így, hogy elég részletes példákat adtál.

Átgondolandó a diagnózis felállítása és a majdani tanítónő felkészítése.

tudnák=tudnánk:)

egy példa: mikor kisfiam kiakad valamin (pl hogy nem tud oda leülni, ahova szeretne evéskor), akkor sír s közben mondogatja, h "nem tudok megnyugodni". Ilyenkor ha ez itthon történik, akkor elég megölelgetni, és máris megnyugszik. beszélgettem is vele, hogy olyankor menjen, kicsit bújjon oda Vera nénihez, és tetszett is neki az ötlet. De az óvónéni szerint ez így nem lesz jó, magától KELL megnyugodnia, és hogy a suliban sem fogják ölelgetni. És tényleg ha ilyen van az oviban, akkor próbálják ész érvekkel győzködni, hogy miért és hogyan kéne megnyugodnia, és amíg meg nem nyugszik, addig nem kap enni, mondjuk üvölt egy 5-8 percet, persze hogy a többieknek nem lesz a kedvence...Én meg nem értem, hogy ez tényleg ekkora kérés, hogy ilyenkor kicsit öleljék meg? Szerintem ez annyira kicsi dolog. PLáne ha ez autizmus, akkor meg egyszerűen remek, hogy ilyen kevés is elég ahhoz, hogy visszazökkentsék a lelki békéjét. De ha csak egy hisztis gyereknek kezelik, akkor ez nem jár neki:(

köszi a gyors választ!:)

eddig én is ezt gondoltam, de most az óvónénik sokat panaszkodnak, hogy pl túl impulzív a kisfiam, könnyen kiborul, szerencsére ez nem olyan vészes, elég hamar elmúlik, mindenesetre nehezen viseli, ha valami nem az ő elképzelései szerint alakul. És hogy ez zavarja a társait, kicsit sajnos ki is közösítik a furcsaságai miatt, óvónénik pedig nincsenek a helyzet magaslatán, próbálják nevelni, és szerintük pszichológushoz kéne vinnem, és szerintük mindez nagyon komoly problémákat fog okozni a suliban, mert szegény tanítónéni vért fog izzadni. Közben az alapozót tartó gyógyped. szerint mindezen dolgai az aspergeres tünetekből fakadnak, nem pedig nevelési hiba vagy "lelkibetegség", szerinte egyáltalán nem szorong a kisfiam, és teljesen jó úton vagyunk ezzel az alapozóval. Nem szeretném, ha a tanítónéni is azt gondolná, hogy neveletlen a fiacskám, és próbálná megregulázni, mert az a hagyományos módon nála biztos nem fog működni. Ellenben ha biztosan tudnám, hogy mi a helyzet - nem hivatalos diagnózisra gondolok - bár ha nicns "következménye", akkor felőlem hivatalos diagnózis is lehet -, hanem egy igazán szakértő pszichológus véleményére -, akkor ezt megosztva a tanítónénivel szerintem sokkal jobban tudnák venni ezt a suli-dolgot. Valahogy úgy képzelem, hogy ha abból indul ki a tannéni, hogy aspergeres (ha tényleg az), akkor csupa kellemes csalódás éri majd, mert ahhoz képest, amire valószínűleg számít, ahhoz képest remekül működik a fiam, és egy nagyon szeretetre méltó kis szórakozott professzor, aki enyhén szólva bogaras:) De ha nem ebből indul ki, aki eléggé kiakadhat, hogy micsoda egy fura szerzet ez a gyerek, és tényleg vért fog izzadni, hogy "kockásítsa", idomítsa a többiekhez.

kikövetkeztettük :)

én nem biztos, hogy vizsgáltatnám.

A tanítónőnek se mondanám első körben,csak ha nagyon-nagyon ismered és nagyon megbízol benne.

Ha ennyire enyhe és bizonytalan a dolog, akkor nem tudom, érsz-e valamit a papírral, vagy inkább nevelsz egy gyereket "csodabogár"-diagnózissal...

Sziasztok,

már régebben néhányszor írtam ide, de az már tényleg régen volt...:) Kisfiam ősztől megy suliba, és most megint felmerült a kérdés, hogy meg kéne nézetni valaki szakértővel, hogy mi vele a helyzet. Az biztos, hogy autisztikus tünetei vanak, és eléggé furabogár, de különösebben nagy probléma mégsincs vele, de azért mégis vannak gondok, óvónénik sokszor nehezen tudják kezelni a helyzetet. Voltunk már vele többször is a vadaskertben, ott első 2 alkalommal P. Csilla nézte meg, és ő is mondta, hogy gyanús, hoy rajta van a spektrumon, tsmt tornát javasolt, az nagyon sokat segített, most pedig már bő éve alapozó terápiára hordom, ez is egész jó, bár kevésbé átütő. Tavaly tavasz végén megint elvittem a vadaskertbe, akkor valamilyen Máriánál voltunk (asszem az ottani főorvos asszony), ő is mondta, hogy vannak jelek, és javasolta, hogy ősztől 1 hétre járunk be, akkor meg tudnák figyelni...de aztán meg ahogy tovább beszélgettünk, arra jutottunk, hogy ez mégsem biztos, h jó ötlet, mert a kisfiam nagyon enyhe eset, és egyáltalán nincs betegségtudata, valószínűleg nem lenne rá túl jó hatással, ha egyrészt azt látná, hogy orvosok és nővérek járnak körülötte, másrészt pedig a sok nálánál sokkal súlyosabban érintette kisgyerek is inkább csak megrémítené. Szóval végül nem vittem. De most suli előtt mégis jó lenne tudni, hogy mi a helyzet, jó lenne valami konkrétat mondani a leendő tanítónéninek. Kihez, hova vihetném szerintetek? Ha elviszem valamelyik diagnosztizáló helyre, akkor ha ott megkapja a diagnózist, az bekerül valamilyen adatbázisba, vagy csak akkor derül ki, ha azt mi elmondjuk? vagy ez vizsgáló helyenként változik? menjünk a Delej utcába? vagy a tanulási képességeket vizsgáló bizottsághoz? úgy rémlik, hogy ez utóbbinál van az, hogy ha kap diagnózist, akkor azt a sulinak is, dokinak is továbbküldik, de lehet, hoyg rosszul tudom. Én akár maszek pszichológushoz/pszichiáterhez is elvinném, sőt, talán ez lenne a legjobb, de olyanhoz, aki ténylegesen otthon van a témában. Tudtok ilyet ajánlani? Budapestiek vagyunk.

Köszönöm, ha végigolvastátok, és mindenkinek a legjobbakat kívánom!:)

Még annyi, hogy valakinek van esetleg tapasztalata Waldorf iskolával?

Jajj, ide akartam írni, nem a privibe.

Szóval én nem tudtam, hogy külön kérelemmel indul, azt hittem valahogy automaikusan megy a dolog. Köszi a választ.

??? persze, hogy kell legyen neki.

Miért ne lehetne??????

Okmányirodában lehet igényelni a személyi igazolványt.

Valaki meg tudná mondani, hogy egy 14,4 éves autista gyereknek van-e szem. igazolványa? Vagy ha nincs, miért nincs, illetve hol kell(ene) igényelni???

Köszi!

a diszfázia logopédiai kórkép, és akadályozott bezsédfejlődést jelent. Hosszú idő, de korrigálható (súlyos esetben azért maradnak tünetek)

Kezdetekben hasonlóak lehetnek a tünetek, főleg, ha a diszfázia magatartási problémákkal is társul.

Lényeges a differenciáldiagnózis.

Jaj, de jó lenne, ha lenne egy kaptafa, amiből egyértelműen kiderülhetne minden....

Nekünk még 2 hónapot kell kinyüstölni és vidékre költözésünk után azonnal megvizsgálatom a fiamat az ottani szakértőkkel (akik állítólag profik. Remélem...). Itt Pesten már nem akarom mindenhová hurcolni. Csak a fejlesztéseket csináljuk serényen. De néha már megbolondulok a kétségektől, hogy mégis neki mi lehet a baja. Sokszor füle botját nem mozdítja, ha kérek valamit (olyankor meggyőződésem, hogy autista), máskor meg olyan dolgokat is azonnal megért és csinál, amit alig hallott korábban. Ez vajon mit jelent??? Érzelmileg korát meghaladva reagál, elképesztő, hogy milyen radarok vannak a fejében. Ha egy kis feszültséget is érez bennem, azonnal az apjához megy, kétségbe esik, ha haragszunk rá, rohan oda és ölelget. Mondta már párszor, hogy szejet...:) Számol mindent, fel is ismeri az írott számokat, néhány kifefejést használ, de ennyi. Állandóan csak pakolgat, kockákat rak egymásra és közben számolja (nekem ez már autisztikus, de lehet, hogy már túlzásba viszem a megfigyelést). Mit jelent, hogy állandóan dumál amúgy? Halandzsa nyelven persze, amibe beleszövi az általa ismert néhány szót is (nem sok van...). Rengeteget karattyol magának, eljátsza a meséket. Bárcsak érteném sokszor, hogy miről szövegel, de sajnos nem értem.... A fejlesztések révén a mozgása mondhatni tökéletes, nagyon ügyesen csinál mindent. A kommunikációjában mégsem érzek nagy előremozdulást, pedig már annyira várom...!Hogy odajöjjön és elmondja, amit gondol, vagy legalább próbálja meg! Tudom, hogy ez nem az a fórum, de ti ismertek olyan gyereket, aki szenzoros diszfáziával küzd? Állítólag nagyon összemosódik az autizmussal, főleg kicsi korban. De vajon mi lehet a különbség? Van erről infótok? Alig találtam erről írást a neten. Azért kérdezem, mert akarva-akaratlan is, állandóan próbálom megfejteni az én drága kisfiamat..... Talán kapok is választ hamarosan, csak addig jár az agyam...

Amiket írtok a gyerekekről,azok részben jellemzőek ránk,a kényszerbetegekre is.A különbség hogy nálunk csak olyan "mintha".

pl. félek kényszeresen,hogy mi van ha nem tudok kapcsolatot kialakítani emberekkel?de közben tudom,hogy a félelmem irracionális.

pl. kényszeresen megérintek dolgokat,de tudom hogy értelmetlen,felesleges.

Én is csak azért írtam ki,hogy tudjon az ember az újdonságokról.Egyébként ez az Odent nevű pasi nagyon jó könyveket ír,és sebész-szülészorvos a végzettsége.A háborítatlan szülés híve,de nem elvont egyáltalán,inkább modern és széleslátókörű.

Vmi olyasmit ír az oxiról,hogy a mesterséges oxi csökkenti az anyában a természetes oxitocyn termelődését.És talán ez hat a babára is?Erre már nem emlékszem,meg kéne nézni újra.