Apás szülés hatása a férfiakra (beszélgetés)

Megint nem érted :) Erőlködő nő :DD nem egy 10 kilós zsákot kell megemelni

Mindegy, mindenki azzal szül akivel akar, na de egy pasit nemtörődömnek mondani, mert nem megy be a szülésre baszott gáz... ellenben a nők szerencséjére sikerült sok pasit kiherélni, aki még azt sem meri megmondani, hogy ő inkább kint maradna, bemegy lesz ami lesz alapon aztán kijön úgy ahogy, úgy él együtt az élménnyel hogy a háta közepére sem kívánta, na de ugye ki mer ellent mondani egy terhességtől "megzavarodott" nőnek.

Van egy egeszen szurrealis elmenyem. Par eve egy motorostalalkozon a sorsatorban egy egesz asztalnyi, talpig borbe oltozott kemeny motoros szajtatva hallgatta a szulesem tortenetet, kerdezoskodtek, nagyon erdeklodoek voltak, eppen csak nem emeltek szobrot a tiszteletemre. :)

Remelem tudtam nekik segiteni az ehhez hasonlo kardinalis kerdesek eldonteseben.

Ez még csak nem is gyomor kérdés. Én mint írtam lentebb lefagytam barátnőm szülésénél is, közben meg játszva bírtam ki jó néhány boncolást - és volt közte olyan is mikor a boncmester is "hátrébb lépett" - szóval maga a kín, tehetetlenség az ami megmarad

Persze az megint más, hogy egy okádós-fosós szülésnél a látvány se lehet semmi; szerintem nem a vér a legdurvább

Te tudod, én örültem, hogy még a szülőszoba-látogatásról is lemaradtam anno (lehetett ilyenre jelentkezni a védőnőnél). De te ismered magad, hogy tudod jobban kezelni a helyzetet.

Én belevágtam mint totál ismeretlen dologba, direkt nem hallgattam meg senki élményeit, így nem volt időm betojni, amikor meg már helyzet volt, akkor nem volt mese, meg kellett oldani, vagy én végigcsinálom vagy senki nem tud rajtam segíteni. Feladatként fogtam fel

Csak azt lehet belerángatni, aki hagyja magát.

Pl. húgom jövő hónapban szül, a férje kijelentette kérés nélkül, hogy ő szívesen benn lenne. Nem tudom, miért lehetetlen elképzelés az, hogy egy férfi saját akaratából akar jelen lenni.

Pl. legjobb barátnőm is így szeretné, a párja is. Sőt, a férje kiakadt azon, amikor feljött az apás szülés, és a férjem tesója benyögte egy vacsinál, hogy az hülyeség, mert szerintük szép dolog.

Én nem vagyok terhes, és nem is tudom még, mit szeretnék, de amint mondtam, a mi kórházunkban erre nemigen van lehetőség, és még csak nem is divat, vagyis inkább: mostanában kezd feljönni.

Ami mellette szól: barátnőm szült két éve, gyors szülése volt, jöttek a tolófájások, és senki nem nézett rá. Kivánszorgott szólni a nővérnek, hogy úgy érzi, jön ki a gyerek, de elhajtották azzal: ugyan, még nincs ott az ideje. Vagy háromszor szólt, hogy úgy érzi, nézzék meg! Akkor nehezen, de megnézték, és hopp, már szültek is. Azt mondja, bár ott lett volna a férje, hogy helyretegye a nemtörődöm nővéreket, aki miatt majdnem egyedül kellett szülnie.

"Az egy dolog, hogy megviseli-mármint megijed, és elborzad, de konstatálja, hogy ez van, és továbblép."

Miért kell ennek kitenni egy férfit, akit állítólag szeretsz?

Az már szerintem beteg-kategória aki más szülését nézegeti passzióból

Gúnyolódásról pedig sehol nem volt szó

de miért kell ebbe feltétlen belerángatni egy férfit, akinek funkcionálisan épp ott semmi keresnivalója? Azonfelül, hogy "divat". Erre még soha senki nem tudott értelmes választ adni.

Azt pedig sehol nem írtam, hogy kiábrándultak az asszonyból, legalábbis ezt nem mondták... bár batyim kifejtette, hogy ő onnantól már nem tudott úgy nézni a feleségére, mint ahogy előtte, a második gyereknél pedig mindketten jobbnak látták, ha ő csendben kívül tipródik

Nem, a gúnyolódás tényleg gáz, az, hogy ez kiben okoz maradandó nyomot fene tudja, ha megszületik az első gyerek, ugye sok férjnek az új szereppel is meg kell birkóznia, ha anyuka nem figyel, kiszorulhat a családból is az apa...de ez már más téma.

Én most gyűjtöm az erőt, hogy hosszú idő óta mint leendő élményt nézek meg egy szülést.

:P

Ha nem megy be, akkor nemtörődöm, ha bemegy és nem lelkesedik, pardon, ha csak visszaemlékezni mer, vagy belegondolni, akkor meg egy szemét. Nem sok választástási lehetőséget adsz szerencsétleneknek.

Akkor gondolom nálatok apás szülés lesz.

Az egy dolog, hogy megviseli-mármint megijed, és elborzad, de konstatálja, hogy ez van, és továbblép. Így tudom elképzelni. Nem kezd el aztán azon filózni, hogy fú, de undorító volt, amikor ez és ez történt.

Mégis mit gondol a pasi, hogy a tündérkeresztanya előveszi a varázspálcáját, és hipp-hopp kivarázsolódik anya pocakjából a gyerek? Na, az ilyen akkor tényleg ne menjen be, ha meg bemegy, aztán vessen magára, és ne gúnyolódjon a haverokkal, meg ne játssza a lelki sérültet.

Felkészítésképp meg lehet nézni pár videót. :D

Szerintem nem feltétlen az eltorzult fej ami elborzaszt egy pasit, jó esetben egy szeretetben élő pár egyik tagja sem várja el, hogy mindenkor, minden helyzetben tiptop legyen a másik.

Nem tudom láttál-e szülést már premier plán, nekem, mint nőnek sem volt túl épületes látvány, nyilván nem is ez a lényege, de én el tudom képzelni, hogy egy még oly szerető férjet is megvisel ez.

Őszintén sajnálom azt a nőt, akinek olyan férje van, hogy képes a feleségéből kiábrándulni csak azért, mert annak szülés közben eltorzul az arca, nincs rajta smink, ráng a teste, és van méhlepénye, ami ki is jön, miután kipréselte a KÖZÖS és mindkét személy által vágyott babát a szűk kis micsodáján. Nem kell, hogy lelkesedjen érte, nem kell, hogy végigtapsolja az egészet, de talán elnézhetné neki, hogy épp aznap nem volt abban a passzban, hogy eltorzult fej nélkül toljon ki egy görögdinnyét.

Ehhez igazibb, mélyebb kapcsolat kell, ami a külsőségektől távolabb kezdődik...