Apás szülés hatása a férfiakra (beszélgetés)

Két dolog jutott most még eszembe az utóbbi hozzászólásokat tekintve:

Ha nekimegyünk úgy egy szülésnek, hogy megegyezünk, apuka jöjjön be ha úgy akarja, aztán anyuka a szülőágyon mégis rájön, hogy nem jó ötlet és kizavarja, akkor az megint csak a nő döntése, nem? Akkor apuka akarata ellenére ki van zárva a buliból. Sajnos akárhogy nézem, a szülést tekintve kizárólag a nő a fontos, ami természetes mert ő csinálja... Érdekes mindenesetre.

A másik, hogy vajon véletlen-e hogy ez az apás szülés dolog csak kb pár évtizede divat illetve hogy ne sértsem senki lelki világát: lehetőség? Évezredek óta egyedül szültek a nők vagy bábával, aki ugye semmiképpen se férfi volt, az apának egyenesen tilos volt jelen lenni (tudhattak valamit ezek az öregek). Arra gondolok, hogy vajon ez a "divat" nem azért alakulhatott ki, mert ebben (is) azt a lehetőséget látjuk, hogy tovább marad együtt a család illetve szorosabb kötelék köti össze, és így reméljük, hogy az apa nem hagyja el a gyereket (és persze a nőt..)? Engem személy szerint nem mozgat, hogy a férjem legyen majd büszke rám, mert hát nők ezrei szülnek naponta, szóval hogy úgy mondjam, nem én tojom a spanyolviaszt, ha szülök.

Engem abszolút nem zavart, sőt, nagyon jó volt, hogy ott volt mellettem. S mindez úgy, hogy fogadott szülésznőm volt, aki szintén végig ott volt, tehát nem maradtam egyedül. De lelkileg nagyon sokat jelentett a férjem jelenléte.

Elgondolkodtam még a válaszom után a szexuális élettel kapcsolatos kérdéseden. Alig várta, hogy leteljen a 6 hét szülés után, úgyhogy azt hiszem, tényleg nem rontott semmit :) S mindehhez még hozzátenném: amikor a lábamon kellett kötést cserélnie egy kisebb beavatkozás után, azt alig bírta. A szülés viszont nem zavarta.

Nálunk mindkét szülés apás volt.

Úgy indultunk neki, hogy én szeretném, ha jönne, de neki sem esett nehezére. Megegyeztünk, hogy kimehet, ha nem bírja, illetve kiküldöm, ha zavar.

Az első szülésnél nagyon jó volt, hogy ott volt, maszírozott, segített. És ha nem lett volna ott, egyedül szülök, mert a doki és a szülésznő felszívódott. Ő ment megkeresni őket, amikor jöttek a tolófájások. És ő erősködött, hogy nézzenek meg, mert a szülésznő szerint "még nem járhatunk ott". Aztán lett nagy kapkodás.

A férjem a fejemnél állt, nem sok mindent látott. Ő vágta el a köldökzsinórt büszkén, ment a babával amíg rendbetették és ölben hozta vissza hozzám vigyorogva. Azt mondta nagyon jó élmény volt, nem undorodott meg tőlem sem, sőt büszke rám.

Utána mindenkinek "hírdette", hogy nem szabad kihagyni.

Utólag ő mesélte el a részleteket, ami kiesett nekem.

A második szülésnél is mindenképpen ott akart lenni. Nem tartotta vissza az sem, hogy ő is kórházba került. Összeveszett a nővérrel, beszélt az összes dokival, hogy engedjék át a szülészetre, mert most szül a felesége és neki ott kell lennie.

Itt mindent látott mégsem undorította.

Én úgy gondolom, az a férfi, aki nem bírja ki, hogy a párja mellett legyen (legalább a vajúdás alatt), az ne várja el egy nőtől, hogy 9 hónapon át a szíve alatt hordja a gyermekét (akár hónapokon keresztül folyamatos hányingerrel, rosszulléttel, fájdalmakkal), s megszülje azt. És akkor még nem is szóltunk arról, egy nő mi mindent végig csinál, mire a gyerekei felnőnek.

Az én férjem benn volt a szülésnél. Ő szeretett volna benn lenni, én pedig nem akartam megfosztani tőle. Hiszen az ő gyermeke is - ha már a terhességből túl sokat nem érzett, akkor legalább a világrajövetelből ne maradjon ki. A legnagyobb nyári kánikulában szültem, így különösen jól jött, hogy ott volt - vizesruhát rakott a homlokomra, legyezett, ha kellett, a hátamat masszírozta, s csendben tűrte minden nyűgömet. Hiszen a közös gyermekünkért szenvedtem. Benn volt a szülés alatt is, a fejemet tartotta a nyomások között, hogy nekem könnyebb legyen. S egy szóval sem hallottam tőle, hogy megbánta volna. Sőt, a következőnél is szeretne ott lenni.

Látom nagyon ki vagy rám élezve, bár én nem bántottalak, csak valahogy az én kommentjeim esnek a leszarabbul neked, sajnálom, nem kéne ennyire adnod a véleményemre.

Ja: :DDDDDDDDDDDDDDD :::D::DDD::

Lapozzunk! Ha van itt még pasi, aki megosztaná a véleményét pro vagy kontra, azt örömmel venném, esetleg olyan nő, aki mellet ott volt a férje, tehát van TAPASZTALATA, nemcsak a levegőbe puffogtat, azt is.

Hogy stílusos legyek, nagyobbat szóljon, és úgy tűnjön, én vagyok a Jani a fatelepen, biggyesztek pár ilyet: :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Dehoooogy!! Hogy merészeled???? Ilyet állítani.

:DDDDDD

Szerintem inkább te győzködsz engem, de nekem mindegy. :)

Fáj hogy így beszélsz velem, frusztrált vagy egy kicsit.

Akkor elmagyarázom mégegyszer, hogy leszakadj rólam.

Felvetettem egy témát, amiben nem vagyok teljes mértékben részrehajló, vannak érveim pro és kontra, úgyhogy nem is igazán értem, miért engem győzködsz, hisz még csak elvakultan sem hajtom a magamét, hogy márpedig a pasinak benn kell lenni!

Csak egyszerűen azt gondolom, hogy el kell fogadni, ha a pasi benn akar lenni, és ne adj Isten pozitív a véleménye az egészről. Mert amit csináltok, az gyakorlatilag a férfiak meghazudtolása. Ahogy én, úgy te sem tudhatod, hogy mi zajlik bennük.

Úgyhogy nekem ne magyarázkodj, kérlek. Felőlem szülhetsz egyedül, kiskutyáddal, kismacskáddal, szomszéd nénivel... hidegen hagy, még csak nem is vagyok egy pipacsos mezőn szülős, ahogy írtad. Ha ismernéd a hoxás múltamat, tudnád...:S