Apás szülés hatása a férfiakra (beszélgetős fórum)

Persze, mármint ezt nem mentségként írtam, csak, hogy így jártam sajnos. Pechemre pont akkor volt váltás.

Igen, bizony, minden szülés más. Nekem még csak 1 gyermekem van és Ő nagyon nehezen jött a világra, nagyon nagy baba volt. Nincs összehasonlítási alapom, de ahogy az anyukák mesélik, tényleg minden szülés más.(titkon ebben reménykedek, mert jó lenne ha nem lenne a 2. ennyire hosszú)

De nézd, valami igazság van benne, többmillió nő kibírta:)))

Persze, aki először megy oda az mindig azt gondolja, hogy neki volt a legnehezebb. Szerintem a természet nem csesz így ki velünk, hogy olyan magzatot nevelünk, amit nem lennénk képesek megszülni

:)

Akkor ő elég lelkiismeretes. Bár nem szoktak egészségügyire menni ilyen érzelgős emberek. Gondolom, egy baba halála vagy egy abortusz ugyanígy megviselné. Az sem jó. A szülő nőnek biztos jó az empátia, de neki magának, ha tragédia a vége, nem hiszem.

Nem tudom. A férjem állt mellettem és nedvesítette a számat, simogatta a fejemet és maszírozta a derekamat amikor már a szülőágyon feküdtem, a szülésznő akinek történetesen Én voltam aznap az első szülő nő, a szülőszobában ült a radiátoron és onnan kajabált, hogy jaj ugyan már, ezt több millió nő végigcsinálta, nehogy már ennyire fájjon. Jelzem 3 gyereket szült már a szülésznő.

Nem sok együttérzés volt benne. Hiába volt ott a férjem. Az meg persze próbált nyugtatni és sokat segített.

Igaza van a szülésznőnek, hogy ezt már több millió nő végigcsinálta, de ez sajnos rajtam nem segjtett akkor, nem pattantam fel, hogy akkor nem is fáj.

Az egyik szülésznő barátnőm, aki azóta már anyuka, mikor még nem volt gyereke, ő maga mondta, hogy teljesen átérezte a szülő nők fájdalmát, hiába nem tapasztalta, de neki olyan volt minden szülés, hogy ő is tök leizzadt, amikor mondta nekik, hogy nyomjanak, akkor velük együtt nyomott. Szóval idegileg teljesen ő is arra a pontra ért a végén, hogy mikor megszületett a baba, akkor sírt meg minden:))))

Bár ő már olyanon is sírva fakadt egyszer, hogy egy télapós bulin megkértük (édes hangja van), hogy olvassa fel a gyerekeknek "Télapó" levelét, és ezen is meghatódott, remegve olvasta:))))

Ha figyeltél volna tudnád, hogy van egy idõsebb is! :)

Ebbôl most mi következik?

Azért itt álljunk meg, a nővérek is emberek, és anyukák. Én egy olyan oviba viszem a ovisomat, ahova pont viszi a fél kórház, mondjuk előtte is ismertem orvosokat és szülésznőket (bár a 3.-nál szülész férfi volt, ettől függetlenül nagyon szimpi, érdekes is volt, én azt hittem, ápoló), a 3. terhességem úgy zajlott kb. hogy minden nap tudták a kórházban, hogy vagyok, mennyi van hátra, mert úgyis az oviban már elcsevegtem az ápolónő-anyukával, a nőgyógyász-anyukával, a szülésznő-anyukával, és így köpeny nélkül teljesen hús-vér emberek, nem pedig nemtörődöm terroristák.

És ők is szültek, szóval tudják mit jelent így védtelennek lenni az első napokban, nem harapnak.

Elhiszem, hogy vannak horrorsztorik de nekem nincs ilyenem

Ország világ megtudta, hogy van egy 17 éves lányod :P

Valami másra számítottál? ;)

Lehet, hogy nem országfüggő, de emberfüggő, kórházfüggő vagy orvosfüggő. Akinek volt egy kellemetlen élménye, lehet, hogy többé nem szeretné megismételni.

Hallottam én egy-két nem kedves szüléstörténetet is. Első terhességnél bekerülsz pl., meg vagy ijedve, azt sem tudod, mi és hogyan fog történni, nagyon rosszul érzed magad, esetleg kiabálsz, leteremtenek, vagy leordítanak, hogy fogd már be a szád. Nem hiszem, hogy egy vajúdó nőnek erre van szüksége, amikor kiszolgáltatottan fetreng, mert egy nővér sem fog megnyugtatni,hogy minden rendben lesz majd, vigasztalni, ha már nem bírod tovább...Lecsesznek, ha belepiszkítasz az ágyba, ha összehányod magad, ilyet is hallottam. Csupa rémtörténetet nemtörődöm, érdektelen nővérekről. Nekik te vagy az aznapi sokadik vajúdó nő, neked meg lehet, hogy ez az első élményed, és talán miattuk a legsz.abb is.

Úgy gondolom, ha bent van a férj, az arrogáns nővérek nem bunkóskodnak annyira anyukával a jelenlétében, bár ez csak egy feltételezés.

Mit csináltam????

Mert? :O

Hol szültél Magyarországon? OEP által finanszírozott kórházban? Magánklinikán foglalkoztak volna veled.

Inkább egy beöntés, mint egy b....., már bocs! :)

Nekem midkét férjem ott volt,mindkettő ott akart lenni,bár az elsőnél Kanadában szültem és ott,kezdve azzal,h nincs beöntés,sokkal felkészültebb,kedvesebb,megnyugtatòbb volt mindenki és minden.Itthon egy horror volt az egész,írtam,h ha nincs ott a férjem,akkor komoly bajok történtek volna.Ezek utân elgondolkoztatõ,h mi a jobb,csak mert a férfinak nincs kedve hozzá.

Ha azt nézem,mit mondtam volna az első két szülésem után,akkor én is azt ìrom,h csinál,ahogy dönt,de most már azt mondom,h ha még 5gyereket szülnék,akkor is mid az ötnél legyen mellettem.Tudom,nem mindenkivel történik ilyen,de én a3.gyerekem 38évesen szültem és nem engedtem a magzatvìzminta-vételt,mert mi van,ha én vok abból a 100-ból az az egy,aki elvetél.Tehát ha lehet,akkor kiszűröm a kockázatokat.

És biztosan állítod, hogy azért romlott meg a kapcsolat, mert benn volt a szülésnél? Vagy más oka volt?

Ez kb. olyan következtetés, amit alább írt valaki, hogy azok az apukák lesznek majd később apucinak nevezve otthon, akik részt vettek a szülésen. Sógornőm császáros volt, és a férje még a kórház közelébe sem ment, mégis apuci otthon, nem xyz.

Van olyan apuka aki csak azért nem akar bemenni mert fél attól, hogy a szeretett nőt szenvedni látja és nem tud majd neki segíteni.

Fél , hogy ez valami nagyon horrorisztikus dolog :(

Like... :)

Bár azok után, amiket itt olvastam, én voltam a barom, hogy elmondtam a véleményem...

Sziasztok!

Szerintem ez pasifüggő. Ez a tapasztalatom.

2 gyermekem van két apától mind a kettő apás szülés volt (egyik sem kényszerítve)

A lányom apjával nagyon eltávolodtunk utánna egymástól (bár lehet előtte sem volt valami jó a kapcsolatunk így utólagosan látva)

A fiam apja nagyon bent szeretett volna lenni mondtam oké de ha bújik kifelé nem odanézni (persze beszélhettem neki) De Ő mióta megvan a fia sokkal jobban szeret és becsül (bár előtte is nagyon jó volt a kapcsolatunk)És hááát lelkileg nagyon nagyon nagy segítség ha a szülőágyon nem egyedűl kiszolgáltatottan fekszel hanem meletted van az akit szeretsz

Nekem például büntetés lenne, ha kint kellene várnom. Amúgy is utálok várni, ha meg még izgulni kell közben, tényleg csak vánszorognak a percek. Bent meg pörögnek az események és már túl is vagyunk rajta. De tényleg minden ember másmilyen, tehát teljesen érthető, ha valaki szívesebben várna kint.

Viszont a vajúdás az tényleg nagyon rossz lehet egyedül, kiszolgáltatva, tehát tényleg jól jön közben a lelki támasz és a fizikai segítség is.

Nem divat kérdése, van aki egyszerűen érdeklődőbb típus. És úgy fogja fel, hogy a természet egyik "jelenségét" láthatja közelről.

Én nem gondolom, hogy az az apuka, aki nem megy be, kevésbé szeretné a feleségét, vagy netán kevésbé szeretné a gyerekét. És ha kimondottan az asszony kéri, de a férj nem szeretné, akkor is csak erről van szó, nem arról, hogy nem szeretne részt venni, vagy ilyesmi.

És sokuk helyt állna, ha nekik kéne szülni, te, logikus, elmenni nem tudsz, hát végigcsinálod, ők, ha így lenne, ők is végigcsinálnák