A jó anyukának zsíros a haja (beszélgetős fórum)
Én azt nem értem nektek miért baj, hogy írtam egy véleményt ami a cikkről szól, nem azért van ez a fórum? Ebben hol a rosszindulat??? Nagyítóval sem találom. A szolitól ráncos lesz a bőr, a műköröm műhaj a normális pasikat taszítja. Ezek tények. Erre dobják ki a rengeteg pénzt, hogy majd ettől szebbek lesznek. Hát sajnos nem lesznek szebbek tőle. És fölösleges szexinek lenni, ha nem a férjjel vagy. Akármit írtok/gondoltok rólam ezt a véleményt a továbbiakban sem fogom megváltoztatni. Amúgy azt nem írhattam mégse, hogy nagy lökhárítóm van, mert az nem lenne igaz, nem az jelenti "nőiességem netovábbját". Viszont a lábaim szépek, akkor miért baj, hogy leírtam, hogy az érdekelheti jobban a fiúkat (annak ellenére, hogy én csak egy fiúnak szeretnék tetszeni, meg magamnak). Minden nőben van valami ami megkapó lehet a férfiak számára, kinek az arca, kinek a keblei, kinek a haja, stb. Nem a műdolgoktól lesz valaki újra szép nő, az anyaság "után", ezt én így gondolom. A sport és a helyes étrend viszont nagyon jó hogy csinálta azt is leírtam, ez persze senkit nem érdekelt, hogy mégse csak úgy elvtelenül kötekedtem ugye ugye?
Na mind1, majd ha nem szoliról meg műkörmökről lesz szó, akkor majd békésen elcseverészünk itt, sziasztok. Én még nem vagyok anyuka, nem vagyok feleség akkor nektek már egy senki vagyok egyből? Hogy ha pár év múlva az leszek akkor már majd megengeditek, hogy írjak fórumra Anyucik? =)
Ruhában van önbizalmam, nagyon is, anélkül nincs. És akkor meg mi van? Attól még jól nézek ki smink nélkül és nem vakolom ki magam, meg szolira sincs szükségem. És műkaromra sem. És nem én tartom magam szerethetőnek, hanem nagyon sokan szeretnek pont így. Miért lennék irigy? Lenne pénzem szolira, ha arra vágynék. De legkevésbé sem vágyok rá. Tartalékolok, amit csak lehet. Na jó legfeljebb azt irigylem, hogy neki már van gyerkőce, akit nagyon szerethet... :) De majd nekem is lesz ha eljön az ideje.
Lehet, rosszul vagyok összerakva, de nem vágyok kikapcsolódásra.
Hidd el.
Most jöttem szülőiről. A kicsdit vittem. A két nagyfiú már nem igényel felügyeletet a kicsit meg hamarosan hozza a kis barátjának az anyukája. A kislányom ma meg volt kergülve. Nem akart délután aludni. Gondoltam sebaj, majd a babakocsiban szülői előtt. Frászt. Bent eleinte szépen leült, aztán rohangált, így hazaindultunk. Kiléptünk a teremből amikorláttam, hogy megevett egy kis krétát. Valahonnan lenyúlta amíg én az osztálypénzt szedtem. Még mindig föl van spanolva. Tündéri kis boszorkány. Amikor szülőire kell mennem, szívesen bíznám rá valakire.
Nem értelek.Lenne is kire hagynod,ráadásul megbízol benne,és mégsem vágysz egy kis kikapcsolódásra?Tényleg van ilyen?
Még annyit hozzátennék, hogy számomra gyereknevelés kérdésben abszolút anyósom a mérvadó, mert fantasztikus férfit nevelt a fiából.
Az hogy órákra nem hagyom rá, nem jelenti, hogy nem lehet az unokával, hiszen egy házban lakunk, külön háztartásban.
Nem írtam, hogy nem lehet ráhagyni. Azt írtam, NEM AKAROM, és ez nagy különbség.
Az én Kisfiam is nagyon szereti a nagymamáját és tök jól elvannak, ettől függetlenül nem bízom rá és kész.
Nem kell 3-an menni fodrászhoz, hanem Mi így szoktunk. Ezt megbeszéltük a Férjemmel, nem én döntöttem így, nekünk így jó és praktikus és kész.
Nem írtam sehol, hogy jobban szeretem a gyerekem másnál azért, mert nem bízom rá másra.
Ilyen vagyok, így gondolkodom, így érzek, így döntöttem.
Na pá csajok, mert nekem a pindur fiammal leckeírós kötelezettségeim vannak..
Most már csak arra lennék kíváncsi,ha lenne lehetőségetek valakit megkérni,hogy vigyázzon a Kicsitekre,akkor is vinnétek magatokkal barátnőzni?Akkor sem vágynátok arra,hogy egy egy órára kikapcsolódjatok?
A szolitól valóban ráncosodik, én azért nem szolizom. De engedtessék már meg, hogy " ízlések és pofonok". ...Vagyis képzeld én, illetve a férjem azt szeretjük ha van mûkôrmöm, és csinosan öltözzöm.... Nehogy már bárki (csak mert neki nem tetszik, nem teheti, nem áll jól rajta, más környezetbõl való... ) nekem beszóljon, mert adok magamra. Inkább nézzen szépen körbe magán, a családján, és alkalmazkodjon a körülményeihez, az elvárásokhoz. De ne frusztráljon, bélyegezzen meg másokat, mert ahány ház annyi szokás. Azt hiszem te fordítva ülsz a lovon. Nem ártana lovaglás elõtt meggyõzõdnöd róla, hogy vajon melyik végén található a feje.
Férjemnek is első a családja,hidd el.Ő is 12 órát dolgozik minden nap.Nappal és éjszaka váltásban.Én többnyire akkor intézem a dolgainkat,ha éjszakára megy.De az ő munkahelyén azért megértik a családi indokokat,és elengedik hamarabb,vagy akár munka közben is ha úgy adódik.Férjednek nem valami családbarát a munkahelye.A másik segítségem a húgom.Őt tudom még megkérni,ha valami helyzet van.
Hidd el Mariann biztosan van aki sajnos nem tudja megoldani. Aki viszont meg tudja oldani, az szerintem akkor cselekszik helyesen ha megoldja.
Pont errõl beszéltem, hogy ezek bizony sajnos a kényszerhelyzet szülte megoldások. Teljesen érthetõek adott szituációban. Az viszont biztos, hogy nem igazán jók. Gondoljatok bele, hány beteg ember fordul meg ezekben az intézményekben. Beteg, esetleg ideges emberek várakoznak. A munkát is zavarják. ( Adott esetben egy APEH hivatal sem leányálom....) Ráadásul a gyerek mindenhez hozzányúl, szájába veszi a kezét.... hisztizik, rohangál...., pisi- kaki.... mindent kitalál. Vagyis semmi keresnivalója nincs ott, normális esetben. (Mondom a kényszerhelyzet más téma. )
Sőt azért nem kapott jobb munkát a munkahelyén, mert neki első a család.
Mivel többnyire dolgozik, nem. A munkahelyén nem igazán értik meg, hogy szabadság kellene. Tavaly éppen ezért lábon hordtam ki a tüdőgyulladásomat. Nem kapott szabit, pedig akkor, nagyon kellett volna. Amikor várandósság alatt egy hónapig kórházban kellett lennem egy hetet adtak neki. Aztán kifújt. Nagyon nagyon nehéz volt megoldani. A nagyobbak elmentek egyedül suliba, de a kicsit messzire kellett küldeni, rokonokhoz és hamar hazavágyott. Meg is betegedtek. Nos a férjem akkor táppénzre ment. Rettegtünk, hogy elküldik miatta. Megmaradt a munkája, de év végén ő volt az egyetlen aki nem kapott prémiumot (mert sokat volt táppénzen indokkal).
Abból van jó sok! De én felveszem nélküle is. Babakocsi mellett :)
Szerintem is...Ezt nem is értettem...
Feltétlenül, de csak ezekre. Illetve magassarkú cipőre, amit csak akkor viselhetsz, ha a férjed nincs melletted :D
Én nem adnám oda a gyerekem vizsgálat alatt az asszisztensnek, hogy vigyázzon rá, mert ő egy idegen, ráadásul ő a munkaidejében a munkájával van elfoglalva, nem azzal, hogy ingyenpesztra legyen.
Legyen, csak egy keveset utalj nekem át kérlek, mert kell szolira meg műkörömre :DDDDDDDDDDDDD
Örülök,hogy szép vagy és szépek a lábaid...De neked,amúgy mi bajod?
Férj?Ő nem tud rá vigyázni?
Így legyen ötösöm a lottón :))
A témához egyáltalán nem kapcsolódott ez az iromány, de az látszik, hogy zavar, ha valakinek pénze van.
De biztosan nagyon kiegyensúlyozott és mérhetetlenül boldog meg sikeres lehetsz, ha csak ilyen rosszízűen , beszólogatva, rosszindulatúan tudsz megnyilvánulni. És sajnos, az sokkal, de sokkal jobban kiül az arcra és beül a vonásokba, mint smink és a szolárium. Ettől pont nem lesz szerethető senki.
S ne kapj a szívedhez, de van, aki nem csak a férje mellett öltözik fel úgy, ahogy egyébként is kellene neki :) Sőt, olyan férj is van, aki nem csak az "anyukákat" veszi észre :)
Kedves hajgumi! Bocsánat, hagy idézzek az egyik hozzászólásodból más fórumon:
" Ebben van minden reményem mert ruha nélkül 0 az önbizalmam főleg emiatt. :,( A szépség belülről fakad- remélem most a kis tablettából is."
Anyuka vagy? Nem. Feleség vagy? Nem. Azt sem todod mi vagy. Egyszer teli önbizalommal, máskor meg 0... Nem vagy te inkább kicsit irigyke másokra?!
Nincs kivel előre egyeztetni. Van ilyen. Az orvoshoz időpontra megyek, még soha nem vártam 10 percnél tovább. A háziorvosnál sem. Soha nem csodálkozott egyik orvos sem, kaptam időpontot és szépen be is hívtak. A hivatalos ügyek intézése meg már rutinból megy. Ha meg valahol órákat kell várni, akkor órákat kell várni. Nincs mit tenni. Meg kell oldani, mert nincs más lehetőség.
Nem hiszem el,hogy ennyire nem tudjátok senkire hagyni a kicsit,hogy inkább viszitek orvoshoz,meg ügyeket intézni,és hagyjátok,hogy órákig szenvedjen,várakozzon.Én ha ügyet intézni készülök,előre egyeztetek az esetleges segítségemmel,hogy jöjjön vigyázni a gyerekekre.
Hát nem hiszem,hogy nálunk az asszisztens babázna,amíg engem a doki vizsgál.A gyerekemet sem tenném ki annak,hogy órák hosszat várakozzon,mikor én felnőtt létemre is utálok várakozni.Én inkább "megoldom",a ti szavatokkal élve,és egyedül megyek orvoshoz.
Ezt én értem...De akinek muszáj,az ne erőltesse rá arra akinek nem muszáj.
További ajánlott fórumok: