A jó anyukának zsíros a haja (beszélgetős fórum)

Nem figyelmeztettelek, csak írtam :)

Lenne hova mennem és lenne is kivel. De nem megyek.

Az az igazság, hogy otthonülős lettem én is és a Férjem is, mert nekünk az a kikapcsolódás, ha este összebújva tv-zünk, nem az, ha elmegyünk valahova.

Hétvégente azért mi is kikapcsolódunk, de mindig gyerekkel tesszük.

Ebben a hónapban voltunk egy 3napos pihenésen Egerben, illetve én hazautaztam a kicsivel Békés megyébe.Tehát a kikapcsolódás maximálisan meg van együtt, 3-asban:)

Én dunaszegen laktam, Győrbe jártam a Petz-be dolgozni :)

Lényegesen jobb, mint a hely, ahol lakom ;)

Szerintem megint félre értesz valamit vagy nem jól írjuk.

Nekem semmi bajom a segítséggel. Inkább ilyeneket hallgatnék, minthogy szidják az anyósokat.

Apósom halála után hozzánk költözött anyósom. Tudom, hogy érted az egész segítséget.

Én nem szeretnék messzire költözni a szeretteimtől. Nem próbálnám ki ha nem baj:) Igen, én is szeretem ha van kihez szólnom és van kivel lógnom, ha olyanom van:)

Na, ne húzd fel magad minden hozzászóláson! Semmi okod rá!

Mindenki saját sorsának a kovácsa.

Nekem mindig mindenki azt mondja, hogy szerencsés vagyok, mert segített anyósom, van barátnőm, vannak testvéreim. Én erre mindig azt mondom, hogy ez nem szerencse kérdése, hanem az, hogy nekem ők fontosak és nekik én. Jóban vagyunk, nem vitázunk, hanem szeretjük egymást, mert így helyes. Persze aztán jönnek azzal, hogy mert az én anyósom biztos nem olyan gonosz mint az ő anyósuk. Én erre is azt mondom, hogy valóban nem gonosz, mert nincs miért annak lennie. Semmi okot nem adtam rá sosem.

Itt a hoxán senkinek nem jó senki és semmi. Ez van. Itt már meg tudtam, hogy én vagyok a megkeseredett vén liba, aki osztja az észt, mert jobb dolgom nincs:) És azt is elmondták már, hogy én leszek a világon a leggonoszabb anyós:)))

De tudom és te is tudod, hogy attól, hogy ezt mondják itt, az nem lesz úgy:)

Nyugi! Ja és a kórhoz. Kedvenc szomszédnénim, amikor még fiatal anyuka voltam 24 éves, egy 75 éves néni volt.:) Jókat beszélgettünk, kávézgattunk együtt, amíg élt.

Azt hiszem, ez a dolgod, nem?

Mármint, hogy 2 gyerek mellett megoldd a házimunkát is :)

Hidd el, én is megoldom, nonstop segítség nélkül is ;)

Én nem kértem segítséget és nem is fogok, remélem, sosem kell.

Sőt, inkább én segítek Neki.

Mire ő délben hazaér, az esetek 90%-ban elmosogatok, összepakolok nála is, ne neki kelljen. Kávéval várom, mert tudom, jólesik neki. Hétvégente rendszeresen úgy főzök, hogy neki is viszek le, és mindezt nem kötelességből, hanem mert ez természetes számomra.

Az, hogy hagyom unokázni és mondjuk 3hetente kap kettesben a gyerekkel félórát, az nem jelenti a nonstop segítséget.

De mivel magányos, egyedül van és rajtunk kívül nincs senkije, ezért számomra evidens, hogy foglalkozok vele.

A "van kihez szólnom, tehát fogjam be" dologról annyi a véleményem, hogy ki lehet próbálni egy totál ismeretlen faluba költözni rokonok és barátok nélkül úgy, hogy 2 emberhez tud az ember szólni, ez pedig a 74 éves dédi és az anyós. Hosszútávon meglehetősen unalmas, próbálja csak ki ezt valaki több, mint egy éven keresztül.

Én ezt teszem, mióta ideköltöztem, most az utóbbi 1-2 hónapban sikerült "baráti" kapcsolatot kialakítani itt lakó emberekkel.

Addig nekem is akkor volt társaságom, mikor beutaztam Bp-re (a gyerekkel együtt) és találkoztam a barátnőimmel és fiatalabb generációval.

Nekem a nosntop segítséggel semmi gondom nem lenne, nem is volt. Én nem bírtam felemelni a fiamat kb. 2 hétig, mert a szüléstől lett a porckorongsérvem.

Nekem sokat segített anyósom és szívesen fogadtam.

:)

A nonstop megfogalmazás meglehetősen erős, de legyen.

Kicsit félreérted, mert a tegnapi nap nem túl gyakori nálunk, nem szoktam rendszeresen igénybe venni a segítséget, csak tegnap nagyon be volt anyósom fordulva és tudtam, felvidítja az unoka.(tavaly halt meg a férje, és a mai napig nagyon sokszor van padlón. Mivel az unokát imádja, így igyekszem boldoggá tenni vele)

De egyébként soha, semmilyen segítséget nem fogadtam el tőle. Ezt szó szerint értsd. Hazajöttem a kórházból, friss császáros sebbel mostam, főztem, takarítottam, teregettem 3 adagot. Segítség nélkül.

Az, hogy néha odaadom félórákra a gyereket, teljesen más kategória.

Reggel 6-től délig dolgozik, aztán 2-től 6-7-ig, mikor hogy alakul.

Így gyakorlatilag déltől 2-ig vigyázhatna rá, de az a 2 óra baromi sok lenne.

Az a baj, hogy hsz-ből az lett kiszűrve, hogy míg én takarítok, főzök, mosok, stb, addig ő van a gyerekkel, ez meg abszolút nem így van.

Igazából nem is értem, minek szólok hozzá ehhez a témához továbbra is.

Ha nem adom oda a gyereket, azért vagyok betámadva, ha odaadom, akkor meg könnyű nekem, mert van egy nonstop bébiszitterem.

Részemről befejeztem a kommentelést, szép délutánt kívánok!

Igen, valóban két külön fogalom. Elnézést!

Azt hiszem idéző jelbe is tettem a szexit vagy elfelejtettem?

Azért el tudok olyat képzelni, hogy valaki egyben csinos és szexi is úgy, hogy ne legyen kihívó.

Nem kell minden szexisen csinos nőnek kú...snak lennie.

Már megint magammal jövök:)

Én azért nem veszek fel szívesen magas sarkút, mert akkor túl "szexi" vagyok:)))) A férjem viszont szeretné, ha mindig azt hordanám, de én már nem szeretem, ha mindig megnéznek...

Mondom, hogy egyformán csináljuk:)

Csak valahogy írásban nem tudunk közvetíteni.

Én biztos nem.

Egyébként egy moziról én is simán lemondtam, de mondjuk egy esküvőre elmentem gyerek nélkül.

És valóban nem barát az, aki nem úgy fogad el, ahogy vagyunk.

Mi így vagyunk a barátnőmmel. Amikor én szültem neki nem volt gyereke még, amikor ő szült, akkor az enyém 7 éves volt, de sosem zavart minket sem a saját sem a másik gyereke. Ha kellett vigyáztunk egymáséra, stb.

Ha egy barátnővel mennék kávézni, plázázni, mozizni, az szintén 3 óra lenne minimum. Ezért nem megyek.

Ők szoktak jönni,vagy viszem a gyereket is.

Kendőbe kötve akár 3éves koráig is gond nélkül vihetem úgy, hogy ne kapjak gerincsérvet. Csak megfelelő módon kell magunkra kötni.

A kendőt imádja a kicsikém, általában félóra alatt elalszik benne, és képes 2 órát is durmolni rajtam. De ha ébren van, akkor is jól elnézelődik, gagyarászik a saját nyelvén.

Ha egy barátnőm(És itt megint RÓLAM és az ÉN barátaimról van szó, nem máséról) emiatt nem akar velem talizni, vagy zavarja a gyerekem, akkor az számomra felejtő. Ilyen egyszerű.

Eddig nem volt gondom akkor sem, ha ők jöttek, akkor sem, ha én mentem és vittem a kicsit.

Nekik is toleránsabbnak kell lenniük, egy nő már másképp gondolkodik, ha édesanya.

Az én barátaim elfogadták ezt, sőt, akik jelenleg a babaprojekten vannak, kijelentették, hogy így szeretnék ők is csinálni.

Nem rágom a kefét, hogy mi van a gyerekkel, hiszen velem van, nem idegeskedek, hogy nem érek haza kajaidőre és mégis ki tudjuk pletykálni magunkat. :)

:)

Mi a fővárostól lakunk 15 km-re.

Ha moziba akarunk menni, vagy vacsizni vagy ilyesmi, akkor az út minimum 30perc(ha csak a mammutig megyünk), az oda-vissza 1 óra. Megnézni egy filmet másfél óra. Az jobb esetben is majdnem 3 óra. És én nem érzem azt, hogy ennyi időre másra bíznám.

Ha nagybevásárlásra megyünk, akkor az is minimum 3 óra, mert oda-vissza Budaörs kb: 1óra, és mellett mire végig megyünk a tescon, auchanon, az kb: másfél-2 óra.

Ezt próbáltam elmagyarázni eddig is. Nem azzal van a gondom, hogy 1 percre sem vagyok hajlandó másra bízni a babámat, hanem hogy órákra nem akarom. :)

Semmi gond!

Engem nem igen zavar, ha rosszul fogalmaz valaki. Én is szoktam és szokott is miatta nagy balhé lenni itt:))))

Ahogy elolvastam egy napod leírását, rájöttem, hogy te pont úgy csinálod, mint itt legtöbben, és hagyod te a nagyira a kicsit, csak nem azért, hogy moziba menj.:)

Tehát, ami az előző hozzászólásokból lejött, abból azt képzeltem én pl., hogy te aztán 1 percre sem, de hát a 45 perc is ráhagyás valakire és ez így van rendben. Nekem pl. egy fodrász kb. ennyi volt. eddig a gyerek apja vagy anyósom vigyázott a gyerekemre. Vagy ha pl. eljött a barátnőm (neki ekkor még nem volt gyereke), akkor én fecserésztem a barátnőmmel, közben pedig anyósom pl. bent babázott.

Tehát itt nagy-nagy félreértések vannak:)

1 teljes napra vagy több napra én is csak később hagytam valakire a gyereket, kb. 2 éves kora körül, de pl. ha a férjemmel elmentünk bulizni vagy vacsizni vagy koncertre, akkor arra a néhány órára otthagytam anyósomékra vagy átvittem a tesómhoz. Sőt! mi sokszor elvittük magunkkal a gyereket még buliba is, hiszen általában házibulizni jártunk, ahol több szoba volt, így ő simán el volt, sok-sok ember foglalkozott vele. Persze ekkor is már több mint fél éves volt.

A lényeg, hogy hasonlóan csináljuk, csak nem tudjuk úgy leírni, ahogy történik:)

Nem, nem rossz senki, mert lelkifurdalás nélkül másra bízza a gyerekét, elnézést ezért a rosszul megfogalmazott mondatért.

Nem lenne/nincs lelkiismeret furdalásom, ha odaadom a nagyszülőnek a gyereket.

Nem értem, miért kell azon lovagolni, hogy nem hagyom több órára a gyerekemet másra?

Leviszem a nagyijához és én feljövök, kaját felkészítem, stb, ha ahhoz van kedvem, de miért kellene több órára másra hagynom? Nem akarom, ezért nem teszem.

Én úgy érzem, ez a helyes, legalábbis számomra.

Többször leírtam már, hogy nem zavar, ha más ezt teszi, nem tartok ezért szaranyának senkit(hiszen nem is ismerem, látatlanba meg nem ítélkezem), csak ÉN nem teszem.

Soha nem hajaztam arra, hogy a gyerekem miatt bárhol is előnyt élvezzek.

Sőt.

Mióta megszületett, egyszer kellett mennem hivatalos ügyet intézni a fővárosi elmű-be, de ott gyakorlatilag 20perc alatt végeztem.

De ha 1 órát kellett volna várnom, akkor sem csapok patáliát, mert gyerekkel vagyok. Gusztustalan, aki emiatt viszi magával a gyereket.

A történetet olvasva kinyílt a bicska a zsebemben, mert abszolút igaz, hogy egynémelyik anyuka tényleg kiváltságosnak érzi magát, mert gyereke van, vagy babakocsit tol.

Mindenkire, kivétel nélkül érvényesek a kresz szabályai, ezalól nincs felmentés.

Mióta kocsit tolok, százszor jobban odafigyelek, pl: már villogó zöldnél sem megyek át, pedig gyakran bőven lenne időm még átérni.

Nem gondolom, hogy körülöttem forog a világ, rajtam kívül millió nőnek van gyereke.

És igen: anyósomban maradéktalanul megbízom, rá ezerszer szívesebben bíznám a kisfiam, mint mondjuk anyukámra, de egyelőre nem akarom senkire sem hagyni.

Biztos, hogy nagyon jó dolog kicsit kimozdulni a gyerek mellől, kikapcsolódni, ezt elhiszem, de nekem egyelőre nincs erre igényem. Így miért tegyem?

De hogy érezzétek, hogy nincs a gyerekem elzárva a külvilágtól, leírom egy napunkat, mondjuk a tegnapit:

Reggel felkelünk, játszik, 10körül elaltatom, 11-kor felkel és megyünk sétálni(dédihez, aki 1 utcára lakik tőlünk). Ott megvárjuk a nagyit, aki délben végez és hazasétálunk. Együtt ellátjuk az állatokat, majd feljön a nagyi kávézni, míg én elkészítem a kávét, addig unokázik és beszélgetünk közben. Tegnap levitte az udvarra a gyereket, én felporszívóztam, feltöröltem, kiteregettem egy adag ruhát(ez nem volt több háromnegyed óránál). Aztán elkísértük a nagyit a másik munkahelyre, hazajöttünk, következett a délutáni nagy alvás.(2 óra)

Én közben elkezdtem főzni, mikor felkelt, kivittem a konyhába, adtam neki tepsit, kanalat és vannak játékai, így míg befejeztem a főzést, eljátszott. Aztán lementünk sétálni, beültettem a kocsijába és egy nagyot kerültünk. Aztán hazaért a Férjem, megvacsoráztunk, Ő kiment még maszekolni, mi pedig kibicikliztünk a nagyival a temetőbe.

Fürdés előtt még elugrottunk dédihez, mert a más környezet kissé felpezsdíti, majd hazajöttünk, vacsizott a Kisfiam és megengedtem a fürdővizet. Megvártuk Apát, együtt elmentünk fürdeni, majd én elaltattam a kicsit, míg a Férjem ejtőzött a kádban. Mire végzett, már a nappaliban szólt a tv, készítettem ki rágcsát és együtt tv-ztünk összebújva.

Szóval nagyjából ennyi, persze csak nagyvonalakban.

Abszolút meg van a magánéletünk a Férjemmel, kettesben is vagyunk, filmezünk, stb. Ez nekünk olyan, mintha moziba mennénk :D

Egyébként meg annyit dolgozik a Férjem, hogy nincs kedve eljárni itthonról, örül, ha hármasban lehetünk. Tegnap is annyi melója volt, hogy gyakorlatilag 20 percnél több MINŐSÉGI időt sajnos nem töltött a kicsivel.

Elnézést a kisregényért, csak úgy gondolom, így szemléletesebbek a dolgok.

A szelektív olvasás rád is igaz:)

Most idézlek:

"Lehet, hogy más néhány napos, hetes babát is nyugodt lelkiismerettel lepasszol, az az Ő dolga."

Miért? Attól rossz valaki, mert megteszi lelkiismeret furdalás nélkül?

Akkor te azért nem teszed, mert lelkiismeret furdalásod van?

Most már végképp nem értelek. Akkor nem elvből nem hagyod másra a gyereked, hanem azért, mert lelkiismeret furdalásod van?

Na persze, ezt a hozzászólásomat ne vedd komolyan!

Nem kétlem, hogy jó amit teszel!

De létezik a másik oldal is.

Engem kifejezetten irritál, ha valaki azért akar előnyt szerezni, mert ott van a gyereke a nyakában, és sajnos sok anyuka valóban azért hurcolja magával ha kell ha nem, mert erre apellál.

És egy történet:

Nem rég voltunk bicajozni, ahol a kedves szülők úgy tologatták a babakocsit, hogy még véletlenül sem néztek semerre, ahonnan jött valaki. Természetesen fékeztünk, majd meg is álltunk, nehogy elüssük a babakocsit, mire a szülő felháborodva, kiabálva közölte, hogy figyeljünk már, mert ő babakocsival van. És az Istenért sem értette meg, hogy pont ezért talán figyelnie is kellene és nem csak a többieknek. Azt gondolta, hogy ő van kiváltságos helyzetben pusztán azért, mert babakocsit tolt, de eszébe nem jutott, hogy pont azért, mert babakocsit tol, sokkal jobban kellene figyelnie, mert a saját gyerekének a testi épségéért is felelős...

Én is tologattam babakocsit, nekem is volt kicsi a gyerekem, de sosem gondoltam azt, hogy a világ körülöttem forog.

"de elvből nem teszik, mert azt hiszik, hogy a gyereknek bármilyen problémája származhat abból, hogy nem anyával van,"

Mondd, Te mi a büdös francról beszélsz, komolyan????

Én nem hagyom másra a gyereket, pedig tehetném, DE nem azért, mert így akarom bizonygatni a "nemlétezőszuperanyaságom", vagy mert problémája lehet a gyerekemnek.

Még nincs 9 hónapos a babám, nem gondolnám, hogy le kéne pattintanom, emellett igény szerint szoptatok még.

Ez az egész "nem adom oda másnak a gyerekem" csak Nektek fura, mert pont erről beszéltünk Anyósommal, Ő sem bízta másra(még az anyukájára sem) másfél éves kora előtt a gyereket. És akkor mi van?

Én így döntöttem, így akarom és kész.

Ettől függetlenül nem leszek bepunnyadt, meg befordult, a gyerekem sem anyafüggő, egyszerűen én most ezt az utat érzem helyesnek.

Lehet, hogy más néhány napos, hetes babát is nyugodt lelkiismerettel lepasszol, az az Ő dolga.

Én nem fogom és kész.

Remélem, elég érthetően fogalmaztam, mert tele a hócipőm azzal, hogy mindenki igyekszik szelektáltan olvasni és csak azt megjegyezni a hsz-emből, amit negatívan világíthat meg.

Még annyit, hogy konkrétan magasról teszek arra, máshol milyen az élet, meg egyéb baromságok.

ÉN Magyarországon élek, itt ez és így van, innentől más ország miért érdekelne? Ez ugyanolyan "nesze semmi fogd meg jól", mint az "Én gyerekem ezt és ezt ette ilyen idősen 30 évvel ezelőtt".

Ha jól olvasom, van az a kategória, aki nem hagyja másra a gyerekét, és van az, aki igen. Ezen belül vannak olyanok, akik másra is hagyhatnák simán, de elvből nem teszik, mert azt hiszik, hogy a gyereknek bármilyen problémája származhat abból, hogy nem anyával van, míg a többieknek lehetőségük sincs másra bízni a csemetét.

Valahol már írtam, hogy anyukának vissza kell menni dolgozni egy idő után, nálunk pl. egy év után, és nem három, mint Magyarországon. Abban az esetben mitévő lenne egy nő? Amikor az adott ország keresztülhúzza anyuka mesés elképzelését arról, hogy majd évekig csak ő és a baba, és a baba és ő, és...

Pl. a sógornőm visszament dolgozni, amikor egy éves volt a pici, mert vissza kellett mennie, és bizony a mama vigyázott rá, reggel hattól, délután négyig, ötig, hatig, mikor hogy...

Nem ideális, de mit tegyen egy nő? Ha visszamegy dolgozni, az lesz a baj, mert elhanyagolja a gyerekét-ezt vegyük idézőjelben...Ha nem megy vissza, kevesebb a pénz, és nem jut azokra a dolgokra, amikre szüksége van egy gyereknek, akkor meg azért köveznék meg, hogy minek vállata, ha nem tud neki megadni mindent, amit kell.

És apukával mi a helyzet? Aki egész nap dolgozik? Reggeltől estig? Mikor látja a gyerekét? Mikor foglalkozik vele? Volt egyszer egy nagybeszélgetésem anyósommal, náluk bevált szokás volt, hogy apósom munka után még más munkát is vállalt, és így csak vacsora után esett be a család életébe. Szerinte ez így normális, mivel valakinek pénzt kell keresni, hát szerintem meg nem. Ne így emlékezzen már a gyerekkorára a fiam/lányom, hogy apa sosem volt otthon. Mert pénzt keresett. Ilyenkor azt mondom, inkább kevesebb pénz, de legyen apja is a gyereknek.

Ebből csak azt akartam kihozni, hogy szép elképzelés ez a "gyereknek az anyja mellett a helye", de rengeteg esetben nem kivitelezhető teljes mértékben.

Jajj, kiscsillag... Elmúlik, hidd el.

Azt írod, hogy "fölösleges szexinek lenni, ha nem a férjjel vagy". Tudod, egy felnőtt embernek kialakult stílusa, ruhatára van, valamint normális esetben egy konstans kisugárzása, melyeket nem lehet eltüntetni csak azért, mert nincs mellette egy férfi.

Nem, egy nőnek nem fölösleges kiteljesednie akkor sem, ha éppen már két órája nem látta a férjét. Jajjmami :)

Nekem nincs bajom a hozzászólásoddal, csak azzal, hogy te gyerek nélkül játszod el ugyanazt, mint sokan gyerekkel. Ne de mindegy! Te így gondolod:)

A szoli szerintem is ráncosít, sőt a túlzott napozás is. Én épp ezért figyelek arra, hogy csak egy kicsit legyek barnább a télinél. Nekem nem tetszik a barna bőr. A műkörmöt sem szeretem, mert azt gondolom, hogy tönkremegy alatta a saját köröm és ezért nem éri meg. Persze biztos azért gondolom így, mert nekem a saját körmöm is szép.

És szerintem is fontos a velünk született szépségünk. Pl. a szép láb. Régen szép volt a lábam, ma már a korom miatt csak akkor ha harisnya van rajta, mert eresedik. A szép haj, ha tudja viselni a nő, a szép saját szemöldök. Szerintem nagyon kiábrándító a tetovált szemöldök, ráadásul minden nőből egy félre sikerült transzfesztitát csinál. Egészségtelennek tartom a szilikon cicit, mert szerintem a műtéti komplikáción kívül, később komoly gondokat csinálhat. A plasztikai beavatkozások pedig, lehet jól sikerülnek az elején, de vagy meg kell ismételni később és újabb komplikáció vagy felesleges volt, mert egy idő után a korral nem lehet harcolni. A póthaj tönkreteszi a saját hajat. Lehet megéri sokak szerint, de szerintem nem, inkább egy jó frizurát kell kitalálni a saját hajból. És még sorolhatnám.

Amivel nem értek egyet. Ide másolom:

"És fölösleges szexinek lenni, ha nem a férjjel vagy."

Ebben nagyon nem adok igazat, mert ez csak abban az esetben lehet igaz, ha valóban a szexi fogalmat akarjuk kiemelni, mert jól kinézni, akkor is kell ha nem a férjünkkel vagyunk. Az én férjem kifejezetten szereti, ha forgolódnak utánam a pasik. És én is szeretem, ha megnéznek, bár a korom miatt, ha észre veszem, hogy megnéztek, akkor ellenőrzöm magam, hogy a sliccem fel van e húzva, nem maszatos e a képem, stb.:)

Szerintem nem csak azért kell ápoltnak lennünk, hogy a férjünk elégedett legyen velünk, hanem mások "miatt" is, hiszen nekünk is az a kellemes, hogy egy jól kinéző emberre nézünk rá és nem egy lepusztult külsejűre.

Tehát, ha te gyerek nélkül azt vallod, hogy csak a párod számára kell jól kinézni, akkor ha lesz gyereked, akkor lehet már azt gondolod, hogy nem kell, mert meg van a férjed és a gyerek és a te életed már így teljes? Nem kell "szexinek" lenned mert elkeltél?