A jó anyukának zsíros a haja (beszélgetős fórum)

Hogy te milyen hisztis vagy :)

Javaslom a citromfű teát nyugtató hatása miatt :)

Ismered azt a kifejezést, hogy szarkazmus? Javaslom, nézz utána, ha nem, a google a barátod ebben a témában. Nem beszél a gyerekem, nyilván nem fog 1 éves korára, lehet, kettőre sem. Na és?

Szerintem van egy minimális paranoiád, mert senki nem támadott, emberi hangnemben kommunikáltunk mindaddig, míg te le nem osztottál, amiért szerintem és még 1-2 ember szerint gyerek mellett is lehet beszélgetni.

Ha te ezt nem így gondolod, olvass vissza,ki kezdte az osztogatást.

ÍRTAM is, hogy kicseszettül nem egyszerű, iszonyat nehéz a gyereknevelés, sokszor nem tudom, mi lenne a helyes. Még egyszer nem ismétlem meg.

NEM vagyok szuperanya, Te nem vagy szaranya, Te úgy neveled a gyereked, én meg így.

Pont.

Innentől le lehet rólam szállni.

Kár beleélned magad, mert ilyesmit itt senki sem mondott... Egy másik topikban pl. a napokban épp azért oktattak ki, mert felvállalom, hogy nem tudom és nem is akarom a háztartást összeegyeztetni a munkámmal és a gyerekemre fordított időből, sőt a szabadidős dolgokra fordított időből is sajnálom rá az időt, inkább mefizetek valakit aki segít. Abban a topikban ez volt a baj... sőt 6 fogásos ebédet még életemben nem főztem, az esetek 90%-ában étteremből rendelünk és ezzel én is és a családom is maximnálisan elégedett.

A gyerekem 4 éves koráig nem töltött egy napot sem külön tőlünk (valamelyikünktől), akkor ezért ért kritika. Most hogy átlag heti egy éjszakát valamelyik nagyszülőnél tölt, mivel én időnként dolgozom éjszaka, a férjem pedig tartósan külföldön, hát most ezért ér kiritika, mondván karrierista vagyok... ha leírom egy topikba, hogy közel 100kg a súlyom és nem sminkelek, már lepusztultnak és ápolatlannak titulálnak... stb stb stb Bármit teszel, mindig lesz akinek nem tetszik, vagy aki másképp csinálja, de hol számít ez??? Egy dolog számít, hogy úgy éljünk ahogy nekünk és a családunknak jó. Nálam ebbe beletartozik pl. hogy egy barátnőzés miatt nem passzolom le a gyereket, aki egy jófej, hellyel-közzel jólnevelt, mások számára sem idegesítő gyerek. Akikkel jóban vagyunk, azokat nem zavarja. És hozzáteszem, nem egy tejbetök gyerek, hanem egy kimagaslóan okos hyperaktív kislány, aki mellett egy percig nem lehet unatkozni... Szóval nem csinálok én sem mindent egyszerre, van fontossági sorrend, de konkrétan a barátnőzésben még sosem zavart a gyerekem. Az igaz, hogy a barátnőm kislánya a lányom legjobb barátnője is, és minél nagyobbak annál kevesebb figyelmet követelnek ilyenkor, annál jobban elvannak kettesben...

Bunkónak nem kell lenni.

Én azt mondtam, minden ember más, ÉN nem hagynám másra a kicsit. Erre Te idejössz osztani az észt, aztán meg bevágod a hisztit, mert valaki másképp csinálja, mint Te. Mikor aztán kiderül, hogy tényleg lehet másképp csinálni, jössz a bunkósággal.

Na, de hogy válaszoljak a hsz-edre:

Ma 3fogásos a menü, mert tegnapról maradt brokkoli krémleves, paprikás krumplit csinálok hozzá virslivel és bedobtam a sütőbe egy 10perces kuglófot. Fotózom, ha kéred ;)

A lakás nem ragyog, mivel barátnőztem délelőtt és nem fogok hozzáállni ekkor takarítani. Azonban perceken belül bekapcsolom a porszívót és takarítok. A házasságom nem tökéletes, de boldog és elégedett vagyok, nem vágyom másra.

A gyerekemmel igyekszem sokat foglalkozni, de nm hinném, hogy 1évesen szavalni fogja a himnuszt, maximum valami édes kis mondókát :)

És még valami: bármikor rá merem másra bízni, ha ez a személy az Apukája. Jah, és hidd el, nekem is vannak gondjaim, nekem is kib*szott nehéz a gyereknevelés, közel sem rózsaszín minden, de nem próbálom senkire rátukmálni a véleményemet. Elmondom és vagy megfogadja, vagy nem. A tapasztalataimat meg hadd osszam már meg, ha én azt szeretném, rendben?

Te olyan vagy, amilyen, én ilyen vagyok, amilyen. Ettől nem tartalak szaranyának, sem szuperanyának, a Te gyerekednek úgyis Te vagy a tökéletes anya. És ez a lényeg.

Szóval én nem kérdőjelezem meg anyai mivoltodat, kérlek Te se tedd.

Részemről befejeztem :)

:)

A legnagyobb "próféták" az egy esetleg kétgyerekes anyukák. Kíváncsi lennék hova passzerolja le a gyereket, ha mondjuk, mint nálad is, mindjárt négy is van belőlük.

Nem tudom miért kell itt tényleg a másikat megteríteni. Vélemények vannak és attól, mert nem egyeznek még lehetnek értékesek. feltétlen muszáj eldönteni, hogy gyerekkel vagy nélküle jobb beszélgetni?

És ha már 6 fogásos ebéd, akkor a jó házasság és még a tökéletes szexet nem is említve... Most MÉG egy gyerkőcöm van, akit általában 3 havonta minimum lepasszolunk 1-2 napra, hogy elmehessünk kettesben lenni, de semmiképpen sem azért, mert csak akkor tudnánk felnőttként "érvényesülni". Üvöltő gyerek mellett is tudok jót dumálni, legfeljebb valaki tovább vár vagy valaki (gyerek) hamar rájön, hogy ma este bizony otthon nem Ő az egyedüli szuperstar :) Legalább 3-4 gyerkőcöt tervezek én is magamnak és maximálisan egyetértek veled ebben a témában. Nevelés, habitus, hozzáállás és nem kicsit KÉNYELEM kérdése. Mert nyilván egyszerűbb lenne a kölök nélkül barátnőzni....

Nem mondtam, nem írtam, és nem is gondoltam Rólad, hogy szaranya vagy. Légyszíves, ne ferdíts.

Köszönöm!

Én nem szállok senki védelmébe, de az tény, hogy aki leírja, hogy bizony nem csak a happy-happy van, és a gyermek bizony nem kezes bárány, arra hitetlenül néznek az "én mindent meg tudok oldani gyerkőccel is anyukák".

Személyes tapasztalatom, hogy míg kicsi volt a kisfiam, valóban én is jól elvoltam a bartátnőimmel, pláne akinek van gyereke is.

De ahogy nőtt, úgy lett azért bajosabb a barátnőzés, pláne a hozzám legközelebb álló barátnőmmel, akinek nincs gyermeke.

Teljesen más úgy beszélgetni, hogy 100%-osan a másikra tudsz figyelni, és érdemben vele tudsz lenni. Mert ha a gyerkőc ott van, a figyelem természetesen elaprózódik, ez így természetes.

Biztosan gyereke válogatja is, de én személy szerint sokkal jobban tudok barátnőzni, ha nincs ott a kisfiam. Aki azt mondja, hogy nem szabadul fel egy órára, hogy végre felnőtt társaságban van, felnőtt dolgokról beszél, hanem jó neki mindíg a gyerkőccel, szerintem az nem mond igazat.

Nézd, én nem akarok kötekedni, de nem értem, miért kell annyira meglepődni azon, hogy valaki úgyis tud kommunikálni, ha a gyereke mellette van.

Ha Neked egyszerűbb úgy, ha nincs veled, rendben van, a Te dolgod és engem abszolút nem zavar, de ne akard már rátukmálni mindenkire a véleményed, kérlek.

Hidd el, úgyis lehet barátnőzni, mekizni, kávézni, beszélgetni, vásárolni, ha a gyerek melletted van.

:)

Leírtam, hogy ez az ÉN véleményem.

Nem kell, hogy egyezzen a Tieddel :)

És pár hónap múlva kérdezz csak rá, rendben? Ígérem, őszintén fogok válaszolni ;)

Ma is barátnőztem, és a 8hónaposom mászott körülöttünk, sivalkodott, kiabált, és kapaszkodva sétált, mégsem okozott gondot cseppet sem.

Ha valamit nem értettem, akkor visszakérdeztem. Ennyi.