A jó anyukának zsíros a haja (beszélgetés)

Ja a szoli nagyon kell, hogy utána jobban ráncosodjon a bőröd. Manikűrös is, mert nem tudsz körmöt vágni magadnak. Jó sok pénzetek lehet.

Én még fodrászhoz is évente max. 3x megyek, pedig férj és gyerek sehol sincs még. És szoli, műkarom és festett haj nélkül is szerethető vagyok képzeljétek el! =) És nőnek érzem magam így is! A normális ruha persze elengedhetetlen és az ápoltság. Továbbmegyek: én tonnányi smink nélkül is nagyon szép vagyok meg frizura nélkül ha fölveszek egy csini ruhát. És magassarkú nélkül is magas vagyok és szép lábaim vannak.

Én sem tudom egyesek hogy tudnak tükörbe nézni olyan hurkákkal, vagy magukra, de lehet éppen ez a legkisebb problémájuk, mert annyi tennivalójuk akad, hogy ez huszadrangú kérdés. Nálam ez most központi lenne (sose szeretnék hájas lenni), de lehet lesz olyan időszak, hogy nem ez lesz a legnagyobb bajom.

És egy jóizlésű férfi előbb veszi észre "nőként" a természetesen szép anyukákat mint a póthajas, agyonsminkelt, műkörmös, szolizott anyukákat. Attól lesz nő, hogy magassarkúban billegteti a popsiját miközben tolja a babakocsit? Minek ez ha otthon várja a férje? A feleség a férje mellett legyen szexi ne bevásárlás közben.

A rendszeres edzés meg a megfelelő étrend nagyon fontos, de a többi mű cucc nem tesz nővé senkit, semikor.

Én ezt sem értem, hogy miért ne lehetne ráhagyni a nagyira a kisgyereket.

Az a nagyi felnevelte az anyát vagy az apát, tehát nem kisgyerek, aki ne tudná, hogy mit kell tennie adott helyzetben, és azt meg végképp nem tartom jónak, hogy ráhagyjuk valakire a gyereket, de többször felhívom, hogy minden rendben van e? Miért hisszük azt, hogy nincs minden rendben? Ez egy nagyfokú bizalmatlanság, nem?

Én a fiamat néhány naposan is simán rábíztam anyósomra. Nagyon jól el voltak együtt. Anyósom imádott vele foglalkozni és a fiam is imádta a nagymamát. Soha eszembe nem jutott, hogy bármit is rosszul csinál, sosem ellenőrizgettem.

És nekünk is hiányzott a gyerekünk, de voltak olyan dolgaink, ahová nem vittük magunkkal. Én pl. nem díjazom azt sem ha valaki úgy intéz ügyeket, hogy a karján ott a gyerek, mert úgy nem lehet. Persze, biztos előre engedik és hamarabb végez, de erre apelláljunk? Csúnya.

És azt sem hiszem el, hogy fodrászhoz hárman kell menni. Apa játszik kint vele vagy bent? Miért nem otthon játszik vele, majd elviszi valamelyik a gyereket is.

persze, mindenki úgy csinálja, ahogy neki teszik és neki jó, de attól, hogy valaki azt mondja nem vagyok hajlandó senkire bízni a gyerekem, nem igazolja, hogy jobban szeretné, mint az aki simán rábízza a nagyszülőkre, barátnőre, apára.

Na, ez nem mind neked szól természetesen és nem is minősítek senkit bármit is írtam:)

Csak eszembe jutott néhány dolog...

Nekik más a habitusuk. Más a kommunikációjuk. Mindenki elõtt más a magával "hozott" norma..., tanult minta... Ne vedd szívedre, illetve alkalmazd a szelektív hallást és annyi... :D

Engem is kiakaszt néha, mikor itt fórumon is sárkánykodik némelyik nõ. Észre sem veszi bakker, mikor üvöltõzõ hangnemben dirigál mindenkinek.... Mikor próbálod helyre tenni, akkor meg vetít és támad... Én ilyenkor ignorálom egy idõ után a késõbbiekben, ha úgy látom nem érti amit beszélek neki. :)

Nyilván nem erről beszéltem. Arról beszéltem, hogy éveken keresztül nem lehet arra berendezkedni, hogy az anya nem megy le a gyerek nyakáról, ha kell, ha nem, ez nem egészséges dolog.

Az teljesen normális, hogy hiányzik a gyerek. Nekem is hiányoznak, ha nincsenek velem, pedig nagyon régen voltak már 9 hónaposak. Viszont a családon belül ugyanolyan fontos a szülők egymáshoz fűződő kapcsolata, mint az anyaszerep meg az apaszerep, egyiket sem lehet a másikkal helyettesíteni. Sőt, az egyénnek is embernek kell maradnia mindebben.

Jogos.

De nem értem, mit nem lehet/ett eddig megérteni azon, hogy én nem támadtam senkit, a SAJÁT tapasztalatomat leírtam, és elmondtam, hogy nekem így jó, praktikus, egyszerű.

Sosem szaranyáztam, vagy hordtam le senkit azért, mert nem úgy csinálja, mint én.

Nagyon sok igazság van abban, amit leírtál, de arról nem beszéltünk még, hogy mi van, ha az Anya ÉS Apa sem szeretné egyelőre másra hagyni a babát?

Nézd, én még eddig 1-szer hagytam a nagyira a lassan 9 hónapos fiamat, akkor volt 7 hónapos.

Mindkettőnknek nagyon - nagyon hiányzott a Kisfiunk és hiányérzetünk volt és nem csak Én , hanem a Férjem is többször telefonált, hogy minden rendben van-e.

Én nem nagyobb gyerekekről beszélek, mikor azt írom, nem vagyok hajlandó másra bízni a gyereket, hanem az ÉN 9 hónaposomról.

Van egy apja, aki foglalkozik vele, míg én futok, vagy aerobicozok, de egyelőre nem szeretném másra hagyni.

Ettől függetlenül lát más fejeket is, nemcsak az enyémet, mert sokszor megyünk közösségbe, stb.

De nem érzem még azt, hogy Őt szívesen ott hagynám a nagyira, mi meg elmenjünk erre-arra.

Az említett vacsi is az én ötletem volt, mert mindenkitől azt hallottam, hogy kell magánélet, meg együttlét, meg blablaa..... És nem éreztük jól magunkat, mert hiányzott a gyerek.

Azt gondolom, meg kell érni arra, hogy külön elmenjünk, vagy meg kell szokni a gondolatot, hogy néha külön is kell lenni, mert az mindenkinek jó és fontos.

De nem feltétlenül a baba 6 hónapos korától.

Nem ezek, hanem ŐK.

Nem állatokról beszélünk, hanem személyekről.

Igen, én is írtam, hogy viszem magammal a fodrászhoz, DE azt IS írtam, hogy 3-asban megyünk, mert a Férjem is eljön, hiszen úgy egyszerű, ha mindkettőnket 1 időpontban megnyír a fodrász, Így, míg én ülök a fodrász keze alatt, addig a férjem játszik a babával, majd fordítva.

Nem tudom, ebben mi a balesetveszélyes és a szörnyű.

Így kedves Marianna, igen, állítom, hogy a gyerekem nagyon el van fodrásznál :)

Természetes hogy szeretnél néhanap elmenni, és ez lehet bármi.

És az is természetes, hogy ilyenkor hiányzik a gyerek.

De itt is az egyensúly a lényeg. Ha megteheted néha nap, hogy kikapcsolódj, tedd meg.

Azt hittem, aki egész álló nap CSAK a gyerekkel van, annak vannak módszerei annak megakadályozására, hogy a gyereket ne kelljen vízzel fröcskölnie (ez egy módszer?!) vagy üvölteni hagynia egy vonaton, hogy az idegenek kikészüljenek tőle idegileg... hiszen állandóan együtt vannak, nem?

Látod, ennyin múlik és már te is ki vagy figurázva, szóval, óvatosan a Nagy Szavakkal és Kijelentésekkel :))

Tessék tudomásul venni, hogy, aki nem szűnt meg létezni a szülés után. Meg olyan is van, akinek feltett szándéka csak a gyerekkel tölteni az időt a gyerek 50 éves koráig, észre sem véve, hogy az az idegesítő valaki, akit átgázol a nagy együttlétben, az a gyerek házastársa, az az észrevétlen valaki, akire meg magasról tesz, az a saját férje.

Az a céltalan, talajtalan, elveszett valaki pedig a saját lénye, amit annyira elhanyagolt, hogy csak na.

Három gyerekem van. Nincsenek állandóan a nyakamon, sem én az övéken, több okból. Egyrészt van egy apjuk, aki pontosan olyan nagy mértékben szülője a gyerekeknek, mint én. Másrészt úgynevezett munkám van, ahol nem tudnék a gyerekekkel foglalkozni, mert úgynevezett pénzt keresek. Harmadrészt sportolni is járok, amit nehéz lenne gyerekekkel a hátamon tenni. Negyedrészt felnőttprogramokra is járok.

Őrület.

A legjobb szándékkal mondom, hogy SÜRGŐSEN nézz utána szakembereknél, hogy miért követsz el HATALMAS HIBÁT azzal, hogy a gyerekedet a saját ágyával riogatod!