A gondolat ereje - avagy mennyire hisztek abban, hogy ha csak jó dolgokra koncentráltok, akkor azok valóra is válnak? (beszélgetős fórum)

hááát majd megirom

magénélet szokásosan mindig...a pasik akik összetörik a nöi sziveket:)folyamatosan....

Igen, de az a legnormálisabb, hogy ha elbuksz, akkor is újra és újra talpra állsz, és ugyanolyan határozottan és pozitívan megteszel minden tőled telhetőt annak érdekében, hogy megvalósítsd az álmaid. Nem az a normális, amikor valaki letargiába, depresszióba esik és azt hiszi, hogy ez így van jól, mert neki úgysem sikerül semmi.

Ezzel csak még több rosszat bevonz magának, mert a negatív dolgok sajnos sokkal hamarabb valóra válnak mint a pozitív dolgok és pont azért, mert a negatív dolgokban sokkal jobban hisznek az emberek, mint a jóban, a pozitív dolgokban.

Nekem is vannak rossz napjaim, amikor 1-1 napom nagyon rosszul sült el, de este lefekvésnél mindig kitisztítom a gondolataimat a fejemben és másnap újult erővel ébredek fel és újult erővel vágok bele egy újabb napba.

Úgyis mondhatnám, ahogy egy kedves ismerősöm, hogy olyan vagyok, mint a kejfel jancsi, ha rossz dolgok történnek velem, max. 1 nap az amíg szomorkodom, másnap már talpra állok és ott folytatom a céljaim megvalósítását, ahol előtte abbahagytam.

Soha ne add fel!

Ez a lényege mindennek, mert ha feladod, ott ette meg a fene az egész életedet...!

igen n ekem is ez a bajom vmi tortenik vmi rossz es feladom,nalam a jo es rossz valtakozik mindiig.de stem ez a normalis,nincs csakis jo,akkor nem lenne egyensuly

az eletben minden ezen alapszik,jo rossz,orom fajdalom

ez a normalis

[link]

és

[link]

Érdemes elolvasni.

eredekes amit irsz,,,"csak a rak ellen harcolok" sztem a te felfogasod jo,nemkelln harcolni semmi ellen,tudod egy interjut lattam egy neves pszich tol aki mondta hogy minel jobban harcol az ember vmi ellen annal jobban az jön be.amig az ember nem fogadja el h meghalhat,csak kuzd ellene,sokkal hamarabb megfog,es igy is lett egy betegenel,de aki elfogadja (nem kenyszerbol mert muszaly)annak lehet lelassul a folyamat...

ez olyan mint ha 2 ember beleesik a vizbe melyik eli tul ,melyiknek jobbak az eselyei aki kapalozik eszeveszetten h tulelje vagy aki probal megnyugodni es higgadtan kezeli a helyzetet,,?persze h az utobbi....tudom nehez ez,leirni konnyebb de igy van.

Ez azért van...tapasztalat.... mert jóval több ereje van a negatív gondolatoknak.Bár mindenki azt mondja,hogy a géneknek köszönhetem a csontvelőrákom,én sokkal inkább gondolom úgy,hogy azért mert kb 16 éves korom óta a ráktól rettegtem...hisz minden felmenőt az vitt el.

Az egyik nagymamám (nekem példaképem) tüdőrákban ment el. Úgy hogy nála egészség tudatosabb embert még nem láttam. Oly annyira volt az,hogy még sampont és tusfűrdőt+egyéb kozmetikumokat sem használt,mosószer helyett csak trisó+szódabikarbóna....stb. ,mert felesleges káros cuccok..És sosem volt büdös,koszos...Tudott valamit a "boszorka" (így hívta a család) és még is fiatalon 58évesen itt hagyott.

Azóta letojok mindent mi káros mi nem...főleg most,hogy a pecsétem már meg van....valamibe meg kell halnom,hogy mibe,azt meg a sorsom kezébe adom. Csak a rák ellen harcolok!!!-véget akarok vetni a családi átoknak.Aztán majd kiderül ki nyeri a csatát :D

az is a bajom nekem hogy csak ugy ok nelkul hirtelen nagyon be tudok fordulni.es elkezdek feszengeni stb,legszivesebben nemis mennek ki a lakasbol...pl ha tudom h mennem kell melozni stb....jolenne ha nem lennenek ilyen erzesek....

a masik,hihetetlen de amit kimondunk sokszor tuti tenyleg bejon.

sajna kb egy eve allando jelleggel jarok fogdokihoz,elotte is voltak rossz fogaim de evekig semmi, aztan hirtelen elkezdett romlani eleg sok,egy evbe tavaly volt h volt 2 huzasom meg gyokerkezelesem....

az azert durva.voltam szerdan ismet de csak sima tomes.aztan mondom a dokinak remelem nemfog letorni az a fogam,az elso,mert olyan kis vekony a szele.azt mondja biztosan nem,jo a tömes.

erre tegnap raharaptam vmire vagy nemtudom de a tukore vettem eszre hogy a hatso ragofogambol letort egy darab!!!soha a 26 evem alatt egy fogam sem tort le.

szal ennyi.kimondok vmit es bejon.de azt nem ertem ha a rossz mindig mukodik a jo miert nem

ha kimondok vmit h holnap angliaba megyek,megse..

Időnként hinni kell az úgynevezett csodákban, mert a hit valóban hegyeket mozgat meg és erre millió meg egy példa volt már a történelemben.

De csak a saját elmúlt 15 év tapasztalatai alapján azt tudom mondani neked, hogy ha időnként nem hittem volna olyan dolgokban, ami mások szerint önámítás, magyarul nem hittem volna a "csodákban", és csak és kizárólag realistán, vagyis feketén meg fehéren néztem volna az élet dolgait, akkor nem történt volna meg velem nagyon sok hihetetlen dolog.

Amit mi emberek véletlennek hiszünk, az nem véletlen. Nincsenek véletlenek! Az a mi vágyunk, ami valóra is tud válni, csak elég erősen hinni kell benne!

SZerencsére van még időm az "önnevelésre".

Sajna nem megy egyik percről a másikra az,hogy legyőzzem a realista énemet.És sajnos a hit és a realizmus közt csúnya nagy fal van,és akarva akaratlanul előjönnek a gondolatok amik azt mondják hogy ha végzetes beteg vagy,az is maradsz....meg hogy előbb utóbb úgy is el kell temessenek.Próbálom ilyenkor egyből elnyomni ezeket a gondolatokat a pozitív dolgokkal de sokszor elhiszem a páromnak hogy igazából ez csak egy önámítás....mert ha realistán nézzük...akkor az.

Ugyhogy keményen harcolok még magammal is nem csak ezzel az átkozott betegséggel,de van időm..amíg az állapotom változatlan mondhatni biztonságban érzem magam.

Én azért jobban szeretem azt az időszakot, amikor nyugisan főzhetek, moshatok, takaríthatok, bevásárolhatok stb. és mellette nyugisan foglalkozhatom a gyerekeimmel és a férjemmel, mert nem kell semmi és senki miatt hajtanom magam és lógó nyelvvel rohangálnom. Utálom, amikor rohangálni kell egyik hivatalos helyről a másikra és utána még otthon is vár a háztartás, mert olyankor mindig úgy érzem, hogy hulla fáradt vagyok és csak az egynegyedét tudom megcsinálni annak, mint amit szerettem volna.

Én most azon vagyok, hogy otthoni munkám legyen. Jobban szeretem a nyugis tempót, mint a hajtós, rohangálós időszakokat.

Kicsit erősítsd magad lelkileg. Higgy jobban abban, hogy el fog múlni a betegséged.

Addig örüljünk amíg van mivel foglalatoskodnunk....

A semmittevésbe keményen bele lehet őrülni :D

Én most szabin vagyok mert betegek a srácaim,de így már tudom értékelni azt az időszakot is amit itthon töltöttem gyeden...Akkor már elvágytam dolgozni,és akkor is azt hittem hogy mennyit dolgozom....Most másképp látom. Semmit nem csináltam ahhoz képest amit most teszek...Elvégre 100%-ot kell nyújtani melóba és itthon 3-4óra alatt kell megcsinálni amire eddig 14 óra állt rendelkezésemre.(a postától a vásárlásig,főzés mosás takarítás)

De működik :D-Hisz minden sikeres nő mellet egy erős,segítség áll: A férj

Ja a dokinál minden rendben ment. NEm javultam :( De nem is rosszabbodott a helyzet :DDDDD