Tápszeres a babám (beszélgetés)

Nagyon örülök, hogy nem egyedül látom így. Ha olyan formában igaz lenne mindez, ahog yelőadják, akkor valahogy úgy nézne ki a világ, hogy a hüvelyi úton született, sokáig szoptatott babák kamaszkorukban is olyan mély kapcsolatot ápolnak az anyjukkal, hogy sosincs egy ajtócsapódás sem a házban, és idős korában örömmel gondozzák, ápolják.

Megkérdezném a sok szülőt, aki ott sír, ahol senki sem látja őket a gyerek neveletlen, szeretettelen vislekedése maitt, és a sok idős nénit is, akire senki nem nyitja rá az ajtót hónapokig, hogy császárral szült-e és tápszerezte-e anno a babáját.

Tudom, hogy már a nutaságig kisarkítottam a dolgot, de mégis... gondolkodjunk, az sosem tilos!

Én semeddig, de én speciel huszonix évvel ezelőtt pont annyi ideig szoptam, mint a tiéd, kb. Három hónapos koromig tejtestvérem is volt, üvegekkel hordták el tőlünk a "kaját", aztán egy hét alatt huss, eltűnt minden. Élek, egészséges vagyok. A tiéd is az lesz. Ne csinálj magadnak olyan dolgokból problémát, amik nem problémák. Szereted, eteted, itatod, gondozod, mi kell még neki? Te! Egy nyugodt, kiegyensúlyozott, boldog anyuka.

Van értelme magad belehergelni valamibe (amit a gyerek is ugyanúgy átvesz és megérez)?

Hiába eteti valaki anyatejjel a gyerekét, ha más fronton nem tud helyt állni, ez nem verseny és a tápszeres gyerek sem kevesebb az anyatejesnél, egy fokkal sem.

Ezt nem lehet megmagyarázni. 3 hónappal szülés után az ember még teljesen más lelki állapotban van, mint normál állapotában. Ehhez jön a sok okostojás, aki szerint sz*r, semmit nem érő anya, aki legalább 12 éves koráig nem szoptatja a gyerekét (kis túlzással). Ja, és tönkre is teszi vele a gyerekét, aki emiatt nyilván örökké balsorsú lesz. Tömören ezt nyomatják ezerrel. Ezt ilyen lelki állapotban nem tudja úgy kivédeni az ember, mint ahogy tenné normál esetben. Majd kiér abból az időszakból, amikor még a többiek szoptatnak és akkor szépen ez feledésbe merül. Persze addig is folyamatosan enyhül ez a rossz érzés. Nekem ez a tapasztalatom. :)

Második alkalommal már nem olyan gáz. :)

Én meg inkább azt mondom, hogy akinek van teje tényleg az nem vág fel vele, viszont akinek nincs az meg nem meri sok esetben bevallani, hogy nincs.

Van egy ismerúsöm akinek 4 éves a lánya és még mindig szoptatja, nem is tudtam pedig gyakran találkozunk. Spha de soha nem vágott fel vele.

Bezzeg sokszor kiderült már olyanról aki folyton nagyzolt, hogy Ők is tápszereznek.

Ami nem gond, csak ne keltsen búntudatot abban aki bevallja, hogy nem elég a teje.

Szia! Én is így voltam , de már 5 hetes kortól kellett a tápi. Nagyon kiborultam még az 1. babámnál (2.nál már felkészültem) Amikor a védőnőm azt mondta, amikor panaszkodtam, hogy csak 4 hónapig volt tejem, az is nagyon kevés sok pótlással , hogy csak 4 hónapig tudtam tejcsit adni a kicsinek. Ő azt mondta- hogy milyen jó, hogy legalább 4 hónapig kapott legalább egy picikét. Ekkor már örültem, hogy tényleg van aki eddig sem tud és boldogabban készítettem Neki a tápit.

Most mindenki beteg volt, egyedül a kicsi úszta meg, aki most is issza a tápit. Én egyáltalán nem bánom , hogy tápis lett a baba.

Fel a fejjel! Ne szomorkodj! Nem vagy rosszabb anya, annál aki szoptat. Sőt!

Szia,

én is úgy voltam mint te, mindig küzdöttem, kibírtuk valahogy fél éves koráig csak anyatejjel, este kellett pótolni picit, de gyötrelmes volt. Én ha újra lesz babám, és így lesz, nem fogok ennyit küzdeni, mert másról se szólt az élet..belebetegedtem, pedig nem kellett volna. Viszont 7 hónaposan, mikor már kapott 2x tápot, 2x evett gyümit-főzit, kapott egy vesemedence-gyulladást, és nem volt hajlandó, csak szopni. Pánikoltam a kórházban, hogy mi lesz, mert nincs tejem, talán 2x szopott már csak az is csak desszert volt, hát megoldotta a fiatalúr, mert óránként szopott éjjel-nappal 100 miliket (mérni kellett), 3. napra annyi tejem volt mint soha. Én akkor jöttem rá, hogy igenis van ebben valami, hogy kereslet-kínálat, hiába küzdöttem előtte, ha ő nem akart annyit szopni, hát nem akart.

Ne ostorozd magad, örülj, hogy eddig csak anyatejet kapott, most pedig az a 3-4 deci aranyat ér! Nemsoká kaphat mást is, majd akkor megmarad a szopi, és kiváltasz egy tápszert. Ez még meglehet akár 9 hónapos koráig is, vagy még tovább! Fel a fejjel, nem csak rajtad múlik ez, és nem te vagy az egyetlen, ki tudja más mit mond, és mi igaz belőle. Sajnos most úgy van beállítva a világ, hogy csak az szuperanya, aki 5 éves korig szoptat:p

Egyetértek, az anya-gyerek kapcsolat mélyebben ered és ha már nem (vagy egyáltalán nem) szoptatunk, akkor is megmarad, sőt, a szoptatás befejezése sem egy elszakadás, inkább egy új fejezet ami elkezdődik, a babák ragaszkodnak az anyjukhoz. Ugyanezért, nem nullázhat le egy kényszer (sőt egy szabadon választott) császármetszés sem 9 hónapot, amíg a szívünk alatt hordtuk őket.

Bár nekem 3 természetes szülésem volt, mindhármat szoptattam, de ettől függetlenül is, az anyaság nagyon sokféle módon kiélhető, megvalósítható

No. Lehet, h többeknek nem fog tetszeni, de leírom a véleményem:

Baromira dühös vagyok a mai kor azon szószólóira, akik azt verik bele a kismamák fejébe, h szar anya, aki nem szoptat, csak az anyatej a jó, a tápszeres babák betegesek és hátrányosak, stb.

Karácsonykor születtek az ikreim, soha nem volt elég a tejem. Nem, nem azért mert 2 gyerek, például nagynéném az ikrei mellett még 2 másik babának is adott tejet. :). Egyszerűen ezt kaptam.

Szarul esett eleinte, nyilván, mindenkinek, szerintem.

Aztán rájöttem, h jobb, ha nem aggódom rajta, fogadd el, h ez van...

5, azaz 5 hósan ők döntöttek úgy, h nem kellek. Fejtem, amíg tudtam, adtam tápiban a tejet, mert üvegből sem kellett.

Ez van. Mára totál tápisak, és 3 felé tudnám darabolni az összes hülyét, aki fennen hangoztatja ezt a tápis baba= hátrányos baba izét, kac. Én nem látom. :)

Szerintem se tragédiát láss ebben, fogadd el és inkább örülj a babád minden mosolyának. :)

Sziazstok!

levra! Ne legyen lelkiismeretfurdalásod! Én is 3 hónapos koráig tudtam szoptatni a kisfiamat, most 4 és fél hónapos. És a kislányomat is. De semmi féle kár nem érte azért mert tápszeres baba volt! Sőt, ugyanúgy megvan köztünk a kötődés, szeretet, egészséges, okos, nagyon életrevaló kislány. A babikám pedig egy mosolygós vidám baba! Nem attól függ az anyai szeretet és törődés hogy tápszert vagy anyatejet kap! Hanem hogy te szereted és gondoskodsz róla! És mivel ez a tény megvan, így nagyon nagyon jó anyukája vagy a babádnak ezt hidd el nekem!

Az a baj amúgy, hogy mindenhonnan azt súlykolják a kismamákba, anyukákba, hogy szoptatni szoptatni szoptatni, mert csak az a jó! Szinte rá akarják erőszakolni egy nőre! De akinek olyan a genetikája, szervezete hogy nem tud sokáig, az nem tehet róla, ez sajnos tény!

Nekem is rossz volt eleinte, hogy nem tudok tovább, de nem éreztem magam rossz anyának emiatt, mert nem vagyok! És hidd el, abban is van szép, mikor eteted, és a cumisüveg alól felnéz rád és úgy eszik. Én mindig elmosolyodok olyankor. :)

Én is csak 3 hónapig szoptattam. Hogy tudtam bemagyarázni magamnak, hogy nincs baj? Sehogy, egyszerűen nincs baj! Ettől nem szereted kevésbé a gyereket ugye? Akkor mi lenne a baj? A szuperanyukák egymást húzzák le, licitálják túl az ilyen elvárásokkal, hogy 8 éves korig szoptatni kell, mert különben car vagy, meghal 12 évesen és addig se fog hozzád kötődni... dehogy, ne dőlj be ilyen h.lyeségeknek. Tényleg arra van időd, hogy ilyeneken rágódj?

Az enyém is "felnőtt", most 4,5 éves, teljesen egészséges

Nem kéne hülyítenünk egymást nekünk, nőknek. Nyilván csak annak a hangját fogod hallani, akinek rengeteg teje van, mert akinek nincs, az hallgats zegény, hiszen ugyanúgy fél attól, hogy megszólják, mint Te.

Nem csak akarat. Adottság, genetika, gyerek- és hormonháztartás-függő is. csak az a baj, hogy akármilyen tudományos tényeket felsorakoztathatunk itt, ha beléd rágta már magát ez a kisebbségi érzés.

Az én kisfiam is így volt, 3 hónapos korig csak tejet kapott, aztán elkezdett apadni, a doki azt mondta, ha napi szinte egyszer kap anyatejet az is nagyon jó, de én ezen nem problémáztam a végén már nekem volt terhes a dolog, mert nálunk nem evett ciciből, hanem fejnem kellett, ezért elapasztottam. Most megint babát várok (30. hétben járok) és összeteszem a két kezem, ha ezt a bébit is tudom 3 hónapig tejcsivel táplálni.

Az én kisfiamnak egyébként eddig nem volt semmilyen nagyobb betegsége (2 éves).

Ok, most ezen rágod magad. Később azon fogod, hogy az ilyesmi korú gyerekek már járnak, a tiéd még nem. VAgy az egyik már bilizik, a tiéd még nem. Vagy az egyik már beszél, a tiéd még nem. Ha így gondolkozol, mindig lesz valakinek a gyereke, akit jobbnak fogsz látni. Pedig nem az.

tök komolyan mondom, keress egy pszichológust, mert totál belelovalod magad, pedig még csak most kezdted az anyaságot.

Én meg azt mondom, hogy nem szabad mindent elhinni

nézd meg mit írtál a kezdő hozzászólásodba

nem merted bevallani, hogy kap a babád tápszert

hát sokan vannak még így

sőt van aki rá is tesz egy lapáttal, hogy Ő bizony sose

közbe meg mégis