Szülés utáni depresszió 2014 (beszélgetés)

Persze, aztán mégsem volt.

Kis település, az a beteg, akinek fáj a torka, vagy lázas.

Egy anya, aki nem akar a gyerekével foglalkozni? hogy az beteg volna? Ugyan....az egy hisztis pics...a, akit ugyan nem ásunk el, mert mégis a mi gyerekünk, de azért nem mutatjuk meg az ismerősöknek.

Oké, de én kezdetektől elkülönítem egymástól azokat, akik tényleg betegek, és azokat, akik annak hiszik magukat.

Az utóbbi üljön le, gondolja át mégegyszer, képzelje el, hogy másoknak is lehet ilyen rossz, vagy még rosszabb, próbálja az adott helyzetből a legjobbat kihozni, pozitívan szemlélni a világot, arra gondolni, hogy egészséges, szép gyereke van, van két keze, lába, tető a feje fölött, van mit ennie, szerető férje, agykonrollozzon, vagy meditáljon, vagy hívja el a barátnőit, vagy tudom is én... Oké, hogy egy depressziós ezt nem fogja fel, de aki nem az, az tehet erre próbát, ha nem működik, akkor irány a doki. Az ősanyához való hasonlítgatós beképzelgésekről meg tudod, mi a véleményem.

nem, harminc éve még gyakorlatilag nem létezett a depresszió, mint fogalom. A pszichológiát, pszichiátriát a kapitalista országok baromságainak tartották, abszolút nem voltak képzett szakemberek e téren.

A barátnőm apja 84-ben , amikor a barátnőm négy éves volt, lefőzött magának egy kávéfőzőben dohányt, annak a levét akarta meginni,hogy úgy legyen öngyilkos. De olyan részeg volt,hogy elaludt és nem tudta megtenni. A barátnőm anyja bevitette a pasit a pszichiátriára. Ott csináltattak vele egy intelligenciatesztet(!!!!), és közölték,hogy semmi gond, egy intelligens, okos ember, menjen szépen haza és becsülje meg magát. Kb. ennyit értettek Magyarországon harminc évvel ezelőtt a pszichés betegségek kezeléséhez.

Jó, hát ez egyetlen eset, elég nagy hiba ebből levonni ekkora következtetéseket.

A család nem tud segíteni azon, aki valóban depressziós. maximum hátországot tud nyújtani, amíg ki nem lábal a betegségéből.

Haho, mondtam, hogy harminc éve volt. Nem volt hozzáértő. Doki bácsi felírta a tápszert, hogy a csöpp ne haljon éhen, aztán a család remélte, hogy a lányuknak "megjön az esze".

Mert milyen dolog az, hogy valakinek nem kell a gyereke, akiért évekig harcolt....Hogy ez betegség volna? Ugyan....Ki lehet beteg egy csecsemőtől?

Nézd, ha bekattant, bekattant. Nem tehet róla.

30 évvel ezelött, egy barátnőm, aki 5 évig járt ugyancsak fájdalmas és kellemetlen meddőségi kezelésre, és végre egészséges, habár koraszülött gyereket szült, 3 hétig rá sem bírt nézni a gyerekére. Nemhogy megfogni...nemhogy szoptatni... Noshát akkoriban nem beszélt senki szülés utáni depresszióról. Csak sírt szegény, mert nem értette. A kutya nem foglalkozott vele. A család baromira haragudott rá.

A mai napig nem heverte ki.

Ne higgy el itt senkinek semmit, ne is agyfúrkásztól érdeklődj, mert az egyik direkt idegesíti az embertársait, a másik meg belőlük él, gondolod Te. Viszont kérdezz rá egy szülész-nőgyógyászra,hogy ez úri huncutság, vagy egy valós és esetenként akár tragédiába is fordulható betegség. Ha Ő sem tud meggyőzni, akkor élj ebben a hitben, de ne hirdesd az igédet, olyan vagy, mint egy megakadt hanglemez.

Nem úgy sikerült az életed, ahogy szeretted volna, de még nem értél meg ahhoz, hogy ne bánts meg másokat, hogy felérd ésszel, nem bántunk meg másokat, hiszen mindenkinek a saját problémája a legnagyobb. Ne legyél irigy másokra, mert neked nem jutott dinnyeföld. Mindennek oka van, biztos az esetedben is így van. Amire hivatkozol többedszerre, hogy bezzeg akinek nem jön össze a baba, hát mert az is agyban dől el, még nem érett meg a babafogadására, a saját érveiddel élek ezzel a magyarázattal.

Ne haragudj, de hogy te minek tartod, az nem segít annak, aki valós problemának éli meg azt, amiben van.

Ha téged frusztrál az illető anyák problemafelvetése, képzeld el mennyire frusztrálhatja azt, aki úgy érez, ahogy szerinted nem kellene éreznie.

"Akinek meg segít a "beszéljük ki egy forró csoki mellett", az nem depressziós, hanem csak hisztis, lehangolt, frusztrált, stresszes, magányos stb."

Így van.

És akkor mi ez az agresszív hozzáállás részedről?

Ha valakin segít a "beszéljük ki egy forró csoki mellett", mert hisztis, lehangolt, frusztrált, stresszes, magányos, akkor hadd beszéljük ki vele, hogy mi bántja. Az általad felsoroltak sem az életminőség csúcsát jelentik.

Pedig ha másképp gondolnál rá,lehet nem tűnne olyan vészesnek,hogy fáj a fejed :)

Mikor a lányommal havonta kórházban kötöttünk ki mert kruppos és befulladt,marhára sajnáltam magunkat,pedig ez csak egy kinőhető gyerekbetegség,amit 5-6 éves korától el is felejthetünk egy életre.Aztán láttam a rácsos ágyban fekvő,csont és bőr,pelenkás 6-7-10 éves gyerekeket akik testileg,szellemileg le voltak épülve,és a normális életre az esélyük nulla,ja és szülők sehol....na akkor és azóta is hálást adok,és mindig bármi nehézség van erre gondolok.Az én nehézségem semmiség...

Mazsinkába nem sok empátia szorult,és bizonyos dolgokat szerintem sem lát jól,de azt igen,hogy manapság egyre több a "divat depressziós" aki jó dolgába már azt se tudja mit csináljon.Aki meg nem ebbe a kategóriába esik,az forduljon orvoshoz és jobbulást!

Ha lehetőséged van, szülj úgy...Vagy szervezd meg, hogy úgy szülhess.

De ne verd le a félelmeidet a topikindítón, aki rosszul érzi magát egy olyan helyzetben, amire mindenki azt mondja neki, hogy de boldog kellene lennie. És ő most teljesen összezavarodott, mert nem érti, hogy mi baj van vele.