Szerintetek ez belefér a szülés utáni depresszió fogalmába? (beszélgetős fórum)
A gondolatok pedig csak jönnek és jönnek...
Holnap már 7 hetes a pici kincsem,hihetetlen,hogy elrepült ez a néhány hét...
Bár újraélhetném azt a napot,mikor született...
SZeretettel gratulálok picihez és a nagyobbakhoz is! Jó egészséget Mindannyiótoknak!
Milyen jó ilyet olvasni :)
Sziasztok :)
Hátha olvassa még valaki...Anno 2 évvel ezelőtt én indítottam ezt a fórumot,nagyon érdekes és mulatságos volt most újraolvasni.
Főleg,mivel azóta megszületett a negyedik kicsi fiunk,aki kedden volt 5 hetes <3
A gondolataim újra előjöttek,mármint hogy hiányzik a pocak,a szülés,de imádom a babázás minden pillanatát,bár néha nem könnyű 2 naggyal és 2 picivel,de napról napra jobb a helyzet.
Ha most újra leírom,hogy fáj,hogy többet nem lesz részem ebben a csodában,akkor 2 év múlva újra várandós leszek???
a szívemnek jól esne,de már 4 gyermek után 40 évesen merész gondolat még egy kisbaba.
Inkább hálát adok a sorsnak,hogy négyszeresen átélhettem a világ legcsodálatosabb érzését,életet adhattam 4 gyermeknek :)
Belül sírok,de majd elmúlik.Remélem...
Különben is,tekintve,hogy legnagyobb fiam már 17,a kisebb 15 éves,lassan új szerepre kell készülnöm ;) De már most tudom,hogy NAGYON irigy leszek...
További szép napot mindenkinek ;)
Nagyon aranyosak lehetnek.Nincs is náluk nagyobb boldogság :D
Bár nálunk már nagyon a fiúk (13 és 15),meglepően sokat segítenek.Ők,ugye,már kamaszodnak,élik a maguk kis világát.mégis volt már,aki azt mondta,hogy a középső fiam mintha pótmamája lenne a kicsinek,olyan sokat dajkálgatja-szeretgeti.A nagyobb is szokott vele sokszor játszani,főleg most,hogy szünet van.
Ha a pelus csak pisis.még azt is kicserélik.Ezt sokan nem hiszik el,hogy bár fiúk,mégis mennyi mindent csinálnak a pici körül.
Köszi! :-)
Azért nem olyan vészes, szépen kialakult a napi ritmusunk, nem panaszkodhatom. Nem mondom, hogy nem kell néha zsonglőrködni, de többnyire azért jól összejön minden. A gyerekek is partnerek, sőt, az ötéves lányom már egészen sokat tud segíteni is. Most pl. ő játszik a picivel, építenek. :-) A középső meg most aludt el. :-)
Gratulálok hozzájuk!
Nem lehet könnyű 3 picivel...Van ismerősöm,akivel együtt szültem,hasonló cipőben jár,mint te...2 és 4 évesek a nagyok,és ott van ugye,a 3 hónapos pici :)
Nekem a nagyobbak között van 2 év korkülönbség,de nem is tudom,hogy bírtam.Néha az 1 kicsi mellett is "behavazódok" ;)
Dehogy köveznélek!!!
Mindenki maga ismeri a saját lehetőségeit,ezért van az,hogy SZÍVEM szerint vállalnék még babát(babákat),de az ESZEM nem engedi.
DE:lehet,hogy egy-két éven belül mást fog diktálni...Több időnk már biztosan nincs,de vágyakozom...Idővel lehet,hogy csillapodik majd,de most nagyon sokat gondolok egy újabb várandósságra-kisbabára :)
Ami a fórum elindítását illeti,az pusztán érzelmeken alapul,de valahol legbelül érzem,hogy hálát kell adjak a sorsnak a 3 gyönyörű gyermekemért.Főleg úgy,hogy pár évvel ezelőtt már lemondtam arról,hogy-bár minden vágyam az volt-legyen még egy gyermekünk.
Persze, mind a férjemtől van, 5, 3 és 1 évesek. :-)
Nem zárkózik el a férjem még egy babától, de egyelőre azt mondta, várjunk egy kicsit, hiszen egyik kicsi, másik pici...
A párod mit szól a "tervedhez"?Mármint ő is szeretne 4. gyermeket?
Ne haragudj,ha megkérdezem:mindhárom gyermeked ugyanabból a kapcsolatból született?(ezt tőlem nagyon sokan megkérdezték,mivel úgy gondolják,hogy ilyen nagy korkülönbséggel csak más apukájuk lehet,pedig nem)
A férjem hozzáállása egyébként nagyon érdekes:ő eredetileg csak kettő gyermeket szeretett volna,most meg sokszor mondogatja,hogy milyen jó volt,hogy a nagyok együtt nőttek fel,a kicsinek is biztos jó lenne egy játszópajtás...
Komolyan még nem beszélgettünk róla,de lehet,hogy ő sem zárkózna el teljesen ;)
28 évesen még nem tudhatod,hogy nem lesz több!!!Én anno mindig 3 gyermeket szerettem volna,a párom azt mondta,elég 2.De ez a kis Picurka nagyon akart jönni...Kétszer spirál mellett maradtam terhes,sajnos,ők elmentek.Aztán Danikám teljesen véletlenül fogant,bár tudom,hogy a megszakításos védekezés nem túl megbízható...
Szzóval én "nyertem",3 kisbabánk már van.Most viszont úgy érzem,nagyon-nagyon szeretnék még egy babát...Biztos sokan felelőtlenségnek gondolják "ebbe a mai világba",de,ha belegondolok abba,hogy a nagyok ott voltak egymásnak játszótársnak és Danikám egyedül nőjön fel?
És amúgy is :ha tehetném,egész életemben várandós lennék és szülnék és babáznék...
Aranyos vagy :) Én 28 évesen érzem ugyanezt, 2 gyereket akartunk,nem többet, öcsi most 5 hónapos. ÉS sokszor fáj a szívem,h nem lesz több újszülöttem,tényleg olyan sírós módon,kétségbeesetten. Mondjuk a pocak annyira nem hiányzik,hanem,h abban a csodában nem lesz többet részem,ami onnantól kezdődik,h kibújik.
Úgyhogy nyugodj meg,ez nem depresszió,ez valamilyen szinten gyász,hogy ennek a korszakodnak vége. De el fog múlni. Remélem,a magam érdekében is :)
Csak azért furcsállom ezt,mert mikor a két nagyobb született (most ők 13 és 15 évesek),akkor nem éreztem így...
De mióta ez a Picike megszületett,amúgy is sokkal érzékenyebb vagyok.Sosem voltam bőgőmasina,most meg sokszor elsírom magam,néha látszólag ok nélkül
Ez nem depresszió, "csak" a hormonok.
Ugyanezt éreztem én is, sokat sírtam a pocakom után, a terhesség után, még egy újszülött után.
Nem gondoltam volna, de mostanra úgy elmúlt, mintha sosem éreztem volna ezeket a dolgokat. (februárban szültem).
:) Ismerős :)
Vigyázz, mert én addig vágyódtam a pocak után, hogy alig 5 hónappal a fiam születése után már 2 csíkos voltam újra :D
Április elején,37 évesen szültem meg harmadik kisfiamat.Nagyon boldog vagyok,mert nagyon vártam rá,igazi ajándéka a sorsnak.
A problémám az,hogy -bár nevetségesen hangzik-,"hiányzik" a pocakom...
Talán ő utána már SOHA TÖBBET nem leszek várandós,SOHA TÖBBET nem lesz -saját- pici babám...SOHA TÖBBET nem fogok szülni...
Már most hiányoznak ezek a dolgok,pedig még olyan picike Ő is.
Szerintetek normális,ha ezt érzem?
Nagyon sokszor ezen jár az agyam,és kicsit azért már kezd aggasztani.