Szerintetek milyen az a nő, aki nem szereti a csecsemőket, gyerekeket? (beszélgetés)

Nincs ezzel semmi baj, csak nehezebb az élet.

Mondjuk kell hozzá, hogy belülről is fakadjon igény, ha ez nincs meg, akkor teljesen érthető.

Nekem nincs érintési parám :) Igaz, emberekkel foglalkozom, ilyen a munkám. Szépen nézne ki, ha nem akarnék hozzányúlni.

Állatokkal viszont volt már kellemetlen tapasztalat, őket tisztelettel, távolról, 3 lépést betartva.

[link]

Olvasd ezt el. Ha magadra ismersz akkor nen vagy antiszociális😇

Nem tudom. Eddig mindent megtettem ellene, hogy legyen. Azon nem törtem magam hogy teherbe essek... Gondolom lehet.

A nagyobbakkal elvagyok. A szomszédom kislányával 5-6 éves kora óta össze vagyunk nőve. Most 11. Szoktam vigyázni rá. Bár lehet már inkább ő énrám :D

[link]

A sok feszültség oldására küldöm CsonkaPicidingdongját

elnerontsdaszövegetdingdingdingdong

Tehát egy idegen emberrel kell egy helyen legyek, főleg ha az egy magatehetetlen gyerek az nagyon erős szorongással tölt el. Ha egy vadidegen állat kölyköt kell felügyeljek annál kevés felszabadítóbb dolog van számomra.

Maga az emberi faj feszélyez.

Van némi fóbiám is.

Ez ugyanolyan félelem mint ha valaki visít egy pók láttán. Azért az is megnosolyogtató de azt is megértem hiszen mibdenkinek megvannak a maga démonjai.

Nekem a gyerek az.

Plusz egy kezemen meg tudom számolni azon személyeket akiknek a közvetlen közelségre nem feszélyez. Ha netán hozzám is érnek pláne.

Én meg válaszolok, hogy képben legyél.

Ha hiszed, ha nem, te is voltál nyáladzó, visító csecsemő, vagy torz, erős hangú hisztis kisgyermek! S ha tudtad volna, azt hiszem, neked sem esett volna jól, hogy így beszélnek rólad... (mikor pedig ezek az "állapotok" a fejlődés részei, átmeneti állomások egy baba vagy gyermek életében).

Már vártam, hogy valaki azt mondja, jobban szereti az állatkölyköket a gyerekeknél. A véleményed tükrében nem is csoda, hogy te tértél ki rá.

Nem, szerintem talán nem vagy antiszociális, egyszerűen csak többre értékeled az állatokat, az embereknél is. Csakhogy! Bármely csecsemőben, gyermekben nem csalódhattál, mint a legtöbb "gonosz lelkű" felnőttben, mert valszeg ezért szereted jobban az állatokat.

Hát, szerintem egy emberi (ez esetben csecsemő, vagy gyermek) élet több, mint egy állaté, s félreértés ne essék a legtöbb állatot én is szeretem.

Én sem voltam babás kislányként, inkább autókkal játszottam, de ez aztán tényleg nem vitt el abba az irányba, hogy egy védtelen csecsemőre, vagy gyermekre azt mondjam, amiket te. Lehet, hogy tényleg félsz tőlük? :))) ez azért már megmosolyogtató.

Én elmondom neked, hogy képben legyél.

Nekem mindig is, kicsi gyerekkorom óta ellenérzésem van a csecsemőkkel. Nem szerettem emiatt babázni sem. Olyan kis torz lények és erős hangjukkal irritalóak. Sosem fogtam a kezemben csecsemőt. Egyszerűen irtózom a gondolattól is. Félek is hogy kárt teszek benne mert olyan esetlen tehetetlen..

Szóval számomra teljesen érdektelen egy csecsemő.

De az az érdekes hogyha egy állatkölyköt látok meg azonnali késztetést érzek hogy babusgassam.

Mindig is jobban kijöttem az állatokkal mint az emberekkel.

Anno az óvónő pszichológushoz ia küldött mert szerinte antiszociális a viselkedésem. Szimplán introvertált vagyok és ebbe nem fér bele egy nyáladzó visító kis lény. Ennyi.

Jó ezt értem. Irigyeltem azokat akik meg tudják jegyezni a számokat.

A saját telefonszámon se tudom fejből (a cégest) a másik már megvan vagy 15 éve szóval az már megy de gondolkozni kell erősen.. XD

Az évszámok sacc per kábé mennek persze.

:D

Azért a tudatlanságnak is vannak fokozatai... én nem vagyok egy történelem-zseni és nem is érdekel különösebben de azért vannak dolgok amiket tud az ember...

Kedvencem az volt vagy 20 éve amikor arra a kérdésre hogy kik voltak a magyar jakobinusok azt mondta valaki hogy nem tudja, ő csak most költözött oda... :)

Szerintem nem nehéz megjegyezni a számokat.

Én pl. tudom a személyi igazolvány számomat, TAJ, adó, személyi számomat és még másokét is (férj, gyerek, tesó, barátnő), tudom a telefonszámokat, születési dátumokat, névnapokat és még sorolhatnám, hogy miket eltárolok. Sokszor tudom, hogy ez egy felesleges tudás, de ez van, nem tudok ellene tenni.

Nem rég a postástól vettem át valamit és oda kellett írnom a személyi számomat. Mondta, hogy megvárja, amíg előveszem, de mondtam, hogy nem kell mert tudom és már írtam is, ő meg ámult és bámult, én meg legyintgettem, hogy á ez nem nagy dolog, csak beteg vagyok..., mire mondta, hogy jobbulást, én meg, hogy ez nem múlik el, és mutattam a nem normális nemzetközi jelét, erre ő: ja értem! Autista!:DDDD

Na, ennyit az én autizmusomról:DDDD

Én mivel tudom, hogy ez a "képesség" nincs benne mindenkiben (belőlem is hiányzik más képesség), így nem is várom el, hogy egy kérdésre nyomja a pontos évszámot, hónapra, napra, órára, de azért úgy kb-ra elvárom, hogy belője és ne azt mondja a második világháborúról, hogy az 1900-as évek elején volt, mert szerintem ez ciki attól függetlenül, hogy semmiben nem befolyásolja a minden napi életünket.

Tehát, ha te azt mondod erre a kérdésre, hogy úgy 1940. körül, akkor elfogadom, mert meglehetősen közel van az 1939. szeptember 1-hez, de a másik már említett válasznál csodálkozok, hogy mennyire műveletlen az illető, még akkor is ha képes volt elvégezni a tanárképzőt. A tanárképzőt azért említettem, mert pont egy ilyen végzettségűvel történt meg ez az eset.....