Szerintetek milyen az a nő, aki nem szereti a csecsemőket, gyerekeket? (beszélgetős fórum)

Neked tényleg minden fekete, vagy fehér! Ráadásul ok nélkül sértegeted M-et, pedig ő normális emberi hangnemben szólt hozzád. Ja, hogy neked ez a

Azt sem hinném, hogy örökké csak filozófiáról vagy a musculus sternocleidomastoideus-ról kellene beszélgetni egész nap... a főzés, a recept csere, vagy akár a családi élet is remek beszélgetés témák lehetnek - ja, hogy neked nincs olyan, ezért nem is érdekel.

Harmadrészt itt nem kötelező a saját név, a többi része viszont csak rajtunk áll vagy bukik, hogy mennyire vagyunk őszinték, vagy miket hazudnak egyesek össze - nekik kell a tükörbe nézni ezért minden nap.

"Idősek mindig lesznek, és ugyanilyenek lesznek közöttük, mert nem gépek vagyunk."

Hát a mostani okostelefonos nemzedékről erősen kétlem, hogy ilyen lesz majd öregkorában.

"mert annyira a saját magad közepe vagy jelenleg?"

Ezt hogy érted?

"A privát szférával is egyetértek, nincs is azzal semmi baj, bár a dolgok sok mindentől függnek, nem minden fekete vagy fehér."

Légy szíves, ne maszatolj, hanem ha akarsz valamit hozzáfűzni, akkor elő a farbával.

"Gyerekek esetében azonban nem lehet és nem is szabad ennyire kategorikusnak lenni"

Mennyire? Magyarországon teljesen általános tendencia, hogy a saját gyereket mindenki szereti, a másét azonban egyáltalán nem, még csak elviselés szintjén se nagyon.

"Már miért kellene mérvadó legyen, amit én mondok?"

Mert a szövegkörnyezetből, amibe helyezted, egyértelmű, hogy ezt te (még az is lehet, hogy iránymutató) példának szántad.

Az ügyfelek már csak ilyenek. Van a szófukar és van a bőbeszédű. ;)

Idősek mindig lesznek, és ugyanilyenek lesznek közöttük, mert nem gépek vagyunk.

Mit értesz olvasotton?

Mert szerintem nagyon nem mindegy, mit olvas valaki. Romana össze és Blikk, naponta, de elmondhatja, hogy a hobbija az olvasás.

Az természetes, hogy nem lehet mindenki minden témában tájékozott, nem is várható el szerintem.

Nekünk sincs, csak az unokahúgoméknak (öcséméknek), itt van a programja:

[link]

:) Bocs, de nem én reklamáltam.

Már miért ne lehetne valaki értelmiségi létére is "bunkó"? Szerintem ezt senki nem cáfolja.

Az olvasott ember csak tájékozott, nem feltétlen értelmiségi.

Ezek is árnyalatok.

De a mûvészet más, nem ugyanolyan a megítélése. Ez sok mûvésszel megtörtént és a jövôben is így lesz, viszont Van Gogh nem teóriákat gyártott.

Én olyan gyakorlati dolgokra céloztam, amik megkönnyítik az emberek életét, teszem azt, lehet ez egy telefonos app is, lényeg, hogy nemcsak önmagáért teszi. Pénzt keres vele, így a saját élete is jobb lesz, plusz mások élete is kényelmesebb lesz. Vagy amiket írtam, egy egészségügyben hasznos eszköz, egy mûszer, bármi.

Nem kétlem, hogy egy zenész is lehet zseni, de ha megfejeli mindezt informatikai tudással is, akkor esetleg többet ki tud magából hozni. Lehet zenélgetni a metro aluljáróban is, és szidni a rendszert, hogy senki nem fedezte fel, ezért halálra itta magát.

Néha az úgy magától jön. Miért csinálunk belőle tabutémát.

Pl.a piacon sorbanállás közben az előttem lévő hasonkorú asszonnyal szóba egyeledve. Elmondja, hogy éppen az unokájának vásárol és szinte önkéntelenül megkérdezi, hogy nekem van-e? Lehetséges válaszok: nincs, - igen, vannak.

Miért venném zokon? Egy kérdés még nem beleavatkozás és nem is illetlen.

Ha neki is van unokája és nekem is, akkor nem kell sokat magyaráznia, hogy mit is jelent az unoka. Sokkal jobban elbeszélgetünk.

Egy baráttól meg nem is kérdezünk ilyesmit, mert tisztában vagyunk vele. Egy rég nem látott ismerőstől viszont meg szoktuk kérdezni minden hátsó szándék nélkül.

Persze, akiről tudjuk, hogy nem volt gyereke, attól miért kérdeznénk meg, hogy van-e unokája? Az már csupa rosszindulat lenne.

Nem a bulvárra gondoltam, hanem a normális újságokra, talán még van pár.

Ha írnánk róluk, akkor valamennyire példát adhatnának, hogy nem csak fenékmutogatásból lehet megélni.

Vannak szakmák, ahol ez igaz. De orvos, ápoló, informatikus, asztalos, mérnök és még jó pár simán talál munkát külföldön.

Egy jogász vagy könyvelő már nem, hiszen teljesen mások a szabályok.

Ezzel kapcsolatban kettős érzésem van. Bár lehet, hogy alapvető hiba, hogy magamból indulok ki, de egyrészt úgy gondolom, lehet, hogy az érintetteknek mindent összevéve jobb így, mintha hatalmas felhajtás lenne körülöttük. Legalább a munkájukra tudnak koncentrálni, és nem ostromolják őket marhára hozzáértő bulvárújság-"riporterek".

A másik persze az, hogy borzalmas, hogy az a fajta közmédia, és a nagy tömegekre gyakorolt pozitív hatása, amely azért a Kádár-korban megvolt, mára teljesen semmivé enyészett. Pl. emlékszem, hogy az IPM ifjúsági újsága, az Alfa, a benne megjelenő Asterix-képregények mellett valamilyen tudományos (?) pályázatot is kiírt, meg rendszeresen jelentek meg benne cikkek csillagászat témakörben (pl. mit látnánk a Vénuszon, ha fölszállna a felhőréteg, vagy hogyan néz ki a Földet körbevevő mágneses mező, és annak különféle övezetei, mi a funkciója, stb.), és a "technikai-tudományos újdonságok" (mint a Deltában) itt is rendszeres rovatban kaptak helyet. Ezt a mai napig iszonyúan hiányolom.

Aha, persze, holott külföldön nem fogadják el az otthon végzett iskolákat, egyszerûen azért nem, mert nem azon a nyelven végezte el, vagy más rendszerben végezte el, tehát nulláról kell kezdenie ott is, ezt nem sokan vállalják be, aki meg direkt úgy kerül ki, hogy pályázat eredménye, az meg otthon is már bizonyított, vagyis dolgozott a szakmájában.

Engem nem érint mert én már itt fejeztem be a sulikat, így nincs összehasonlítási alapom, de pl visszafelé is igaz, otthon nem tudnám hasznosítani az itteni rendszerben érvényes tudásomat mert ott más jogszabályok vannak érvényben. Mondjuk nem is tervezem, de nem tudom megérteni azt, aki úgy gondolja, hogy ha egy adott országban nem jutott egyrôl kettôre akkor máshol igen, ez csak kevés foglalkozásra érvényes (pl pincér, ápoló lehet, de bankban nem tud elhelyezkedni, ha nem pótolja a pótolnivalót, annyi erôfeszítéssel meg, ami kell hozzá, otthon is talál bankban melót)

"A tököm tele van az olyan zsenikkel, vagy magukat annak nevezôkkel, akik az égvilágon semmit nem tudnak felmutatni különcködésen kívül."

Szerintem ez annak a fordítottja, amikor a tényleges zsenikből még az életük folyamán az "úri közönség" nem vett észre mást, csak a különcségüket, és az, hogy mekkora dolgokat alkotott az illető, csak a halála után derült ki. (A klasszikus példa ugyebár Van Gogh.) Osztán lehet, hogy a "különc zseni, akit nem szabad bántani" kategória valamiféle a fentiek fölött érzett kollektív bűntudat nyomán alakulhatott ki. Nem tudom, csak találgatok.

Így van.

Ma is vannak kiemelkedő tehetségek, csak nem hallunk róluk.

Pl. kevesen tudják, hogy a magyar űrkutatás az élvonalban van. Kürti Sándor is egyedülállót alkotott.

Kb. 8-10 éve az akkor fizikai Nobel díjat kapott kutató csapatában dolgozott egy fiatal magyar.

Vannak eredményeink, de a többségnek érdektelenek. Sehol egy celeb, egy balhé..

Ide jellemzően nem is azért járok. És?

Jellemző, hogy neked sincs átmenet az értelmiségi és a totál bunkó között. Vagy neked az "olvasott" az már értelmiségi kategória? Ha így van, az viszont nem az én hibám. Talán meg kellene tanulni árnyalatokat is észrevenni a fekete-fehér között.

Ez a könyv:

[link]

már 1988-ban arról a tendenciáról szólt, hogy a pedagógusi szakmát egyre nagyobb tömegben pályára alkalmatlanok választják. Khm... hány éve is volt ez?

Most nem akarok hülyeséget írni, majd unom kijavít, de úgy tudom, hogy a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közül nagyon hosszú ideje (talán évtizedek óta?) senki nem büszkélkedhet nemzetközi szintű, valóban jelentős tudományos publikációval.

Nobel-díjasaink az egy Szent-Györgyi Albert kivételével azt a kutatómunkát, amiért a díjat kapták, mind külföldön végezték. Azért ez is sokat elárul.

Nem kell zseniket kitermelni, egyetértek. Bár szerintem nem is lehet.

Jó oktatás kell, ahol megvan a lehetőség a fejlődésre, és motivációt is ad.

Amúgy érdekesek az önjelölt zsenik :) Mindig a körülmények a hibásak, sose ők, és mindenki más hülye. Furcsa, de mégis sok tehetséges ember boldogul, itthon is.

Az ilyenek lepődnek meg, ha kimennek külföldre, és ott se borulnak le a zsenialitásuk előtt.

Mar ahol volt tv.

Bar pl. mi ki lettunk vezenyelve az teves professzor tv-s eloadasaira.

Tv a csaladomban csak 83 korul volt.

Alberletben nem engedtek nezni, a szomszedba szegyeltem menni.

Viszont rengeteget olvastam.