Szerintetek milyen az a nő, aki nem szereti a csecsemőket, gyerekeket? (beszélgetés)

Teljesen mindegy, hogy milyen néven írsz, az akkor is Te vagy.

Emlékeztetlek, hogy röpke másfél év alatt már 4 oldalnyi témában szerepelsz és gondolom nem mindegyik értelmiségi téma.

Hogy mi a "taho", az viszonylagos.

Bar a terhes lehetek-e, meg a te lenyeled-e nem a michelangoli kultura magassaga.

Most bezzeg egy tévé sem meri vállalni, hogy ilyen műsort indít :)

Most is van lehetőség, aki facebookozni tud, az informálódhatna is. De ez már inkább az önképzés része.

Ja, igen, a Fasori Evangélikus volt az, amelyik szinte az összes magyar Nobel-díjast kitermelte? :-)

Lehet, hogy ha az a módszer fennmaradt volna, ugyanúgy lehetne itt is "zseniket termelni", mint ahogyan a japánoknak megvan (vagy volt) a módszerük arra, hogy komolyzenei hangszeres virtuózokat neveljenek ki tömegesen.

"Az 50-en felüliek ugyanolyan tájékozatlanok, mint a fiatalabbak."

Pedig nekik ott volt a tévében a Delta, Kudlik Júliával :-)

Egyetértek teljesen.

De hozzáteszem, az oktatás nem csak 2000 óta rossz nálunk.

Az 50-en felüliek ugyanolyan tájékozatlanok, mint a fiatalabbak.

Mindig volt pár iskola, amelyik kiemelkedően teljesített, (pl. a háború előtt a Fasori Evangélikus Gimnázium), de az átlag mesze ez alatt volt és van.

"A gyerek téma éppen olyan, mint az időjárás, a vásárlás, a konyha stb, melyek életünk részei. Miért lenne civilizálatlan?"

Tahóéknál nyilván. Az effajta beszédtémák (főzés, családi élet) amúgy is általában a nem igazán olvasott emberekre jellemzőek.

"Tulajdonképpen itt is privát szférákról beszélgetünk, Te is a sajátodról."

A kedves nénikédet nézzed teljesen madárnak, ha szabad kérnem. Még csak nem is a saját nevünkön (kontra Facebook), és mindenki csak akkor jön ide, ha akar. Továbbá (remélhetőleg) soha az életben nem találkozunk személyesen.

A gyerek téma éppen olyan, mint az időjárás, a vásárlás, a konyha stb, melyek életünk részei. Miért lenne civilizálatlan?

Ha valaki nem szeret és nem is tud főzni, az ne vegye zokon, ha megkérdezik tőle, hogy mit főzöl holnap. Ne a privát szférájára hivatkozzon annak ellenére, hogy ehhez sincs senkinek sem köze.

Amiről nem szeretnénk beszélni, azt el is lehet hárítani.

Tulajdonképpen itt is privát szférákról beszélgetünk, Te is a sajátodról. :)

Közünk nincs, csak véleményünk.

Ezek szerint ott tudják a nők, hogy a matek nem csak a férfiaknak való :)

Egyébként én az általános reál műveltségre gondoltam. Hogy nagyjából képben legyen, miről szól a relativitáselmélet, vagy tudja, hogyan működik a teste.

Szerintem az is egy más dolog. Voltak, vannak és lesznek is gyermektelen nők, házaspárok, akik minden fóbia nélkül gyermektelenek. Sokan meg is bánják és vannak olyanok is, akik nem, vagy nem vallják be.

Ilyesmi csak akkor kerül ki az emberek érdeklődési köréből, amíg nem ölt társadalmi méreteket, mert az már nem magánügy, hanem közügy is.

Attól függ. Én könyvelést tanultam mert ezzel kaptam leghamarabb munkát itt, de ha feldobok egy követ és nőre esik, 90%, hogy könyvelő az is:D (hogy onnan mit tanul tovább, már az ő dolga, persze)

Úgyhogy nem tudom, hogy hol "divat" hülyének lenni a matekhoz, szeretem a humán tantárgyakat de azzal nincs annyi munkalehetőség, úgy értem, irodai munkákhoz elvárt, hogy más irányú végzettség legyen, ellenben töriről, irodalomról 17 év alatt sose kérdeztek (szeretni szeretem és fontosnak tartom ezt is, de a pénzkereséshez nem volt rá szükségem)

De hát te nem akarsz tenni egyenlőre ellene. Talán majd eljön az ideje, talán nem.

Inkább arra kell rájönnöd, hogy mi váltotta ki benned a gyerek unszimpátiát?

Én nem akarlak megváltoztatni. Csak a témához leírt válaszaidra írom le a véleményemet.

Akkor kérlek mondd el nekem hogyan lehet ezen változtatni.

Mert olyan q.rva okos mindenki, hogy "változz meg! Legyél más! Csak rajtad áll!" ühüm.. Igen. Ez kb olyan, hogy beülsz egy traktorba és vezesd tökéletesen. Csak akarni kell, nemde?

Tehetnél, de szíved joga, hogy úgy gondolkodj és érezz, ahogy most. Lehet, hogy idővel megváltozol, de ez csak rajtad áll.

Attól meg tényleg lehet félni, hogy nem tudunk esetleg segíteni egy gyermeken, ha bajba kerül. Mert mondjuk nem végeztünk elsősegély tanfolyamot. Ettől az egytől én is félek a közelükben, mert hiába dolgozom egészségügyben, irodai, papírmunkám van.

Annak idején tanulóként vittek minket az összes baranyai kórházba gyakorlatra, bármely osztályra. Sosem felejtem el, amikor a Gyerekkórházban, az ITO-ra kerültem... nem az volt a kedvenc helyem! S nem azért, mert irtóztam volna szegény kicsikéktől, hanem az általad is leírt félelem miatt, hogy ha rám (ránk) hagyják a gyerekeket és valami baj üt ki, akkor mi lesz??? Mi nem szakemberek voltunk, csak sima tanulók (nem is intenzíves szakterületen), csak volt olyan - muszáj ezt írnom - felelőtlen nővér, hogy simán ránk hagyta a súlyos állapotú gyermekeket, ő meg elment trécselni, vagy cigizni. Na, ott mi is féltünk, mert a kedves nővér igazán nem igyekezett vissza.