Szerintetek mennyi lelki fájdalmat, érzelmi sérülést bir ki egy ember? (tudásbázis)

igazad van, tényleg...basszus, nehogymár más véleménye miatt legyek depis...pff:)

lehet picit szabadságra kellene menni, ugyis jön a hosszu hétvége, eltününk Jocival valahová ketten:)) ahol senki nem ismer minket:))

köszi:)

Sokat kibír az ember és mégtöbbet ki fogsz...egy dologra figyelj oda nagyon ne ess abba a hibába mint Én, (kicsit hasonló a sorsunk ezért írom)soha de soha ne a külvilágnak akarj megfelelni gyereknevelés és más egyéb terén.

Kitartást és sok erőt Nektek :)

természetes hogy szarul esett és menjen a fenébe az az ovónö. Hogy mondhat valaki ilyet.... felháboritó, még ha igy is lenne akkor sem lenne szabad.

Ezeket ereszd el a füled mellett. Majd ugyis bebizonyitod hogy nem volt igaza.

gondolom itt ugysem lenne semmilyen következménye, hiába mondanék bármit is...

majd lesznek még ilyen beszólások gondolom, és megszokom őket:)csak ez volt az első, picit szarul esett:)

igen, igazad van- én akartam igy, és ha ma is ugyanez a helyzet állna elő igy döntenék ismét:)

túl élek mindent:) csak kiváncsi voltam, hogy mégis mennyi lesz még:) de ezt senki sem tudhatja:)

Egy óvónőnek nincs joga ilyet mondani. A véleményéért én erősen megszívatnám. Elmondanám az óvodavezetőnek, és igenis ráncigálják meg.

Amilyen meg én vagyok, simán meg is fejeltem volna. Hogy merészel ilyen véleményt formálni?!

köszönöm szépen, és igazad van-én sem tartom magam felnőttnek.

sajnos az én rokonaim közül senki sem él, vagy ha él, akkor nem tudok róla

az apa családja pedig, jómagával együtt lemondott a gyerekről

de vannak szomszédaim, akik segitenek, pl: ,,kedvenc gyerek,, kaját csinálni,ilyesmi

köszönöm:)

igaz, ma reggel amikor beléptem az oviba már nem gondoltam azt, hogy helyesen döntöttem-mert ugyebár a drága ovónéni szemrehányást tett nekem, hogy hogy mertem elvállani ezt a feladatot, szerinte 100% jobb lett volna Jocinak, ha a gyámügyesek elviszik...kérdeztem tőle, hogy miért is?..erre csak annyi volt a válasza, hogy csak nézzek mélyen magamba..

,,belenéztem magamba,, de nem látok semmit...vagyis semmi arra utaló jelet, hogy valamit elszurtam, lehet ez majd a későbbiek folyamán megváltozik, de remélem nem fog, s a döntésemben 100 %ig biztos vagyok, és ha ma kerülnék ebbe a szituba, ugyanigy döntenék!

Az alapvető kérdésre válaszolva: gyakorlatilag bármennyit.

Én úgy gondolom, a keresztet nem csak úgy kapjuk, magunk vállaljuk.

"Lelki lények vagyunk, akik azért jöttek a Földre, hogy emberi tapasztalatokat szerezzünk." Így nézve más.

Neked tényleg kijut, de vsz. Te akartad így...

Atyaég! Fogadd őszinte részvétemet a szeretteid elvesztése végett :( olvastam a soraidat, és kifolyt a könnyem. Nagyon erős és bátor vagy,hogy felvállaltad a kicsit. Remélem találsz a környezetedben olyat, aki tud segíteni...nagyszülőők, keresztszülők..hiszen még - ne értsd félre nem sértésnek szánom,de még te magad is gyerek vagy.

Őszintén kívánom,hogy ne roppanj össze, és sikerüljön megoldást találni mindenre

huuu hát sorolom a lényegesebb dolgokat:

-pár hónap különbséggel vesztettem el az anyukámat, és a nővéremet..

-egyedül vagyok, 21 éves, és hivatalos gyámja vagyok a nővérem gyerekének, mert az apja lemondott róla, de mivel van ház, munkahely, megfelelő körülmény megkaptam a gyereket.

6 éves.

és emelett még sok apróságnak mondható dolog van..ami fáj..:S:S

és ezért kérdeztem..hogy mennyit lehet kibirni..

Azt mondják az ember akkora keresztet kap amit el is bir viselni. Én hiszek ebben még ha van akinek nagyon nehéz teher jut akkor is. Biztos meg van az oka. Valamilyért neki ezken kell átesnie.

Mondjuk vannak olyanok amiket az ember magának generál és mondjuk ujra beleesik ugyanabba a hibába. Na az a saját hibájuk és meg is érdemlik ha ilyen hülyék. Sok ember nem tud tanulni még a saját hibájábol sem.