Szerinted mi az élet értelme? (beszélgetés)
...vágyom rá...
-sokszor magamat büntetem, de csak azért, hogy más ne szabja ki-s meg ezt sem, nekem-
:)))
...most jöhet majd a bünti...a Vénusz jegyében el is fogadom()
:))
:))-más néven-nevezve: de mi tudjuk ám azt, hogy ez mit jelent-
DDD-a precizátás, nem az én 'műfajam'...
Minden feláldozható a sakkban is, ha védeni akarjuk a Királyt()...:))
(A futóhoz azért nem ragaszkodok; mert csak állok...!)
DDD
Nem-Nem látom!!!-mert én, mindig csak magamról írok...DDDD
(csak véletlenül rossz helyre kapcsolok)
:))
Miért nem a futóhoz ragaszkodsz?
:)
Egyébként én is a bástyát szeretem a legjobban. Azután a királynőt, mert az meg sokoldalú :)
Tudjátok-e, hogy a csigák hermafroditák???
:))
..a Királyt, avagy a Királynőt viheted...
:))
A bástyát nem adom!! - mert nekem ez sohasem csak kellék; hanem egy stabil-erőteljes- s csodálnivaló dolog....
DDD
Viszont ez a bástya kellék minősítésén mit sem változtat :)
Holnap másé lesz az a bástya akár. Vagy már a következő kőrben.
Ügyesebb a játékom, ha még van bástyám...
:))
Találj rá jobb szót :) Nekem hirtelen ez jutott eszembe.
Lelkük van, mert az ember így tud szeretetet adni és kapni tőlük, de valójában más szintű lélek. Olyan lélek, ami nem fejlődik és nincs útja. Csak segítő "eszköz" (ez ellen is tiltakozni fogsz) :))).
jaja, de tiltakozom a 'kellékek' miatt!!
-mert az emberek 'fejlődésére' vettitettem ki-
:))
Például ha sakkozol, akkor a bástya hogyan érzi magát? Mennyivel lesz ügyesebb a játékok során?
:)
Na ugyanígy.
A csiga, az állatok, a növények kellékek. Nincs szükségük fejlődésre. A földi élet az emberi lélek fejlődéséről szól.
A kérdésedben benne is volt a válasz :)
...DDD...
-a csiga élete miben fejlődhet?- én úgy 'gondolom', hogy egyre-egyenesebb csíkot húz- :)))
Szerintem:
Önmagunkról azért tudunk keveset, mert már csak a következményeket tapasztaljuk és a személyiségünk kialakulásának fázisaival nem vagyunk tisztába, hiszen kicsik voltunk és teljesen másképpen fogtuk fel az eseményeket, amikor kialakultak bennünk és stabilizálódtak az élethez fűződő reakcióink, kapcsolataink.
Másrészt a megszokott tulajdonságainkat belülről nem is érezzük rossznak, akár ha rosszak is. Kívülről mi is látnánk máson, de magunkban ez megint másképp zajlik és természetesnek és számunkra teljesen érthetőnek hat.
Az önismeret egy fontos lépés a boldogság felé, mert abban megismerhetjük, hogy milyen reakcióink vannak, milyen képességeink, milyen félelmeink.
Ha azt is megfejtjük, hogy a félelmeink honnan vannak, miből alakultak ki, akkor nagy valószínűséggel meg is tudunk tőlük szabadulni. Különben csak gátolnak minket a tiszta érzéseinkben.
Hogy az elménk miért nincs sokszor a jelenben? Ennek egyetlen oka van: A félelem.
Ha valakiben nincs félelem, akkor nem tartja fontosnak, hogy kattogjon, azaz az agyában legyen, így fullosan meg tudja élni a jelent.
Jó-e, ha valakiben egyáltalán nincs félelem? Jó-e, ha valaki 100%-ban a jelenben van mindig?
Lehet, hogy jó. Én speciel nem vágyom rá. Én élvezem, hogy lehet kombinálni és agyalni. :)
Szerintem a mértéke a kérdés.
Akiben már nincsen félelem, az megvilágosult. Ami pedig együtt jár azzal, hogy a földi élet ok-okozatát átlátja és ki is lép belőle.
Én még nem akarnék kilépni. Ez izgalmasabb. Ráérünk félelemnélküliség állapotában lenni a halálunk után. Minek kellene azt siettetni? :)
Az az állapot, vagy gondolkodás, amit manapság a new age gondolkodás próbál súlykolni, illetve ami klassz, mert űberelhetetlennek tűnik, a:
- ne minősíts semmit jónak és rossznak!
- csak a mostban élj!
- Te döntöd el, hogy boldog vagy-e!
- azt élvezd, ami van!
stb.
arra nagyon jó, hogy kicsit kirángasson minket az ettől ellenkező gondolkodásból.
De ha elképzelek egy embert, aki eszerint él, akkor egy céltalan lézengőt látok. Nem érzem, hogy ez a boldogságot jelentené, mert már ismerjük az életet és az élet feladatokat fog elénk tárni és nem azt várja, hogy legyünk itt a földön egy megvilágosodott, mindenen mosolygó, céltalan lézengő állapotban.
Azt várja, hogy megvalósítsuk azt, amiért jöttünk és közben csiszoljunk a félelmeinken és azokon a tulajdonságainkon, amelyek a félelemből eredően ártalmasak akár másnak, akár magunknak.
Nem látom én azt a sok embert, akik elkezdtek a mostban élni és ettől az életük csodálatossá vált volna.
Azokat az embereket persze látom, akik ezt "szajkózzák", de ők sem teszik. Persze, hogy nem, mert nem földi életre van tervezve :)
Magvasnak érzem...(ezeket is)
-Életünkről annyi mindent tudunk, de magunkról meg semmit...
-Elménk sohasem a jelenben van...
-Értékelés, vagy -ez mi is- Hmmm?, ám, úgy gondolom, hogy maga a Felelősség...
DDD
"A kommentek meg jellemzik a fórum hangulatát :-D"
Igazad van, ez nem feltétlenül negatív :)
Tőlem maradhatsz nyugodtan. Tényleg kíváncsi lettem volna a motivációdra. De ahogy érzed. :)
Nem megbántani akartam, csak hülyéskedtem. Tetszett amit írt.
Mindig elgondolkodom azon, amiket írsz. Most is ez történt. Talán igazad van. Még át kell gondolnom alaposabban :) Amúgy jókor írtad, mert ritka carul vagyok a napokba. Sokat segítettél megint :) Köszönöm :)