Szerinted mi az élet értelme? (beszélgetés)
1. Közösségi oldalra nem szívesen töltök fel aktuális képet.
2. Semmi az ég világon, azon kívül hogy nem jól mutat.
3. Igen.
4. Igen.
5. Belülről és kívülről egyaránt.
Ad 1.: Miért Nem?
Ad 2.: Mi a baj a pattanásokkal?
Ad 3.: A zokni felejtős.
Ad 4.: Egy Nő mindig zűrzavar. A férfi dolga, hogy megoldja...
Ad 5.: A segítség nem kívülről jön...magadtól...
Nem igazán értek egyet....én úgy gondolom ,az emberek az életünkben pont azért lépnek be ,hogy segítsenek nekünk megismerni önmagunkat.
Épphogy akkor a legfontosabbak,amikor még csak keresgéljük ,ki is az az ÉN.
Én saját tapasztalatom alapján persze ,inkább úgy gondolom ,minél inkább teljesek vagyunk annál kevesebb lesz az igényünk egy másik emberre,vagy emberekre.
Hálistennek' a szerelem,szeretet nem így működik,jön az magától,max arról dönthetsz akarod-e vagy se.
Edi,az élet ,meg az önmegismerés,meg a teljességkeresés nem úgy működik ,hogy "Na most aztán jól megismerem magam,aztán teljes leszek ,és majd utána alakítok ki kapcsolatokat!"
Hidd el így a büdös életbe nem fogod meglátni a valódi arcodat,mert önmagad megismerése csak mások által lehetséges igazán.
Az érzéseid ,a gondolataid ,a kapcsolataid,a barátságaid,a viszonyaid másokhoz ezeket nem zárhatod ki az életedből...jobban mondva megteheted,de pont a "teljesség" -et,amire vágysz ,azt bojkottálod így...
Igen, ezzel egyet értek.
És amire rájöttem, még az az, hogy ha már tudatos az ember és figyeli is az érzéseit, akkor egyre nehezebb benne maradni olyan kapcsolatban ami nem az igazi...mert ott van a feszítő érzés, és másra nem is tudunk figyelni csak erre...aztán egyszer megunjuk hogy ott van és kilépünk.
A következő lépés az, amikor rájövünk, hogy ez azért volt ott, mert nem tudtuk érezni azt amit mástól vártunk, és ő meg hosszú távon már nem tudja megadni...
Teljes zavarodottsággal nem érdemes belekezdeni egy párkapcsolatba. Kell egy minimális öntudatosság, hogy tudjam ki vagyok, mi vagyok, milyen vagyok. Ha ez nincs meg akkor az alapokkal bajok lesznek. A kapcsolatot a káosz fogja uralni. A káosz pedig még nagyobb zavarokat okoz ha nem ismerjük fel a leckéit. Mindenképpen a másikat fogjuk bántani, ahelyett hogy magunkba néznénk, és máris ott a boldogtalanság, a válás, a gyűlölet.
Ezért inkább legyen az ember egyedül, amíg tisztába jön önmagával, és csak utána lépjen kapcsolatba másokkal hosszabb távon, mert bizony ez is felelősség.
Honnan tudod?
Voltál már ott ,és jöttél vissza?
:)
Ezzel egyet értek.
Igazából a kapcsolatok rettentő nagy része karmikus, és az egymástól való tanulás az oka az együtt létnek nem pedig a szeretet és a szerelem.
Ettől függetlenül megszeretjük a másikat, de ameddig rossz érzéseink vannak valaki mellett, addig valamiben még nem vagyunk teljesek amit tőle várunk, hogy megadja.
Ez elég jól hangzik,mondjuk szerintem nem csak a férfias oldalt kell megélni magunkban, hanem azt az érzést kell érezni, amit a férfi kivált belőlünk....
Ha ez megvan, akkor nem vágyunk rá, hogy kivülről valaki kiváltsa belőlünk,mert képesek vagyunk magunkban érezni....
Érdekes dolog ez, és igaznak is érzem.
Így van, ez igaz,vállalom:)
Nem tudok, amíg teljes nem leszek....