Skizofrénia (beszélgetés)

Hány éves a párod?

Miért nem tudhatják a szüleid?

Mi az, hogy fél évig megfigyelés alatt?

Szia. Menj el pszichiáterhez! Még abban a korban vagy, hogy állandó gyógyszerszedés mellett teljes életet élhetsz. Írtam valahol, hogy van ismerősöm aki egyetemi tanárként is megállja a helyét. Minél később kezdesz el gyógyszert szedni annál több a valószínűsége, hogy erősebb gyógyszerekre lesz szükséged, gyógyszerek nélkül viszont előbb-utóbb beleragadsz egy nem valós életbe. Más út sajnos (még egyelőre) nincs.

Ha a párod nem gyakorló pszichiáter akkor nem is biztos a diagnózis, de ha ennyire melletted áll, akkor örülj neki. A szüleiddel mi a helyzet?

Igazán nincs mit, ha közeli az illető ez a könyv nagyon jól leírja a helyzetet:

Xavier Amador: Nem vagyok beteg, nincs szükségem segítségre!

A betegségének súlyosságától függ. Ha már látod rajta, akkor már vannak tünetei.

Sajnos csak akkor tudsz tenni bármit, ha agresszív lesz. :( Ebben az is benne van, hogy ha nem lesz agresszív nincs mit tenni. A családtagoknak általában sikerül, valamivel "megzsarolni", hogy újra kezdjék szedni a gyógyszert.

És nagyon jól látod: a betegség egyik tünete, hogy nincs betegségtudat. :(

Ha egy skizofrén abbahagyja a gyógyszereit kb mennyi idő alatt jöhet újra a betegség?

Ismerek valakit aki már 3 hete nem szedi és látom hogy újra beteg lett. A nagymamájával él aki ezt nem látja, túl öreg hozzá, aki a kis unokájának látja. Kezelték Sümegen 3 hónapja talán, ott is ezzel. Láttam egészségesen amikor szedte a gyógyszereket. Látom a különbséget. Sok lenne leírni a tüneteket, mit tudok érte tenni ha betegebb lesz? A belátásra nem látok esélyt, betegség tudata nincs.

Sziasztok! Én is egy skrizó vagyok és olyat csináltam amiből szinte semmi anyagot nem találtam, megzenéstettem Oldschool Rap formájában...fülessel hallgassátok...ha tetszik akkor örülök

[link]

Szia!

Én a különböző frontokat viselem rosszul.

Álmosítanak.Te is álmos vagy?

Sziasztok!

Paranoiával küzdő emberekkel, azok családtagjaival beszélgetnék. Vagy bármilyen jó tanácsot szívesen fogadok.

Anyukám tartós skizofréniás, és már úgy érzem, nem bírom tovább. A gyógyszert nem szedi, az orvost nem érdekli mi van vele.

Mit érezhet, mit gondolhat valójában? Hogy segíthetnék neki??? Hogy ismerhetném meg a betegségnek azt az oldalát, amit ő lát, amiben ő él?

Szia!

A skizofrénia biztos,hogy nem ilyen.

Nálam az egyik doktornő skizofréniát,egy másik személyiségzavart állapított meg.

A gyógyszerezés állítólag ugyanaz.

Sziasztok!

Nektek hogy jöttek elő a betegség tünetei?

Milyen betegségetek van és milyen gyógyszert kaptok rá?

Ismer-e valaki megbízható,jó pszichiátert?

Aki ha megmondod neki,hogy nem jó a gyógyszer felír másikat.Az enyém nem ilyen.

Sziasztok!

Jó pár megválaszolatlan kérdéssel fordulnék hozzátok,remélem néhányra kapok választ.

Nagyoon belemélyültem a skizofrén olvasmányokba ,de személyes tapasztalatokra vagyok kiváncsi

Röviden a diagnózis:23 éves vagyok,6 éve élek deperszonalizácioval,ezzel jól elvoltam,3 hónapja külföldre utaztam már sokadik alkalommal,itt pánikrohamok jöttek rám,rosszulétek,illetve arra keltem hogy nemtudom kivagyok,hazkellett jönnöm,azóta orvoshoz járkálás,amire idáig jutottunk az hogy skizoid tünetek vannak,naggyábol a skizofrénia negativ tünetei.

kiváncsi vagyok ti hogy küzdötök meg az énkép elvesztésével,illetve mivel mégcsak 3 hónapja vagyok benne,lesz-e még szebb napom amikor már bele merek nézni a tükörbe ?

iletve a beszűkült tudatállapotban vannak emlékeitek?feltudtok idézni,eltudtok képzelni dolgokat?

a deperszonalizácios,derealizácios tünetek a gyogyszerek/injekcio által enyhülnek?

képes leszek ebböl a disszocilált állapotbol kicsit integrálodni úgyhogy közelebb álljanak hozzám az emlékeim,az érzéseim és a testem?

ilyen kérdésekre várok válaszokat,nagyon örülnék már valami biztatónak,így tömören egy pár kérdés az ezer-és ezer közül.

Kitartást mindenkinek!

Sziasztok!

Szeretnék hasonló pszichés problémákkal küzdő emberekkel megismerkedni.

Sziasztok

Jött a kolléganő melózni. ( nem küldték el )

Másik asztalnál ülök. Nem igazán tudom, jól van - e...

Nem mondtam, hogy meggyógyultam belőle, csak nekem is voltak a hozzád hasonló tünetek.

Egyébként nem nagyon foglalkozom, hogy mit mondanak az orvosok..

Ahogy tellik az idő, egyre kevésbé érdekel már, hogy ő mit meg hogy ér el. Az ő élete, ő nem ment át olyan dolgokon mint én.

Meg ugye a vátlozás... Na ez az, amit az ember lassan tud csak megszokni. Főleg, hogy elég sok dolgot átforgattam az életembe.

De ha azt mondod, hogy bipoláris zavar van nálam, ahogy ha jól veszem ki, nálad is VOLT, akkor mégis hogy lehet, hogy te meggyógyultál ebből? Orvostudomány szerint gyógyíthatatlan.

"..frusztrál, hogy sokszor ugye fiatalabbakkal vagyok, meg nem egyetemre járok, aztán kb úgy vagyok, mintha egy lecsúszott szerencsétlen lennék.."

"..semmit se értem el 1 év alatt, az exem meg már kitudja hol tart a karrierjébe és ezért elmegy az életkedvem.."

"..hogy régen mért nem ezt csináltam, tökre elkerülhettem volna ezt a sok traumát.."

Ugyanezeket éreztem én is, és igen, ez bipoláris zavar egyik jellegzetes tünete, csak nagyon nehéz ezekkel nem azonosulni.

A skizofrénia nem ez, bár a bipoláris zavar hordozhat skizo-affektív jegyeket, olyankor világot totál másként látod, paranoia, szorongás, dührohman, de ezekkel a tünetekkel, sem nem skizo-affektív nem vagy, sem skizofrén, nyugi.

Nem tudom a gyógyszerek mellékhatásait, olyanról hallottam, a sokáig szeded, hogy nem nagyon fogsz a szexualitás iránt érdeklődni, de az nem egy két hónap gyógszerezés után.

Tudom, hogy ez most nehéz, de próbálj önismeretet tartani, és válaszd szét azokat az érzéseket, amelyek ne tartoztak hozzád régebben.

A bipoláris zavar rátesz mindennel egy lapáttal, érzékenység, féltékenység, irigység, öntálat stb.

Becsap, mert nem hagyja, hogy ezek az érzések átmenjenek rajtad, hanem beleragadsz, na ezeket kell megtanulni közömbösen elfogadni.

A deperszonalizáció, az az,amikor teljesen személyteleníted magad a helyzetektől, pl nem is te voltál, nem is emlékszel, hogy te lettél volna, te csináltad volna.

Itt sajnos nem ez a helyzet, mert mi túlságosan részt veszünk személyesen abban, ami velünk történik, azért rágódunk folyton a múlton, de ezt is meg lehet tanulni elengedni, csak lassacskán.

Ja igen, homeopátiában elég jártas vagyok, egészségügyi egyetemen tanulok. Aztán próbáltam már ezeket a szereket is, van ami jó volt, van ami nem is hatott.

Kicsit bánom, hogy ezen a pályán vagyok, mert ettől alakult ki a hipohondriám, a sok betegség, amit ott tanulunk, elég nyomasztó. Szerintem ha nem ezen a pályán vagyok, nem is lenne most semmi bajom.

Egyetem előtt rengeteget sportoltam, fociztam, amikor ott szédültem, meg szúrt közbe a szívem, nem tulajdonítottam neki semmi jelentőséget. Most meg már azt kutatom, mitől van, hogy leizzadok konditerembe, ördögi kör ez. Sok energiát elvon, hogy tök feleslegesen idegeskedek ezeken.

Na meg a másik.

Ugye sokáig nagyon be voltam feszülve, semmi kikapcsolódás, csak itthon ülés, és mikor kimegyek este ismerősökkel, még az az érzés is elkap, hogy jaj fiatal vagyok, bulizzunk, stb. és annyira régen éreztem ezt az érzést, hogy eleinte meg is rémültem tőle, hogy atyaég mi ez. Ha jól tudom ez a deperszonalizáció?