Skizofrénia (beszélgetés)

Az egyetemet lepassziváltam, mert nem fogok visszamenni azok közé az emberek közé, ahol ennyire megalázva éreztem magam. Majd talán jövőre újrakezdem az évet tiszta lapokkal. Gondolj bele, teljesen megalázva, ugyan ott lenni? Exem is ott van... Na ez nekem nem :)

Annyira sok volt, hogy hazaköltöztem inkább. Itthon nyugisabb az élet, viszont fusztrál, hogy sokszor ugye fiatalabbakkal vagyok, meg nem egyetemre járok, aztán kb úgy vagyok, mintha egy lecsúszott szerencsétlen lennék. Persze ez valószínűleg egy rossz nézőpont tőlem.

Rengeteg vitamint szedek, edzéshez iszok néha 1-2 fehérjét, hogy izmosodjak. Jó tőle a közérzetem, de rengeteg dologról a múlt jut eszembe, az, hogy én itthon vagyok, semmit se értem el 1 év alatt, az exem meg már kitudja hol tart a karrierjébe és ezért elmegy az életkedvem...De nem gondolnám, hogy ez bipoláris zavar, mert nem csak úgy jön nálam a rossz érzés, hanem ha a múltamra gondolok, hogy mennyi hülyeséget csináltam, mennyire nem volt értelme.

Hát emlékszem, volt hogy januárba elhatároztam, hogy elkezdek sportolni, futottam. Annyira jól esett, hogy olyan ötletek jutottak eszembe, hogy na milyen jó is lenne inkább TF-re járni. Aztán 5 mp múlva belegondoltam, hogy régen mért nem ezt csináltam, tökre elkerülhettem volna ezt a sok traumát, és kb sokkot kaptam. Akkor be is kellett vennem 2 nyugtatót.

Vagy pont ez a bipoláris zavar? Mert szerintem nekem ilyen a habitusom, féltékeny és robbanékony. Mindig is ez volt, sajnos.

Elsősorban azért írtam ide, mert beleolvasgattam a skizofrénia világába. És érdekelt, hogy akik ebbe a témába jártasak, azok hogy látnak engem ezzel a mentális betegséggel kapcsolatban.

Én nem érzem magam annak, vagyis pont ezaz, nem tudom, hogy hogy kéne éreznem magam, ha az lennék. Na ez jó bonyolult lett:) Amúgy köszi a választ!

Egyébként ha gyógyszert szednék, nem lennék tőle impotens?

Szia,most otthon vagy szüleiddel, vagy egyetemen albérlet vagy koli?

igen, ezek bipoláris avar tünetei nagyrészt, de nem kell a diagnózissal foglalkoznod, csak azzal, hogy felépülj.

Rendszeresen járj pszichoterápiára, ha tudsz találni a környékeden.

Próbálj meg egészségesen táplálkozni, vannak kifejezett ételek, amelyek bipoláris zavarra/depresszióra jók.Hal, banán, túró,kakaó stb.Idegrendszerre magnézium, B-vitaminokat szedj, szelén, cink, vas Nézz utána a neten.

Gyógyszert én sem javasolnék, de ezt te eldöntöd.

Írj naplót, ahova leírod naponta, hogy mit érzel, mi történt veled, hogyan szeretnél továbblépni, milyen dolgokat helyezel előtérbe.

Most ki kell vennem egy kis időt magadnak, mert ez a pszichés zavar nem gyerekjáték, ez egy jelzés, hogy foglalkoznod kell magaddal, átértékelni, máshogy gondolkodni.

Sportolj, legyél sokat a természetben.

A negatív kattogás egy ideig meg lesz, mert az agy sokkal lassabban dolgozza fel a történteket, mint normál állapotban. Ne siettesd magad, ne legyél türelmetlen, ez csak azért írom, mert általában ez szokott gond lenni, mert ez a betegség tipikusan türelmetlenséget okoz, ehhez sok belső erő kell, de sikerülni fog.

Sziasztok!

Uj vagyok itt, igazabol a velemenyetekre lennek kivancsi mert kicsit egyedul maradtam ezekkel a dolgokkal.

21 eves srac vagyok, 2 eve kerultem egyetemre. Baromira elveztem minden napot, majd megismerkedtem egy lannyal. Szaktarsal... kicsit hezitaltam eleinte, hogy félszedjem-e, aztan a tobbiek hatasara is de osszejottem vele. Sajnos eleg sokmindenben kulonboztunk, ezert nem tudtam szerelmes lenni bele, valamint folyamatosan kisebbsegi erzesem volt mellette, engem nem ismertek el. Jobb jegyeket kapott, munkat stb... szoval folyamatosan ment tonkre az onbecsulesem mellette, es a kis tarsasagombol is sikerult kiszakitnia a feltekenysegeivel. Nem alltam ki az elveim mellett. Brutalis stresszes idoszak lett az eletembe, depresszios lettem, allandoan feszult voltam a sorozatos kudarcok mellett. Ennek az lett az eredmenye hogy mindenfele fizikai tunetet is elohozott a stressz, amiktol meg hipohonder lettem. Fulzugas szedules llando hoemelkedes etvagytalansag miatt rohangaltam egyik orvostol a masikhoz. Termeszetesen mi den negativ eredmennyel. Kis naiv voltam, ahelyett, hogy kikpcsolodtam volna, jol lejarattam magam. Aztan telt az ido, kicsit jobban lettem, majd ujraa kezdodottminden elorol, hisztik sora, ujra kisebbsegi komplexusok mellette, ekkor mar panikrohamaim is lettek. Kaptam ra vitamint, amitol a rohamok megszuntek. Orultem, mert gondoltam akkor ezutan minden rendben lesz. Amint ezt kigondoltam, elkaptam egy virusos majgyulladast. 6 hetignem tudtam enni, ujra orvosok, kozben buko egyetem, parkapcsolat, buszkeseg...sorolhatnam. a vege az lett, hogy decdmber elejere idegosszeomlast kaptam a stressztol, majdnem korhazba kerultem. Ekkor az orvosom irt fel fluoxrtint, amitol baromira szedultem, ezert 2 utan le is alltam a cuccrol. Nem igazan fogtam fel ekkorszerintem, hogy mi is tortent velem. 1 honapra a traumak utan, mikor feljottem egyetemre baromi rossz erzesek kaptak el, folyton azok a dolgok es erzesek jutottak eszembe amiket anno atelltem. Az a hatalmas megalazottsag, mikor 56 kgosan csont gyengen kepembe mondta a baratnom hogy koszonom ennyi, a sok kerdezgetes hogy mi bajom, mert nem jarok be, a rengeteg orvosi vizsgalst..stb.. mintha ezek csak 1-2 honp utan jelentkeztek volna. Ezert hazakoltoztem. Ott talan nyugisabb lesz. Kicsit az is volt, elmrntem egy pdzichiaterhez, aki bipolaris zavart diagnosztizalt, mivel azt ragadta ki a szavaimbol, hogy regen jo volt, most szar, mert sokdzor eszembe jut a mult. Na ezen kicsit felidegesitettem magam, ezert elmentem egy masik szakemberhez, aki viszont Ptsd-t diagnosztizalt nalam. Es az ezzel jaro depressziot. Elfogadtam, kaptam is ra gyogyszert, de mivel utana olvastam, hofy fennmarado impotenciat okoz, ezert inkabb nem szedtem be, sot, a nyugtatokrol is lealltam. Rexetin+xanax kombi volt. Elhataroztam, hogy nem fogok a multam foglalkozni, beiratkoztam fototanfolyamra, 1 honapja kondizok, valamint nyelvrt is szeretnek tanulni. Viszont valahogy ezek a regmulti serelmek nagyon nehezen hagynak nyugodni, almaimba sokszor elojon nehany kep ammultbol, valamint baromi sokmindenrol a mult jut eszembe. Borzasztoan szegyellem ami tortent velem, mintha ember oltem vokna, annyira, amikor konkrfetan majdnem en patkoltam el. Igy 3 honappal a folyamatos traumak utan mar nem jon annyiszor elo a felelem es szorongas, viszont valahogy nagyon fusztralt vagyoksokszor kozossegekbe , felek, hogy mivn ha valami psziches betegsegem van amit el fognak itelni. Pedig ha nem gondolok ezekre a dolgokra, meg tudom nevettetni is az embereket, es tudok ismerkedni. Csak sajnos szokas szerint teleolvastam magam mar mindenfele tudomanyos dologgal, minek mi a tunete, es ezert nehezen tudok lazitani. Sokszor attol is megijedek, hogy kikapcsolodok, jatszok pl egy jot a gepen es beleelem magam a jatekba, hogy ez is biztos skizofrenia. Vagy ha csak nezek egy filmet, esbeleelem magam 1-1 szerplo szerepebe.

Most tervezek elmenni pszichologushoz, vaalamiert azt erzem, hogy en gyogyszer nelkul is rendbe tudnek jonni, csak kicsit tobbet kene beszelnem a tortentekrol valakinek. Ongyilkos gondolataim akkor voltak, amikor ott kellett hagynom azegyetemet, es kimaradtam a tarsasagbol. Ketsegbeestem, hogy minden tonkrement. Most jelenleg jol vagyok, sokszor ram jon a fusztracio, elkalandozik az agyam, ideges is tudok lenni eleg rendesen, ha ezek a multbeli dolgok eszembe jutnak.

Ti mit gondoltok rolam?

Koszi elore is, bocsi kicsdit hosszu lett, na meg telefonrol irtam.

Szia ! Az attól függ , hogy milyen gyógyszereket kapsz .

A leponex -miatt havonta egyszer kell .

Szerencsére én vettem hasznát amikor befektettek az osztályra gyógyszerváltás miatt.

A különböző foglalkozásokon szembesítettek vele hogy milyen vagyok.Rádöbbentem hogy nagyon merev a gondolkozásom.Nagy felfedezés volt és tanulságos.Rájöttem hogy ennél sokkal hajlékonyabbnak és rugalmasabbnak kell lenni a gondolkozásomnak.

Ők rávilágítottak,de a változásom már az én érdemem.Azóta nem kudarcnak élem át a rossz dolgokat,hanem megoldandó feladatként kezelem.

Igazad van hogy az önismeret az első lépés,és onnan lépni tovább.

Szerintem ez egy mókuskerék, amiben forogsz. Hozott megoldást bármiben is? Közelebb vitt önmagadhoz, az emberekhez, a megértéshez?

A pszichiátriában a legtöbb értelmes, intelligens ember csalódik. Ágyúval verébre esete. Van, amikor nem, de szerintem egy bizonyos intelligenciaszint felett, ha az embert még nem tették teljesen tönkre, egyszerűen tisztában kell lennie vele, hogy az utat, a megoldást másfelé kell keresnie. Ez pedig az önismeret, a nem elszállt spiritualitás, az élet, az életem valódi értelmének a megkeresése. Semmiféle materiális diszciplinától nem várhatjuk, hogy megoldja kívülről az életünket, se a pszichiátriától, se az orvostudománytól, se a politikától és sorolhatnám. Az erő benned van! Ne félj megismerni önmagad, az árnyékot, a "rosszat" sem, mert integrálhatod, megértheted azt is, de ezért tenni kell, önismerettel.

Nem erről van szó, nem kellett eljönnöm. De ez egy hosszú történet, lényeg hogy emiatt szedek most gyógyszert. Elismerem, nekem tényleg segített a gyógyszer, már nem vagyok olyan dührohamos, mint voltam, eltűntek a gyilkos gondolatok, a kényszerek és még sorolhatnám. Ha rajtam múlna, most hagynám abba a gyógyszerezést. Mert most már csak a mellékhatások jönnek.

Szerinted visszaesnék, ha abbahagynám?

Csak az a baj hogy most már nem hagyhatom abba mert bele kerültem.

nem teljesen értem, el kellett jönnöd otthonról?

amúgy ne érts félre, nem tudom, mi a helyes, vagy jó, vagy ésszerű.. ha szedünk valamit vagy ha nem.

van akinek segít a gyógyszer, terápiával kiegészítve, meg olyan közeg hozzáállás stb.

én sem vagyok teljesen 100, szenvedek néha, a körülmények sem fényesek,csak én kicsit más utat választottam, arra meg nem mindenki nyitott, mert nem igazán értik.

Nekem is van rokonom Rivon, Tialerán meg még vmi pia elleni gyógyszeren, cigin és kávén él, és csak süllyed, leszar mindenkit, nem érti meg senki őt, gyógyszerre iszik, mániás,semmit nem csinál,fel-alá járkál,mert már nem tudja egyáltalán ki ő valójában.. erről ki tehet, aki engedte?hogy ennyi szart szedjen?vagy ő?hogy nincs már belátása,de arról ő meg nem tehet, de csak tologatták, nem tudták terápiára vinni, mert pénz nincs, mert mindenkit átver,ő hülye simán, de millió esélyt kapott a mai napig..de hiába.. "Normális" ember nem tud az ilyen emberekkel mit kezdeni, meg nincs idejük, nem értik, ezért magunkra maradtunk meg a jóIstenre, én ennyit tudok..

ha van belátásod, pozitív hozzáállásod, ha tudod, nem a világ vége, és bízol,akkor fel lehet épülni

Az rendben is van, csak hurcolod a mellékhatásokat.

Én előre folytattam tanulmányt, és nem okoskodásból, de vhogy tudtam, hogy ha elkezdem magam gyógszerezni, akkor fél ember leszek, meg nem lesz olyan könnyű leállni, mert minél több ideig szeded, annál jobban hozzá fog szokni vmelyik anyaghoz a szervezeted, és ez nem is biztos, hogy a hatóanyag...óriási biznisz a gyógyszeripar..nem kívántam részt venni benne, csak akkor, ha olyan gyógyszert gyártanak, amibe csak a hatóanyagot teszik, és mást nem, mert a "Más" anyagok tesznek tudatlanul, akaratlanul függővé, és kell miné több, még több ideig stb, mert utána hozzászoksz már nem asznál, másik kell, stb....ez is egy undorító dolog, amit művelnek szerencsétlen betegekkel, najó ez az én véleményem, mert én választom a hosszabbik és rögösebb utat a gyógyulásomhoz.

Hát, ezt te tudod.

Ja, amúgy nekem is volt olyan, pont ma, hogy behunytam a szemem, és akkor jöttek ilyen foltok vagy alakzatok,alakok,de én ezekre se parázok rá, mert néha érzem, hogy tudom irányítani,hogy pl mit akarok inkább ezek helyett elképzelni, mondjuk nem mindig sikerül persze, de nem is sokáig szoktak ilyen "látomásaim" lenni.

Mondtam, próbáld ezeket az irányított meditációs zenéket, angol van egy csomó jó, és nem baj, ha mondjuk pl nem érted, a zene a lényeg, meg hogy úgy aludj el rájuk, teljesen megváltoztatja az alvás minőségét.

Elmehetsz, nem tudom, hogy kell-e beutaló,nem vagyok jártas az itthoni "egészség"ügyben :D

Régen voltam ezzel a pánikkal, hazaküldtek, hogy merészelek bejönni ilyen kis gondokkal, vírus, feküdjem ki magam, még fel is vettek maszkot, mert azt hitték fertőző vagyok..oszt pánikbetegséggel mentem oda..hurrá alkalmazottak :)

Az a baj, hogy mindenre túlreagálva pánikolounk, és ennek módja szerint be is vonzunk a rosszat, szóval ne parázz még jobban, mert még magasabb lesz a pulzusod, most mondanám, hogy a 100 még nem halálközelien magas, persze nem is normál érték.

A gyógyszerek meg okoznak plusz hipochondriát is, az is rátesz a pánikra. Ördögi kör ez.

Nem kéne elmenni kardiológiára? Hogy legalább megnyugtassam magam? Kell oda beutaló?

Az a baj hogy minden új gyógyszertől félek, főleg mióta egy antibiotikum hatalmas rosszullétet okozott, most meg ez az explemed, de az közel sem volt olyan durva mint az antibiotikum. Tehát utána könnyen lehet beszélni, a félelem ugyanúgy meg van.

A fokhagyma nem árt, de hatalmas szájszagot okoz :DD

Én csak egy okból fordultam orvoshoz, főként azért nem mentem mert nem akartam gyógyszert szedni. De megtörtént és muszáj volt menni.

Szerintem ne így állj hozzá, tudom, én is minden miatt pánikoltam, azért nem kezdtem el szedni semmilyen gyógyszert, mert előre féltem a mellékhatásoktól, zsigerből azt mondtam, hogy nem,még akkor sem amikor tök pszichotikus állapotban voltam, utána meg marcangoltam magam, hogy miért nem szedtem. Rohadt egy állapot, de nem szedek semmit azóta sem, inkább maradok a kiegészítő ételeknél, vitaminoknál stb.

A fokhagymától meg tényleg semmi bajod nem lesz, majd ha kellemesen fogsz csalódni,akkor meg tök heppi a dolog :)