Skizofrénia (beszélgetés)

Nekem is az akut polimorf van beirva diagnózisnak, ez mellett még paranoid deluziv zavar, nem meghatározott szorongás meg kényszergondolatok és cselekedetek. Azt mondta pszichózis, és hogy valószínűleg később meg lesz a skizofrénia diagnózis, amit nem tudok elhinni, mert az igaz, hogy hallucinálok, de megtudom különböztetni a valóságtól, csak egyszer volt olyan hogy valósnak hittem, de utána rájöttem és az is nagyon enyhén volt.

2013 nyara óta hallucinálok, de csak lefekvés előtt csukott szemmel sötétben, ilyen lények, halálfejek meg arcok villannak be, akár hirtelen is és ez a legijesztőbb. Ekkor hirtelen kinyitom a szemem, ekkor el is tűnnek. Meg hallok hangokat is szintén csak lefekvés előtt. Ilyen párbeszédeket, családtagjaim beszédét és néha zenét is. És érzem hogy a fejemben vannak, ha kinyitom a szemem, ezek is elmúlnak. 2013 nyarán napi szinten főleg augusztusban aztán ősszel valamennyire elmúlt csak ritkán voltak. Aztán volt hogy megint visszatértek, aztán elmúltak, volt, hogy csak néha jött, aztán egyre többször. A fél mg esti ripedon eltűntette ezeket, meg az alvásparalízist is, amik az utóbbi időben napi szinten jelentek meg. Csak nagyon enyhén jelentkezik ha jelentkezik de az jelentéktelen.

Aztán szerdán közölte a vizsgálat eredményeit, ekkor akart gyógyszert váltani és emelni az adagot. De hogy minek, azt nem tudom, a fél mg ripedon csökkentette az agresszivitást is, sőt el is tűntette mostanra, a gyilkos gondolatokat, a kényszeres gondolatok. A kényszeres cselekedetek enyhén vannak jelen, de már nem olyan betegesen mint előtte. Most meg teljesen üresnek, semmilyennek érzem magam, álmosan. És depressziós is, semmi se érdekel. Ez azóta van mióta megtudtam az eredményt és a teher a vállamon, hogy gyógyszert kell váltanom. Amúgy is félek tőlük és minden este félek hogy meghalok. Mindennap megszámolom a pulzusomat, mert mióta szedem 100 körül van, bár tegnap és ma 80 volt, de akkor is félek hogy felmegy 100 fölé és ebbe fogok belehalni a gyógyszer miatt.

Indokot azt találnak.

Nem vagyunk szimpik, szerződés lejárt, és nem kellesz. azt mehetsz is...

Ha nincs sehol nyoma a betegségnek, nem is tudnak egy csomó dologról.

( mi is " csak " a támogatás miatt vagyunk. úgy döntöttem lecalom mit kapnak utánam. ha fél éves szerződésem van akkor annyi. és ha elküldenek 10 X visszamegyek. varroda kilőve csak az marad ahol most vagyok. de most eddig jó pár munkafolyamatra be tudtak tenni. és ami lényeg, nem hoztak vissza javítást, rosszul csináltuk. van amikor 4 csapatba vagyok valakivel, és mindig mással )

Nem hinném..

A munkáltató kemény támogatást kap, az ilyen munkavállaló után.

Pont kolléga ( kollégák ) miatt jöttem ide.

Az egyik szépen melózik. Másik akiről tudok, Őt lehet hogy elküldték, vagy tápon van..

Sajna az utóbbi sokszor késett.

Ahol én melozok biza komoly elvárások vannak. De ezt az illetőt is be tudnák ( be tudták ) volna tenni olyanra, amit meg is tud csinálni.

Október végén voltam először pszichiáternél, azóta meg volt a pszichológiai vizsgálat is. Azt mondta nagy valószínűséggel skizpfrén vagyok, ami kezdődő és, hogy még időben jöttem.

Három éve hallucinálok, de csak lefekvés előtt mikor becsukom a szemem, alvásparalízis meg legalább négy éve van. Kaptam rá gyógyszert, ezek elmúltak, csak nagyon jelentéktelen halucináció van.

Régebben voltak ilyen "mániáim" ami inkább a kényszerbetegséghez tartozik, az már a tíz évvel ezelőtt gyerekkori diagnózisban is szerepelt. Inkább híres emberekkel foglalkoztam és élveztem, hogy ha szenvednek, és mániásan gyűlöltem őket. Ez más fajta gyűlölés, nagyjából azt jelenti, hogy élvezem ha szenvednek, szerettem leírni is. Kigúnyolták, kiközösítették őket a történeteimben. Ez gyerekkorom óta van, mostanság visszaszorult. 2012-ben nagyon súlyosan jelen volt, szét is marcangoltam magam miatta, illetve 2014-ben is. Aztán abbahagytam, kisebb mániáim voltak csak. Most visszaakartam rá térni, de azok az igazi mániás érzések eltűntek. Lehet a gyógyszer miatt.

Vannak dührohamaim gyerekkorom óta, ami egyre súlyosabb lett, már életveszélyesen fenyegetőztem családon belül is. Nagyon durva volt. A gyógyszerek ezeket is visszanyomja már mostanra. Elmúltak ezek a kirohanások a gyógyszerek miatt. Évről évre egyre rosszabb voltam és többen is mondták már.

Barátaim nincsenek, soha sem voltak. Nem tudok beilleszkedni sehová, iskolában is gondok voltak, elég sok iskolám volt. Dolgozni nem tudok, szorongok és egyre jobban görcsölök meg szorongok mindenen. Nem bírom a felelősséget, szorongok alatta. Munkahelyen egy hónapnál tovább nem tudok maradni, alkalmi munkákat vállalom. Már azokat se bírom, pár éve nem okozott ilyen gondot mint most. Egyre rosszabb vagyok. Az utcán félek, hogy követnek, megvernek, öt éve még nem volt ez jellemző. Sötétben még jobban félek, pedig régebben ez sem volt jellemző. Ez eluralkodott rajtam. Miért?

12 éve is volt pszichológiai vizsgálatok, az nem mutatott skizofréniát (12 éves voltam), de ezek a kényszeres dolgok akkor is meg voltak meg a "mániák" Továbbküldtek a Vadaskertbe 2005-ben, nem vittek el. A pszichiáter nem zárja ki az asperger szindrómát se, de azt már itt nem diagnosztizálják.

IQ-m 120.

Kommunikációs készségem nulla, szociálisan szintén nulla vagyok. Ez mindig is így volt.

Tavaly végeztem egy tanfolyamot, ott már nem úgy tudtam tanulni, mint pl egy évvel korábban, vagy kettő. Nem értettem ezt sem. Záróvizsga ezért négyes lett, az előző szakmai vizsgák meg ötösek. Három szakmám van. Matekból nulla vagyok (diszkalkulia)

Nagyjából ennyi. Én úgy gondolom nem vagyok skizofrén, vagyis nem akarom elhinni.

Aha. Köszi. Ma ebből nagyjából semmi sem igaz rám. Régen, amikor a probléma kulminált? Voltam mély depresszióban, volt, hogy két hétig nem fürödtem, örömöt mindig is tudtam érezni - kivéve amikor zombivá nyomtak a "gyógy"szerükkel -, a koncentrációs készségem kitűnő. Soha életemben nem hallucináltam és nem gondoltam bizonyos téveszmékről, hogy valósak, már ha a reménytelen szerelmet és az amiatti szenvedést és kiborulást nem értjük ide, de hát azzal ki foglalkozott a pszichiáterek közül? Megkérdezte egyáltalán egy is, hogy van-e valakim, nemi életem, egyáltalán számított, hogy nő vagyok? Egy percig sem... (Hamvas Béla fején találta a szöget, mikor azt mondta, a nő pszichológiájával még senki sem foglalkozott és a pszichiátriát is téves útnak tartotta. Ma már jobb a helyzet, na de nem az állami ellátásban.)Nem mondom, hogy tök százas voltam, mielőtt kórházba kerültem, hisz folyton dühöngtem, amivel az iszonyú szorongásomat próbáltam legyőzni, állandóan vissza akartam forgatni az időt és energiavámpírként szekáltam anyámat és tényleg nagy hülyeségeket csináltam. Ezeket lehet dellúziónak nevezni (nem tudom, az pontosan mi, inkább illúziók?)Iszonyatosan boldogtalan voltam egy súlyos szerelmi katasztrófa miatt. Valamit lépni kellett, de az a nulla ellátás és lórugás-gyógyszerezés, ami az állami ellátásban várt rám, borzasztó volt. Most nem írok kisregényt az egészből, hogy hogy raktam utána össze magam és hol tartok most az életemmel, ezzel senkit nem untatnék. Igen, nem alaptalanul kerültem ilyen helyekre, de amit ott kaptam, a sokkon túl mit ért? Ami javult, azt magamnak köszönhetem. Fáj, igen, fájdalmas, hogy milyen dolgok történnek a világban gyógyítás alatt. Egy kiugrott pszichiáter, aki spirituális útra lépett és akihez fél évig jártam a kórház után, azt mondta, hiába akarnám megváltoztatni a rendszert, hisz széllel szemben nem lehet vizelni. Ti mit gondoltok erről? Ez messze túlvezet a pszichiátria témáján, hisz millió dolgot mondhatnék, ami szétfeszíti a fórum kereteit, de mi az, amibe bele kell törődnünk - oktatás, orvoslás, politika, fogyasztói kultúra, tudomány, történelem... akármi - és mi az, amit igenis merjünk megváltoztatni, mert nem jó és lejárt az ideje, és elvileg "nem a mi dolgunk". Akkor mi a mi dolgunk? Keccsölni valami melóhelyen, felnevelni pár gyereket, fizetni az adót, néha szexelni nem túl magas szinten aztán a koporsó... Így képzelik el bizonyos helyeken és cserébe szórnak nekünk hazugságokat és szórakozást. És eltitkolják előlünk, hogy szorongásunk, agybajunk, őrültségeink mögött is jóakarat áll és a felismerésekhez, a beteljesüléshez, az igazi örömhöz akarnak minket vezetni... azt hiszem, igaza volt annak a tanítónak, széllel szemben nem lehet, de a saját életünkben igenis lehet és ez össze fog adódni.

Mégiscsak hosszú lett... nem baj, nézzétek el. Igazából még mindig bánt az a megalázás, amiben részem volt, az a mód, ahogy sose segítettek igazán, de azért a bélyeget rámrakták, bár igazán ez se számít... igazságtalannak érzem az egészet és bánt az a közöny, üresség, hazugság, ítélkezés, félreértés, ami az egészből áradt felém. És ez a rendszer hibája - az Egész rendszeré, úgy ahogy van, nem csak a pszichiátriáé. Én szeretnék egy olyan világot csinálni, ahol egy lelki problémákkal küzdő embernek több esélye van, mint amit ezek a hamis papok nyújtanak.

" Aki miatt " idetévedtem, már nem kolléga. De szerintem van más is, sőt talán több is. Csak ők bogyóznak, és csinálják a melót amit rábíztak..

Skyki1020, szerintem egész jól leírta a dolgokat.

Ezt rávetíthetnénk más egyéb betegségre is. Ha már " ezt " dobta ki a gép, nézzük a jó oldalát. Ne vesztesként jöjjünk ki belőle.

"A szkizoaffektív zavar egy súlyos pszichiátriai kórkép, mely nagyon hasonlatos a szkizofréniához. A betegség a mindennapi élet minden területére kihat, beleértve a munkát, a szociális kapcsolatokat, az öngondozás gyakorlatát (mint például tisztálkodás és higiénia). A szkizoaffektív zavarban szenvedő betegek a tünetek széles skáláját mutathatják, melyek magukban foglalják a valósággal való kapcsolat problémáját (hallucinációk és delúziók vagy doxazmák), a hangulattal kapcsolatos zavarokat (például feltűnő depresszió), a motiváció hiányát, az örömérzetre való képesség hiányát és a gyenge koncentrációs képességet. A tünetek súlyossága okán a betegek időnként kórházi kezelésre szorulnak. A szkizoaffektív zavar átélése egy olyan állapottal írható le, mely ahhoz az érzéshez hasonlatos, amikor "ébren vagy és álmodsz" (vagyis a személy nehezen különböztetheti meg a valóságot a képzelettől)"

Xavier Amador: Nem vagyok beteg, nincs szükségem segítségre! c. könyvében ezeket a betegségeket az agyi funkciók deficites működésével magyarázza. Pl. ezért nem lehet egy skizofrént meggyőzni, hogy kezelésre szorul, mert ő a hallucinációt valóságnak éli meg. Képzeld el, hogy az egész családod azzal állítana most eléd, hogy beteg vagy orvoshoz kell menjél, miközben te egészen biztos vagy abban, hogy egészséges vagy.

Amit írsz az így igaz, csak nem ismerik fel, hogy változtatni kellene ezen a hozzáálláson. A hozzászólásod végével teljesen egyetértek.

Leírná valaki, hogy mi az a schizoaffektív zavar, vagy valami ilyesmi?

Egyébként azt gondolom, bármiféle lelki-mentális zavarnál fokozottan igaz az, hogy az illetőnek tovább kell lépnie egy magasabb szellemi szintre. Persze ez csak bizonyos intelligenciaszint felett lehetséges, de ha az adott, nem élhet le úgy évtizedeket, hogy meg akar halni meg szarul érzi magát folyamatosan meg ilyenek. Törekedni kell a megértésre, a támogató emberi kapcsolatokra! A magány mérgező tud lenni ha túlzásba viszik! Az egész pszichiátria mai formájában egy rakás sz.., ha rajtam múlna, ez se így nézne ki.

1086-ostól olvastam csak, visszaolvasok még valamennyit.

Van munkatárs aki ezzel küzd ( több is, lehet 2 - ről tudok.

Egyiket ma elküldték, állandóan késett. Őhozzá beszéltek, nő-ffihang egyaránt. ( úgy hallottam )

Jogos félelem az : akár beledöfi valakibe az ollót, pl??

Szalagvezető egész jól lecsitította, mikor bemérgesedett. Mellettem zajlott a dolog. Szerintem magán életi dolog miatt, nem is a munkafolyamat volt az ok.

Lehet hogy kérdezek majd.

Én állandó felügyeletnek nem nevezném. Ha nagyon leterhelt vagyok, akkor "szüneteltetem". Gyógyszer miatt sem kell mennem x időnként, korábban ez nyomós ok volt arra, hogy rendszeresen járjak.

Én a hallut jól meg tudom különböztetni a valóságtól.

Szia!

Nekem úgy ítélte meg a korábbi kezelőorvosom, hogy nem szükséges gyógyszert szedni rá. Azóta más orvoshoz járok, de ő sem ad rá gyógyszert. Antipszichotikumot (ami hallucinációra hat) több éve nem kapok. Tavaly a nyugtatót, antidepresszánst is leállítottàk. Arra vagyok kíváncsi, hogy mások (akik szintén nem kapnak antipszichotikumot) tartósan jól vannak (nem feltétlenül tünetmentesen, hanem jó állapotban)vagy visszaesnek.

Szia!

Hogy vagy? Most milyen gyógyszert szedsz? Mi vált be? A Richtert kipróbáltad már? Szellemi képesség hogy áll?