Sex and the City (beszélgetés)

Szia Darlenee!

Szerintem ha eddig nem érezted semmi jelét annak, hogy több lenne ez barátságnál akkor nincs min izgulnod! Még ha nehéz is!

Felvethetnék egy engem érdeklQ témát is? Szerintetek honnan lehet észrevenni ha valakinek szeretQje van? A barátnQm azt mondja, Q érzi, hogy a férje megcsalja Qt, holott ennek semmi jele. De ez amolyan nQi megérzés lehet, persze, ha jobban belegondol vannak apró jelek, megjegyzések. Van már tapasztaltotok? Ti mit tennétek?

Sziasztok!

Szeretném megkérdezni a véleményetek egy számomra igen fontos dologgal kapcsolatban. Tudom, nem csak pozitív és bíztató nézetekkel fogok szembesülni, de kíváncsi vagyok.

A barátommal nagyon boldog és kiegyensúlyozott kapcsolatunk van, tökéletes társ. Hosszú idő, évek óta ő az egyetlen, akiben bízni tudok, aki mindenben mellettem áll és bármikor számíthatok rá. Szóval minden rendben és nagyon boldog vagyok.

Van egy lány, aki külföldön él és már hosszú ideje leveleznek egymással. A közelmúltban itt járt Magyarországon. A barátom, mint jó vendéglátóként, igyekezett mindent megmutatni neki az országból, ami azt jelenti, hogy lényegében elég sok időt töltött vele. Szinte ingázott a munkahelye és közötte. Toleráltam a helyzetet, hiszen ő csak egy rövid ideig tartózkodott itt.....én viszont mindig itt vagyok.

Kicsit, ha teljesen őszinte vagyok, azért fájt, mert nyilvánvalóan rám kevés ideje maradt, nem gyakran tudtunk emiatt találkozni.

Most megint jön ez a lány.....Eddig minden hétvégét együtt töltöttünk, most nem, mert itt lesz. Megígérte az én kedvesem, hogy a hétköznapok estéit velem tölti, hogy kicsit együtt tudjunk lenni.

Nem tudom, félve nézek az elkövetkező két hét elé, mert megértem, a barátság fontos és nem is szeretném megfosztani őt ennek a lehetőségétől. Szeretném, ha boldog lenne és érezné hogy bízom benne. Viszont valahol fáj, és bánt....hogy velem megint alig lesz, és ez idő alatt nélkülöznöm kell.

:))

majd, amikor megtalál rájössz, hogy igenis létezik, csak ne hagyd elszaladni, mert akkor fájni fog

Pötyike vagyok, de a barátnőm "fennmaradt".

Majd átjelentkezem...

Szia!

Furcsa dolog ez, néha magam sem tudom mit akarok.

Erős testi vonzalmat érzek, de szerintem ennyi kevés lenne a többhöz.

Előbb-utóbb kell egy normális kapcsolat is, de ha éppen szabad vagyok, miért ne?

Most is van egy kapcsolat kialakulóban, de félek, igy sem sikerül majd nemet mondanom a "randikra".

Ez pedig elég tisztességtelen lenne a másikkal szemben.

Persze, keresgélek.

Nem igazán tudom őt komolyan venni, de ellenállni sem tudok neki.

De nem is akarok!:)))

"Hivatalosan" egyvalakiről tudok, egy buliban mind a hárman ott voltunk.

Aznap én voltam a "nyerő".

A nő 10 évvel idősebb mint ő.

/én 27, ő 25/

A srác elég gyerek még, de alakulgat...

Reménykedni nem érdemes, majd ahogy alakul.

Dehát lehet ebből még valami?

Na igen...

Amúgy meg, ha annyira laza akarsz lenni előtte nyugodtan megkérdezheted, hogy utánad kihez megy, csak a poén kedvéért...persze vele nem szabad bizalmaskodni, de lehet egy idő után rájönne, h lehet szexen kívül mást is csinálni Veled...:)

Hagyom én szárnyalni... meg sem merem kérdezni, még hányan vagyunk:)))

Lehet ha több is lenne a szexnél, nem is érdekelne annnyira, igy hogy ritkán van, majd megőrülök érte!

A szürke hétköznapokban biztos más lenne.

ööö..ezt nem csak a csalódottságod mondatja Veled?

Azt tudod, hogy az álomtestű srác sose lesz a Tiéd...:P (Nekem is volt ilyen pasim-őket hagyni kell szárnyalni, mert úgy a legédesebbek :D ).

Nálunk vágy van...nem is kevés...:)

Sziasztok!

A majd kialakul, majd megoldódik dolog már probléma. Nekem nemrég ért véget egy 1,5 éves kapcsolatom, mert már közelsem érzem ugyanazt, mint az elején. Kihült. Amikor én voltam jobban szerelmes, ő nem igazán törődött velem ennek megfelelően.

Értem én, hogy megbeszélni, őszinteség, stb..

De a vágy hiányzik a kapcsolatból...

Tudom, hogy vannak trükkök, hogyan lehet a tüzet folyamtosan fentartani, de tudatosan elég nehéz.

Most próbáljuk harmadjára, a "hátha rendbe jönnek a dolgok"-ot.

Viszont van egy srác, akivel 2-3 hetente "összejárunk". Nagyon jóképü, fantasztikus a teste, csodás vele az ágyban..., viszont csak "az" van köztünk.

Mást nem is nagyon akarok tőle, mert fiatalabb mint én, na meg ragadnak rá a nők, mint a légypapirra, de nem tehetek róla, ha meglátom elolvadok, a szivem majd kiugrik.

Tudom, hogy a másik fiú, százszor jobban megérdemelne, de nem tudok vele lenni.

Nincs vágy, nincs felé vonzalmam.

Szió...sosem mert még megmondani a páromnak, hogy szeretem...tudom hülye dolog, de marhára összetörtek mindenhogy és hiába bízom benne stb, nem mertem kimondani neki...ő sem mondja...Biztos vagyok benne, hogy csak rám "vár"...hasonló egyéniségek vagyunk, nagyon óvatosak, sokmindent megosztunk a másikkal, szinte majdnem mindent, csak épp a valós érzéseinkről nem merünk beszélni... :S Ez olyan hülye dolog nem?

Ez a szerelem dolog meg...idővel kialakulhat? Lehet idővel beleszeretni vkibe...

Tudom, hülye kérdéseim vannak. Nem vagyok nagyon idős meg semmi, de nem is tinikorú már, meg megéltem pár szar dologot és enné nehezebbet is mint egy szerelmi vallomás, de istenemre feladja nekem a leckét és úgy érzem magam, mint egy kis lökött liba, holott családom van meg minden...abszolút VICC ez az érzés...:P Segítsetek...:)

Hali!Egyáltalán mi a szerelem?

Mi a jó kapcsolat titka???

Teljesen egyetértek veled és köszönöm, hogy írtál. A párom most azt mondta h idő kell neki egy kicsit egyedül kell lennie. Hát én sem vagyok ennek a híve én mondtam is neki h jöjjön fel hozzám pestre (mert itt tanulok így hétköznap nem találkozunk, d most csak köv. csütörtökön megyek haza) és beszéljük meg személyesen, ne telefonon vagy msnen. D neki idő kell.. Hát joo ha neki ez kell akkor megkapja nem tehetek mást, mivel azért maradok fennt most, mert tanulnom kell. D amikor hazamegyek remélem megbeszélhetjük a dolgokat.

Igen én tudom, hogy miért vsztottam őt és összetehetem a két kezem mert amugy sohasem csalna meg v hagyna el csak úgy meg nagyon rendes, csakhát az első 9 hónapunk alatt eléggé elviselhetetlen voltam sajnos még bekavart számomra az előző szerelmem.. Nem is csoda, ha kiszeretett belőlem, vagys az ő szavait idézve 'nem szeret 100%an'... D abban reménykedem h ezt még helyre lehet hozni... Valahogy...

Ugyan nem ismerem a teljes szitut, de én nem borultam ki azon, hogy a párom számba vette ezt a lehetőséget is. Ugyanis ez egy opció csupán. Ebben a rohanó világban a sokfajta ráhatás miatt átvillan egy férfi agyán miegymás. Hangosan gondolkodik, mert úgy érzi, őszinte lehet veled. Mindenkinek lehet elege a világból és nyugalmat akar. A párom például ilyet akkor vetett fel utoljára, amikor elvesztette az állását…

Egy szó, mint száz nem gondolják komolyan. Másnap rájönnek, hogy ez a fajta biztonság mindennél többet ér.

Egyébként én egyáltalán nem vagyok híve sem a szkításnak, sem a „tartsunk egy kis szünetet”-módszernek. Számomra ez elfogadhatatlan, holott a fiatal generációhoz tartozom. A problémákat meg kell oldani és nem pedig szakítással félbehagyni. Hiszen, ha jól belegondol az ember, valamilyen okból egykor ő választotta azt a férfit/nőt, és csakis kettőjükön múlik, hogy mi lesz belőle. Valamennyi oroszlánszerep jut azért a nőnek ilyen téren, hiszen neki kell egyfajta biztos pontnak lennie a néha vagdalódzó férfi mellett. Mondom ezt természettől függetlenül. Ha egy kapcsolat komolyra fordul, mindig a nő kezében a gyeplő, a döntési lehetőség. Ha valaki ügyesen csinálja (semmi rosszra nem kell gondolni), simán megtarthatja a férfit anélkül, hogy belefáradnának. Az egyik kulcs az őszinteség, amit kommunikálni is tudni kell!! Azért emelem ki, mert tipikus párkapcsolati haláleset. A másik lehet a hosszabb gyeplő. Nem kell mindig ráerőltetnünk magunkat a másikra.

Azért alkalmazkodni sem árt megtanulni. Ennek a „modern” világnak az egyik legnagyobb baja, hogy úgy kezdi kezelni az embert, mint egy eldobható tárgyat. Igaz ez munka- és párkapcsolati téren is. Az ember hárítja a felelőséget magáról, hibáiból nem tanul, és azt hiszi, a másikkal megoldódik minden. Ezt sugallja a média is. Ezen fognak felnőni a tinédzserek is. Egyáltalán nem lehet csodálkozni, hogy ilyen nemtörődöm hozzáállással hamar ki fog égni az ember, és csak akkor áll neki gondolkozni, hogy mit is rontott el.

Tehát: egy nő remélhetőleg tudja, mit akar, miért választotta azt a partnert, amelyiket és remélhetőleg megismerte ahhoz kellőképp, hogy hosszútávú kapcsolatot szeretne-e vele. Ha akadnak nehézségek, leküzdve azokat a kapcsolat erősödik. Sokan irigykednek az én, immáron hét éve tartó kapcsolatomra, pedig nekünk is jöttek a problémák csőstől, mindegy, hogy az külső, vagy belső.

Egyben biztos vagyok: ha még valaha úgy adódik, hogy váltani szeretnék, azt még gyerekvállalás előtt, utána amit főztem megeszem. A gyerekek miatt végig kell csinálni, és nem azzal kell jönni, hogy muszáj válni, mert öljük egymást. Az én szüleim elváltak, és senkinek nem kívánom, még akkor is, ha ez egy csendesebb fajta volt is. Ami utána következik, na az a feketeleves. Hovastova ennek kis híján tíz éve, most kezdenek el gondolkodni azon, hogy lehet hiba volt. MOST kezdik el megbeszélni a problémákat a szemünk láttára! Ha a kapcsolatukat rendezik is, mi gyerekek nem éppen a legjobban kerültünk ki belőle. Ki mennyire érzelmes, de nyugodtan lehet nézni az anyagi oldalát is, ma már ennek is súlya van. Én nem sínylettem meg, de az öcsém azóta nem az, aki. És mi lehetett volna… VOLNA- és mindig utólag.