Sex and the City (beszélgetés)

Na khérem, valami konkrétat tessen kérdezni.

A fél vesém asszem odadnám a nejemnek, feltéve, hogy szüksége volna rá, és nem csak játszani kéne' neki...

:)

Nos, sziasztok:) itt is megkérdezem, és kiváncsi vok. a véleményetekre: mennyit képes legyőzni a szerelem? és a pasik tudnak e igazából, önzetlenül, feltétel nélkül szeretni?

Várom a véleményeket:)

Ördögi kör.

Na megyek gyorsan elmosogatok... :D

mindkettő, tyúk is és tojás is, hiszen megeszem mindkettőt :D

de viccet félretéve, az ember változik a napok, hónapok, évek során - kinek milyen hosszú a kapcsolata - természetes, hogy mindig új és új dolgok keltik fel az érdeklődésünket, hogy újakat kell megszereznünk, hogy mi magunk is újak leszünk - ha valaki képes önmagát építeni és nem csak síránkozva leragadni egy ponton, akkor már félig nyert ügye van - de erre a párodnak is felelnie kell - mert hát hiába tanulok, javulok, karriert építek, egyre intelligensebb, nőiesebb, sikeresebb leszek, ÉN, ha a férfi, akit társamul választottam leragad a díványon a sörével a meccs előtt és csak a szakálla meg a hasa nő - ez nem lehet életcél, együtt kell változni - ugyanez, amikor a férfi hajt a megélhetésért és mi csak elhanyagoltan pelusokat cserélünk, kinyúlt melegítőben főzünk, mosunk, takarítunk és mire ő hazaér halálira kivagyunk, bár észre sem veszi, csak hogy asszonykája már megint ideges és a pokolba kívánja minden közeledésével egyetemben - szép két kép, igaz?

tehát újuljunk és újítsunk, ne töltsünk együtt minden percet, de ne is hanyagoljuk el a másikat, és tudjuk megbecsülni a másik munkáját

csináltam egy tesztet - én bókot soha, vagy csak keveset kapok azért, amit itthon csinálok, természetes, fel sem tűnik - hát beleuntam és nem csináltam - szörnyű volt, de kibírtam - most sem az volt, hogy jaj drágám, hát fáradt vagy, hanem, hogy ez sincs, az sincs, ezt is kellene csinálni, azt is kellene csinálni, "mi van én csináljam azt is?" - most már gond,hogy nem csinálom - a legfőbb, hogy engem is piszkosul zavart :DD

de nem tűnt fel, hogy miért álltam le: teljesíts minden szinten, mint anya, mint cseléd, mint szerető, mint barát és társ, és ha még pénzt is hozol a házhoz, akkor még jobb - a segítség annyi, hogy ő is eljár dolgozni és nem veszekszik velem, a pénzét haza hozza, nem csajozik és nem csal - nekem meg kellene köszönnöm, azzal, hogy odaadom magam, amikor kívánja, de én már el vagyok felejtve - tehát, én legyek képes megújulni, mert neki szüksége van rá, hogy én ne legyek uncsi, de őt meg még lökdösve sem lehet megújítani :D

ennyit a férfiszellemről :DD

nem panaszkodom, általánosítottam :)

Ez érdekes.

Szerinted fordítva is igaz?

Mármint rendben van, hogy újat nyújtok és hagyom hogy újra és újra "meghódítson" a férjem, de vajon ez a nőknek elég, hogy ne lépjenek félre, és hogy éltessék az érzelmeiket?

Bennünk is van "vadászösztön". :P

Elgondolkodtató, hogy ha nem tudok megújulni, akkor a párom sem újul és igazából magamnak köszönhetően megunnám...megunjuk egymást.

Tyúk, vagy a tojás? :)

őszintén, de most rólad van szó, vagy a barátnődről?

ha más megoldás nincs kövessétek ügyesen és majd kiderül, bár lehet, hogy egyszerűen csak egy kicsit unott és feledékeny, mint általában a férfiak :) minek mindjárt megszólaltatni a riasztót, ha nincs miért, egyébként pedig egy nőnek mindig tudni kell valami újat nyújtania a ragadozó emberének, hogy ismét kedve legyen cserkészni, így talán elhárul a csalás veszélye, nem érdemes nagyon elkényelmesedni, akkor pont mi adjuk meg nekik az okot a félrelépésre :)

Körülbelül ugyan úgy, ahogy egy nőnek. :)

Addig, amíg ő maga nem jön rá, hogy rosszul fog járni (ismét), te nem sokat tehetsz.

Makacskodni fog, persze hiú is és nehogy már egy nő mondja meg, hogy nem jó úton halad.

Persze ettől még lehet probálkozni. Talán a legfontosabb az, hogy érezze, ezt te nem önző önös érdekből teszed, hanem miatta. Ha már ez sem jut el "odáig", akkor tényleg esélytelen... :)

:)

Örök szerelem nincs. Talán "igazi" sincs.

Megalkuvás és elfogadás. Hirtelen érzelmek nem tartanak örökké.

Ahogy a boldogság sem jön ingyen.

Ha választanom kellene, hogy szeressenek, vagy egy életen át megbecsüljenek, akkor a másodikat választanám.

A kötődés és az elfogadás magában hoz egy olyan szerelmet, ami már nem múlandó. Csak ezért harcolni kell és önmagaddal. Sokan erre nem képesek.

Mindenkinek vannak érzései, csak van ki kevésbé hagyja befolyásolni magát általuk. Számomra nincs és nem is lesz jobb érzés, mikor rájöttem arra, hogy hol a helyem, ki mellett és boldogan feküdtem le, keltem fel, mert tudtam ez az, amire mindig is vágytam. :)

Tapasztalatom szerint jelenleg saját magad hitegeted. Hasonló élményem volt nekem is.

Elmúlt minden, amiben hittem és hajtottam az ilyen csoda-pasikat és azt hittem élek.

Pedig egyre inkább kihalt belőlem minden érzés. Azt vettem észre, hogy egyedül ülök a négy fal között, igaz társ nélkül.

Igaz, hogy szikra nélkül nincs tűz, de élőhalott alkalmi ágyas sem akartam lenni.

Csupán arra kellett rájönnöm, mi fontos az életemben és mit választok.

Adtam egy esélyt magamnak és őt választottam. Ma 4 éve vagyunk házasok és jobb férfiről nem is álmodhatnék. Az álomtestű pasik örökre azok maradnak és a vágy sosem elég egy komoly kapcsolathoz.

Talán te nem is akarsz komoly kapcsolatot. :)

nekem nem ez az első kapcsolatom, ami komolynak indult, volt pár előtte és valamiért vége is lett, de ez nem jelenti azt, hogy akkor utána már rá sem néztem a férfinépre - itt vagyok már 6. éve és van 2 gyerekem is

az első túl féltékeny volt, a másodikat elmarta mellőlem a majdnem anyósom, a harmadik túl fiatal és tapasztalatlan volt hozzám, a negyedik pedig mást akart, mint én, ráadásul imádta a nőket (mindet, nem csak engem)

Sziasztok!

Velem is ez történt.Egy éve kezdődött a kapcsolat és szeptemberben költöztünk össze.

Először (1 hónapja)Ő is "csak" időt kért..Elköltözött és 2 hét gondolkodás után kijelentette, hogy nem jön vissza. Azt mondta, hogy csak mint barát szeret, és nem akar megbántani azzal, hogy nem tud boldoggá tenni. Nem szerelmes belém..Tény, hogy a kapcsolatunk előtt évekig csak barátok voltunk. Ő nem tudott belém szeretni. De én már régóta szerelmes vagyok belé..Most nem tudom, hogy várjak-e még. Talán érdemes...