Segítség... szerető lettem és vagyok (beszélgetés)
igen, de ne felejtsd el, hogy nem volt gyerek....
az emberebe ilyenkor egyszerre munkálkodik az észérv és a szív szava...
szóval ezért írtam, hogy aki nem volt ilyen helyzetben az nem tudja, hogy ez milyen hullámokat korbácsol fel...
Nem török :-))
És látod, te csak 2 hónapig húztad, de hogy lehet évekig csinálni??? Legtöbb ember azért nem mer válani egyből, mert fél attól, hogy "két szék közül a földre esik". Nyilván van egy minimális idő, amíg megismered a másikat, és rájössz, hogy Ő kell (ehhez még nem feltétlenül kell ágyba is bújni). De attól a pillanattól fogva, hogy rájöttél,tovább húzni a dolgokat szerintem csúnya dolog, és nem jó senkinek.
Én sem vagyok erkölcscsősz! De az számomra tényleg tabu, hogy valakinek így dúljam fel az életét. És ez akkor is így volt, amikor szólóban voltam. Eljutottam egy sráccal ifjabb koromban a csókig, pedig tudtam, hogy barátnője van. Utána nem mertem a barátnő szemébe nézni (pedig ő nem tudott a róla), sőt, a tükörképemet se bírtam nagyon. Azóta így vélekedek a dologról.És lehet akármekkora a szerelem, az elején még szépen ki lehet ábrándítani magam pl azzal, hogy ha nem szakít a párjával, nem is lehetek olyan fontos...
Az ilyen fajta gerincességet a pasikban is értékelem. Lehet, hogy egyszer a férjem beállít, hogy mást szeret,váljunk el (de nagyon remélem, hogy nem!!), de legalább nem 1-2 év múlva jövök rá, hogy végig csalt! Az szerintem még szarabb érzés!
Lányok!
Ne törjetek pálcát senki felett!
a barátommal szerettük egymást együtt éltünk a közös lakásunkban, nem volt gyerek, jól megvoltunk..... Megismertem egy férfit, akkor már 7 éve együtt voltunk a barátommal....
Kb. 2 hónapig párhuzamosan futott a két dolog. Tudom, hogy ez nagyon elitélendő, de aki volt már hasonló helyzetben.....Szóval én soha nem gondoltam magamról, hogy ezt megteszem. Szakítottam az akkori barátommal és hazaköltöztem a szüleimhez 30 évesen. Otthagytam mindent, csak a ruháimat hoztam el. Azóta a a férjem és gyermekeimnek az apja lett az az ember akiért akkor gerinctelenül megcsaltam a barátomat. Ennek már 7 éve. Nem bántam meg, még akkor sem, ha e-miatt örök lelkiismeret furdalásom van.
Szóval ne ítéljen senki és azt se mondja, hogy vele ilyen soha nem fog megtörténni....
Ezt senki nem tudhatja.
A szerelem jön olyan mint egy tornádó, lerombol mindent, hogy aztán máshol, máshogyan újraépítsük.
A bogika jobban hangzik:-)))
Egyébként igazad van,lehet szerencsém volt eddig hogy nem olyanba szerettem bele aki foglalt volt.Bár a nős pasik közül az egyik nagyon bejött,kicsit szenvedtem,de elfelejtettem és de jó hogy nem mentem bele azóta megszületett a gyereke a feleségétől.
Nos, mi nem egy városban élünk, ezért lehet a ritkaság, meg még más miatt is, de főleg azért, mert nem volt/nem lett szerelmes belém
:(((((((((((((((
és ő lépett ki az egészből végül. én meg elfogadtam a döntését. nem tehettem mást.
Lehet hogy anno, nekem a szeretőkből a jobbik jutott... Mert nálam (unk) ilyenek nem voltak.
Hívott naponta többször, inkább elment otthonról hogy tudjunk beszélni. Mellette én is éltem az életem. Nem zavart a családja. Mert én akkor még nem gondolkodtam ilyenen, nem akartam férjhez menni gyereket stb... És mikor úgy gondoltam elég, akkor vége lett keresett még sokáig, kaptam ajándékokat stb. De tovább léptem... Ő volt az egyik szeretőm :)))
Bogika.
Nem akartalak megbántani és nem is igazán neked szólt ,ez egy igen álltalános és lényegretörő megfogalmazás,amit rengetegen használnak,arra az esetre ha valami jó,mégis használhatatlan,vagy épp nem tesz boldoggá.
Mint pl egy diploma,amivel nem tud elhelyezkedni az ember...
Ebben az esetben arra értettem,hogy oké,megfelelhetsz másoknak,az erkölcsi követelményeknek,de mondd csak,ha igazán szerelmes lennél,és ő is tebeléd(ezt érzi az ember),akkor simán nemet mondanál???
Aztán jönne valaki egy kedves ember,akihez hozzámész,aztán egy állóvízben tinglitanlizol egész életedben,áhítozva arra a felkavaró,bizsergető,fantasztikus érzésre,amit enyáltalán csak a látvána idézett elő benned .
Megéri?Szerintem nem.A szerelemért harcolni kell,az életben az egyik legcsodálatosabb dolog.
És azt se feledd,hogy csak egy van belőle...mármint az életedből,no meg a szerelemből is sokszor.
de értsd meg, vagy legalább csak próbáld meg elgondolni, hogy az ember lánya olyankor nem lát, nem hall, süket és vak.
naná, hogy nem okozott nekem se boldogságot, hogy napokig nem hívott föl, és tudtam jól, hogy amikor hívott, tiszta volt a terep, és akkor beszélgettünk csak, és jaj, még tudtam egyéb dolgokat is, itt volt, de nem velem volt, mert itt volt a nő is, jajj, annyi minden volt még, amitől nem voltam boldog, de nem érdekelt!
mert azok a boldog percek, amiket viszont velem töltött, kárpótoltak mindent.
Evvel is egyet értek:-)
Nincs garancia semmire!!Van egy barátnőm aki volt szerető és amennyire boldog volt olyannyira szenvedett is.Amikor meg kiderült nagyon sok rosszat kapott arról nem is beszélve hogy a pasi semmibe vette,kerülte mert a családját nem akarta elveszíteni.Ha ez olyan felemelő helyzet azt mondom okés...csinálja az akinek boldogságot okoz!
a végét. meg ahogy vége lett. és hogy nem lett az enyém teljesen. szóval hogy nem hagyta ott a bartánőjét miattam.
tudom, tudom, durva ezt mondani, de akkor is ezt érzem.
de a következő percben már szidom magamat, hogy mondhatok ilyet, hogy megbántam, mikor meg nem is.
egy percét se bánom.
igen, végül is a lehetőség benne van, ki kockáztat, ki meg nem.
de úgy is írhattam volna: ki gondolkodik, ki meg nem.
én nem gondolkodtam, csak belevágtam.
most még nem tudom, hogy megbántam-e. afelé hajlok, hogy igen.
Miért szívhatod meg a végét? Nem értem? Nem vitatkozni akarok meg ilyesmi, (senkit sem megbántani)
Akármilyen a kapcsolat megszívhatod a végét? Nem?!
A szeretős kapcsolatok, általában sokkal szebbek mint a "simák". Akár elítélik, akár nem.
Egy "normális" kapcsolatnak is lehet a vége kopp.
És egy "szeretős" kapcsolatnak a vége is lehet happy end.
Ha szerelmes vagy nem foglalkozol a harmadikkal...
Szinte számodra nem is létezik. Nem érdekel mi van vele. HOgy szenvedni fog... stb. Mindenki védje meg magát. Védje a szerelmét, ápolja táplálja...