Rossz anya? (beszélgetős fórum)

Ezt olvasva azt mondom, hogy a következetlenség, amit egy gyerekkel szemben a legnagyobb bűnnek tartok. Tudnia kell mindenkinek, felnőttnek is és gyereknek is, mit szabad és mit nem. Ha pedig valamire azt mondtad 1x, hogy nem! az huszadjára is legyen nem! A gyerek azért hisztizik, mert a saját akaratát akarja érvényre juttatni. Meg lehet vele tanítani, hogy vannak helyzetek, amikor nincs választási lehetőség, csak az van, amit a felnőtt mond.

Pl. nem az a kérdés oviból hazafelé jövet, hogy hazajöjjünk-e?! De azt megválaszthatja, hogy melyik úton. Vagy az nem kérdés, hogy bemenjünk-e a boltba vásárolni, de esetleg tolhat kis kocsit.

Vagy nem kérdés, hogy vegyen-e fel zoknit, de kiválaszthatja melyiket vegye fel.

Ezek apró dolgok, de éreznie kell, hogy van amiben ő dönthet.

A következetesség azonban mindig legyen meg és a szülő mindig tartsa be amit ígért, mert csak így kérheti ugyanezt a gyerekétől is. PL: Ha valamiért rászólunk a gyerekre, akkor követeljük is meg annak betartását, nem elfordulva már nem is érdekel, hogy a gyerek hallotta-e, megcsinálja-e azt, ami miatt rászóltunk.

Szóval a következetlenség olyan, mintha egy folyónak nem lenne medre és csak folyik amerre akar. Mindig tudni kell a lehetőségeket és ismerni kell a korlátokat. Ez legegyszerűbben akkor kezdődik, amikor rend van az életünkben. A felkelés az étkezés, az esti fürdés, vacsora stb mindig közel azonos időben történjen, ez a megfelelő rend következetességgel jár.

Ennek hiányában könnyen válik a gyerek kezelhetetlenné, mint a parttalan folyó.

Akkor most utálhatsz engem is, de akkor is elmondom ;)

A gyerek a felnőttek viselkedését tükrözi vissza, a legkérzékenyebb hangulat detektor. Úgy reagál a szülők energiájára, mint semmi más. Különösen igaz ez úgy 5-6 éves korig.

Nem nyalizni kell neki - ettől csak rosszabb lesz a helyzet - hanem higgadtan és megfontoltan viselkedni. A legjobb gyerek nevelés a hiteles példamutatás.

Nem hülye, csak kicsi, azonnal felméri az erőviszonyokat és ebből csak akkor jössz ki nyertesen, ha megmutatod neki, hogy hol vannak a határok. Az egyetlen fegyvered a higgadt következetesség.

Ez a reakciód tökéletesen visszaigazolja quififi véleményét.

Pihend ki magad, engedd ki a gőzt, és legott másképpen látod a világot. A vehetőnek higgadtan meséld el, hogy került a csizma az asztalra, a kedves anyatárs társaságát pedig mellőzd a jövőben. Amit nem tud, azt nem tudja megkeverni :/.

Arról nem írtál semmit, hogy mi volt az,konkrétan, ami miatt te rossz anya lennél mások előtt.

Nem lennék meglepve, ha az anyósodéknál vagy az anyukádéknál laknátok. Mert az ilyen együttlakásnál szokott kialakulni az, hogy a nagymama előlép az anya szerepébe és minden úgy van jól, ahogy ő csinálja. A gyerek is inkább neki fogad szót mert az anyuka is gyerek számba van sorolva. Ezért aztán az anyuka rettentő mulyának tartja magát és rendszerint így is viselkedik.

Szóval én ezt érzem itt is.

Én azt tudom neked mondani: egy anya, mindig anya marad és sohasem felesleges. Nem tudom ki építette le az önbizalmad ennyire, össze kell raknod magad és véletlenül se gondold azt, hogy nélküled jobb lenne! Nem! Ha pedig bizonytalan vagy gyereknevelési dolgokban, akkor vegyél ilyen tárgyú könyveket. (PL: Benjamin Spook: Csecsemőgondozás gyermeknevelés c. könyve nagyon jó, egészen a serdülőkorig nagy segítség. Vagy a magyar Pikler Emmi: Anyák könyve)

Ne foglalkozz azzal, hogy majd mondják, hogy könyvből akarod nevelni a gyereked.

Ennyit azért én is tudok!

Jó lenne, ha nem szelektíven olvasnál.

A férjem az, aki leszarja a nevelést.

Hány éves a gyerek?

Nem, ez amit leírsz nem a gyerek személyisége, a nevelésében nincsenek következetes szabályok, nem tudja mihez tartsa magát, ő irányít titeket és ez frusztrálja a gyereket. De ennél nyilván jóval nagyobb a gond, a szakember tényleg nagyon javallott!

Én is így látom. De úgy látszik, nem mindenki.

Nálunk biztos a gyerek személyisége is közre játszik ,a ferjem gyengesége is. És ezért nem működünk jól hárman. A gyerek nagyon tud őrjöngeni, én van, hogy nyugisabban reagálok, ügyködvén nyalizok neki, próbálom jókedvre deríteni. Azonban amikor időre kell menni, erre nincs idő!

Miközben írok, aközben is egy nagy hiszti zajlik!!! Időre menni kellett volna, a gyerekre rájött a hiszti. Közben a férjem is hazaért. Több, mint fel órája zajlik. Volt, hogy én próbáltam megnyugtatni, átmenet illet megnyugodott. A foglalkozasra elindulni se tudtunk!

Megőrülök.

A férjem gyenge.Az előbb a gyerek hisztije odáig fajult,h azért hogy bosszantsa az apját, összepisilt a szőnyegre!!!! Kizártságát erre a férjem????? Kijött a szobából, és elkezdett átöltözni.

Vagy családterapeuta.

De a megoldáshoz szerintem nem elég a fórumindító, a családtagok segítségére, megértő hozzáállására is szükség lenne.

Tökéletes anyák nem léteznek,viszont idegbeteg anyák igen.

Kiírhatsz tucatnyi fórumot a családi életedről,de mindegyikből az jön le,hogy pszichésen van nálad gond.

Mi az, hogy nélküled jobb lenne a gyerekeknek? Nem vagy te depressziós? Vagy csak kicsúszott a kezedből az irányítás.

Miből vonta le a következtetést az a nő, hogy bántalmazod a gyereket?

Hány évesek a gyerekeid? Bocs, a sok kérdésért, de ezek fontosak, hogy segíteni tudjunk.

Szeretném mások véleményét kerni az esetről, ami velem történt, mert alig tudom feldolgozni.

Egy alkalommal elsírtam magam a gyerekem foglalkozásán az ottani nőnek, mert kiborultam teljesen ahogy a készülődésnél a gyermekem hisztizett. Nagyon megviselt. Úgy éreztem, hogy strapálom magam , tudom minden anya ezt teszi, de tényleg, hogy rend légyen otthon, h a gyerek eljusson a foglalkozásra stb..direkt nem akartam késni, ezt jó előre elterveztem, de nem jött össze, mert a gyerekem 20 perc alatt öltözött fel, végig őrjöngött.

Rá egy hétre ez a kedves nő (aki előtt eltört a mécses) , közölte, hogy ő megbeszélté a vezetővel, h hármasban el kell beszélgetnünk, mert bántalmazásnak van kitéve a gyerekem.

Mindehol csak piszkálnak az anyaságomban, éppenséggel egy másik foglalkozáson pedig azt kaptam a fejemhez, h mindent megengedek a gyereknek, és hogy meg fogom szivni.

Lényeg, h rosszul csinálom.

Nem mondom, h más nem csinálja jobban. De most összetörtem! Végtelenül elbizonytalanodtam. Ez nem jó.

Eddig is éreztem már, hogy nélkülem jobban járnának a gyerekeim. De ez rossz érzés. Nagyon rossz.

Az sem bánom, ha szidást kapok most a hozzászólásokból, mert azóta úgyis csak büntetem magam egyfolytában .