Rossz anya? (beszélgetős fórum)
Mi lenne,ha kezdésnek kicsit lehiggadnál?
Kötve hiszem,hogy mindent elrontottál a gyereknevelésben.
Voltak gyerekeid a mostaniak előtt?
Nem.
Te is tanulsz,mint szülő.
Mindent úgy tanulunk életünk során,semmit nem tudunk magunktól.
Szülőnek lenni nem könnyű "meló",van akinek jobban megy elejétől fogva,másoknak rosszabbul,de a lényeg,hogy a gyerekek érezzék azt,szereted őket.
Ennél nincs fontosabb.
Ha ennyire bizonytalan vagy magadban,talán beszélj egy szakemberrel.
Jó sok minden történt, mióta írtam. :)
Örülök, hogy jelentkeztél és vannak pozitív változások is. Nekem is lassan annyi idős a fiam, mint a te kicsid, de még csak 20-30 szót mond. A tiéd már mondatokat is mond? Vagy hogy érted a dadogást?
Képzeld, én most vettem magamnak néhány könyvet, amik az anyaságról szólnak és a nevelésről. Biztos, hogy van bennük néhány jó tanács. Igaz olvasni még nem nagyon volt időm, de biztos, hogy bele fogok lapozni. Neten is vannak jótanácsok , én azokat is olvasom.
Az azért nem rossz, hogy valamilyen szinten azért érzik a határokat! Ahogy nőnek, biztos, hogy könnyebb lesz velük. Én is ebben bízom. :)
Az én gyerekem nem jönne utánam legózni, hanem még hangosabban őrjöngene, és utána betrappolna cipővel, és eszébe se lenne ronggyal letörölni a fotelt, hanem elhajítana a rongyot és röhögve elszaladna.
Szerintem nehéz a szülőség. Talán van is, akinek nincs tehetsége hozzá. Anyu elvileg normális szülő, értünk élt elvileg, de egyik gyereke se nagyon csípi. Volt benne valami gyengeség, alamuszisag. Talán elég 1-2 szülői tévedés, és helyrehozhatatlan? Anyu engem 2-szer elárult (a titkomat másnak), sose fogom őszintén szeretni többé.
A legviccesebb az egészben, h anyu tök elégedett magával, meggyőződése, h ő mar ha jól nevelte a gyerekeit. Pedig nem.
Saját traumám, félelmem az, h őrülten gyereket családot akartam és álmomban nem gondoltam, h ha végre meglesz, akkor vagyok a boldog, amikor kivonom magam a valóságból, és ehhez a férjem készséggel asszisztál.
Bénának érzem magam. És butának is, a legegyszerubb dolgokra nem tudom őket megtanítani (pedig diplomám, doktori címem minden nyavalya van...). Szóval ma pl a zarándok szó került elő, én ilyenkor berosálok, h rosszul tudom pontosan mit is jelent, átpasszolom a férjemnek.
Nem tudok semmit, a játszótéri viselkedést, vagy még azt sem tudom, h jól mosom-e a fogukat. Rossz így élni.
Szia!
Tapasztalatból mondom, hogy ez csak a felszín, attól nem fog jobban menni a dolog, mert te eldöntöd, hogy ez neked jól kell, hogy menjen-nem lehet "megúszni" azt, hogy szembenézz a saját traumáiddal, félelmeiddel.
A pszichológus azt mondta, h mind két gyermekemnek a hangjával van defekt a párkapcsolat az oka, a ki nem mondott szavak.
(Hozzateszem,sokra megyek a nagy megallapitasaval, ilyenek vagyunk nem tudjuk jobban csinálni, nem változik semmi.)
Kedves vagy. Nem vagyok szép. (Nem 50, hanem 52 kiló) szóval nem vagyonkezelő, mert a hajam is kihullott. De azzal nem lehet mit csinálni, úgyhogy azon nem kezdek itt nyavalyogni. Pedig szomorú vagyok miatta, hat ez van.
Tesóm azt mondta, az ő gyerekei hallgatnak rájuk.
És akkor mit csinálsz, amikor nem öltöznek fel??????
Kilókra visszatérve, 2 hónapot tervezel, én konkrétan 5 (!) hónapja próbálom leadni a 2 kilót, küszködöm, tornáztam sokszor, csak ugye össze vissza, hol a kaját vettem vissza. 10 deka nem sok, annyi fogyást nem értem el. Pedig nem vagyok hízékony. Lement az màr 50 alá is, csak aztán megint jött valami. Mint pl a dadogása a gyerekemnek.
Na az már idegesítő ennyi hónapon át. A felesleges küszködés.
Nagy a hasam. Nincs ezen mit szépíteni.
Meg nem adtam le teljesen a szülési kilókat, ennyi.
Nem. Nekem ez nem jó. Valahogy el kéne érnem, úgy kéne, h a gyerekeket se hanyagoljam.
De a puszta lét velük hizlal az idegeskedés miatt. Most is direkt próbáltam normális lenni, erre rohadtul nem öltözött fel, amikor kértem.
Átírta a gép, amit bepötyögtem!!! Bocs! Képzeld csak masfel-2 kilóról van szó. És úgy zavar, h megőrülök!
Sajnos nincs lehetőségem tornázni, pedig bírnám , mert nem estem ki az edzettségből.
Vannak barátnőim. Elmászkálni? Nekem nem ez a problemam.
Szeretnek újra jól kinézni, mint szülés előtt. Szeretném kompetensnek erezni magam a gyermeknevelésben.
Magyarul magabiztosságot erezni.
Pszichológus egy hülyédet. A gyerekem esetében is az. Hiába mondja, h legyünk ilyen olyan szulok, ha nem olyanok vagyunk.
Ez a külsőség sem olyan fontos a legtöbb nőnek, mint nekem. De nekem valamiért az. Így hiába mondom én magamnak vagy más nekem azt, h az a két kiló nem számít, nem azon múlik a boldogság. Elméletben tudom, másnak én is ezt tanácsolnám! De nem így érzem.
Hiába mondaná egy pszichológus, h a férjem nem illik hozzám. Nekem ő kell. Meg ha kiakaszt is.
Mindenkinek más az alma. Van biztos, akin az segít , h elmegy dolgozni. Meg a gyerekek előtt se szerettem dolgozni, nem hogy most ..