Rossz anya? (beszélgetés)

Tudom, de nem az a megoldás, h nem jó, akkor elválok.

Tudom, h ezért boldogtalan mindenki a családban, csak épp nem tudom a megoldást.

Hazudnék, ha azt mondanám, h a férjem az elején is nem ilyen volt. Mindig ilyen volt, vagy még gázosabb. Emlékszem, amikor még udvarolt, én meg hogy hogy nem, épp kottyantottam, h milyen hülyéz az egyik kolléganőm. Hat erre a témára nagyon ráfaragtam, mert meg se szólalt, egyszer csak közölte, hogy jo, akkor most már fejezzem be,eleget szidtam a kolléganőmet! Szóval nagy megértésre sose számíthattam. Csak hat ilyen esetekre azt mondja az ember, h ja hat a férfiak nem ilyenek, szeretik az ilyet, stb..

És miylen eredménnyel?

Lehet, hoyg Neked is kéne valami segítség. A család helyzete sem rózsás, a férjeddel való "kapcsolatos" is romokban.

Az a csoda, ha ilyenkor egy gyerek bűbájos...

Azért jó, h ide írok (persze, nem varázslatra varok ), szóval így új és új dolgok kerülnek megvilágítás alá.

Szóval nagyobb bűnnek tartanám, ha csak ülnek a fenekemen és úgy tennék, h minden oké.

Vidd a gyermeket pszichológushoz.

Nem viccelek, bizarr gondolatok ezek, furcsa szóhasználat, nem életkorára jellemző....valami probléma húzódika háttérben a nevelés esetleges hiányosságai mellett.

közösségben majd következetességgel megnevelik.

jót tennél vele, ha beadnád oviba.

Ja, ja, ja, ez a múltba gyökerezik.

A kicsin látom. Látom, h ő is kipróbál ezt azt, de ő még hamar visszavonulót fúj. A nagyot rosszul neveltük. Sehogyse neveltük, féltünk tőle, az volt, amit o akart. Már egy evésen is volt, h oltozesnel megbogetett úgymond, mert már akkor ugy ellenállt.

Szóval akkor sem jó, de közösségbe kerülve elviselhetetlenné válnak ezek a dolgok.

no én közölném vele, h oké, vágjuk, megyek a késért. kíváncsi vagyok, mit szólna.

(nem, természetesen nem venném elő a kést, még mielőtt nekem estek)

Nem tud egyedül öltözni, öltöztetésről írtam. Sajnos azt sem hagyja,h az ember felöltöztesse.Úgy löki ki magát, feszítik üvölt, mint a sakál.

Egy ismerős csak úgy magától pont most mesélte (illetve nem magától, hanem arra reagálóval h hallotta ma reggel nálunk altisztit) , h a minap rávert az unokaja seggere. Vallásos család, tok csendesek, tok lágyan beszélnek a gyerekhez sorolhatnám. Még is odasózott. Nem indulatból, hanem nevelési célzattal.

Na mindegy.

Hogy mi lehet olyan idegesítő egy kisgyerekben?

Hat például amikor ma őrjöngött, azt üvöltözte, h :" apa rosszat csinált velem, mert támadta a nadrágot, vegyük le, vegyük le, én akarom, anya, anya...!"

Meg ilyeneket üvölt, h "-de én egészben akartam megenni a bagettet, vegyük ki a hasamból, vegyük ki, ááááá, vegyük kiiiiiii! , össze akarom ragasztani, anya rosszat csináltál, vágjuk fel a hasam, anya, kiveszed???...."

Nem bántani akarlak,de milyen kapcsolat ez???

Miért vagytok együtt,szerettétek,szeretitek egymást?

Szerintem csak egymás mellett éltek,hogy ne legyetek egyedül.Ennek így semmi értelme,mindenki vágyik a boldogságra.

Ezt látják a gyerekek,felnőtt korukban ők is ilyenek lesznek.Boldogtalanok.

És még egy kérdés:mikor nevettél/nevettek utoljára?

Értem, amit írtok, meg is fogadom.

Hogy hogyan, azt meg nem tudom

Sajnos ma láttam először azt,amitől mindig rettegtem, h a gyerekem az ovi udvarán egyedül bóklászott, nem tálalta a helyet! :-(

Nem csoda. Szerencsétlen gyerek. Mikor szüleinek is alapvető problémáik vannak.

Írtatok, h beszélgetni kéne. Mi a férjemmel tényleg, szó szerint mondom, h soha nem beszélgetünk. Szó szerint. Akkor van köztünk kommunikáció, amikor én nyomatomba rizsát. Néha már azért papolok,h legalább légyen kommunikáció.

Múltkor hamar letettük a gyerekeket,rend is volt, szóval simán beszélgethettünk volna. Síri csendben voltunk a nappaliban. Látszott a férjemen, h rám se néz, fel se tűnik neki, h ott vagyok, még csak tervbe se vettem,h hozzám szóljon. Először gondoltam, jól van ez így, majd lefoglalom magam. Aztán egyre paprikaibb lettem. Ekkor mondom a férjemnek, h szerinted nem fura, h itt vagyunk, és nincs mit mondanunk? Erre kiakadva azt válaszolta,h ő miért nem érdemli meg, h kussba lehessen. Na most azt hittem beszélgetni jó. De ne úgy értsétek, h fáradt lett volna, vagy munkahelyi gondja, vagy a tv-t lett volna kedve nézni! Szó se róla. Pont hogy remek napunk volt, és nem akarta elrontani olyasmivel, h beszélgetnie kelljen velem.

Ha olyat dolgozol otthon, amivel pénzt is keresel vagy kertetek van, vagy állatok, az igen, az munkának számít. Ha nem lenne gyes, akkor nagyobb lenne a munkanélküliség Magyarországon, mert annak a sok anyukának munkát kellene biztosítani. Azzal, hogy 3 évre kivonják őket a forgalomból és kiszúrják a szemüket egy nevetséges összeggel, nem az anyaságnak tulajdonítanak tiszteletet, vagy akarják munkaként definiálni, hanem csak betömni az emberek száját. Csak 2 országban van gyes Európában: Magyarország és Ukrajna.

Gazdasági okokból, nem tiszteletből. Amikor létezett htb, akkor nagyanyáink sem csak a gyerekekre vigyáztak, vagy port töröltek, hanem dolgoztak otthon, állatokat tartottak, a kertet gondozták csak mindössze nem volt bejelentett munkahelyük, mert htb-k voltak, de ugyanúgy robotoltak, hogy meglegyen a pénz, mert az állatok vagy a kert a mindennapi megélhetés fontos tényezői voltak.

Nem, az anyaság nem munka, hanem egy státusz inkább, de otthon lenni mint anya, AZ nem munka. Nem vesz igénybe 8 órát az, hogy gondoskodsz 1 gyerekről (max 2 néha, amikor a másik nincs oviban), és a háztartásról, más anyák több gyerek mellett is dolgoznak és nem fut a lakás, és van idő másra is, úgyhogy nem hiszem el, hogy neked annyi tennivalód van egy lakásban, hogy 8 óra alatt nem tudsz mindent elvégezni/előkészíteni amit kell, hogy a fennmaradó időben ne legyél idegbeteg a gyerekeddel és a férjeddel.

Nem kell megsértődni, szervezd meg jobban!

Vannak nők, akik bár otthon vannak, de várja őket a veteményes meg egyéb és mégsem kell pofozkodniuk, hogy időben érjenek oda az oviba a gyerekért, meg nem is okolják érte a férjet. Mondom, szervezd meg úgy, hogy tedd le előbb a kicsit és ébreszd fel időben, hogy odaérjetek vele az oviba!

Ha meg a férjed nem jeleskedik a gyerek öltöztetésében, akkor felöltöztetheted TE a gyereket és úgy ereszted őket útnak mert a prioritás az, hogy odaérjenek. Mindenki tudja, hogy a reggel és az este a sietős, napközben meg nyugisabb, így a nyugis perceidet használhatod arra, hogy előkészíted a dolgokat. Ha tudod, hogy reggel késtek, akkor este már teríts meg a reggelihez és készíts ki mindent, ruhát, stb. Más is így csinálja. Ez nem szuperanyaság, más oda tud érni mindenhova, te nem, akkor nem ők a szuperanyuk, hanem tessék felzárkózni. Az óvónőknek is van gyereke, nekik is érte kell menni munka után, nem azért vannak ott, hogy arra várjanak, hogy az otthon ülő anyukák mikor vágtatnak be utolsónak. A férjedre olyat bízz, amiben jó, és azt jól fogja csinálni. Ha nem tud öltöztetni, akkor öltöztetsz te, cserébe lehet, hogy ő jól tud velük játszani vagy főzni vagy fürdetni vagy elpakolni, bevásárolni vagy mittudomén.

Nálunk van egy szabály: mindent meg kell csinálni azonnal és az csinálja meg, aki éppen ott van, amikor meg kell csinálni. Mivel te vagy többet otthon, logikus, hogy az otthoni teendőkből te veszed ki jobban a részed, mert te vagy ott és akkor, nem várod meg vele a másikat. A gyerek meg, ha nem problémás gyerek (mert az más tészta), nem igényli, hogy 6-8 órán keresztül abajgasd, nem kell csak akkor enni, amikor alszik, ehettek együtt is. Ha le kell zuhanyoznod, beteheted a kiságyba akkor is, amikor ébren van. Túlbonyolítod te ezt az anya kérdést.

Bocs, még anyit, h tok normálisat írtál, egyetértek ezekkek. Az napom se mindig rossz, múltkor az volt. Hamarabb helyrejönnék ilyenkor, ha a férjemmel gyorsan megbeszélhetnem.

A férjem a munkahelyen dolgozik, de en meg itthoni nem?

Nekem kell változtatnom, tiszta sor.

Úgy ahogyan a te férjed, az enyém is szellemi munkát végez, és azt mondod, szívesen segít a férjed.

Az enyém végül is segít, de köszönet nincs benne.

Anyu azt mondja, nézzem levegőnek a férjem amikor otthon van. Szerintem hülyeseg, és nem is lehet megvalósítani.

Ma reggel direkt hagytam aludni tovább a ferjem, a gyerekékkel csendben voltunk. Később amikor bementem a fürdőszobába készülődni, annyi kellett volna, h felöltöztesse. De csak az egyiket. És idő is volt rá. Természetesen a gyerekre rájött az őrjöngés! Ilyenkor minden elhatározásomnak annyi! Szörnyül h minden szomszéd erre ébred reggelente.

Úgyhogy természetesen nem tudtam elvinni egyedül az oviba a nagyot, pedig úgy terveztem, h nyugodtan el tudjam olvasni a kiírásokat. Megoldás hogy a férjemet számításba se vegyem, úgy tegyek, mint aki egyedül nevel. Nehéz.

A gyerek őrjöngése közben amikor végül már mindenki el volt késve, férjem beköpi a gyereknek, h bekapcsolja-e a mesét?

Na tehát így segít a férjem, hogy úgy tesz, mint aki segít aztán széttárja a kezet, h hopp sajnos nem sikerült.

Talán mégis jobb ha elkezdek minden én csinálni. De akkor is azt érzem h valamiben csak kéne rá számítani, pl. akkor játszón egyet a gyerekékkel valami értelmeset, ami mindenkit feltölt, tartalmas. Tehát légyen egy dolog, amit felelősséggel elvégez.

Lekopogom, az enyém segít, mindent együtt csinálunk de mindketten dolgozunk. És pont azt írtam, hogy a legtöbb helyen ez azért működik mert mindenki jó valamiben és azt bevállalja.

Amit nálatok nem értek, az az, hogy te otthon vagy a gyerekekkel, a férjed melózik és mikor hazajön, akkor még ő a béna, holott neked csak egy dologra kell koncentrálnod, az otthonra és te mondod, hogy NEKED volt szörnyű napod, ezért ő intézkedjen azonnal. Neki nem lehetett szörnyű napja a munkahelyén? De ezek után azonnal kezdje meg a "második műszakot" mert te szarul vagy, meg egész nap otthon voltál. Szép!

Mindenkinél máshogy van. Az én férjem szellemi munkát végez ezért neki pont nem az a legfőbb vágya, hogy a díványra huppanjon hazajövet, hanem inkább aktív tevékenységre vágyik és szívesen segít. De sokan vannak így. Nálatok valszeg az van, hogy ő fáradt is meg úgy érezheti, hogy ha te úgyse dolgozol, milyen alapon rovod fel neki, hogy a gyerekekkel nem superman. Nem érti, hogy ha neked egész nap volt időd mindenre, miért cseszegeted? Miért nem lehet addigra csak egy közös vacsorára koncentrálni vagy hasonló? Vagy együtt csinálni dolgokat, nem azt, hogy most akkor te leülsz, ő meg folytatja nélküled, amit te nem csináltál meg egész nap. Az ő munkája nem munka?

Ez elég hmmm valóban.

Legyél kicsit kevésbé maximalista és főleg ne húzd fel magad azon, ha nem sikerül minden 100 %-osan.

A férjednek meg tényleg jót tenne, ha erősítenéd, tehát ha valamit jól csinál, ismerd el, kell a dicsérő szó a felnőttnek is. Így egy idő után többet és jobban fog segíteni. Ja és magadat is ismerd el.

Légy lazább, próbálj vidámabb lenni...

Na például ez egy normális hozzászólás. Ezzel tudok mit kezdeni.

Bocs, csak a mai fórum hangulat más irányt vett, üdítő normálisat olvasni.

Mindenkinek mondom (akit érdekel), nem a gyerek a hibás, én is így látom.